Most ahogy hazaértem az istentiszteletről apukám fogadott a jó hírrel, hogy nyert a pályázaton, amihez én gépeltem neki mindent. Megpakoltam a kütyüt az idén megjelent albumokkal, de azért persze A Hollót rajtahagytam, anélkül nem az igazi egy elalvásom se. Erről jut eszembe, ma azt álmodtam ébredés előtt, hogy pilóta vagyok, és mintha valahogy Pearl Harbor is ott lett volna, de aztán valamiért már nem repülővel szálltam fel, hanem a saját szárnyaimmal, de ez már elég homályos volt. Tegnap este már azt hittem, hogy sikerült megbuherálnom a dátum-idő függvényeimet a blogba, hogy ne legyen gond a téli-nyári időszámítás körüli átállásokkal, de aztán most vettem észre, hogy még mindig nem jó, úgyhogy újra hozzányúltam, és szerintem többet már nem kell. Aztán, mint látjátok, új avatart is csináltam magamnak (Urahara Kisuke 浦原喜助, Bleach), szokás szerint Bleach, de miért is lepődne már meg akárki is ezen… (Bocs, ez a bejegyzés egy kicsit random lett…)

Most úgy rámtört, hogy kakaós csigát kéne enni (persze nem ilyen francia-módi, csiga csigából készült édességet, hiszen én nem ehetek húst, mert tegnap megtérített egy krisnás (nem), úgyhogy a lelkemmel játszanék), de persze nincs itthon, így kénytelen vagyok egy egyszerű kiflivel kielégíteni gyomrom vágyait. Régebben minden délután, mikor hazajöttem suliból, várt egy kakaós csiga, de mostanában már nem. Azért holnapra mindenképp szerzek egyet, csak úgy, a nosztalgia kedvéért.