Category: valeblog

Long time no see

There was no reason. It simply happened like this: even though i could’ve written about a couple of things, i just… Well, to be honest i spent all spare time playing StarCraft with my brother instead of blogging or hanging out on the net. A lot more fascinating. But now here i am finally writing for you (and just for you!) about… about nothing.

I’ve finished an important job, i hope i can get my money by tomorrow—because tomorrow i’m leaving for the Sziget festival, and for that i’ll need a huge load of money (which i won’t have for sure, so there won’t be no land of milk and honey). Especially because i’ll have to stay in the capital for two more days because of my university hostel applications. Honestly, applying for that half room is a lot more complicated than applying for university education itself.

Today at the church i somewhat got “enlightened”: i figured out the plot of my book to be written, also the world, though i’ll still have to make up the characters and refine the whole thing into a novel. It’ll take a while for sure, especially since i’ll have to read the Bible a couple of times (especially the Old Testament and the Book of Revelations) and get a deeper insight into Kabbalism. I’ll enjoy writing it.


Az előítéletekről

Mebarak egy bejegyzése késztetett ennek a megírására. Pontosabban az adta az utolsó löketet. Sokszor lehet olvasni, hogy így meg úgy nem szabad előítéletesnek lenni, hát még a nagyobb blogokon a kommentek között milyen gyakori összeütközési pont, hogy milyen alapon ítél meg valaki valakit, ha nem ismeri, csak úgy-ahogy.

Az egy dolog, ha valaki a való életben előítéletes. Azaz ha egy csöves dőlöngél felé, akkor nagy ívben kikerüli, nem várja meg szent emberhez méltó jámborsággal, hogy mit akar. Ha egy galeri hangoskodó cigánykölyök áll az út közepén, akkor más irányba fog menni, mert tudja, hogy ezek bele fognak kötni, akkor is ha ott sincs. (Ugye első sorban ennek a kisebbségnek van sok gondja az előítéletekkel, de csak nevetek, amikor azt mondják, hogy alaptalan.) Az előítéletekre márpedig szükség van, mert ezért nem vernek össze naponta, ez a tanulás első lépcsője. Az életben maradáshoz kell, hogy egy kicsit drasztikusabban fogalmazzak. Tehát ha te mint egyén neheztelsz a cigányokra (direkt nem írok romát, mert: a roma nevet a magyar cigányok, a romungrok elutasítják ezt az elnevezést, kikérik maguknak: ők cigányok, nem romák – persze a kevés és hangos oláh cigány ezzel nem törődik), vagy úgy egyáltalán valakikre, akkor azt meg tudom érteni, amennyiben ennek van valami alapja. Olyan ez, hogy ha egyszer megtámad egy falka kutya, akkor onnantól kezdve félsz a kutyáktól, mégsem fog senki elítélni idegenkedésed miatt. Ne tessék ezt most összekeverni azzal, ha valakik viszont üldözik a cigányokat. Ezt legalább annyira elítélendőnek tartom, mint azt, ha valaki hatalmi pozícióban van, és mégis előítéletes. Akinek hatalom van a kezében, az nem dönthet úgy, mint egyén, hanem mint az állam manifesztációja, ergo nem lehetnek egyéni típusú félelmei, amikor hatalmi döntéseket hoz.


On weather

You could’ve heard me saying “i hate summer” a couple of times already. That may surprise a lot of you out there, so i should refine that sentence: “i hate the boiling hot of summer”. Consider: when it’s any other season than summer, the weather is all right: it may be cold, it may be raining, snowing, or windy, who cares: you can stay in the house, if it’s so critical, you can wear additional layers of clothes—but what do you do against the summer hot? Nothing. You could travel to northern countries, but that wouldn’t solve the problem, because on the one hand that costs a lot, on the other hand, you’d be a foreigner there, without friends and such. You can stay indoors, if you have an air conditioner or live in a old-fashioned village house, with walls as thick as of a fort, so that it’s conveniently cool inside—but what if you don’t have such a house? Go to the beach and let yourself be boiled. Well, that’s a way to solve it: you don’t try to resist it, instead try to enjoy it. But what if you have some official thing to do, have to wear a tuxedo and wait in front of the office of some clerk for hours, sweating yourself as dry as a mummy. The other seasons are a lot better: in autumn i’m always in crazy love, do fun stuff and usually i only remember the autumns of the years past; in springtime you can do whatever you usually do in summer, only that it’s not that unbearable; and in winter there’s Christmas, there’s snow and it’s cold, you can skate and it’s fun altogether. Summer can be fun too, but i can’t stand the hot.


Plans for tonight

Since i’m in the nosleep competition, i’ll have plenty of time to do whatever i want in the coming many hours. I have a couple of planned stuff on my “to be done” shelf, including doing at least three knotted bracelets, reading (and possibly finishing) at least two books (Abigél by Szabó Magda and Indul a bakterház by Rideg Sándor, both of which i should’ve read for the finals, but i didn’t), watching anime (probably FLCL and Venus Versus Virus), listening to music, blogging (i’ve been pressured—not as if that’s a problem—to do more german posts) and… well, whatever may turn out. I may go for a walk in the mountains or something like that. We’ll see. Oh, and i just realised that i have a couple of interesting subjects listed on the same shelf, so you’ll probably get a few nice articles and/or short stories too.


Történetek

Tegnap délután befejeztem végre a Kimet, Kipling nagy művét (a Dzsungel Könyve mellett persze). Az utószóban Sári László olyanokat írt Kiplingről, hogy csak néztem, de ő sem igazán érti, hogy mégis miként lehet, hogy a többi műve mellett olyan nagyszerű dolgokat is írt, mint a Kim vagy Maugli története. Magával ragadó ez a könyv, beszippant a még angol gyarmat India sokszínű világa, a kémek és az átlagemberek élete, meg úgy egyáltalán az egész… olyan, mintha valóban ott lennék a Himalája előhegységeiben, orosz térképészeket keresve, vagy valahol útban Kabul felé egy lókereskedővel. Nem szabad ezt a könyvet kihagyni, én mondom. Nagyon jó olvasmány.

Tegnap este hosszú idő után újra láthattam Mr John McClane kalandjait a Nakatomi toronyházat elfoglaló csapatnyi terroristával. A Drágán add az életed volt nekem az a film (a Reszkessetek betörők! 3-al és a Macskafogóval egyetemben) amire azt mondhatom, hogy igen, én ezen nőttem föl. Rongyosra néztem még anno videón, és most nagyon jó volt nosztalgiázva előre lepörgött a fejemben az összes jelenet.

Most pedig nosleep van, és feltett szándékom megnyerni. Van jópár tervem, hogy mivel fogom elverni ezt a rengetegsok ébrenlét-órát, most éppen az következik, hogy öcsivel StarCraftozunk. Sokat fogok ebben az időszakban blogolni, úgy érzem.


Főbelőtték

A terveket. Úgy volt, hogy most este elmegyünk anyukámmal a helyi moziba (ami kivételesen működik moziként és valami érdekes van a műsorán), hogy így utolsó nap megnézzük a Mamma Miát. Egy osztálytársam jött szembe a mozitól nem messze, szintén az édesanyjával, és közölték, hogy ha moziba megyünk, akkor mondjunk le róla, mert már nincs egy jegy se. Tetszik érteni? A salgótarjáni Apolló moziban teltház van. Na ez igen. Úgyhogy majd megpróbáljuk valahogy másként megnézni, és ugye a szélessávú internet korában ez már nem feltétlen okoz nagy gondot (ne mondja senki, hogy nem akartuk másként).

Úgyhogy most még elolvasok egy cikket a Firefox 3.1 alpha 1-ről az Arson, aztán megnézem a Wall-e-t, ha már annyi jót hallottam róla. Holnapra meg várom a javaslatokat, mit vegyek ki a “tékából”. Egyébként a hőség elképesztő, de legalább vihar közeledik, dörög, villámlik és a távolban már lehet látni, ahogy lóg a felhők alja (ergo ott már esik), így talán éjszaka már nem lesz ilyen meleg – nomeg nem kell a kütyüről hallgatni majd a Simplynoise-féle viharfelvételt (ma arra akartam elaludni).

Tegnap este itt aludt a drágaságom, megnéztük együtt a Stardustot (jó volt), aztán éjszakába nyúlóan beszélgettünk a bálkónon (“mi van, ha fejére esik egy bálkón?”), miközben a távolban villámlott, fölöttünk meg tiszta, csillagos volt az ég.

Ja és költői kérdés: miért van minden (na jó, minden második) számítástechnikai projectnek japán stílusú elnevezése? (Microsoft Midori, Firefox Shiretoko, csak hogy a legutóbb látott kettőt említsem.)


Cuil

Ma olvastam az Ars Technica tegnapi cikkei között, hogy a világra szabadult egy új keresőmotor, melynek neve Cuil. A gyártói más keresőmotoroktól jöttek, így van némi tapasztalatuk, mindazonáltal szerintem a Cuil (ami szó írül “tudást” jelent, ahogy azt az info oldalon elmondják) még van hova fejlődjön – persze nem is szabad túl nagy kritikákkal illetni, hiszen még csak tegnap indult, és mégis (és ez nem csak reklámfogás) a legnagyobb indextárral rendelkező keresőmotor: jelen pillanatban körülbelül százhúsz milliárd oldalt látott már a botjuk, ami (ha minden igaz) háromszor annyi, mint amit a Google, és tízszer annyi, mint amit a Microsoft tudhat magáénak. Büszkék rá, hogy nem gyűjtenek semmilyen adatot, vagyis nem rögzítik a keresési történetet (semmi módon, ellentétben a Google gyakorlatával), és tartalmi besorolás szerint működnek, azaz nem a látogatókon múlik, mennyire releváns az adott oldal az adott témához – pedig talán jobb lenne. Például a “vale blog” keresésre, amire minden más kereső első helyen dobja ki (helyesen) a blogom (elvégre Vale volnék, és ez az én blogom volna), itt még csak az első oldalra se kerül. Viszont így is nagyon ígéretesnek tűnik, és talán ha ezen a rendező algoritmuson még igazítanak, valóban lesz esélye a Google és társai babérjaira törni. Meglássuk.


Szép

Délelőtt templomban voltam, délután pedig a blog következő kinézetén dolgoztam (ez most már talán tényleg a végleges lesz), mivel mostanában jöttem rá, tulajdonképpen hogy is érdemes megoldani a kódolási részét a dolognak, így azzal is relatíve gyorsan el tudok majd készülni. Már csak egy olyan egy órányi meló van a kinézetre, meg nagyjából ötöt (de töményet) saccolok a kódolásra, ha nem találkozok közben valami idegesítő, kitartó és az eltüntetést tekintve időigényes problémával. Most még megrajzolok néhány gombot (összesen van nagyjából hat), aztán kikapcsolom a gépet – legalábbis számítógép értelemben. Ugyanis berakom a lejátszólistába a ” megnézendő” lista legelső néhány elemét, és mostantól sokáig filmeket fogok nézni. Majd érkeznek róla holnap beszámolók, ahogy a Soseholról is (ma beszkenneltem a borítóját, úgyhogy kaptok jó minőségű képet róla). De jókat fogok holnap írni (kódot és bejegyzést is), alig várom már!


Although

Although i’ve set my alarm clock for eight, i managed to stay asleep until ten. Then a quick breakfast and we left for Ipolytarnóc, where… oh well that’s beyond my abilities to write in detail about such a trip, since that village is famous for the fossils found nearby. When we arrived back, and after dinner, we went to the Tesco in town to get a few stuff that we couldn’t find anywhere else here–after “checking out”, i spotted a shoe store with some really nice footwear. I was in need for a new shoe for a while now, but though i checked almost all stores in town, there was none i’d wear. But there… In a minute i left in my new Adidas shoe. It’s great, i really like it. It’s a Superskate Vulcan Low and looks like this:


Megvilágosodás

Tegnap este buli volt (lehetne azt mondani rá, hogy egy hónapos érettségitalálkozó, de annyira mégsem lett végül nagy lélegzetvételű, mint ahogy én azt előzetesen gondoltam, úgyhogy ezt a dicső címet érdemesebb lenne másra tartalékolni), aminek fénypontja az volt, hogy este nyolctól folyamatosan pattogott-sírt-kattogott mindenki, ahogy jöttek be az infók a felvételivel kapcsolatban – volt aki azért sírt, mert nem vették föl oda, ahova igazán menni akart volna (bár nem tudom megérteni, minek jelölt meg olyan helyet, ahova nem is akar menni), meg persze volt aki azért, mert nagy meglepetésére fölvették első helyen valami bika egyetemre. Kipróbáltam milyen a gyömbért abszinttal inni, de annyira az előbbit nem kedvelem, így az összhatás sem volt annyira fényes, úgyhogy inkább maradok a tisztánál (azon ritka alkalmakkor, amikor a zöld nedűvel találkozok). Ja, amúgy fölvettek, első helyre (ami ELTE-IK programozó informatikus, de szoros volt, csak 170 ponttal van többem, mint amennyi kéne (290-460), nagyon izgi volt), de még másodikra is fölvettek volna (ami ELTE-BTK japán lett volna, oda 459-464 lett volna a pont-viszony). Délután (tehát még az összejövetel előtt) kitaláltam (hirtelen megvilágosodás) egy módszert, ahogy a blogmotort végletesen le lehet egyszerűsíteni (igaz, így nem lesz az a fullextrás, amilyet tervezgetek, de saját használatra megteszi majd – nincs türelmem kivárni, amíg megírom azt a teljes CMS-t, bár gondolom majd prog-infón lesz néhány okos, aki beszáll és segít), így tényleg nagyon hamar menni fog a dolog. Hurrá! Most így a végére még ideszúrom, hogy van már Tumblr-em, néha aktívkodok ott is (nem csak plörkön).