Nagyon érdekes téma a szabadkőművesek, templomosok, illuminátusok és a hasonszőrű, többé-kevésbé titkos, de mindenképpen titokzatos társaságok ügye. Rengeteget lehet róluk olvasni mindenfelé. Azon kívül, hogy íródik velük kapcsolatban néha egy-két izgalmasabb irodalmi mű, ami sikert arat (például Eco Foucault-ingája vagy a Da Vinci-kód), de még általában ezek sem sok valóságot tartalmaznak – ilyen szempontból még mindig előnnyel indul az Inga a Kódhoz képest, mert az legalább nem is próbálja valóságosnak beállítani a történetet; szóval ezeken kívül általában csak igencsak megkérdőjelezhető hitelességű forrásokat lehet találni, magyarul meg szinte csak olyanokat, hogy egy átlagos értelmi képességekkel megáldott ember is rájön, hogy itt valami sántít (természetesen ezt az interneten könnyen megtalálható forrásokra értem). Lehet, hogy én vagyok a túl kritikus, vagy csak nem vagyok fogékony az ilyen összeesküvés-elméletekre (bár ezt nem hiszem, mert az Inga nagyon is meg tudott ragadni, el tudnám fogadni ilyen formában akkor is, ha valóság lenne, bár azt hiszem, akkor már mindegy lenne, hogy elhiszem-e vagy nem), de egyszerűen nem tudom az ilyen stílusú irományokat komolyan venni, sajnálom. A legrosszabb meg, hogy tulajdonképpen még a Wikipédiában sem sok adat van az Illuminátusokról, pedig én igazán tényszerűen akartam írni róluk…
Idea
A seemingly good idea popped up just now. I will write about any interesting subject, that you request. Literally any. On the other hand, i decide, what is interesting and what not. Post your requests in comments.
Frusztráló
Megkérdezhetem, hogy ugyan miért nem lehet magyar kifejezéseket használni a magyar weboldalakon? Rendben, hogy egy káoszelméleti tanulmányban (elmerülök ebben a témában) nem feltétlenül a magyar kifejezéseket használják, mert hát az azért csak egy szűk érdeklődő-rétegnek íródik, akik nyilván tisztában vannak az alapfogalmakkal – na de hogy az alapfogalmak definíciójánál csak olyan expressziókat használnak, hogy a szőr égnek áll tőlük a hátamom, az már egy kicsit túlzás. Itt mondjuk éppen a Wikipedia magyar részlegének fent említett téma (káoszelmélet, analízis és rokonaik) beli oldalait dicsérem ilyen szempontból. Kérem szépen, magyar emberek vagyunk, ha már fordítunk, és ráadásul egy olyan weboldalt fordítunk, ami sokaknak alapvető információforrás és majdhogynem értelmező kéziszótár, igazán tudjuk már legalább egyszer leírni, az angolul nem értő laikusok kedvéért, hogy a fluktuálás ingadozást jelent; hogy a kvalitatív minőségbelit, a kvantitív pedig mennyiségbelit jelöl és a többi. Értem én, hogy tudományos pontosság, de ha egyszer még csak gimnáziumi harmadikos vagyok, és nincs egyetemi szakszókincsem, akkor mégis hogyan értsem meg a még ezeknél két hatvánnyal bonyolultabb és idegenebb frázisokat? Abból a nálam legalább kétszer idősebb értelmező szótárból, amiben örülök, ha egyáltalán benne vannak ilyen témájú fogalmak, de hogy még azt is jelentenék az ő értelmezésük szerint, amit elvárok? Ugyan, kérem… Arról nem is beszélve, hogy nem egyszer idétlen, fordításnak nem is nevezhető, magyarosításokkal találkozom, pedig az adott fogalomnak van szép magyar neve. “Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes” (bár azt nyilván nem tudta József Attila, hogy még a csillagok és egyéb égitestek pályájába is beférkőzik, legalábbis beférkőzhet a káosz).
A jó, a rossz és a rosszabb
Én komolyan nem tudom, mi ütött belém mostanában. Meggyőződéses optimistává váltam volna? Ebben csak az a furcsa, hogy eddig egy furcsa, keserédes pesszimizmussal néztem inkább a világot. Lehet, hogy szerelmes vagyok? Na ne, arról azért csak tudnék én is, ez a világ nem a Battle Royale, hogy hatszáz oldal után jöjjek rá, hogy beleszerettem valakibe, észrevétlenül… Mondjuk az igaz, hogy megfigyeléseim alapján, amíg nem mondom ki, addig tényleg több öröm van benne. Úgy tűnik, a szavak valahogy elsorvasztják a szerelmet. Ha már rámondom, hogy igen, ez szerelem, akkor megfosztom önálló ideájától, amit addig tökéletesen ismertem, vagy legalább egy tökéletes részét ismertem, és ráhúzom ezt az elcsépelt, kopott, bár szép ideára mutató szót… Azt hiszem, valami ilyesmiről volt szó Böszörményi Gyula Gergő és a Táltosviadal című könyvében (439-441. o.), ahol az eltávozottak emlékéről vitatkoznak. De hogy is kötöttem ki itt? Ja igen, az optimizmusom: mostanában (szinte) minden napomat úgy zárom, hogy “na, még egy jó nap”. És ez fura. Hagyjuk.
Úgy tűnik, lesz melóm. Jó, webes állás, végre kihasználom majd úgy istenigazából a PHP-t, bár az igazi feladatok megérkezéséig szeretném már végre befejezni a KiltAntet. Egy küld-fogad metódus, és kész.
Jövő hét csütörtökön pedig meglesz első elméleti (közismertebb nevén kresz) órám, ami remélhetőleg azt jelenti, hogy még a nyáron lesz jogsim. Egy csepp szerencsével.
Most pedig… Olvasok, japánozok és olvasok egy kört, aztán visszatérek, írok valamit, pl néhány sor kódot. A folytatást meg majd meglássuk.
Chaos
You know what, this chaos theory thing is very interesting. Yesterday, when i started reading a book about it, after the first few pages, i told my mom to warn me if i become too much of a theoretical physician. True, there are some expressions that i had to look up in a dictionary for their exact meaning (in chaos theory, where one millionth difference from the real value can cause huge differences in the outcome, i need to know each phrase very well), such as determinism. As of now, after the first chapter, the only thing i’m exactly sure now is that this will be very interesting, in addition to befriending the whole idea of chaos and such. Though i don’t really see a practical use to it (am i really such a practical mind?), it’s very interesting to finally read a precise description of that popular “butterfly-effect”, about which Ian Malcolm was talking in Jurassic Park (the first and original).
It also shows a problem (or at least now i think so): computers can’t really understand anything like a human can. If you see a Lorenz attractor, you immediately see some system in it, and can also tell it looks like a butterfly (this must be God’s joke, that it resembles the shape of the animal used in the most known example of this theory – that would be the butterfly effect i wrote about before and will write about later), but for a computer, it couldn’t be predicted, it couldn’t be totally calculated, it’s just a… something. We can see it as a whole, but a computer can only check one point at a time, and it works in a binary way, so that point is either there or not. It doesn’t matter if the point beside that one is indeed on the line. I wonder if a computer using some numeral system more complicated than binary would be possible or useful.
Anyway, the butterfly effect is… well, either look it up, or wait for me finishing the book, because i won’t write about it now.
Lesen
Zwei mehr Bücher für meine Liste: Finnegans Wake und Ulysses, beide sind Werk von James Joyce. Und ich habe heute ein Buch über Kaosteorie lesen angefangen.
Stat rosa pristina nomine…
… nomina nuda tenemus. Azaz a hajdani rózsa név csupán, puszta neveket markolunk. Ez annak a könyvnek az utolsó mondata, amit már karácsony óta olvastam, amit már rengetegszer említettem, ami ahhoz képest, hogy milyen ritkán olvastam, alaposan magával ragadott, amelyiknek címe pedig… gondolom már mindenki rájött, hogy A rózsa nevéről van szó. Umberto Eco egyik leghíresebb, vagy ha nem is leghíresebb, de egyik legnépszerűbb műve ez. És én tökéletesen megértem, miért. Nem fogok én itt mély műelemzést kanyarítani, már csak azért se, mert ahhoz, hogy igazán helyesen tudjam átérezni a könyv minden részletét, sokkal többször kéne elolvasnom, mint egyszer, és sokkal alaposabban. Az elkövetkező időszakban szerintem nem egyszer fogom még kézbe venni ezt a vaskos kötetet, hogy úgy olvassam újra, mint a Harry Pottereket: felütöm valahol a könyvet, és ha izgalmas rész, akkor onnan olvasom, amíg jól esik. Úgyse lenne időm se módom még egyszer elolvasni ától cettig az egészet, ezért be kell érnem ezzel a módszerrel – már nem mintha így nem tanultam volna meg Rowling könyveit szinte pontosan…
Nothing, really
Today was a good day, i say. The beginning was dead funny to start with: i was waken by my mom before seven, but somehow i managed to fall asleep once again. This wouldn’t have been a troulesome thing, if i hadn’t decided that i want to attend the first lesson, which was held by the “language consultant”, who is our teacher, native in english and german (not to mention hungarian). I realised that something was not right at half past seven, but that’s usually too late to get to school… Somehow i still managed to get there and had a really good day in school. Spoke almost the whole first lesson, got an excellent mark in history for my test about the first world war, wrote three pages about the folksiness in the poetry of Petőfi Sándor in literature class as an argument essay, had a free period (more about this later), as my german teacher was absent, then wrote a test at physics class about astronomy and didn’t do a thing on biology. Went to library, learned japanese, came home, watched SC II gameplay demo video, did maths homework, learned the literature of the middle ages, and… and here i am.
You know, it’s dead hot here nowadays, but today at least the wind blew sometimes. For example, when i went to the hillside with a friend in the free period and consumed one *something* there. It was fun as the wind blew, it sang on the mouths of the half-emptied Heineken bottles. I never heard it sing like that before, and though i can produce a more intense sound like that myself, it’s nothing such natural, and thus peaceful.
Irodalom
A mai napra egy fix programom van: ez pedig felkészülés a holnapi érvelési esszédolgozatra. Ennek lényege, hogy hosszan kell egy állítás mellett vagy ellen érvelni. Szerencsére négy közül választhatunk, úgyhogy annyira nem húzós, pláne, hogy csak egy van olyan, amihez hozzá sem tudnék szólni és egyet már meg kellett írni korábban, így mára a szórakozást a “Petőfi költészete népies” és “Madách a Tragédia szerkezetében a tézis-antitézis elvét alkalmazza” címekkel kapcsolatos érvek és ellenérvek, valamint egyéb tudnivalók gyűjtése, és az “Arany balladái megfelelnek a műfaj követelményeinek” állítás köré épülő korábbi fogalmazványom ismételt átolvasása és lehetőség szerinti memorizálása. Ez is barokkos egy mondat lett, nemdebár?
Emlékeztet egy kicsit arra, amit ma produkáltam angolon: “this question is of that kind, about which Umberto Eco said in the afterword of The name of the rose, that it’s so silly that it could only be used in GCSE exams”, ami nagyjából úgy fordítható, hogy “ez a kérdés az a fajta, amiről Umberto Eco azt írja A rózsa neve utószavában, hogy olyan lehetetlen, hogy csak érettségiben lehet feltenni”. Egészségetekre.
Ja és a tegnapi kis haiku-szerzeményem magyar fordítását is közlöm akkor már, ha irodalomról van szó. Ezzel kapcsolatban azt említeném, hogy ez az első versem, amit úgy-ahogy sikerült átültetnem japánra, bár még nem elég a szókincsem ahhoz, hogy igazán szépen tudjam megvalósítani – mert hát milyen már az, hogy szótárból írok verset? (Ez ugye a japán verzióra vonatkozik; a magyart röptében költöttem)
Az éji csöndbe
Hófehér fény sikolt
Hullócsillag volt
Mostantól ez is megjelenhet a bal oldali “Better” panelen.
