I woke up at half past six in the morning. Anyone who knows my sleeping habits, probably also knows that this kind of early “morning” is not my style. I brew myself a coffee, of my new one, Gold coast (i’ll write about it later), had cereal for breakfast and left a bit early. I had to pick up a few stuff Sasaki senpai forgot in the club lockers, also to take some money from an atm, but i was still well in time. At least until Oofuna. Fujisawa open (japanese pdf), as the name suggests, was one more station further, in Fujisawa. But i was reading (still Twilight), and got off at the wrong station. Of course the name of the station was written nowhere where i could see it in time, so i was already twenty minutes late when i realised my mistake thanks to the senpais looking for me—one station away, where i thought i’d be. But it got worse. I rushed to the platform and got on the first train—which happened to be a special express (just my luck), meaning the next station it stopped was not Fujisawa, but Odawara. I was kind of in a panic, then lethargy, especially when i saw Mt Fuji nearing closer and closer from the windows—that meant i’m getting very far from where i should be. Lucky me, trains in Japan go faster, than at home. (Check on a map, where these stations are, Google or Yahoo, and you’ll get the idea.)
Péntek este
Az utóbbi pár nap, maradjunk annyiban, hogy igen aktívan telt. Vagy legalábbis eseménydúsan. Minimum, hogy sok (akad) a blogolnivaló. A múltkor említett bevásárlás után az este (éjszaka) tényleg jó bulisra sikerült, reggel hét múlt, mire ágyba kerültem. Ez különösen azért volt… “bájos”, mert délután kettőtől ugye pingpongedzésem volt. Szerencsére Radonak és nagyszerű barátnőjének nem volt igaza, a víz is megvéd a másnaposságtól. (Váltig állították, hogy attól csak másnaposabb lesz az ember.) (Persze előre, és sokat.) A történet úgy kezdődik, hogy már ezer éve terveztük, hogy elmegyünk egyszer vízipipázni Kichijojiba, ahol van egy direkt szakosodott bár – mielőtt bárkiben kétségek ébrednének, nem dohányzok – és mi más alkalom lenne megfelelőbb erre, mint az új trimeszter első pénteke, ráadásul a bolgárok is párban vannak még. Nekik persze, mint nagy dohányosoknak, kicsit más elképzelésük volt az ideális időtartamról, úgyhogy este nyolc körül már ott voltunk. Szólt a zene (volt elá-elá-elázás és numa-numa-jéé is, ez utóbbi különösen vicces, mert Adina is velünk volt, neki meg ugye nemzeti büszkeség satöbbi), ültünk a kis ficakban, voltak vízipipák, sörök, meg akinek más, annak más, barátkoznivaló japán lányok, a bolgároknál poppers, de az már nem az én világom. Éjfélkor aztán mentünk karaokézni a Deep Blue-ba, ahogy szokásos (azóta nézelődtem, és eddig a környéken az a legolcsóbb), és reggel fél ötig ott időztünk – addig tart az “éjszaka”. A vonatig még beültünk egy donra a Sukiyába (nem is tudtam, hogy van ott is), aztán jött a reggel és alvás a napkeltével (nem nézek tévét, sokat, főleg nem magyart)…
Shopping
Today i went shopping. Originally i only wanted to buy myself coffee (Starbucks again, i’m being globalised), bread and maybe cornflakes, but ended up with so much stuff that it took quite an effort to carry them all home. I went to Sengawa, because i found out there’s a Starbucks there, so i checked—will write about my experiences later. Of course got my coffee, and then i went for the food (i saw a Seiyu on the way, there). I stumbled upon a place where they were selling everything under the cheapest price i’ve seen so far, so i got loads of fruit and a few veggies, meat and fish. But the bread was double the Seiyu price, so i went over there too—and ended up with bread, cornflakes, curry. And a heater. It was so cheap (under 1500 yen) that i couldn’t leave it there. It’s just perfect for my feet under the table as i’m sitting at my computer. I’ve also checked a phone shop, the iPhone offers are way more tempting than they ever were, and i’ve also seen a shoe store where they were selling my kind of shoes for 3-4000 yen (Vans, Converse, Adidas, Nike). Will have to go there back once. Somehow Sengawa seemed very lively and young to me, although it’s definitely suburbia just one street behind the station. The prices show that too. But ah, i so understand the old japanese farts stalking high-school girls. They are hot. (Of course, it means that there are plenty hot ones, but it sounds better this way.)
Három
Az elkövetkező időszakban, azaz február végéig (amikor jönnek a vizsgák, satöbbi) kell három témát találnom, és lehet, hogy több lesz még belőle. Kell egy beadandó, nagyjából négy oldal terjedelemben, egy előadás, amiről még nem tudok semmit, de lehetőleg más téma kéne, hogy legyen és még egy beadandó, ez viszont egy kicsit kötöttebb, mert míg az előzőek témája teljesen szabad, ez utóbbi közgáz/politika órára kell, ez pedig (gondolom) valamelyest megköti a témát.
Akárhogyis, nekem egyikre sincs még semmi konkrét ötletem. Az első kettőre nyilván tudok olyan témát találni, ami érdekel és érdekes, de az utolsó már egy kicsit nehezebb. Bár nem biztos, hogy ahhoz kell a legtöbbet gondolkozni.
Visszarázódás
Egy nap alatt eltüntetni nyolc óra időeltolódást: siker. Úgy tűnik, nem kell hozzá más, csak hogy sör-bor-pálinka whisky (Jim Beam)-bolgár rakija (ракия)-(szilva)pálinka mellett hajnali háromig beszélgessünk és utána (szó szerint) átaludjam a napot. De sikerült, és utána este magamat is megleptem, hogy kettőkor már el tudtam aludni, az meg már “normálisnak” számít, nincs gond (azért ma még dupla adag kávét fogyasztottam, a biztonság kedvéért). A visszarázódás keretében ebédhez-vacsorához megnézek egy Big Bang Theory (jelenleg második évad hatodik résznél) vagy How i met your mother (jelenleg ötödik évad ötödik rész, de rég is volt) részt. Meg nagyon nem akaródzik mosogatni, bár ez nem változás – elég durva a kajaszag, de szerencsére legalább jó volt az ebéd (bár a három hétig állt saláta mintha papír lenne). Hideg is van, hiába felejtettem úgy délelőtt a légkondit – ha most nem görkorival mentem volna zöldségeket venni (paprika sajnos nem volt, a másik zöldséges meg, ahova eredetileg készültem, már bezárt), fáznék nagyon, azt hiszem. És persze, mikor már végre volna érkezésem, erőm és igényem is leülni blogolni, elfelejtem az összes témát, amik pedig az elmúlt pár napban folyamatosan körülöttem keringtek – csak sajnos nem írtam le őket abban a pillanatban, úgyhogy egy véletlen-boolean generáló függvény jól leírja, hogy vajon eszembe jutnak-e megint. A mai órák jók voltak, csütörtök reggel megint 横田先生, beadandóírást tanít, aztán filmnézés közgáz címszó alatt és töri azzal a szerencsétlen kreténnel, aki amúgy biztos nagyon jó ember, de a feje (és fogai is, ami nagy szó) szerintem körözi Shane MacGowan-t kinézetre (akit pedig híres ápolt fogsoráról), és beszélni se tud normálisan. Azt hiszem, inkább kódolok.
A little soul
A little soul by ~Mis-shaped is the second in The Series, and not the last for sure. To look at the picture, and sure it’s worth looking at, for innumerably many reasons, among which are a cute pose, a beautiful girl, big headphones, blonde, the eyes, the legs, and of course the socks, i have to add, different colored, one huge plus point, but both are… well, just see.
Miért nem volt jó utazni?
Eleve rosszul indult. Sokan voltak a buszon, amivel vasárnap este mentem Budapestre (17:40-es amúgy), de szerencsére azért minden csomagom befért. Aztán felszálltam és jött a vicces párbeszéd, amit még decemberben hazafelé játszottam el egyszer a sofőrrel, és akkor működött. (Kulcsszó: akkor.) “Csak külföldi diákom van, elfogadja?” (Természetesen csak a bevándorlókártyám volt nálam, ellenőrzés esetére, de ellenőr legyen a talpán aki megmondja, mi az.) A vége az lett, hogy diákáron ültem jegy nélkül – amit aztán az ellenőr nem értékelt. (Ilyen az én szerencsém.) Persze utána a sofőr is azt mondta, hogy nincs gáz, meg elkértem egy ismerőstől a jegyét volt is jegyem, csak nem találtam arra az esetre, ha mégis jönnének a behajtók (hatezeré’, höh). Utána kipotyáztam kibumliztam BKV-val Budaörsre bátyámékhoz. Közben a Stadionoktól a Blaháig a buszon egy cigánygyerekkel beszélgettem, aki nagyon nagy füvesnek állította be magát (“tizenöt centis dzsók”, satöbbi), csak valamiért valami Bob Merlint emlegetett folyton (nekem is beletelt vagy három említésbe mire leesett, hogy kiről beszél).
Jetlag
I’m here. I just woke up. It would be normal for home, but there’s eight hours of time difference, meaning it’s way past 3 pm already. And i can’t say i’m all cheery about that, becaue i wanted to study now. I have roughly three chapters of kanji homework to do, which is not all that difficult, but i want to take my time and review at least some of the last trimester. I also wanted to go shopping for food, because naturally after this much of ingredients, except for meat (frozen), lettuce (didn’t rot, to my greatest surprise) and olives (unopened) and the tons of various spices i had or brought from home. (Now that i wrote it down, this seems to be enough for one or two lunch.) Naturally i also have a reason, other than being jetlagged and hardly have slept any for the past three days, for waking up so late, that is that i went to bed at three (ante meridiem). We were talking, chatting, jabbering, catching up and stuff. And of course today, when i’m finally here, the sun’s not shining, and i managed not to wake up on my phone alarm (it’s still the same from the home freshmen camp, shouted by Vestator), which is quite loud, so to say. I don’t know if i woke up, walked across my luggages to my phone in the other end of the room (that would be the point, so that i couldn’t stop it quick enough and i’d wake up), or just my sleep was so deep that i didn’t bother. Whatever, now’s the time to activate myself with a coffee (it smells so similar to my mom’s) and “breakfast”. And study. Really.
Indulás
Elkezdődött egy új év. Elég másnaposan, de el. Azóta is történt egy s más. Voltam takarítani a buli maradványait, meg kárfelmérni – komolyan felmerült bennem, hogy “elegem van” és a házat tovább már ne rombolja senki. Vagy legalább nekem ne legyen közöm hozzá. Játszottam szüleimmel két este is Scrabble-t, egyiket nyertem, másikban döntetlenre jött ki – a megmaradt betűk levonása előtt mindhárman 201 ponton álltunk (ilyet se láttam még). Ma voltam templomban – majd’ elaludtam, pedig ezúttal igazán lélekhez szóló volt a téma, csak éjszaka nem tudtam elaludni… Aztán fordítottam édesanyámnak a curry-receptet, ami ugyan egy kicsit hígabbra sikerült a kelleténél (a curry, nem a recept), de az íze a helyén volt – meg aztán hoztam nekik eleget (azt hiszem) egy évre is. Szenvedtem azzal, hogy nem működik egy oldalon a JavaScript-féle document.write, de szolid fél óra Guglizás és vad try-catch debugolás után kiderült, hogy ha a MIME application/xhtml+xml (aminek amúgy az XHTML specifikáció szerint lennie érdemes), akkor ilyet nem lehet. Erről persze nekem nem szólt senki. Most már tudom. Közben égetek egy dévédét vezeték nélküli hálózaton át (bátor), ami ráadásul valószínűleg fölösleges – hiába szeretem a Cowboy Bebopot, nagyon, nem hiszem, hogy lesz keretem megint (sokadjára) megnézni. Inkább már Samurai Champloo, hogy legyen valami új is. Bár lesz Skins negyedik évad, csak hogy egy újabbat említsek… Meg vár rám ma pár óra zötyögés a Volán és a BKV járatain, majd holnap hajnalban egy taxi a reptérre, hogy utána ottani idő szerint kedd délelőtt megérkezzek Tokióba. Persze ismét feltéve, hogy az oroszok nem robbantják alánk a Cár Bombát valahol Szibéria fölött. Egyszer meg majd 2009-es évösszefoglalót is írok, vagy nem. De még ma ki kéne végeznem a Semmi művészetet Esterházy-tól, hogy ne kelljen vinnem még egy könyvet.
Új év
Először is mindenkinek boldog új évet! Meg jót! Legalábbis jobbat, mint ahogy nekem kezdődött… A szilveszteri buli maradjunk annyiban, hogy nem olyan volt, ahogy a Krisztus utáni kétezer és tizedik évet kezdeni akartam. Eredetileg úgy volt hogy mindenki viszi amit fogyaszt és azt fogyasztja, így számoltam én is (bár tagadhatatlan, hogy még így is túlméreteztem egy nullahetes királyi vízzel, ugyan tonikkal ittam). Ehhez képest egy Vilmos kötelező közfogyasztássá vált és érkezett egy nagy martinisüvegnyi házipálesz. Ebből következően így este fél hétkor is másnapos vagyok még, méghozzá nem kicsit. Azt hiszem, ez rekord, hogy idáig tart. Ráadásul, még azt a kevés vizet (gondolom azt, bár nem lennék meglepve, ha pia maradt volna a gyomromban) is kihánytam amit meg tudtam inni. Hurrá. Cserébe most már egy kicsit jobban. Szép kezdése az új évnek, mondhatom.
