Csak hogy legyen mit kérdezni

January 21, 2010
valeblog
0 Comment

Ma pedig jön az a rész, hogy kitalálok egy témát a közgáz beadandómnak — mint kiderült, ez már keddre aktuális lett volna. Az első ötletem a káoszelmélet a közgázban, mert arról (a káoszelméletről) legalább tudok ezt-azt korábbi előadásom miatt. Az egyetlen gond, hogy ehhez a témához még angolul is igen kevés a nyersanyag, nemhogy japánul. Most egész este ebben a témakörben fogok kutakodni, hogy legyen is valami felmutatható holnapra a papíromon. (Ami kell: téma, kulcsszavak, és az ok, hogy miért az a téma.)

Ma röviden összefoglalva előadást tartottam a beadandóm témájából (filozófia lett végül is, kollektív idealizmus (japánul talán 集合的観念論 lesz a fordítása), ne is keresd, nem találod máshol, én találtam ki). Ezzel az volt az egy probléma, hogy indulás előtt reggel nyolc óra ötvennyolc perckor (vagyis késésben voltam) tudatosult bennem, hogy ez mára kell. Sebaj, mihelyt szóbakerült a sorrend, jelentkeztem, hogy ha lehet, utolsónak… Így amíg a többiek beszéltek a témáikról (volt érdekes és kevésbé érdekes is), én is végig tudtam gondolni. Végül nagyon meglepett, hogy szinte semmi kérdés, bár Yokota tanárnő adott egy nagyon jót.

“Közgázon” az Al Gore-féle filmet néztük a globális felmelegedésről, jót aludtam rajta. Aztán a “töri”, amin meg csak azért könyörögtünk, hogy valaki lője már le a tanárt. Aki ráadásul most még görénykedett is, bár szerencsé(jé)re nem velem.

Zárásképpen Robi meg Max társaságában tesztelve lett a sárkányom, és még mindig jól működik. Szívmelengető érzés hallani, ahogy zúg a szárny alatt a szél.

Most pedig irány megvenni a jegyet a holnapi In Flames koncertre.

On the internet connection

January 20, 2010
valeblog
0 Comment

Again. In the past one hour it was especially interesting. I mean, i was listening to streaming music from Grooveshark whole day, in preparation of the friday In flames gig, and for most of the time, it didn’t lag even if i was browsing. Then something switched on or off, just when i went to buy milk and Halls, and from then on (around eight) till now it was… well, let’s just say it calmly, either it was working, or not. For like fifteen minutes just now, when i was writing the previous post, the router wasn’t responding to pings. (I tried when the connection couldn’t get an ip.) I’m not a network warlock, i can’t (or just don’t) hack through firewalls or anything like that, but i know that we have a really nice bandwidth for the router. What the heck, then?

Az a fránya bal szem

January 20, 2010
valeblog
0 Comment

Igazából soha nem kérdeztem meg szüleimet, hogy hogy is kezdődött az egész és mi vagy hol romlott el, az a lényeg, hogy nagyon kiskölyök koromban egyszer csak a bal szemem beleszeretett az orromba. Annyira, hogy folyton azt nézte. Szó szerint. Úgyhogy műtét lett a vége, azt hiszem, akkor voltam életemben először és sokáig utoljára Esztergomban. (Csak remélem, hogy jól emlékszek, hogy ott volt.) De nem volt olyan egyszerű ám, hogy azt a rakoncátlan izmot egy finom lézersugárral megvágták – merthogy nem sikerült pontosra. Azt nem tudom, hogy a (jelenleg) nagyjából +6 dioptria is ennek köszönhető-e (gyanítom, hogy igen), de azt nem nehéz kitalálni, hogy emiatt áll máig is mindig érdekesen kifelé. Sokszor volt, hogy először találkoztam valakivel, és az illető bájosan visszakérdezett, hogy “rám nézel te?”, amire általában el kellett magyaráznom, hogy igen, csak a bal nem működik. Vagy legalábbis nem úgy és nem annyira, ahogy kéne. Mert olyan voltam kölyökkoromban, mint az Űrcowboyokban az egyik vénember: a táblát ugyan nem láttam, de a memóriám jó volt. Jobb szemmel (aminek semmi baja) kényelmesen végigolvastam, aztán amikor a bal került sorra, jött az emlékezet. Így aztán gimi-valahanyadikban közölték, hogy nekem már nem is kell szemüveg, jó az. Pár évig nem volt, de aztán rájöttem, hogy nem buli ez így, és inkább őszintén csináltam a tesztet – anno amikor a jogsimhoz kellett a vizsgálat. Hát az orvos arcát se felejtem el, amikor a bal szem résznél két sor után elhallgattam: “komolyan ennyi?!” Pedig szemüveggel fél méterről még tudok 16-18 pont méretű betűket olvasni. Szemüveg nélkül meg egyáltalán. Igen doktornő, ennyi.

Gyakorlati hátránya, hogy előfordul, hogy nem látok háromdében egy elvileg háromdés filmet a moziban – egyszerűen szét van csúszva a két kép, ha egyszerre nézek a két szememmel. Ez egy “normálisan” látónak gondolom elképzelhetetlen, de nekem a bal szemem nagyjából periferiális látás, és ezzel kész…

And so it continues

January 20, 2010
valeblog
0 Comment

It doesn’t stop, today’s the first in the chain of many when i have time to sit down (i won’t specify where) to write this blogpost. Yesterday i couldn’t get myself to do so after running around for hours, most importantly to the post, so finally i applied for a visa card, which is supposed to arrive in a month from now. I also paid my external hard drive, so that’s to come in a week as well. Can’t wait.

Today i really will go to sleep early. I never do, and i’m getting to feel that, yesterday at the table tennis training i got much more tired than i should have, so i decided to wash my hair around eight and just dry and do nothing for the evening—maybe only plan and read on about my topics. And i surely want to finish that paper with the interesting view on the universe as information and the (for me) surprising fact that gravity is an entropic force. It’s really fascinating.

On monday i went to a great concert, Sonata Arctica in O-East. It was a bit short though, hardly ninety minutes, but they played most of my favourite songs (not all, of course, for example they didn’t play Shy). I couldn’t get a setlist, but lucky someone uploaded it. The guys on stage, i mean the band, especially Tony, are just crazy. I also ran into a friend from the dorm there, a bit of a surprise. On the way there, of course i had a coffee and on the way back i passed off the 100 yen second one to a homie, just as last time in Shinjuku.

Take this quiz

January 18, 2010
valeblog
0 Comment

Kivételesen magyarul is, mert – hogy a Fürgerókalábakat idézzem – néha ilyen is kell. Ma már a sokadik nap volt sorban, hogy éjfél után feküdtem le (jóval) és reggel korán keltem (nagyon). A “kell az alvás” részt már tudom fejből, nem kell mondani… Egyelőre életben vagyok, és bár már megint éjfél van, még tudok tanulni, és ez is valami. Pedig a mai nap se volt eseménytelen. (Csak fázással teljes.) Reggel hatkor keltem, mert háromnegyed kilenckor találkozunk a sportcsarnokhoz legközelebbi állomásnál (錦糸町), merthogy ma pingpongverseny volt, megint. (Idén még nem voltam itt templomban, mert mindig vasárnap vannak…) Két vonalon mentek a meccsek, mindkettőben a második körig jutottam (bár csak azért, mert az első körben nem volt meccsem). Nagyon gyenge formában vagyok, legalábbis az itteni átlaghoz képest. Nem kell erre azt mondani, hogy ők túl erősek, nem mindig a másikban van a hiba. Ezúttal se… A verseny után mászkáltam Shinjukuban időtöltésként (haza akartam jönni, de nem volt rá idő, meg különösebben ok se), ettem Sukiyában (sokat, azóta is kimchi-szagú a szám), ittam kávét (ma Verona, az már volt), adtam egyet egy csövesnek, mert én már csak ilyen jó fej vagyok (eredetileg egy bolt bejáratánál ácsorgó bájos külföldi lánynak szántam, de nem fogadta el). Héttől meg a klubbal nomikai, ami ilyen ivós-evős összejövetel (a szót nézve főleg ivós, de most nem ez a helyzet). Aztán jöttem haza. Valahogy úgy érzem magam a japánok között, mint Jake a na’vik között az Avatarban (csak az amerikai álom nő nem tűnt még fel a láthatáron). Tegnap este ugye azt néztük meg Kawasakiban elvileg háromdében (a bal szemem miatt nekem csak normálként látszott), úgyhogy majd írok róla. Most viszont nincs rá keret, mert kanjikat kell tanulni holnapra, és még az előadás vázlatán is dolgozni kéne, mert holnap este Sonata Arctica koncert, és menni kéne…

An evening with

January 17, 2010
valeblog
0 Comment

Not Dream Theater, this time. (I wish.) “Just” friends, Adina and Tung. When i was sitting in the sports hall watching the (semi-)pro people play, and fighting with sleepiness (and was losing), it occurred to me that “we should do something tonight”. Ended up watching Avatar in Kawasaki, and it was great. About the movie separately i shall write later.

I got to the station a bit early, but as soon as i sat down to have a coffee, the other two were already texting me that they’re arriving. We headed for the italytown Cittadella, and started with buying tickets for the 3D Avatar. We had about an hour till the start, so went for dinner, and ended up in a really nice restaurant, where (unusually in Japan) i could have my fill in four digits (actually hardly over a thousand yen). Of course it was italian food. I accidentally ordered myself stuff with a lot of mushrooms, let’s say i was happy when i realised, but it ended up well.

The only downside of the movie was that it wasn’t 3D for me. It used a different technique as Disneyland Paris back in… well before this blog was even started. Because of my left eye, my two eyes are not in sync, so these 3D experiences don’t turn out well all the time. Like tonight. But still the movie was fun, only i couldn’t see the shrapnel zooming out of the screen.

We also got the last train, and i was in my room by one, but couldn’t really get to sleep for a too long while after. (Ended up with three hours of sleep, now that’s really not enough.) I was reading Twilight all the time too, finally there’s something happening. (As Adina kindly pointed out, i’m over the first ten minutes of the movie.)

What happened today?

January 17, 2010
valeblog
0 Comment

Again a diary post here, as usual. Simply i don’t have time to write about all the other topics i have, though i have plenty, because i leave early in the morning and arrive home sometime really late. Like today, i left before nine and arrived home around one. Both am. I arrived at the Sendagaya station, actually the same one where we went skating, on time, well before ten. It was the second day of a japanese national table tennis championship (日本卓球選手権大会—actually i’ve seen these games, and thought that the second place should’ve won, her only problem was patience), and with the club we went to see it. It was really interesting, the games as well as the people around.

Some funny moments: there was a guy (apparently) with a cold behind us, and once he snorted such a huge one that he was choking for like five minutes. I really wished him quick death.

The other was after a poor kid threw up right in front of the Butterfly (pingpong brand) shop stand: the staff put some benches around the pool of vomit so that no one will step in it. Well, another poor kid obviously didn’t realise that, jumped over it to check the shop, right into the pool of vomit. And it was slippery, per se, so he landed full body-full face in the pool. Poor kid (it was really hard to keep myself from laughing out loud there).

Also, the players (i don’t know if it’s only japanese or general everywhere) were very loud. Sometimes after scoring a nice ball they were shouting as if they were being stripped of their genitals or something. Thus the imaging of people shouting all the time at the smallest of exercise in anime proved to be true.

There was a shop selling photos of the best games of the day as well. Well. Well. I’m not a photographer, whoever sees my flickr knows that. But the guys making the photos had really good machines, with very pro-looking lenses, yet the photos were terribly low quality. All looked as if they were shot like thirty (30) years ago with a polaroid camera. (Might’ve been the fault of the printer though.)

My evening wasn’t eventless either, but about what came after we left the sports hall with the club shall be the subject of the next post—coming tomorrow, since it’s almost half past two, and i have to wake up at six, because tomorrow (looking at the date, today) we will be playing in a tournament. Wish us good luck, thanks.

Oh, and long live the narwhal song. Looping it all the time i’m home (sorry, neighbours).

Kétezertíz január tizenöt

January 15, 2010
valeblog
0 Comment

Reggel fölkeltem. Megreggeliztem, a szokásos gaponapelyhet kevertem a szokásos müzlivel. Aztán suliban nekem kellett elmagyarázni egy bekezdésnyi szöveget, túléltem. Hallásértésen már majd’ elaludtam, félelmetesen unalmas volt. Ebédre olívaolajon sütöttem csirkét, babérral főleg, de volt bors meg végül frissnek rá olíva és oregano. Természetesen Big Bang Theory-t néztem hozzá, aztán matekon vektoroztunk. Olyan bájos ez a téli szakasz, ha belegondolok, akkor most a matek az lineáris algebra (vektorok+mátrixok) és statisztika. Az egyik (legalább) az IK-n gyilkolt, a másik meg (szintén legalább) a közgázon, úgyhogy jó referenciákkal érkeznek a tárgyak. A közgáz is nagyon fárasztó volt, kár, hogy Max nem volt, mert ő tud vitatkozni, ha hülyeséget mond a tanár – én csak tudom, hogy hülyeséget mond, de nem tudok érvelni (eleget), hogy miért. Márpedig mond hülyeséget eleget. Aztán csak hazajöttem, ettem egy tonna édességet (vajkeksz és Kitkat), és unatkoztam, nagyjából. Mivel utálok unatkozni, inkább körülnéztem, hátha találok valahol valakit, és végül a konyhában egy főzős bagázsba futottam bele, ahol aztán eltelt az este. Aludnék, holnap reggel elég korán kell kelnem, mert megyünk versenyt nézni (ezúttal csak nézni) a pingpongklubbal edzés előtt, bár vasárnap nekünk is lesz verseny (megint). Hétfőn meg, ha minden jól megy, Sonata Arctica koncert.

Due diary entry for today

January 15, 2010
valeblog
0 Comment

I woke up terribly late. Actually, i somehow woke up before my phone went out, about two minutes early—then i just stopped it, and went back to bed, as usual. But usually i have the snooze, and three other alarms set at twenty minute intervals so that i would surely have to wake up. Not today. It was just by miracle that at eight-forty i woke up and i realised something was wrong. Quickly set the cooker to get the rice ready for lunch and rushed to the first class where we “learnt” about collecting resources for our reports and presentations. (Note here, i really have to figure out a topic for economy.)

Then the normal class, where my topics got both approved, at least the teacher couldn’t really say a word when i announced that i want to talk about either my own ontology, or artificial intelligence from neural networks. I know it’s not easy topic, but i don’t care. I’m going to do one of them, and whichever it will be for class, you’ll be sure to read about both here once. I don’t know which would be more interesting for others, i’ll just ask around.

Read More

Topics

January 14, 2010
valeblog
0 Comment

First, i have three topics for my report and presentation—though i have no idea what to write about for economy or politics. The presentation is definitely linguistics, about the origin of languages and how could totally unrelated languages have very similar words with similar meanings. For the report i have two, either artificial intelligence and neural networks, or philosophy, my own view on existence, in an ontological sense. Just have to choose one of them.

I realised that simply whatever i choose, it will end up a huge work to research, simply because if i want to do it well about a topic that i consider interesting, then it won’t be simple. Especially if (as in case of the linguistics stuff) i have to say it simple in the end. So i don’t care, will do all the work needed, will do it as good as i can (except if i get fed up, which i very much hope won’t happen).

A bit different topic, but it occurred to me while going to kombini for milk, that as humankind has the six degrees of separation, how many clicks could it take on Wikipedia to get from any article to any other. I really wonder.

Actually, one similar concept was invented by a mathematician with the same family name as mine, although not a relative, Paul Erdős. I think this is handy, as i can use the Erdős-number myself, with me being the center, number zero.