けっこう何年も前に沖縄行ったことはあった。何も計画も予定も、泊まる所すら決めず完全自由バックパッカーとして行った。当時日本語もまだ通じるか通じないかレベルやったし、よくやったなと振り返って思ったりする。
今回はちょっと違う感じだった。まず行くの決めたのはまったくその瞬間の勢いで、ロックインからの帰り道のバスだった。その次の週は会社が3日間ほぼ皆夏休みとってたのでオフィス誰もいない見込み。そしてどうせ人いないならリモート、リモートするなら部屋に引きこもらなくてもいい、夏ならやっぱ海だぁ、ということで一週間沖縄でリモート作業してた。
My day before the last at Okinawa was very adventurous. I woke up very early in the morning, packed my stuff and hoped to cross the bridge before it gets closed because of the typhoon. Left a thank-you note on the table and headed out. It started raining as soon as i set foot on the bridge, but i didn’t mind much since i had no illusions about making it back to Naha dry. I just had to get to the bus stop nearby and hope i’d get connections all the way. But it was raining hard, so i decided to give a try for hitchhiking to the nearest bus stop. Luckily enough, soon two surfer guys picked me up, and offered a ride not just to the next stop but all the way to Nago (where i had to change on the way to Motobu). In Nago i walked to the bus station (on the way making my usual ice coffee out of Via and having two onigiri for brunch (which, apparently, is a recognized english word)). This town seemed so… abandoned. I mean, there were people everywhere, but the overall impression was that it’s a dying town.
A negyedik napom először is halovány másnapossággal indult, ami az előző estét tekintve annyira talán nem meglepő. Kijelentkeztem a szállóból és nekiindultam északra. Busszal. A buszpályaudvar felé út közben kiszúrtam egy információs pontot turistáknak, szereztem térképet meg egy japán srácot, aki hősiesen elbaktatott velem a McDonald’sba reggelizni aztán a buszhoz is. Azóta se tudom, mi vezette, de jót beszélgettünk.
A buszút Nahából Nagoba beletelt vagy három órába, aminek a javát végigaludtam, a maradékban pedig küzdöttem a hányingerrel. Sikerült gond nélkül odaérni, de ezzel az útnak még sehol nem volt vége. A célpont ugyanis a Chiraumi park volt, ami egyrészt egy akvárium, másrészt botanikus kert, harmadrészt szép fövenyes partja van. A nagoi buszpályaudvarom vártam vagy egy órát, ami közben rádöbbentem, hogy a japán stílusú vécének megvan az a nagy előnye, hogy nem kell ráülni, ergo hozzáérni – mert egy vidéki japán állomási vécé nem sokkal jobb, mint egy magyar… Még egy óra busz után megérkeztem a célhoz.
Kép erről a részről azért nincs, mert út közben (természetesen) lemerült a telefonom, úgyhogy nem tudtam fotózni se – se mást…
I thought this night worths a separate post, it was really funny. I was staying at CamCam, where i returned after i finished my sightseeing trip. That was when i realised that my watch stopped sometime during the day, that’s why the sun was setting at two pm.
But of course when i realised that it’s six pm and not three, i suddenly got hungry. I didn’t feel like going to the same cheap place as the day before, so instead i headed for the main street to eat something with agu, the local pork. But after walking for like ten minutes there, and all restaurants were expensive and the advertisers on the street didn’t even try to invite me in, i got pissed and went to a small famiresu i passed on the way earlier.
I sat down to the great surprise of the owner-bartender and ordered the most filling-looking item from the menu (again to his great surprise that i could read the japanese menu). While i was eating friends of his dropped in and started drinking and talking. I didn’t leave (on intention) after finishing my meal, so it wasn’t long until i was part of the conversation too, and even got snacks and drinks (awamori-water 1:1 mix). It’s always astonishing how quickly japanese can get insanely drunk.
Úgy döntöttem, hogy a harmadik napot nem a Nami-no-ue bícsen töltöm, hanem egy kicsit “várost” nézek. Nem annyira a várost, mert addigra szerintem már Naha javát láttam, hanem az egysínű egyik végállomásánál lévő Shuri várat. Anno annak idején ez volt a ryukyui királyság központja, és érezhetően több köze van az egész épületegyüttesnek a kínai hangulathoz mint a japánhoz.
Not really separated from day one, but since unlike me the world around started a new day, i count it as such as well. I looked for a place to stay as i realised that i seriously needed some sleep. Not much luck. Using my phone’s net i managed to find a relatively cheap place hidden somewhere in the labyrinths of the tiny alleys of Naha, and i was looking at a streetmap at a crossing when a helpful japanese asked if he could help. He could.
I made it to the place, but it was like five in the morning, so of course i couldn’t check in.
… and two hours later i did close my door behind me and left for Okinawa, without forgetting anything–or if i did forget something, i forgot forgetting it. I parked my bicycle in front of the post office nearest to the station, where i was sure it wouldn’t be towed away, bought the usual entry ticket for the train, and got on the first express train towards Himeji (that’s where pretty much all the express trains are going from here in the direction of the Kansai cities).
