先週水曜だったかな、岐阜の方へ自転車で行こうとしてたんだけど、日が沈んじゃって早く戻らなきゃならなくなった。出発も遅かった、元部活の後輩と会ったんでーそれも楽しかったけど、いろいろな話してて一緒にバンドしようとも決めてとか。実際滋賀からも出なくて、米原市内逆戻りした。それでも一時間半はかかって、最高速は47.7で、平均は22.4で、距離は35キロしかなかった。
もう一回あっちの方へ行きたい。道路は一本線だけだけど、つまる帰りは同じ道になるんだけど、自然も何かいい感じで、あまり車も多くなかったし、道はさほど山に登ったり下ったりしないし、遠くまで行けそうなところだ。
ときどき新幹線を見かけてスピードあげて競走って楽しいこともあるし。
木曜は自転車のパンクを直してもらって出かけようかなと思った。もう湖岸は両方向に行ったんで何か新しい道を探した。適当に交通の流れと一緒に行ったら多賀の方へ行くことになった。そして「河内の風穴」のサインを見て行ってみた。
あっちの山や森のなかなんかすごい。自分は山や森のなかの町に育ったんだけど、印象は全然違う。たとえここはただの、野動物を防ぐための網じゃなくて、それより3メートル高い、電気も入ってるみたいなフェンスだ。それを見て意識したんだけど、日本の山の森にはまだ狼や熊もいるやから。それで道を進んだそのフェンスが突然なくなったところちょっと意外と怖かった。特に道の両側に暗い森しか見えないところ奥から動きが見えたときはドキンとした。（でも若くてきれいちっちゃい鹿しかなかった。）
河内の川やそのまわりもすごくきれいで、山の中は涼しいし、道が狭くて自然に近い感じ。結局風穴に着いたらも「本日の営業を終了致しました」ので、もっと山道を回ろうと思ったけど、数百メートル進んだところからもう道も道でなくなる恐れあり、そこパンクになったらどうすると思って引き返して、別の道で彦根に戻った。
走り時間は1:44:14で、最高速は57.6キロで、平均は21.8で、距離は37.99キロだった。
A probléma csupán annyi, hogy a Taras nevű kis nagy tájfun miatt nehéz ügy kimozdulni. Az egy dolog, hogy futni nem tudok menni, mert valószínűleg felkapna a szél a futópályáról, hanem még ha csak boltba akarok is elmenni, az is azt jelenti, hogy akárhogy beöltözök esernyő-esőkabát vagy épp fürdőruha, bőrig ázok. Csupán azért, mert ahogy tombol a szél, az eső “esési” iránya elég véletlenszerűvé válik. Gondoltam rá, hogy akkor már hasznosan töltöm a mai napot, és feliratozok sokat, csakhogy délután kettő lett, mire sikerült úgy-ahogy kialudnom magam.
Eleve nem vagyok az a korán fekvő típus (hehe), de kis nagy Taras azzal szórakozott, hogy a közvetlenül az ablakom előtt lévő műanyag esőfogó tetőt letépi az állványáról, és maradjunk annyiban, hogy nem épp csendesen tette mindezt. Különösen hogy öt-tíz percenként valami felborult, összetört stb odakint, elég nehéz volt nyugodtan aludni. (Meglepett, hogy egyáltalán sikerült.) Még a lelakatolt biciklimet is megpróbálta megtépázni, de gyorsan körbetekertem a “lakat” kábelét három-négy helyen a váz rúdjain, úgyhogy esetleg akkor tudja csak felborítani már, ha a gázcsővel együtt letépi a falról. Akkor meg már úgyis mindegy.
Szeptember másodika, péntek, és itt az első kellemesen őszies nap. Nincs hőség, pont az a hőmérséklet, hogy ha felveszem az ingem, akkor melegem van, de félmeztelenül fázok, és esik az eső és felhős-sötét a világ, és ismét rájövök, hogy mennyire szeretem ezt az évszakot. Végre jön az idő, hogy nem kell naponta háromszor zuhanyozni, ha nem akarok olyan büdös lenni, hogy az már biológiai fegyvernek elmenne, hogy nem kell folyton takarítani, mert minden azonnal megrohad a hőségben, hogy eltűnnek végre a bogarak és egyéb undormányok. És mellesleg egy hónap és huszonkettő leszek, bár ez már közel sem jó hír feltétlenül.
Just now i had a short walk on the lakeside to get some ice-cream. The other day i bought myself one after training, and munching it down after dinner woke me up many times more than drinking any amount of coffee. So i guessed that my sugar intake is insufficient and that’s why my mind’s so numb so often. I hoped to get a wake-up jolt from this ice-cream too, but now i only feel plain sleepy.
At least i really enjoyed the walk. It’s fun to walk the empty streets and the lakeside, with music booming from my headphones at close-to-maximum volume…
The sky is really interesting though. It’s cloudy like on a summer day, you know, mackerel sky or however you say that in english, so between the clouds you can see the stars here and there, and the air is generally clean, so the towns on the other side of the lake are visible too. However, the clouds are flashing. It’s lightning, but you can’t hear the thunder, and it’s not raining either.
Also, the spiderwebs are damn annoying. One side of the walk is a rail (so that no one will fall in the lake, as that’s abunai), on the other are trees, and spiders love to spin their webs between. So if you walk there, you’re sure to get one in your face at least every ten steps or so.
Anyway, i was about to say that it’s fun to walk the empty streets almost jumping to the rhythm without anyone throwing weird looks at me.
Az a gond, hogy fáj a lábam. Szerintem nincs köze hozzá a futásnak, mert korábban semmi ilyesmi nem volt, inkább azt gyanítom, hogy Summer Sonicon valaki egy kicsit túl durván taposta meg a lábam. A talpamban fáj valami, először azt hittem, hogy a kislábujjamhoz tartozó csont tört el, de nem, mert mindent tudok mozgatni rendesen, plusz nem is fáj mindig, csak úgy negyed óra futás után, akkor viszont úgy eléggé.
Csakhogy én ezért nem akarnám szüneteltetni a futást, mert ha már nyár van, akkor használjam ki teljesen – a biciklim meg még nem ért ide, hogy alternatíva lehessen.
Egyébként tegnap már nyitva volt a kondi, el is szórakoztam ott úgy egy órát. Különösen vicces volt, amikor ráálltam a mérlegre, ugyanis itthon nincs mérlegem, vagyis csak a konditermit szoktam használni, és legutóbb a vizsgaidőszak előtt egy pár héttel voltam… Viszont meglepetésemre nem hogy híztam volna, mint gondoltam, hanem 4-5 kilót fogytam így egy hónap alatt. Csak néztem, hogy mi a szösz.
Szerdáig idegösszeomlok, napi nyolc-kilenc órákat tanulok, éjszakázok, meghalok kávétúladagolásban és hasonló finomságok. A csütörtöki vizsgán akkor is átmegyek, ha semmit nem tanulok rá, mert az nagyjából az egyetlen tantárgy, amihez megvettem a tankönyvet és bele is olvastam – ráadásul még könnyű is.
Pénteken aztán oltári parti a klubbal, szombaton egész nap fel se fogok tudni kelni a másnaposságtól, vasárnaptól pedig kezd a nyári napirend, azaz mindennap kondi, futás, webfejlesztés, StarCraftozás és ha összejön, akkor valamikor biciklitúra.
So, we had this family plan for a while to go visit the relatives in America and stuff, and yesterday i looked into plane tickets, and found a quite charming choice. It’s not cheap, oh hell not, 130k yen (which is more than a month’s income for me), but if i could buy it i could spend two weeks in New York with my family than another eight days in California having youthful fun.
All that remains just a dream. I submitted the reservation online, which returned with an error saying that my credit card can’t pay for this transaction. I guess it’s because i was foolish enough not to change the default 100k limit to the 300k when i applied for the card. Anyway, i hoped i could do a revolving payment (or however it’s called in english) and pay the sum in two or three parts, so i opted to pay not online but at a local store that offers such services. But of course when i tried it turned out this kind of payment requires cash. Which is out of the question.
So i guess unless someone lets me use their credit card for this purpose i’m not going anywhere.
Olyan jó esőillat szivárog be kintről… Sajnos csak szivárog, mert nincs semmi légmozgás, de az a pár érintésnyi nagy vágyat ébreszt bennem, hogy tegyek az egész vizsgázósdira meg úgy mindenre, és kimenjek élvezni az eső-illatot. (Esélytelen, a holnapi vizsgára még túl sokat kell tanulni.)
Egyébként tök érdekes téma, meg úgy van megszerkesztve, ahogy szerintem egy egyetemi tárgynak ki kell néznie. Nem azt mondja, hogy nahát akkor matek bevezetés negyedéveseknek és akkor tanuljunk meg deriválni, hanem hogy ez és ez és ez elvárás, ha nem tudod, oldd meg. És tényleg olyan az anyag, hogy nem is baj, hogy nem voltam bent egy órán se, mert ha múlt héten nem néztem volna át a mikro anyagát, akkor egy szót se értenék belőle. A téma maga is érdekes, hogy miként lehet felmérni a környezet értékét gazdasági mércékkel és társuló témák.
És persze az anyagban fél úton elaludtam, mint a huzat, és durmoltam vagy két-három órát, tizenegykor ébredtem egy egyébként teljesen nagyon jó álomból.
Délután meg elmentem, megvettem a jegyet a Summer Sonicra, úgyhogy végre lesz lehetőségem a Maximum the Hormone-ra eredetiben pogózni (és mellesleg lesz RHCP meg X Japan is), alig várom. Hazafelé pedig a várároknál kacsáztam, az egyetem előtt ugyanis zúzott kő van “járdaként”, úgyhogy volt mivel.
Az már fel se tűnik, ha kiszárad a kezem, mert amióta Japánba jöttem, ez eléggé mindennapos (sajnos) – igaz, a hikonei csapvíz jóval kevésbé készíti ki a bőröm, mint a tokiói plusz az aggódó rokonság mindenféle krémekkel is alaposan felszerelt. Na de úgy egy hete azzal szembesültem, hogy viszket is, ami már kevésbé buli, mert hogy azt nem kéne neki. Pláne, amikor elkezdett egyik ujjamról a másikra terjedni, akkor esett le, hogy ez valami gomba lesz. (És ti ezeknek a rokonait eszitek, mert hogy milyen finom…)
Elmentem hát a közeli boltba, ahol minden egyéb mellett gyógyszereket is árulnak, és kerestem valamit ilyen esetekre. Természetesen semmit nem találtam, amire konkrétan az lett volna írva, hogy bőrgombásodás ellen (bár lábgomba krémek voltak csillagászati árban), úgyhogy vettem egy “fertőtlenítő” szappant remélve, hogy használni fog.
Használ.
七大陸最高峰チャレンジCopyright © 2024, valeblog. Proudly powered by WordPress. Blackoot design by Iceable Themes.