Hazaértem, megettem két melegszendót, szendviccsel sajttal meg uborkával meg paradicsommal, igaz hogy az a fura ízű (metélt metélő)hagymás vajkrémmel, de azért mégis ott volt az asztalon, melegen, finoman. Ugyan még a Svejkteraszon hosszas (kétszer egy mondat) nyavalygással (ehhez is de nem illik az “ly”) sikerült kicsikarnom egy kakaós csigát mert éhes voltam, bár a moziban megint pankultam, azaz a földről összeszedtem két szem pattogatott kukoricát, mert az finom, meg amúgy is én már most pank leszek lassan, mindjárt csináltatok tarajat is. Vagy ha azt nem is, de a bal felét színes rasztára meg a tetkósra a jobbat meg normálisra, de különben meg tökcsupaszra, csak a kontraszt kedvéért. Meg már lassan aludni is rám férne, csak sajnos rájöttem, hogy angolul még mindig kevésbé tudok, mint magyarul, legalábbis az anyanyelvemen sokkal jobban átjött a hatodik Potter film, mint anno angolul, kvázi (ezt a szót is gyakran “abuzálom”) végigröhögtem, mert már két jelenettel előre jártam. Utána meg a kocsmázás-sörözésből nem csak sörözés lett, mert ugyan Sors nem jött (hüpp – persze gonosz vagyok, lehet gondolni hogy csak a How i met your mother hiányzik, de nem, bár a sztori hasonló, de inkább ő), de azért találkoztam régi ismerősökkel, akikkel rég nem, voltak rég nem látott finom dolgok (Jim Beam jó, meg vilmos-alma is, bár azt ismét pankulva szereztem, csak pizzát nem sikerült) és beszélgetni is próbáltam, több-kevesebb sikerrel. Aztán hazafelé indultam, mert úgy esett, csak a vécé a Svejkben (az ominózus kocsma, lusta vagyok odarakni az ékezetet az S fölé, a cseh részeges katonáról lenne szó) tele volt hugyozva, és nem vágtuk hogy nem lehet beletalálni, nekem még a csapba is sikerült, ergo megy ez ha kell, csak épp kapcsolat nincs, úgyhogy hazafelé már megugattak a kis fekete kutyák, akik amióta hazajöttem Japánból amúgy nem ugattak (engem (meg)), de most igen. A vacsoráról már volt szó, de arról nem, hogy milyen bátor leszek, amikor majd rákattintok a “Post it!” gombra, merthogy azért a saját írású blogmotoromban is angolul van az admin, csak már nem tudom miért, gondolom mert ezt is publikálásra szántam valamikor. Szóval ennyi. Most azért jól fog esni a zuhany meg az alvás, bár lányokkal (akár csak eggyel) jobb lenne. (Mert elhatároztam, hogy a gimis “szerelemeimet” nem hagyom kihűlni, mert jó érzés rájuk nézni úgy. (Aki érti érti, aki nem nem, vessző minek.) Majd erről egyszer.)