Tag: blog

Boring

February 23, 2009
valeblog
0 Comment

I just can’t get it why they are teaching us all this crap – naturally i think later there will be loads of stuff building on these we (are supposed to) learn now, but such a rational-realist view is no fun to write about. Today was simply dead boring, the only i did and made sense was practising kanjis and reading a novel by Stanislav Lem. Yesterday we had a nice argument? talk? whatever about religions and our views on that matter (man, how officially this “on that matter” sounds!) and my opinion about a couple of people in the dorm changed significantly. There were people i didn’t even know, but i’m used to that. There were people who said stuff that i could only agree with (in the end, we could break most of the reasons of the only one strictly atheist there). In an hour i’ll leave and meet with friends (what a rare occasion!), and who knows what that’ll turn into, knowing them. The only thing sure is that it’ll be fun.

And yesterday i’ve read about a fun thing “Wikipedia names your band” and i tried it, and here’s the result:

The name, the title, the cover.

Annoyances and nuances

February 22, 2009
valeblog
0 Comment

For some reason my sleep tonight wasn’t as resting as it should’ve been. I went to sleep just before midnight, after reading about thirty pages of Alice in Wonderland (which i since then finished), but i couldn’t fall asleep easily. Looking back it seems i was still awake around two am, naturally i wasn’t looking at a clock or anything such that only happens in crime novels, just it felt like ages… It’s strange how similar sleep is to fainting, both comes without you realising much of it. Naturally going to sleep is a bit less uncomfortable than fainting, but to me it seems that they are basically the same, just sleep is a bit more shallow (though i’ve seen (drunken) people sleep so that we couldn’t wake them, just as if they fainted). But not sleeping enough wouldn’t change much in my everyday life, as the past week that’s what usually happens to me. What was more surprising and a lot more annoying that out of 5-6 StarCraft games we couldn’t win a single one (i was playing 2v3, allied with my brother against three computer). Really annoying. Especially that after that i wanted to burn a backup dvd, but it didn’t react to the “Cancel” button and burnt it useless. So i decided to have a tea with some sweets, and maybe watch Yozakura Quartet.

Nincs visszaút

February 21, 2009
valeblog
0 Comment

Nincs visszaút. Gondolom ezt azok is nagyon jól tudják, akik mindig megkérdezik, hogy “most akkor komolyan mész Japánba?” – vagy valami hasonlót. Csak azt nem tudják, hogy mennyire nem. Komolyan megyek, ez nem kérdés, itt már tényleg nincs mód visszakozni még ha komolyan akarnék se, de akármilyen pocsék is lesz majd hirtelen sokezer kilométerre kerülni innen és mindenkitől aki fontos, tudom hogy egy életen át csapkodnám a fejem, hogy miért nem mentem, mihelyt egy kicsit is nem úgy állnának a dolgok, ahogy én képzeltem. Nagyjából, mint Mézgáné a folytonos Hufnágel Pistizésével, csak egy kicsit életszerűbben.

Eddig csak egyszer voltam ilyen messze itthonról, amikor 2007 őszén mentünk Amerikába. Az csak két hét volt, és nem öt év, és pont ezért, akkor volt hova visszajönnöm. Fene se tudja, hogy öt év múlva lesz-e hova visszajönnöm. Öt év azért csak nagyon hosszú idő. Visszagondolva, öt év alatt sok minden széthullott és összeállt az életemben. Fura lesz most átélni, ahogy egyik pillanatról a másikra fog most április első hetében felrobbanni. Apró szilánkokra. Aztán majd csak rajtam múlik, hogy mit rakok össze belőle. És az biztos, hogy beleadok apait-anyait, és a lehető legjobbat hozom ki. Persze ezt így most könnyű eltervezni – aki ismer, tudja, milyen kellemesen bosszantóan döntésképtelen vagyok az esetek többségében…

Majd kiderül. Addig pedig szól The Gathering. Az Analog Park magasan a kedvenc számom, és most vettem a fáradságot, hogy utánanézzek, mi az a fura szöveg a végén. Mint kiderítettem, egy idézet, Alice Csodaországban. El kell olvasnom azt a könyvet.

There was a large mushroom growing here, about the same height as herself. But when she had looked under it, on both sides of it, and behind it, it occurred to her that she might as well look and see what was on the top of it.

She stood herself up on tiptoe and peeped over the edge of the mushroom, and her eyes immediately met those of a large blue caterpillar that was sitting on the top with his arms folded, quietly smoking a long hookah. At last, the caterpillar took the hookah out of his mouth and addressed her in a languid, sleepy voice.

“Who are you?” said the caterpillar. This was not an encouraging opening for a conversation.

“I don’t quite hardly know, sir just at present. At least I know who I was when I got up this morning. I think I might have been changed several times.”

The Gathering – Analog Park

És egyértelműen azért szinte nulla a bejegyzés vajúdási ideje, mert kivételesen Jegyzettömbben írtam. És most látom csak milyen depressziósan hathat a cím. Talán mert nem is.

Round two

February 21, 2009
valeblog
0 Comment

Second one done successfully, still one to go, but next friday it should be all right. Can’t wait to have this behind me. Now comes learning languages and coding all the weekend, tomorrow evening hanging out with my friends. Tonight i plan to watch last week’s Skins episode, and go to sleep early. Or not.

Hiány

February 19, 2009
valeblog
0 Comment

Olyan sokat alszok mostanában. Talán utoljára szombaton aludtam addig, amíg csak tudtam. És még az se volt valami sok, tekintve hogy hajnali öt körül értem haza… Vasárnap reggel keltem, hétfőn szintén, akkor a fogorvos miatt (hurrányaralunk, holnap is ez vár rám), kedden nyolcra kellett mennem egy fantasztikus előadásra (formális nyelvek – erre jó példa a japán, merthát mutass még egy nyelvet, ahol annyit udvariaskodnak, vagyis annyira formális nyelvezetet használnak), kedd este után hajnalba nyúlóan mert a party, mert Sorsnak most volt a 19. szülinapja (és még sok ilyen boldogat neki!), tegnap este aztán ismét már ma volt mire lefeküdtem, mert társasoztunk, ma se fogok egyhamar ágyba kerülni, mert az utolsó busszal megyek haza a holnap reggeli fogorvos miatt, ebből látszik, hogy nem is fogok tudni soká aludni, és már megint pénteknél vagyunk, ami meg ugye kötelező jelleggel esti összejövetelt jelent… Jó lesz ez azért.

Round one

February 18, 2009
valeblog
0 Comment

Why? Well, probably i wasn’t careful enough. Three teeth gone astray cavity. Bad luck for me… i’ve to get them fixed before april, and the first one (bottom left no. 7) had it drilled and filled (man, like a bad McDonald’s ad “Get a Drill’n’Fill!”), with minor complications. One being me fainting after getting the one-and-halfth shot of (local) anaesthetic. Poor dentist was more scared than i ever will be of any operation, i think. Don’t know what came to me—so far i only had problems with letting docs suck my blood with their bloody hypo. Whatever, this was unexpected for me too. But i’m afraid that she’ll be afraid to give me shots next time so i’ll feel every turn of the drill in my tooth (still two to go, i hate to think of that!), and i’ve got the feeling that it’ll hurt like hell. Simply because of yesterday it started hurting anyway (the one above the fixed one). Hope not. The sure thing, these three turns won’t make me love dentists. At all.

Ideje

February 18, 2009
valeblog
0 Comment

Vasárnap vasárnap volt, hétfőn nem volt net a koliban, én most itt. Sok minden történt ezekben a napokban (vagy nem), mint általában amikor nem tudok blogolni. Vasárnap persze voltak kezem ügyében nagyon jó idézetek, amiket persze még azzal a lendülettel el is felejtettem. Ahogy majdnem elfelejtettem azt a podcast-kezdeményt, aminek az ötlete valamikor ma reggel született meg, amikor a Muvo elkezdte játszani a Vocari Dei-t a Pain of Salvation-től. Van egy sanda gyanúm, hogy sokaknak nem fog tetszeni, de még úgyis sok idő, amíg megszületik – ráadásul még csak két szám van benne, úgyhogy még nőnie is van hová.

ね～　秒速五センチなんだって。

え？何？

桜の花の落ちるスピード、秒速五センチメートル。

Vasárnap este megnéztem a 5 Centimeters per Second című filmet. Ai anno furcsán nézett rám, hogy miért pont ezt… Én meg közben/utána pár pillanat erejéig gondolatban fogtam a fejem, hogy miért pont most. De sebaj. Nagyon szép szerelmes film. Olyan nagyon szomorú fajta. Azon meg se lepődtem, hogy itt-ott mintha az én életemből lopkodtak volna bele – bár gondolom ezzel mindenki más is így lett volna. Nagyon jó volt… olyan, ami megérdemelné, hogy többször is megnézzem. Csak óvatosan kell bánni vele. Nehogy túladagoljam, vagy rosszkor jöjjön a dózis. Mint mondjuk most. Így veszélyes. Nagyon mély szomorú-szerelmes hangulatot tud kelteni.

Slow? Quick?

February 13, 2009
valeblog
0 Comment

This week i really enjoyed most days… In the evening i was always wondering if all those stuff really happened that day, but yet i’m now at thursday evening and there’s still a day to go. But at least my timetable’s fixed now so tomorrow morning i’ll fix some visits to the dentist—even though i don’t like to go to any kind of doctor i rather do it now than to have more serious trouble with my teeth in Japan.

In an hour a (hopefully) great party is to start here, i can’t wait, finally there’s some life in the dorm. Really a rarity (most of the time it’s a bit too quiet, and extremely boring). Oh, apropos boring, today i had a few… interesting classes. First a programming practice, where i couldn’t help but be annoyed by the way the teacher speaks, with all those nervecracking additional sounds. Then the finite maths practice, which was really interesting, no joke, i can’t really recall any class where i was thinking so much and so intensely and yet so fun. That was later balanced by the law and management class which mostly consisted of monotonously writing down anything on the projector screen, and even though, or because, it was just that, it was so very boring… hard to bear.

The diary of Vale aged 19 and a half, february 12, 2009.

Downtempo giusto

February 11, 2009
valeblog
0 Comment

Itt a koliban a konyhában van kiragasztva egy felhívás a csütörtöki bulira, amin természetesen muszáj ittlennem (az egy kár, hogy a másik szakkolimban meg pont akkor van a helyi kocsma nyitóbulija, remek összhang), és az a plakát elég durván néz ki. Egy kicsit agyonbonyolított poén-kotta, annyi vacakkal teletömve, hogy csak na. De ahogy ebéd után (van tán már tíz perce) vonulgattam fel s alá mindenféle dolgok után rohangálva (mosogatás, klotyó, tea, nincs összefüggés), beugrott, hogy hát a downtempo giusto az milyen lehetne. Úgyhogy azóta downtempot hallgatok jútúbon (szigorúan nem jútyúb, azzal a világból ki lehet kergetni) és ez lett a bejegyzés címe is…

Ebből gondolom (még nem) látszik, hogy azért most igencsak jó kedvem van. Reggel ugyan nyolcra kellett mennem (csak a kedden van ilyen, szerencsére), de cserébe tíztől volt két óra szünetem (ugyan akkor hivatalosan még négy óra volt), ami idő alatt megjártam két Szabó Ervin fiókkönyvtárat. Tegnap este ugyanis eszembe jutott, hogy ha már úgyis be vagyok iratkozva, akkor hadlássuk, hátha van japán nyelvkönyvük (konkrétan a Maszanori féle legendásat kerestem), és nocsak, két helyen is kölcsönözhető volt. Az elsőben ugyan nem találták meg (ki tudja mi lett vele), de a másikban igen, úgyhogy hamarosan (sajn oda is külön be kellett iratkoznom, mert még mindig olcsóbb így, mint az össz-Szabó Ervin bérlet) már a táskámban lapult. Hurrá!

Read More

So

February 6, 2009
valeblog
0 Comment

I was dead tired up till now. I still am, but now i made myself a coffee as strong as possible so that i could at least do something except for laying on my bed doing nothing. Now i feel that it has its effect, though in an hour i’ll make a tea too so that the caffeine income would be about three times normal. Who cares, i hate to be that… washed.

But i won’t work on my top priority project now. That deserves full attention and a clean mind, neither of which i could provide now, so i’ll rather work on it tomorrow. Today i’ll try to do as much of the remaining of my blog-rework as possible. I’d really want to finish it. I know already that most of you won’t like the new look. It’s way very simple. But at least i did the templating so that it’ll be very easy to change. We’ll see. I won’t change it i think.