Kedden este persze nem gondolkodtam annyit, mint kellett volna, és iszom is a levét. Pontosabban bár innám. Maradjunk annyiban, hogy egy kicsit túlköltekeztem Kaukázuson (a Morrison’s 2-ben azért ez nem olyan nehéz, ahogy észrevettem), úgyhogy most vagy két lyukkal szűkebbre kéne vennem a derékszíjat – még szerencse, hogy ez az én övemmel nem megoldható, szerkezeti sajátosságok miatt. A lényeg, hogy elég kevés a kajám, de nem fogok azért éhen halni, és amúgy is jó önnevelő hatása van.

Az egyetemen pedig kiadták a második scriptnyelvek beadandó feladatot, ami engem ugyan nem érint, de a többieknek megcsinálom nagyon szívesen – ráadásul még gyakorlás is. A feladat, hogy szövegben kell megtalálni az email címeket. Maga a megtalálás gondolom nem lesz nehéz feladat reguláris kifejezésekkel, inkább vicces kérdés, hogy mit tekintünk email címnek. Ezzel már itt a blog fejlesztése közben is többször találkoztam, amikor például a kommentelők emailjét kéne ellenőrizni (validálni). Az email címek wiki igencsak bőbeszédűen tárgyalja a témát, és nagyon tág határokat szab (nyilván a szabvány alapján). Nem tudom, mit szólna egy ingyenes szolgáltató, ha én olyan szép címet akarnék regisztrálni… Valószínűleg a beadandóban amúgy a blogom ellenőrző-regexpjét fogom használni, már csak azért is, mert az kész van. (Egy szabvány-megfelelő regexp (bár a címkéket ki kell venni a címből előtte) nem egyszerű, lásd a linket.)

Ugyan a terveimet a szünetre nem tudtam tartani, de így is optimista vagyok. Második félévben (úgy tűnik) egy kicsit lazább lesz az órarendem – igaz cserébe minden nap lesz órám. Viszont összességében így több időt tudok ráfordítani mindenre, többet tudok olvasni, tanulni (most főleg a japán lesz a fontos) és melózni. Jó lenne még azokat a melókat, amikbe most komolyan beleugrottam befejezni áprilisig, hogy már legalább a világ túlfelére ne kelljen magammal cipelni őket. A blogom jól áll, már csak kevés kell neki, hogy működőképes legyen – például a kommentelés, a felhasználókezelés és az admin felület. Nem olyan sok. Egy másiknak most készültem el a (remélhetőleg végleges) design-tervével, ezt úgy saccolnám, hogy egy hétnyi folyamatos meló lesz vele (hét-nyolc nap csak erre szánva), ezért úgy számolok, hogy kb egy hónap, mire elkészül. A weboldal többi részén is dolgozok, de azokon korántsem olyan intenzitással, mint ezzel a kettővel – nem igénylik, tényleg egyszerűek (két-három napos melónak becsülném). Plusz múlt héten újra fejest ugrottam a japánba, és örömmel láttam, hogy közel sem felejtettem annyit, mint gondoltam, úgyhogy két-három hét alatt helyre tudom magam pofozni. Meg most olvasok is, éppen Agatha Christie-ket, de lesz még más is a héten.

Az még nagyon kérdéses, hogy mikorra leszek kész a következő blogváltozattal. És ebben már csak a kódolás számít, mert lassan már nevetséges, hogy hány kinézetet gyártok le hozzá (két kezemen nem tudnám megszámolni, az fix). Eleinte mind nagyon-nagyon tetszik, aztán hirtelen már nem is annyira. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy gyorsan be kéne fejezni a kódolást, hogy ne legyen időm megunni az aktuális frisset. Bár ha annyira sablonozhatóvá teszem majd a kódot, amilyenre tervezem, menet közben sem lesz nagy kínszenvedés váltani. Fix.

És ha már kód: valószínűleg a JavaScript csúnyábbik részén kívül minden saját. Csúnyábbik rész alatt azt értem, hogy az animációs részeket és mindent, amit ajaxal oldok majd meg, a JQuery fogja csinálni, a statisztikát meg (főleg) az Analytics. A JS nem eléggé a világom, hogy ilyen dolgokat tudjak vele összehozni, ilyen színvonalon. Mert most is van egy ajaxos kereső, de az azért nem ugyanaz.

Holnap pedig ‘Pestre kell majd mennem beíratni az utolsó jegyemet (társadalmi rendszerek szimulációja, ötös), aztán meg is szabadulok az indexemtől. Oda-vissza a buszon meg szerintem Kalevala hangoskönyvet fogok hallgatni, ez kivételesen teljesen legális, a MEK-en elérhető.