Tag: blog

Elfelejtem

Hogy még három hét van a vizsgaidőszakomig, hajlamos vagyok elfelejteni, hogy azért már javában a nyár közepe van. Elvileg. Otthon ilyenkor már régen fesztiválokra, nyaralni és bulizni járnék. Itt meg suliba, meg hetente párszor kondiba és futni, aztán kész a program. Mostantól ehhez jön a kemény tanulás, mert az elkövetkező három hétben össze kell hozni négy-öt beadandót, amik mindegyikére számolok egy-egy napot, plusz lesznek a vizsgák is, alig várom.

De hogy már így nyár van, az csak arról jut eszembe mindig, hogy fog a nap. Van egy olyan érzésem, hogy ha augusztusban nem utazok le Okinawára valahogy, akkor nem leszek olyan barna, mint szoktam (heló Azu-nyan), és gyanítom hogy a raszta se fakul annyira mint ahogy a hajam szőkült ki mindig. A lényeg, hogy amikor épp nem lóg az eső lába, amikor futok, akkor hét ágra süt a nap, és utólag csak azon lepődök meg, hogy le nem égtem még.

Aztán mindig emlékeztet valami, hogy azért nem Magyarországon vagyok. Például ahogy a pályára sétáltam, ott “sietett” az út közepén egy rémült teknős. Vagy ahogy ma mentem a városházára jelezni, hogy nincs igényem japán nyugdíjra, miután küldtek nagyjából kétszázötvenezer jennyi befizetendőt, a várárokban fél méteres halak napoztak tucatszámra a felszín közelében. Nem semmi látvány.


Költeni

Ma végre vettem a fáradságot és elmentem a postára venni föl pénzt meg ha már arra járok, szerezni bankszámlakivonatot. Ez utóbbi azért kellett volna, hogy meg tudjam erősíteni a PayPalen a kártyámat. Csakhogy mint látszik, a kártya pénzmozgásait nem igazán figyeli a posta, legalábbis egyáltalán nem jelentek meg a kivonaton. Márpedig a PayPal 200 jenes terhelése is meg kellett volna jelenjen…

De hogy mire. Először is, kétszáz jen, amit tegnapelőtt mosáshoz kértem kölcsön. Huszon-párezer jen, ami az elkövetkező három hónap lakbére. Mert valami furcsa logika szerint ezt előre ki kell fizetnünk, mivel sokan utaznak a nyáron. Az összefüggést ugyan nem igazán látom, de biztos jogos. A másik pedig sült krumpli, ami ugyan most épp nem aktuális, de ha jól sejtem most egy darabig megint nem lesz szükségem készpénzre.

Mert a konbiniben lehet kártyával fizetni, remélem. ATM biztos van ott, úgyhogy ha nem, az se akadály. Általában nem megyek el odáig, mert messze van, és amióta nem találom a biciklim kulcsát, vagy görkorival megyek, vagy gyalog, és ilyen hőségben egyikhez sincs hangulatom. De most már muszáj leszek, mert ideje jegyeket venni. Koncertekre. Fesztiválokra.


Credit card

It’s really useful. The past two weeks, i didn’t have any cash on me, just my credit card, because i can pay with that at the local supermarket, and i hardly go anywhere else to shop. Except for the exceptions. For example, yesterday i would’ve needed just 200 yen to do my laundry, and of course i didn’t have the coins. Today, i wanted to buy fried potatoes for my late lunch, but of course i couldn’t pay with my card there either.

And here i was thinking just a few minutes before that, that credit card is just another kind of money, no different from the notes or the coins used nowadays. It doesn’t matter anymore what form the money is in, since the money we use, itself has virtually no value. Try to sell a piece of paper like that, however elaborately designed against copying, in a society that doesn’t recognize its issuer, and probably you’ll find it has no value. I guess it’ll be just a matter of time until there will be some kind of next step in the evolution of money, where i use money as a means to measure material value. I wonder what it will be like. Globally accepted, immaterial, simple. I’m waiting…


Megtanulni, megcsinálni

A japánok, legalábbis a tanárok nagyon szeretnek ilyenekről beszélni (vagy csak diákokkal nem tudnak másról), úgyhogy igen gyakran kérdezik meg tőlem, hogy minek jöttem Japánba és mi leszek ha nagy leszek.

Japánba azért jöttem, mert olvastam SeSam blogján az ösztöndíjról, megtetszett, és ki akartam próbálni. A kipróbáláson aztán most már túl vagyok, elsőéves egyetemistaként Kiotó és Nagoya között félúton. Ez az első félév egyszerűen nevetséges, de tudom, hogy később lesz rosszabb. Most szakmai tárgyunk egy, azaz egy darab van (könyvelés), a többi vagy nyelv, vagy értelmetlen “alapozó” órák, amiken főleg az egyetem történetéről és hasonló végtelenül érdekes dolgokról hallunk, vagy szabadon választható tárgyak.

De ebbe most nem akarok belemenni. A kérdés sokkal inkább, hogy az órára járáson kívül mivel akarom eltölteni ezt a négy (már csak három és fél, hoppá) évet. A zeneklubban ott vagyok, és ez jó.

Szeretnék megtanulni vitorlázni, motort és valami repülőfélét (repülőgép, helikopter, űrhajó) vezetni (a motortól nem tartok, de még egy egymotoros kisrepülő jogsira is rámenne szerintem a gatyám), meg egyetemre járni még sokat. Informatika, nyelvészet, (archeológia).


Pro és kontra

Tegnap voltam egy király koncerten, de nem volt ingyen. A koncert maga fantasztikus volt, de.

Először is, eddigi japán koncert-tapasztalataim alapján nem számítottam igazán durva bulira, csak annyira, hogy a háttérben állva bólogatok a ritmikus zúzásra. Épp ezért szandálban mentem. Ezzel jött az első veszteség: több lábujjamon töredezettségmentesíteni kéne a körmöt, mármint ami megmaradt belőle. Merthogy a buli sokkal vadabb lett, mint gondoltam, lényegében a másfél órát végigpogóztam. Ami még jobban meglepett, hogy a japánok partnerek voltak ebben.

Ebből pedig következett a második “veszteség”: hatalmas mennyiségű energia. Amikor végetért a buli, alig tudtam már mozogni, ma pedig majd’ belehaltam, amikor lementem a kondiba, és a szokásos súlyokkal elkezdtem dolgozni. Reggel konkrétan a járástól fájtam mindenhol, a nyakam nem lep meg, hiszen nem sajnáltam a headbangelést, de hogy a többi… Azért dolgoztam egy jó fél órát a kondiban, aztán futottam két kilométert nagy nehezen, volt módom aztán pihegni a két fergetegesen érdekes angolórán…


(Un)healthy?

Yesterday i woke up in the morning and made a huge load of porridge, ate it with maple syrup and was full.

Then i went to the gym, worked out for an hour, then run roughly a mile, and was ready for two english classes, but luckily the japanese teacher of the second class didn’t show up, so after ten minutes i declared it freetime and came home.

But on the way came the urge to eat, to have one specific meal my mom used to do quite often, meat roasted in fat. So i went to the nearby supermarket and bought pork for it (couldn’t find beef in block, just sliced up for yakiniku). I looked a while for fat, but couldn’t find it. Then i stumbled upon it at the beef section, tiny cubes offered for free. I guess japanese hardly ever use it, so they can afford giving it away. Came handy, i picked up a bunch and headed for McDonalds.

Because however much i love potato food, be that fried or mashed or whatever, i have absolutely no patience to clean the potato, boil it well and prepare it. So i just went to the fast food deposit and picked up a load of fried potato. Made my meal, and it was good. (No Biblical reference intended for now.)

I watched Stargate SG-1 for a while, then started studying bookkeeping (successfully, the test was today and there was hardly a few questions i didn’t know the answer to), and when i was done with that, back to Stargate. Around midnight i decided to have dinner, so i made hot dogs, and munched in two with mustard and ketchup.

Does the morning training and the afternoon study null out all this “healthy” food? (Not as if i actually care… I’m like Yui in K-On!, apparently: no matter how much i eat or work out, my weight is fixed at 67 kgs.)


Motiváció

Na az nincs, pedig már neki kell állnom könyvelést tanulni. Holnap zh lesz belőle, szerencsére csak három fejezet, úgyhogy boldogulni fogok – feltéve, hogy sikerül nekiállnom. (Már előre látom ahogy szüleim aggódva köszönnek rám msnen, hogy ugyan miért nem tanulok.)

Hogy mi történt az elmúlt pár napban: megvolt a klub kétnapos minifesztje, ami annyiból állt, hogy az összes zenekar előadott két-három számot. Mi kettőt. Majd ha lesz valami kép vagy videó, és lesz remélhetőleg mert készült, elérhetővé fogom tenni.

Meg volt sörözős-meccsnézős este is, ha már elkezdődött a focivébé, magamat meghazudtolva néztem végig több meccset is. Meglepve tapasztalom, hogy valamiért érdekel.

Volt tegnap matek zh is, elég nevetséges, negyven percet adott rá a tanár, a két vietnami lány kész volt nagyjából tíz alatt, nekem azért kellett húsz is.

Egyébként meleg van, kellemesen, esik az eső, sokat, úgyhogy elég párás, de Tokióhoz képest nudli. Otthonos.

A szombati futás kivételével mentem kondiba és futni is ahogy “szoktam”, a maradék időben pedig nagyjából csak Stargate SG-1-et néztem, már a harmadik évadnál tartok. Teljesen valós veszély, hogy ez után megint egy jó hétig nem írok semmit, remélem tévedek.


Japán dolgok

Hétfőn próba után az egyik senpai csak úgy a kezembe nyomott egy getát, egy japán fapapucsot, hogy neszenekem használjam egészséggel. Úgyhogy tegnap este ki is próbáltam, és hát… Maradjunk annyiban, hogy nem a legkényelmesebb viselet. Nyilván nőknek könnyű megszokni, mert ők amúgy is képesek egyébként járásra alkalmatlan lábbelikben úgy rohangálni, hogy csak nézek… Tehát először is, nehéz benne járni. Különösen lépcsőzni. Másodszor, a szíja a mostanában trendi lábujjak között átmenős fajta, és mivel középen van (nagy logikával) rögzítve, tör. Egyébként poén, mert getában már egy fejjel vagyok magasabb mindenkinél.

A másik egy mentolos cukorka, vagy nem is tudom igazából mi, a Mintia Dry hard. Lehetne akár die hard is… A mentol része nem erős, semmi különös. Nem is értettem, miért mondta mzs/x senpai, hogy ébren tart – nem szúrtam ki a csomagoláson, hogy koffeintartalmú. Úgyhogy tegnap este tíz körül amikor végetért a koncert (amiről majd később bővebben) bekaptam egyet (egy apró szemet), és csodálkoztam, hogy nem bírtam elaludni a vonaton hazafelé. De ez még semmi – még akkor is ébren tartott, amikor négy órával később aludni mentem volna. Ennyire egy dupla eszpresszó sem tud megütni… Frissebb nem leszek tőle, de aludni nem tudok.


疲れた

今日は朝から晩までずっと止まらなかった。朝遅く起きて、12時までギターを練習して、午後は部活だった。つまり起きてから4時半まで飯の時間を除いてずっと練習していた。それだけでも疲れた…

しかし月曜だから、運動もやらなきゃ。だからトレーニング室へ行って1時間ごろ練習していた。それ終わって、グランドで1キロ走って帰ってきた。

シャワー浴びて、髪の毛洗って、日本語宿題をやって、今日本語もう書けないほど疲れてる…

でもよかった。


Three days

It all started on friday morning. I woke up a bit later than usual so i didn’t have time for breakfast, got to class just a bit late, as usual, had more tests in the PE class (grip strength, sit-ups, flexibility, jumping and shuttle running) with relatively good but still unsatisfactory results (meaning although i got a score equal to a C grade, it’s still loads better than most of the japanese). It was fun, i’m starting to consider PE a class with meaning, which is again funny considering it’s totally unrelated to economy.

Had lunch, a terribly boring class and a fun japanese lesson. I wonder if the はば of 幅 and of 阻む is related or just accident. Considering both mean something like range… But the teacher says they’re probably unrelated. (It baffles me how little japanese care about their language…)

Then i went to buy a D-string and a pick for my guitar, former because the one on the guitar snapped, latter because the one i’m using is too easy to slip from my fingers. Then i helped with cleaning the garden of the dorm. And the fun started here.