Valamiért

May 26, 2009
valeblog
0 Comment

A tegnap éjszakai kis ébredés meghozta a gyümölcsét, fél kilenckor már kómás-álmos vagyok. Úgy tűnik, ma kivételesen tényleg korai lefekvés lesz ebből… Azért tanulni kell, mert holnapután jön az első komolyabb számonkérés,

úgyhogy holnap (is) elég sokat fogok arra (is) áldozni. Ma (is) kihagytam a pingpongot (sajnálom) a köhögés miatt, remélem azért hamar rendbejön. Elég bivaly gyógyszert kaphattam (végül is もっとも強い-t (a legerősebbet) kértem…) mert hat. Holnap gitár után nagyon sok szót és nyelvtant kell majd tanulnom, ismételnem, mert ezeket fogják elsősorban számonkérni – szerencsére a kanjik egyelőre nem jelentenek gondot. A “vizsga” után megyek majd bevásárolni, kajákat kell szereznem, sokat és változatosat, halat, rákot, polipot, húsokat, meg kéne majd valami édeshez valót is. Valahogy most érkezik az ihlet, érzem azt a belső feszültséget (milyen költői), amit akkor szoktam, ha hamarosan vagy éppen írok valamit, valami mást, valami nem-naplót-nem-cikket.

Furcsa

May 26, 2009
valeblog
0 Comment

A ma éjszakám elég durva volt. Lefeküdtem rendben fél egy magasságában aludni, ahogy szoktam, de aztán… Persze elalvás előtt köhögéscsillapító és egy Rubophen, csak a biztonság kedvéért, orrspré, hogy ne fulladjak meg, meg a kis olvasólámpámmal, ami jó forró egy idő után meglámpáztam az arcomat hogy kicsit tisztuljon az orrom. Ebből azért gondolom látszik, hogy nem voltam valami fényesen. Aztán három óra magasságában arra eszméltem, ha nem is ébredtem föl teljesen, vagy legalábbis nem akartam először fölébredni, hogy úszok az izzadságban. Az ágynemű azóta is nyirkos (pontosabban most már vizes, mert a mosógépben van), a párnának két oldalát is csurom vizesre izzadtam. Nem tudom mi lehetett, talán a köhögéscsillapító valami mellékhatása (lásd kalmopirin), mert az úgy tűnik tényleg bivaly gyógyszer – reggel miután kiköhögtem az éjszakai termést (jó macska lennék) sokkal jobban lettem. Ebédre curry-t ettem, sütöttem hozzá rántottát, amit megpróbáltam egy kicsit megbolondítani, sikertelenül (nem lett rossz, de nem fogom erőltetni). Aztán kerestem volna a szakirányváltás-szakértő tanárt, de persze miért is lett volna a szobájában, úgyhogy majd emailt fogok küldeni neki. Legalábbis megpróbálok.

Sietős

May 25, 2009
valeblog
0 Comment

Gyorsan rendbe kéne jönni… Mert az még csak-csak rendben van, hogy enyhén szipogva, tízpercenként egyet köhögve ülök az órákon – de így nem mehetek focizni, nem mehetek pingpongozni, az pedig nagyon hiányozna, mert kell, mindig kell valami mozgás. Ma elkezdtem köhögni, cserébe az orrom már nincs bedugulva. Úgyhogy elsétáltam a gyógyszertárba, és nagynehezen elmagyaráztam, hogy én bizony a lehető legerősebb köptetőt vagy köhögéscsillapítót kérném. A néni már szinte ismerősként fogadott, a végén még tanácsokat is adott a visszajáró mellé, hogy milyen a japán tavasz meg a nyár meg milyen könnyű megbetegedni, és hogy legyek óvatos. Ha nem gyógyszertárról lenne szó, visszajárnék. A mai ebédemből próbáltam valami extrémet kihozni, és sikerült is. Tejfölös cuccba sült halat akartam csinálni, és nagyjából sikerült is. Kevertem valami mártást (joghurt, majonéz, mustár, fokhagyma, újhagyma, feta sajt, paradicsom), megsóztam a halat, majd amikor együtt már sült a cucc (olívaolajon) még megszórtam oregánóval. Jó lett… Szép mondjuk nem (mint megszokhattuk)…

Overdose

May 25, 2009
valeblog
0 Comment

My massively overdosing vitamin c seems to work… At least, today i felt like when i’m ill, but i’m going out of it. Tomorrow i’ll just stay still in the classroom, try to cough and sniff as little as possible, because everyone would freak out.

Today (yesterday) i ate the second half of what i cooked yesterday, and it was still very good. To make it even more filling (this time the rice was plain), i cooked omelette with olives, and it ended up quite good as well. All day i’ve been reading wikis about the bigfoot, Cthulhu and stuff, playing the guitar and i also made my homework on time, which is not usual. I should’ve only written half a page, and that’s how much it was in my notebook, but when i copied it on the assignment sheet it ended up a bit more than one page.

I’ve realised that i’m dreaming a lot these days. Luckily not daydreaming, but almost. I asked Rado if he bought his plane tickets already, because i remembered asking him that before and him replying “of course, why, you haven’t?” and me freaking out, but that all turned out to have been a dream. But at least when i have such memories with home friends, i know what to think, because meeting them live right now is quite improbable…

But i really need some sleep now. Just have to wash the dishes before. And myself as well. So… good… ni—

Puding

May 24, 2009
valeblog
0 Comment

Az imént szólt a Fürgerókalábak Puding című száma, és ez meghozta a kedvemet. Ugyan most este már semmit nem eszek, mert már volt elég, de valamikor majd kéne csinálni olyan jófajta otthoni édességeket, mint puding… darázsfészek… zserbó… palacsintatorta… meg társaik… Igaz, az alapanyagok beszerzése rémálom lenne, de akkor is, nagyon poén, amikor tízen összeülünk a szokásos nemzetközi bagázzsal, valaki bedob valamit a közösbe, közben a maláj srác tanul vietnamiul, én az indiai lánytól kérdezek valami nyelvtant a házihoz, Plamena nyavalyog a kanjik hülyeségein, a grúz lány meg szokás szerint kacag mint akit csiklandoznak. Ez azért megéri a nyűgöt, amíg mákot, diót, lekvárokat szerzek, lehetőleg olcsón (erre egyelőre egy helyet ismerek csak, a Musashisakai-beli Hanamasát, de nem tudom mennyire számít az olcsónak), plusz mire sikerül normálisan el is készíteni a dolgokat… Nagyjából másodperces szintre lebontott receptek kellenek majd… De mindenképpen szeretnék jó sok finomat és jót kotyvasztani. Majd megnézem, milyen tepsik/fazekak vannak a lenti konyhában, aztán. (Meg majd gulyást is kéne, de ahhoz tényleg kell egy piszok nagy fazék.)

Fény

May 24, 2009
valeblog
0 Comment

Valamikor hajnali három magasságában aztán egyszer csak megunta, hogy a sötétben kell állnia, hallgatni a számítógép kimerült pihegését meg a füzetek idegesítő ázsiai csiripelését, úgyhogy összeszedett egy kalapra való energiát, kihúzta magát a konnektorból és nekiindult. Az első akadály maga az asztal volt. Ugyan egy darabig ott is ugrálhatott volna, de ha már egyszer nekiindult, nagyot akart szakítani. Viszont nem zuhanni. Márpedig az asztal nem az az alacsony építmény volt, a neonlámpák meg nem szeretnek majd’ egy métert zuhanni… Ahogy a mélybe világított, majd’ beleszédült. De azért megoldotta, hogy csak a talpának a sarka pattanjon le az esésben. Úgy döntött, hogy a nagy üveglap mögötti színváltós világot nézi meg. Nem fért a fejébe (fénycsövébe), hogy lehet egyszer sötét, aztán meg világos ott, ilyen lassú átmenetekkel… Nincs az az égő – gondolta – ami ilyen finom hullámzást kibírna ilyen sokáig… Szerencsére az üveglap nem állta útját, cserébe viszont ott volt az a bosszantó műanyag háló. Rövid könyörgés után azért az is félreállt az útból, és feltárult előtte a… száradó ruhák tömege. A plafonból csak egy furcsa színű és piszkos-mintás darab látszott, ami halványan derengett és gomolygott. Közelebb ugrált a korláthoz, aztán hirtelen megdermedt. Utolsó gondolatával még fölfogta, hogy talán nem olyan jó ötlet egy világító lámpának a frissen mosott vizes ruhák alatt mászkálni…

私のへや

May 24, 2009
valeblog
0 Comment

四月のはじめに日本に来た時、大学の国際交流会館の六階のへやに引越しました。

へやのベランダから道や運動場や飛行場が見えます。道のさくらは春にとてもきれいでした。ベランダで私の洗った服がかわきます。ベランダの戸の向いに私の机があります。机の上に私のパソコンや学校の本やノートなどがあります。今も、机にすわって書きます。しかし、机は長いですから、ほかの半分に色々な物、たとえば時計やすいはんきがあります。毎日そこにご飯を食べます。机の上に本棚もあります。机の向こうに私のベッドがあります。ベッドは高いですから、下に私の国から持って来たにもつやギターなどがあります。机のよこにれいぞうこがあります。れいぞうこの中にたくさんの色々な食べ物があります。れいぞうこはもうキッチンにあります。キッチンにれいぞうこのほかにストーブとかながしがあります。キッチンの向こうに小さいよく室があります。へやのドアのそばに私の上着と靴があります。

へやはとてもいいと思います。ちょっと小さいですが、明るくて、いごこがよいです。ここにすんでいることが好きです。

Pihenő

May 23, 2009
valeblog
0 Comment

Ma nem csináltam semmi tevékenyet – kivéve, hogy elmentem a Tama állomás melletti zöldségeshez hagymáért a pörkölthöz. Az ebédhez. Az ebéd rizs volt, egybefőzve paradicsommal meg répával (paprikásan), plusz pörkölt. A pörkölt elkészítésébe nem megyek bele, a lényeg hogy sikerült, és finom lett, úgy nagyon és tényleg. Egy kis otthoni íz. Minden más időben meg vagy bambultam, vagy terigettem, vagy gitároztam. Főleg ez legutóbbi. Műsoron volt az eddigiek mellett a Boldog szülinapot, a Csendes éj, a Négy évszak: tavasz, Smetana Moldvája, a Jingle Bells és az Új Világ szimfónia. Persze csak azok az akkordmentesre egyszerűsített változatok, amik a könyvben benne vannak, de azért a Moldva így is elég nehéz. Armstrong When the Saints go marching in-je szintén, de azt már annyit gyakoroltam és hallgattam, hogy belejövök. Az esti program pedig csak mosogatás és lomtalanítás (ellep a szemét). Zárásként még az ebéd…

Kivételes

May 22, 2009
valeblog
0 Comment

Azt nem írtam tegnap, hogy amikor Musashisakaiba mentem bringával, ugyan amikor elindultam még nagyjából negyven fok volt és szavannai idő, mire odaértem lett húsz és tomboló szél. Ráadásul ebben az időben sikerült eltévednem, úgyhogy megfáztam. Ma ezért jártam gyógyszertárban: vettem orrsprét, toroktiszító cukorkát, aztán második körben c-vitamint, c-vitaminos cukorkát meg Halls-t. Hogyha este erre még a Glycoseptet rácsapom, betegség legyen a talpán ami túléli (legalábbis remélem sikerül rendbehoznom magam, vagy c-vitamin túladagolásban halok meg). Azért a holnapi pingpongot kihagyom, inkább regenerálódok. Meg gitározok és tanulok, meg konyhamesterkedek. Majd kitalálom mit kotyvasztok, de valami marhahúsos lesz, gyanítom. Tegnap este gyakoroltam egy csomót, az Örömóda már megy, csak gyorsítani kell rajta, az Ievan Polkkát meg még gyakorolni. Sokat. Most este még összekotyvasztok egy görögsalit is, tegnap vettem hozzávalókat meg még egy tálat is, hogy ne kelljen egyben megennem. Meg kenyeret ma, hogy a hétvégén ne kelljen sehova mennem. Nagyon sokat kell tanulni is: ezen a héten annyi nyelvtant vettünk nagyjából, mint eddig összesen, és jó része nekem is új volt. Talán ezért is érzem úgy, hogy igazából most tudok csak beszélni a japánokkal úgy-ahogy, meg megérteni mit akarnak. Jó érzés.

Ja, az ebéd ma ő volt:

https://live.staticflickr.com/2468/3553297535_21aa2226f4_c.jpg

Mi is?

May 22, 2009
valeblog
0 Comment

Majdnem azt írtam, “már nem is tudom, mi volt ma”, de azóta már ma van, és az akkori ma már tegnap… A suli átlagos volt, délben a menzán ettem reiment, ami szerintem egyszerűen hideg ramen. De jó volt, mert cserébe csípős és finom. Négyre kellett visszamennem, mert a netes beadandót totál elfelejtettem, és most intéztem. A katakana házit is addigra kellett megcsinálnom, úgyhogy egy kicsit zsúfolt volt – de egy tea és egy doboznyi dango megoldotta (nem bírtam abbahagyni a dangozabálást). Utána megdöbbentem, amikor a liftben összetalálkoztam egy tanárral és elkezdett beszélgetni velem – pontosabban ez még nem lett volna meglepő: a meglepő az volt, hogy értettem és tudtam válaszolni is. Hasonlóan meglepődtem utána a Hanamasában, amikor meg tudtam kérdezni, hogy melyik “méz” méz igazából. Merthogy vettem egy csomó hasznos és finom dolgot, holnap délután ezért görögsalátát fogok csinálni. Amikor hazaértem (ami eltartott egy darabig, mert a Nogawa park körül jól eltévedtem) onnan tűnt föl, hogy a narancslevet elfelejtettem (márpedig az fontos), úgyhogy futottam még egy kört. Sajnos minden útbaeső gyógyszertár zárva volt, úgyhogy nem tudtam C-vitamint venni, pedig. Aztán hazaértem tényleg, gitároztam, az Örömóda mellett elkezdtem az Ievan polkkát is tanulni, legalábbis ami nem-akkordos tabot (igen, “tab”, parasztzenész vagyok) találtam hozzá. Aztán tanultam is, japánul meg vietnamiul is, most ittam egy kakaót vacsorának, rendet rakok fürdök és alszok, és így is fél kettő lesz mire vége a napomnak…