Megvolt az elő-előadás a nyelvészeti témából. Elő-előadás, mint a tényleges előadás előtt röviden öt percben összefoglalni az előadás anyagát. Na ez nem igazán jött össze. Tegnap egész éjszaka kutattam és vázlatot írtam, először magyarul, majd már csak le kellett fordítani. A magyar nyelvből indulok, aztán egyre tágabb és ősibb nyelv-rokonságokat mutatok be, végül már a majmoknál tartok. Nem igazán sikerült csak vázlatosan előadni, nagyon kész előadásra sikerült, de azért amikor megint meg kell csinálni, még néhány változtatást megejtek — bizonyos helyeken részletesebben, máshol egyáltalán. A nem sikerült rész az, hogy nem öt perc lett a vázlatom bemutatása, hanem teljesen belemerülve fél órát beszéltem róla. Fel se tűnt.
Intermezzo, fáj a hátam, mert tegnap este egy rossz (megjegyzem, más által okozott) mozdulatból nekimentem az ajtóm kilincsének, és fáj.
A nyelvészethez még, megint kattogok, hogy mi minden nyelveket lenne jó megtanulni (természetesen végső soron mindet), most éppen a kecsua-magyar rokonság elég elszállt ötlete ihletésére valamelyik kecsua nyelvet akarom megtanulni. Komolyan utánanézek, hogy ha itt végzek, akkor tudnék-e valahol Amerikában nyelvészetet tanulni. Úgy legalább a kecsua és a nuxálk is “közel” volna – legalább ugyanazon a kontinensen.
Most utolsó órán meg elejtette a koreai srác, hogy ja amúgy nekünk most lesz még egy matek, mert az első óra elmaradt, na mondanom se kell, hogy nem óráról netezek… (Senki nem ment be, mentem a lelkiismeretem.)
