A week or so ago I started playing League again. I just wanted some entertainment more active than watching anime and less randomly frustrating than KanColle. Well…
Except League eats into sleeping time and it is way more frustrating than KC due to the utter idiocy of a huge portion of the people – and it’s just as luck/random dependent who I get teamed up with as are drops, compass decisions and critical hits in KC.
Az volt a terv, hogy elbiciklizek egy vasárnap is nyitvatartó postára és befizetek egy csekket. A kérdéses posta úgy húsz percre van bringával (vagyis nem éppen a szomszédban), de persze csak mikor odaértem tűnt fel, hogy nem a jó csekket vittem magammal. Hurrá!
Ma este, amikor már épp kezdett volna vége lennie az amúgy nem létező munkaidőmnek (mert ha van épp mit csinálni, van, ha nincs, akkor meg csinálok, amit akarok), eszébe jutott leszakadni az égnek, de olyan szinten, hogy a stúdióval szomszédos kisboltba nem tudtam átmenni, mert bőrig áztam volna (esernyővel).
Múlt héten még csak megfázással küzdöttem, aztán valamelyik nap úgy ébredtem, hogy nem tudom kinyitni a szememet. Hurrá, kötőhártya-gyulladás! gondoltam magamban, de még csak annyira az se. Nem viszketett és különösebben nem is csipásodott a szemem, és a szemcsepp, amit néha használok frissítésre még azt a keveset is eltüntette.
Indeed, why was life created? It’s such a complex and mysterious thing, one of those few out there that go against the universal law of entropy, that it must’ve been created by some higher intelligence. And intelligence acts reasonably, so there must be some reason to the existence of life, and thus to our human lives as well. What could be that reason? Who was the creator?
So apparently my flat faces west, something I only noticed recently as days’ve been getting hotter. I’ve kept my windows open for weeks now, and in the morning it’s always nice and cool to wake up, and even when I get back home for lunch… But then when I get out of work and arrive home in the evening, it’s a whole different story.
A holnapi nappal már a naptár is nyarat fog mutatni, bár az időjárás már egy jó ideje nyári hangulatban van, és a 4chan is úszik a nyár szépségeiben. Ilyenkor néha eszembe jutnak régi nyári délutánok, például egy bizonyos, amit a befüggönyözött kisszobában töltöttem a monitor előtt, a WarCraft online multijával és az Office (2003 talán?) telepítőjével játszva, amíg aztán kényszerűségből ki kellett mozdulnom a lakás hűvöséből.
The other day I was riding the train to the suburbs of Tokyo with a colleague to pick up some cuts for the show in production, and on the train I saw this (maybe junior high?) girl reading a book.
Now, I thought, what can make a kid read nowadays? I can rely on my own experiences in the matter even less that with other stuff, since when I was junior high age, my favorite book was (drums, please) Tolkien’s Silmarillion. Note that wouldn’t change until I discovered Neil Gaiman after I entered university.
一応さ、将来的にP目指してるし、研修中に全スタジオ回ってるところけっこう「企画書どんどん書け」って言われたし、元々大規模なプロジェクトを考えることが好きだったし。先輩の進行や、スタジオのPの企画書をみて参考にしたり、いろいろ調べて（ないけど）ヒットのレシピを探ったり、儲ける方法を考えてる。
My Saturday (nor the days following) was in no way shorter than my Friday. I started the day in Akihabara, checking out the lineup of airsoft shops. We’re going airsofting in Ibaraki with a bunch of colleagues on Sunday, so I looked around, tried out some guns at a shop with a test shooting range (fun as hell), and bought nothing. Gonna go back the day after tomorrow for some of the essentials, mostly protective gear.
七大陸最高峰チャレンジCopyright © 2025, valeblog. Use for AI training forbidden. Proudly powered by WordPress. Blackoot design by Iceable Themes.