valeblog

Az utóbbi pár nap, maradjunk annyiban, hogy igen aktívan telt. Vagy legalábbis eseménydúsan. Minimum, hogy sok (akad) a blogolnivaló. A múltkor említett bevásárlás után az este (éjszaka) tényleg jó bulisra sikerült, reggel hét múlt, mire ágyba kerültem. Ez különösen azért volt… “bájos”, mert délután kettőtől ugye pingpongedzésem volt. Szerencsére Radonak és nagyszerű barátnőjének nem volt igaza, a víz is megvéd a másnaposságtól. (Váltig állították, hogy attól csak másnaposabb lesz az ember.) (Persze előre, és sokat.) A történet úgy kezdődik, hogy már ezer éve terveztük, hogy elmegyünk egyszer vízipipázni Kichijojiba, ahol van egy direkt szakosodott bár – mielőtt bárkiben kétségek ébrednének, nem dohányzok – és mi más alkalom lenne megfelelőbb erre, mint az új trimeszter első pénteke, ráadásul a bolgárok is párban vannak még. Nekik persze, mint nagy dohányosoknak, kicsit más elképzelésük volt az ideális időtartamról, úgyhogy este nyolc körül már ott voltunk. Szólt a zene (volt elá-elá-elázás és numa-numa-jéé is, ez utóbbi különösen vicces, mert Adina is velünk volt, neki meg ugye nemzeti büszkeség satöbbi), ültünk a kis ficakban, voltak vízipipák, sörök, meg akinek más, annak más, barátkoznivaló japán lányok, a bolgároknál poppers, de az már nem az én világom. Éjfélkor aztán mentünk karaokézni a Deep Blue-ba, ahogy szokásos (azóta nézelődtem, és eddig a környéken az a legolcsóbb), és reggel fél ötig ott időztünk – addig tart az “éjszaka”. A vonatig még beültünk egy donra a Sukiyába (nem is tudtam, hogy van ott is), aztán jött a reggel és alvás a napkeltével (nem nézek tévét, sokat, főleg nem magyart)…

Elkezdődött egy új év. Elég másnaposan, de el. Azóta is történt egy s más. Voltam takarítani a buli maradványait, meg kárfelmérni – komolyan felmerült bennem, hogy “elegem van” és a házat tovább már ne rombolja senki. Vagy legalább nekem ne legyen közöm hozzá. Játszottam szüleimmel két este is Scrabble-t, egyiket nyertem, másikban döntetlenre jött ki – a megmaradt betűk levonása előtt mindhárman 201 ponton álltunk (ilyet se láttam még). Ma voltam templomban – majd’ elaludtam, pedig ezúttal igazán lélekhez szóló volt a téma, csak éjszaka nem tudtam elaludni… Aztán fordítottam édesanyámnak a curry-receptet, ami ugyan egy kicsit hígabbra sikerült a kelleténél (a curry, nem a recept), de az íze a helyén volt – meg aztán hoztam nekik eleget (azt hiszem) egy évre is. Szenvedtem azzal, hogy nem működik egy oldalon a JavaScript-féle document.write, de szolid fél óra Guglizás és vad try-catch debugolás után kiderült, hogy ha a MIME application/xhtml+xml (aminek amúgy az XHTML specifikáció szerint lennie érdemes), akkor ilyet nem lehet. Erről persze nekem nem szólt senki. Most már tudom. Közben égetek egy dévédét vezeték nélküli hálózaton át (bátor), ami ráadásul valószínűleg fölösleges – hiába szeretem a Cowboy Bebopot, nagyon, nem hiszem, hogy lesz keretem megint (sokadjára) megnézni. Inkább már Samurai Champloo, hogy legyen valami új is. Bár lesz Skins negyedik évad, csak hogy egy újabbat említsek… Meg vár rám ma pár óra zötyögés a Volán és a BKV járatain, majd holnap hajnalban egy taxi a reptérre, hogy utána ottani idő szerint kedd délelőtt megérkezzek Tokióba. Persze ismét feltéve, hogy az oroszok nem robbantják alánk a Cár Bombát valahol Szibéria fölött. Egyszer meg majd 2009-es évösszefoglalót is írok, vagy nem. De még ma ki kéne végeznem a Semmi művészetet Esterházy-tól, hogy ne kelljen vinnem még egy könyvet.