Szerintem most először vagyok úgy igazán beteg, amióta Japánban vagyok. Júniusban mondjuk ott volt az az arcüreggyulladás, de ami tegnap-ma megtalált, az teljesen más nagyságrend. Megfájdult a fejem és hasmenésem volt – bár ez előbbit a kialvatlanságnak tudtam be, utóbbit pedig annak, hogy kicsit túl sok fahéjas tölteléket nyalogattam fel.

Aztán ma reggel már lázas voltam, és délután el is mentem az orvoshoz. Egy kicsit féltem, hogy esetleg influenza, hiszen múlt héten oltottak ellene, aztán ki tudja. Szerencsére nem az, csak egy egyszerű, és nagyon kellemetlen vírusfertőzés. Azt közöltem a cégnél, hogy ha nem megy le a lázam, akkor holnap nem fogok bemenni. Reméljük, lemegy. Addig is megpróbálom rendbehozni magamat.

Hát ez is eljött. Szombat reggel ébredtem arra, hogy kerülget a megfázás – folyt az orrom és hasonlók. Ma aztán már köhögök is, amint az szokott lenni. Pedig én igazán becsületesen tolom a vitaminokat (zöldségek, gyümölcsök, gyakorlatilag csak narancslevet iszok) és általában rendesen fel is öltözök, de persze nem telhet el úgy ősz, hogy ne fáznék meg. Túl jó lenne.

Van egy hetem meggyógyulni, mert jövő vasárnap már próba.

Nem Quimby, inkább Kowalsky most, ha már zenénél tartunk. Tegnap este megcsináltam a pizzákat, jók (ehetők) lettek, közben Roberto csinált piña coladát, jó sokat. Volt egy “kisebb baleset” is (bár én nagyjából végzetesnek érzékelem), mivel egy félrenyúlás következtében elfogyott kvázi az összes pirospaprikám. Adományokat elfogadok.

Aztán éjfél körül mentünk karaokéba, biciklivel, de már út közben éreztem, hogy kicsit túl hideg a menetszél. A helyszínen már kezdett kaparni a torkom, a végén már sajgott a fejem és köhögtem. Tehát sikeresen megfáztam, ma egész nap ki se bújtam az ágyból, vagy legalábbis amennyire megtehettem. Amikor meg életre akartam pofozni magam, egy jófajta forró fürdővel, majdnem belehaltam. Túlzok természetesen, de ahogy egy jó negyed óra pácolódás után feltápászkodtam, még hogy gyorsan hűvös vízzel lehűtöttem magam is, ahogy föltápászkodtam és kimásztam a kádból, realizálódott bennem a három lehetőségem: vagy leheveredek azonnali hatállyal, vagy előbb hányok és utána ájulok el, vagy előbb elájulok és utána belefulladok a hányásomba. Nyilván az elsőt választottam. Utána még próbáltam lámpázni a homlokom, de nem éreztem különösebb hatását.

Este még grillezünk a hátsó udvaron…

A ma éjszakám elég durva volt. Lefeküdtem rendben fél egy magasságában aludni, ahogy szoktam, de aztán… Persze elalvás előtt köhögéscsillapító és egy Rubophen, csak a biztonság kedvéért, orrspré, hogy ne fulladjak meg, meg a kis olvasólámpámmal, ami jó forró egy idő után meglámpáztam az arcomat hogy kicsit tisztuljon az orrom. Ebből azért gondolom látszik, hogy nem voltam valami fényesen. Aztán három óra magasságában arra eszméltem, ha nem is ébredtem föl teljesen, vagy legalábbis nem akartam először fölébredni, hogy úszok az izzadságban. Az ágynemű azóta is nyirkos (pontosabban most már vizes, mert a mosógépben van), a párnának két oldalát is csurom vizesre izzadtam. Nem tudom mi lehetett, talán a köhögéscsillapító valami mellékhatása (lásd kalmopirin), mert az úgy tűnik tényleg bivaly gyógyszer – reggel miután kiköhögtem az éjszakai termést (jó macska lennék) sokkal jobban lettem. Ebédre curry-t ettem, sütöttem hozzá rántottát, amit megpróbáltam egy kicsit megbolondítani, sikertelenül (nem lett rossz, de nem fogom erőltetni). Aztán kerestem volna a szakirányváltás-szakértő tanárt, de persze miért is lett volna a szobájában, úgyhogy majd emailt fogok küldeni neki. Legalábbis megpróbálok.