Tag: blog

Great

Today, i had a “short” twelve hour long workday, going to school before eight and arriving home shortly before eight. No matter, i still have a nice bunch of maths homework, not to mention writing the upcoming post i have in mind… I have the feeling that i won’t get in bed before half past eleven, which is especially painful, because i plan to go running tomorrow morning. I’m gonna be a zombie tomorrow. Funny again, as tomorrow we’ll be taking pictures for our graduation whatever.


Mae govannen, mellon!

“Örülök, hogy találkoztunk, barátom!” Csak azért lett ez a szürketünde köszöntés a cím, mert eredetileg “Mai” lett volna, de aztán tovább futottak az ujjaim. Sebaj. Ma is megcsináltam egy érettségit, a 2005 októberit, sokkal könnyebb volt, mint az előző, szűk három óra alatt kész lettem vele, bár egyet puskáztam, szánom (nem ugrott be, hogy oda concat kellett volna) – persze ha nézem még egy órát, merthogy időm lett volna, akkor megy. Mert már egyszer megcsináltam, csak… Na a lényeg, hogy hibátlan a kicsike (legalábbis én nem találtam gikszert), úgyhogy ha szőrös szívű a javító tanár, “akkor is-úgy is” jó lenne (nem vesztenék pontot).

Most még bepótolom a kimaradt Ady-anyagot, aztán írok, aztán…


Rollercoaster

Once up, once down, but i still enjoy how i live. There are times—like today, just before lunch—when i get really pissed off, but lucky as i am, i get over troublesome matters easily. My laptop’s a bit messed up too now, because i had to use it to project the slideshows in today’s presentation about the school trips to the States and the UK, and i had to hurry setting up something i haven’t ever before, so i think, now after a year of usage, the time’s close to do a whole restart–in other words, to reinstall the operating system (deliberately not written Windows). I also organised my extra lessons, so i’ll have library studies in first lesson mondays and fridays, informatics in ninth lesson thursday (gosh, long day). But i may even need more, since i only have three weeks left until the exams, and i’m still a nowhere man (ref. Majesty – Nowhere man)…

Now i have to write three philosophical essays, one on the views on humankind in the philosophies of different ages, one on the appearance of the antopomorphic (?) approach in the ancient transcendental world, and one to summarize materialism. Kind of a lot.


Ran out of time

I started too late. But still, i think it’s better this way. I’m running into that problem i always face: i would regret now if i didn’t start at all, but then i wouldn’t know what i missed, so i wouldn’t regret it. Just what am i talking about?


Másik

Épp egy jó barátommal beszélgettem mindenféle dolgokról, amikor hirtelen egy megszólalása nyomán eszembe jutott még egy elfogadható életcél: élj úgy, hogy ha naplót írnál, izgalmas olvasmány legyen. Oh és igen, csak azért írom ezt a bejegyzést magyarul, mert milyen már, hogy a tartalmas bejegyzéseim közül két kedvencem angolul van?


Furcsa és más

Az pedig nagyon furcsa, hogy az időzített szülinapos bejegyzésem valamiért nem jelenik meg a feedben. Valahol meg kell majd buharálnom a kódot, tudom is hol, de még egyelőre lusta vagyok belemászni.

Szülinapomra meg kaptam bátyáméktól egy jó kis karórát. Nagyon bejön…

Most délután tanulni és olvasni fogok. Meg családi életet élek. Meg várom a holnapot.


18

Időzített bejegyzés, ritkaság. 18 éves vagyok, mire ezt olvassátok, unikum.


Clash

Two thoughts clashed in me: writing about the things i wanted to write about and writing in english, which habit i left lately… I decided to combine the two, but i don’t know what will be the result. Read only on your own risk.


Hangulat

Nem, nem a városunkban található kiskocsmáról szeretnék most írni (ebből a szóból elsőre “ínri” lett, ami meg már majdnem INRI, ami meg illik tudni, hogy mi – IESVS NAZARENVS REX IVDÆORVM, azaz Názáreti Jézus, Júdea Királya), hanem a hangulatról, ami a szobámban uralkodik. Mivel tegnap este anyukám rávilágított, hogy valószínűleg nagyon száraz itthon a levegő, és ezért nem kapok levegőt az orromon, úgyhogy ma beizzítottam a párologtatót, amit tavaly karácsonyra kaptam, raktam bele jó sok vizet meg pár csepp medvebalzsamot, csak hogy még üsse is a náthát, ha már párolog. Felraktam a szekrény tetejére, és lekapcsoltam a villanyt, fel az olvasólámpámat, és ebben a csökkent fényerejű környezetben szólalt meg szinte azonnal Oliver Nelson és bandája egy remek jazz-száma. Azóta ugyanezek a körülmények: párolog a lé, szól a jazz, kellemes fél-sötétet teremt a lámpa. Bár most már fel fogom kapcsolni az asztali halogént, mert a képernyőtől megfájdul így a fejem…


Könnyebb

… olvasnivaló lesz ez a bejegyzés, mint az előző. Naplózok. Szerencsére viszont most nem a kód futása közben megjelenő hibákat, hanem az életemet. Vagy valami olyasmi.