Tag: blog

Cooking (again and again)

I realised that i like to cook. This way i’m able to create something without getting annoyed by the small troublesome results. Of course, the same goes for writing, but writing needs a subject, while cooking only needs the ingredients, that could be bought anywhere, and not a whole load of inspiration like writing.

Today i made something i wouldn’t usually think of, the so called “drunken chicken”. The reason is pretty simple: when i went to buy some orange juice, somehow a can of beer caught my attention and i decided to buy it—exceptionally for cooking purposes. And what else, than the drunken chicken then, chicken cooked in beer (and a few other ingredients). I cooked much, because when i mentioned it, many people said that they wanted to try it… I still have a bit left, probably i’ll eat it tomorrow. (Or could give it to somebody interested, just mail me about it…) As usual for what i cook, it was not exactly beautiful, here’s how it looked in the pot…


Kaja-kaja-kaja

Ő volt a tegnapi ebédem. Nem az a világszépe, mi? De nem is ez volt vele a cél, inkább csak finomnak és érdekesnek készült. Az is lett. A rizs magában főtt, ami meg rajta van, bonyolultan. Először kis darabokra vágtam a halat és a polipot, és adtam nekik mustárt meg feldaraboltam egy adag sajtot. Közben kikevertem a szószt: egy tojás, majonéz, mustár, sok joghurt, egy kis paradicsomszósz a színéért, egy lötty bor az ízéért meg pár olívabogyó felnégyelve. Beledobtam a herkentyűket a forró (olíva)olajba, aztán hamarosan ment rá a szósz is. Amikor kezdett igazán jól sűrűsödni már bőszen kevergettem, és ment a rizsre. Ha esetleg ilyet akarna valaki csinálni, két dologra kell vigyázni: a mustárral mértékkel, mert ugyan finom lesz, de az utóíze túl mustáros. Hasonlóan a kevergetéssel, bár így lassabban fő el a leve, de muszáj, különben leég a sajt, és az is ad egy kellemetlen utóízt.


Tészta

Délután a közgáz-bevezető óra után elmentem a közeli Uniqloba övet venni (Plamena velem tartott, mert hát nem is nőből lenne ha kihagyna egy ruhavásárlási lehetőséget), merthogy a hűségesen szolgáló sokéves övem úgy döntött, hogy a csatjában eltörik a pöcök, ami miatt épp csak nem működik. Ugyan rohadt drága volt (3000 jen) az új, de a szükség nagy úr, és legalább jól is néz ki. Nameg vicces, hogy itt az L/XL kaliberű öv is vagy húsz centivel rövidebb, mint a régi…

Az ebéd marhahúsos curry volt, a Uniqlo-kitérő után a múlt heti fogalmazásomat beszéltük át a tanárnővel, majd hazatérve uzsonnát ütöttem össze. Volt még egy kis tésztám, meg a túrót is el akartam pusztítani, úgyhogy összekombináltam a kettőt. Konstatálom, hogy a fazekam kicsi ehhez a tésztához. Egybe nem fér bele, ha meg az egyik végével rakom bele, akkor az a vége szétfő, mire a másik elkészül. De azért finom lett, utána még a szokásos fekete tea, hogy ne legyek két lábon járó agyhalál, és tíz perc múlva pingpong.

Az ujjaim jobban vannak, bár még mindig kell bele egy jó pár nap, hogy teljesen rendbejöjjenek. Nem tudom, mi okozhatja (nem fertőzés vagy hasonló, az biztos), de totál ki vannak száradva az ujjbegyeim, így a bőr töredezik és fáj. Adtak rá kenőcsöket, használ.

Az esti programom az edzést kötelező jelleggel záró zuhany után a házi megírása és megtanulása lesz, vacsorának a tegnapi görögsaláta, meg kezdem tervezni a fogalmazásokat. Csütörtökre házinak van feladva egy, meg azóta találtam két jó témát, amiről szívesen írnék ide a blogba is, de ha már itt vagyok, inkább japánul. (Azért ide lehet megírom magyarul is.)


Okay

Today could’ve been better. Just i should’ve gone to bed a bit earlier, not at two (again). Anyway i managed to wake up so that i had a bit of time to have breakfast (really fast), and then classes. In the lunch break came the first adventure: i had to initiate a bank transfer. That in itself wouldn’t have been a problem, but i also had no idea what my pin code was for the cash card, since i never used it until now. This made it interesting to solve in an hour. And yet, i even had lunch, an instant ramen i bought at the kombini. After classes i decided to do something about my fingers—the skin started to get very dry and ragged on the end, and soon it became painful as well, so i asked at the office where’s a doc for such problems, went there, waited over an hour, had the examination, and was relieved. Lucky, it’s no infection or fungi, it’s just dry. Very. I got some ointments for it, i hope it’ll be of use. After i got back i went to play futsal at the gym, and it was great (first time with the new shoes). Won about half of the games we played, scored a couple of goals, and got home totally tired. I had a shower, and am planning to make greek salad. I’d just need a bowl for that—the one i’d use is still occupied by the cottage cheese remaining from yesterday. Have to figure this out.


Hétfőtől

Vasárnap írtam utoljára… Egyszerűen nem volt érkezésem, vagy ha volt, erőm nem volt (vagy legalábbis simán letagadom). A hétfői matek kivételesen elviselhető volt, de ezt ellensúlyozza, hogy mostantól heti kettő van, vagyis a péntek délutánunkat is megspékelték ezzel az áldással. Megírtam egy fogalmazást, amit majd ha lesz időm, ide is bepötyögök (bár tudom már most, hogy akad benne hiba nem is egy), volt ma reggel egy perces kvázi-improvizált szöveg a szülővárosunkról. Ezekkel az a baj (az előzővel is ez volt), hogy nem tudom elég gyorsan összeszedni a gondolataimat, úgyhogy nem tudok épkézláb vázlatot összeütni, japánul meg még azért nem tudok annyira, hogy beszédtempóban improvizáljak vagy csak süketeljek üresen (még nem üresen se megy). Kedden volt pingpongedzés, nagyon élveztem, az egyik (különösen gyors) vietnami srác is beszállt a buliba, nagyon poén (tényleg) úgy gyakorolni a tenyeres tempót, hogy nem is látom a labdát… A szerdai gitár ismét úgy telt el, mintha nem is másfél óra, hanem öt perc lett volna, ráadásul jövő héten nem is lesz – viszont gyűjtöttem tanulnivalót, most este például a Grieg-féle dallamot tanultam arról, mit csinál Peer Gynt A hegyi király csarnokában. Sokat kell gyakorolni, lassú vagyok és sokszor melléfogok. Ma mentem Sengawába, vettem tornacsukát, mert az otthonról hozott százforintos dorkó szétment teljesen, meg egy Arsene Lupin könyvet, bár ahogy néztem, még ezt is szótáraznom kell majd.


Diary

Today i tried to wake up at eight, but after a well aimed hit at the alarm clock i fell back and because of that was a bit late from the church. The Hachioji pastor came to preach. It was good. After that i came home and started wondering what should i make for lunch. I ended up with the idea of some fruity stuff, of fruits of land and sea. The final one ended up like this…

I bought an apple and a mango (i still have to figure out what to do with the remaining halves), already had orange, lemon and kiwi, so i put some of these to cook with the rice, and cooked some with the seafood. It was peppered octopus, shrimp with paprika and tuna with oregano. In the end i added some yoghurt and a few olives. When i was about halfway through i realised something missing so i added two teaspoonful of corn as well (so it’s not on the photo). It was really good, very-very (almost too) filling.

Now come something, guitar, and/or studying, if i figure out what i should be studying.

It’s also funny that really since i’m here i write a lot about food. Something like Cory’s blog.


Változások

Tegnap olvasva ezt a pályázatot nagy bőszen elhatároztam, hogy addig veszek magamnak egy fényképezőt. Anno plörkön kérdeztem, hogy milyet érdemes, és valóban jó is lenne egy Canon EOS 500D, meg azzal nagyjából életem végéig is jól ellennék, viszont ennyit nem tudok áldozni rá most… A gépváz nagyjából 90 ezer jen lenne, legalábbis a nagyjából 900 dolláros árból kiindulva, de még japán weboldalon vagy webboltban nem találtam meg. Ha pedig nyáron és karácsonykor is haza akarok menni, márpedig haza akarok, akkor arra legalább 200 ezer jen kell (Gergővel találtunk 100 ezer jen körüli retúr repjegyet, remélem lesz még hely), ami mellett egy ekkora kiadás nem hiszem, hogy beleférne – legalábbis ha nem akarok éhen halni, azt pedig egyelőre nem tervezem. De ha már a pályázat kapcsán nézegettem a mintákat, (egy időre) lecseréltem a hátteremet egy lanka-utánérzésre, és miközben kipróbáltam az Energy Blue és Zune témákat, bekapcsoltam a ClearType élsimítást, ami teljesen megváltoztatja a betűk hangulatát. Teljesen.


Aztán

A pénteki kirándulás Tama-újvárosba jó volt, bár még akkor is elég nyúzott voltam. Azért próbáltam és sikerült is jól éreznem magam, a planetárium-Sky dome érdekes volt, legalábbis amíg tényleg csillagokat mutogattak, aztán meg a zenedobozok és hasonló zenegépek bemutatója is érdekes volt. Hihetetlen, mit meg nem tudtak valósítani pusztán mechanikai eszközökkel… Igazán csodálom a régi korok emberét. (Ugyanez jut eszembe, amikor Machu Picchu vagy tetszőleges hegytetőre épült középkori kolostor képét látom – micsoda hihetetlen teljesítmény mindezt daruk, számítógépek, fizika nélkül megépíteni!) Megebédeltünk, utána még a lányok kérésére betértünk egy pachinko-alapú játékterembe (inkább hasonlított a vidámparkok pénznyelőire, mint a kaszinó-stílusú hazárdjátékokra, főleg hogy ez kislányoknak volt szánva). Este volt Thiwanka szülinapi bulija, ami elég jó lett, bár megállapítottuk, hogy japánban az olcsó kategóriás szeszesitalok (bor például) egyszerűen ihatatlanok. A buli után még mentünk karaokézni is, végül Fuchuban kötöttünk ki és az első vonattal jöttünk haza. Délben keltem, mert kettőtől pingpongedzésre számítottam, ami viszont nem volt, mert (mint azóta korábbi emailekből kisilabizáltam) a lányoknak volt valami versenyük, és oda ment mindenki… Azóta csak gitároztam, punnyadtam, és ezek kotyvaléka, miközben főleg Quimby (főleg az Ajjajjaj) és punkzenék szóltak. Most meg, így egy óra magasságában aludni is térek…


Story of my life

The past two days i was totally Shikamaru. On wednesday, though i wanted to sleep early, i ended up reading kanji and words for the thursday mid-term exam, which turned out to be the usual difficulty. It was just as hard as expected, and because it matched the expectations, looking back it seems easy. Then yesterday too i wanted to sleep early, exactly because i didn’t have enough the night before, but no luck, just after midnight classmates phoned me that it’s Thiwanka’s birthday and we celebrated, so i ended up sleeping around two. Today i had to wake up earlier because of the school trip, we all the pre-undergrads went to Tama-newtown to check the sky-dome and a “music box” museum, it was fun. Then our class had lunch in an italian-ish (イタリアっぽい?) restaurant, looked around town and came back. I was so low on batteries that i just lay down for a sleep, something i don’t usually do. After i just had a tea and a stick of dango (紅茶を飲んで団子を一本食べた), and tried to wake up for the party which is to begin in ten minutes…


Közkonyha

Milyen jó lenne nyitni egy olyan “éttermet”, ami lényegében egy hatalmas konyha, jó minőségű felszerelésekkel, ahol magadnak süthetnéd-főzhetnéd meg a kajáidat, ingyen. Persze ha a sütés-főzés rész ingyen van, akkor valamin be kell hozni a költségeket, ez pedig lehetne egy olyan kikötés, hogy minden hozzávalót ott kell megvenni. Ehhez kellenek a hozzávalók természetesen raktáron folyamatosan, meg valaki aki ért hozzá és elő tudja készíteni ezeket a dolgokat úgy, hogy egy amatőr is tudja használni őket. (Például ha valaki minden áron fugut akarna enni, kvázi gyilkosság lenne hagyni egy hozzá nem értőt magának feldarabolni azt a halat…) Nyilván egy kicsit a bolti ár fölött kéne árulni őket, de fenn is kell tartani a helyet valamiből. Ha meg egy különösen ritka alapanyag kellene (mint a fent említett fugu), azt előre jelezni kéne, hogy be lehessen szerezni. Színvonalas és tiszta felszerelés kellene, de nyilván nem a legprofibbak, mert mégis “amatőrök” kezébe kerülnének. Meg rengeteg recept valami elérhető helyen, javaslatok, ötletek, jó kombinációk és mit nem érdemes, meg hasonlók. Ha egyszer sok pénzem lesz…

(Közben azt is kitaláltam, hogy a következő blogverzió föl fogja ismerni, milyen időzónában vagyok éppen és annak megfelelően dátumozza a bejegyzést.)