Tag: emo

Rebirth

It’s all going to get new meaning. I’m going back and still forward, moving on to a pure next stage, an empty sheet. Lately i’ve heard it way too much how i changed—for the worse or the better was left unclear, but the situation indicated the former. I couldn’t understand that at all, since i hadn’t felt anything like that. I was myself, maybe more than ever. But now on the bus home i started to wonder. Was this really me? I’m too alike my blog. I hope i can form myself just that difficult.

What made me think was the word “philosophy”. I no longer was someone trying to act wise. I was someone acting as a fool. What i meant by being too alike the blog? I changed myself just like last year the blog engine, without any proper planning and work. Just another sketch out of first impressions, and again it took about a year to realise that this won’t go how i planned.

I was way too self-confident. I succumbed to the seven sins: lust, pride, sloth, and probably even the other four (envy, gluttony, wrath, greed). I can say i failed my own ideals. I’m working on myself now. Starting over from sketch, with plans behind and goals ahead of me. I really will live a life without regrets now.

But i’m also undecided. It won’t be easy. I forgot so much… I thought i was always happy back in the spring… Now i’m so unsure, yet sure in what i want to do…


Ősz van

Ősz van. Ahogy pénteken jöttem hazafelé busszal, Aszódnál az autópálya egy valóságos füsttengeren vágott át, ez pedig már azt jelenti, hogy “itt van az ősz, itt van újra…” – de hogy szép lesz-e (mind mindig?) énnekem, az egyelőre a jövő zenéje. A tavaly ősz valahogy így visszatekintve jobban indult, de akkor se feltétlen éreztem magam mindig a helyzet magaslatán – hát most se.

Meg aztán ma ahogy kimentünk családilag a Kercseglaposra, már ott is öltözött át az erdő – mondhatnám (mondom is), hogy az öltözőben kaptuk el a színésznőt: néhány fa már teljesen lombtalan, mások még teljesen zöldben, vagy épp aranyszínbe öltözve, esetleg egyik águkon még a nyári, másikon már az őszi divat szerint, persze a földet már most vastagon borítja az avar, viszont még a bogarak nem alszanak mind, és a madarak is hűségesen csipognak a fákon…

Ideje előkészíteni a fényképezőgépeket, mert most jön csak az igazi szezon. Eddig legfeljebb fincsi zöld uborkákat lehetett szedni, de most hozza a folyó az igazi aranyrögöket.

Ez nem egy jó írás. A folytatást csak saját felelősségre.


Nostalgic

There is an elementary school just near the dorm where i live. I guess this isn’t worthy of noting except if there is something abnormal about it, but still i’m writing about it. Friday after waking up at the sounds of the fire alarm (people were cooking in their room and their work caught in the pan, setting the alarm off) i sat in the window of the kitchen, waiting for my toast to roast, looking out at the children playing on the school grounds. It just struck me that how free and careless their life is, and how unaware they are of this. At least i was, even in my high school years, only seeing the pile of stuff i had to do, and indeed had done, though in the last year i tried to catch every opportunity to do whatever i can while i’m still officially a “kid”, unconsciously sensing what a strain the university will be. Not as if it’d be that hard. Sure i’ll have to read all the stuff from the past month before the exams, but i think i’ll still have less trouble with that than many of my fellows.

Today walking home in the morning (i once again ended up in the bed of someone not identical to me) i’ve been shocked how great it was to walk on the overpass before it was finished, walking and chatting evening-long with the girl whom i seriously loved… The past year was so great, so free, so careless… I’d be happy to live it again. Sure with minor changes, if i could manage that without causing a butterfly effect.


Halál

Gondolatfolyam, elolvasni csak saját felelősségre. Utoljára tavaly ősszel írtam valami ilyesmit, de akkor se publikáltam. Amit igen, az közelében se járt ennek. Csak saját felelősségre, de ha elolvasod, úgyse fogsz tudni hozzászólni.


v2

So boring. So limited. I feel like Szayel Apollo Granz when the poison started to take effect: my body can’t keep up with me. Nor can anything nearby. I know there are people out there who could—but that’s too far away to live like that. I’m bound.

Okay, this doesn’t make any sense. I’m off reading. Way too tired to write.


Vagy-vagy

… vagy az is lehet, hogy nem megyek Paganfestre, és megvárom, hogy beérjen a megbánás magva odabent, nőjön ki belőle egy szép nagy, terebélyes fa. Nem metszegetem majd, nem nevelek belőle palotapincsi- – vagy inkább öleb- – bonsait, hanem hagyom, hogy karcoljanak a frissen hajtó ágak és érezzem belül az összes csikorgóan zöld rügyet. Aztán amikor már hatalmasra nőtt és árnyékba borítja világom, akkor majd felmászok a koronájába, és kinézek a zöld lombok közül, ölembe veszek egy füzetet és leírom, ami éppen eszembe jut. Falatozgatok a keserű (tonic-ízű, remélem, vagy vodka-erejű) gyümölcsökből, és írok, írok az őrületről és írok olyan megtapasztalhatatlan létezőkről, amelyeknek nem adatott anyagi megvalósulás vagy elméleti lét az embereknek megtapasztalhatónak adott világban – bár az is lehet, hogy még nem találtuk meg őket. Aztán amikor leszáll az alkony, és a Nap utolsó az vérszín cseppeket búcsúztatja a fa leveleinek hegyén, majd akkor lemászok a fáról, letelepszek a tövébe, és várok. Várom a démonokat, várom a vérfarkasokat és a többi jó cimborát, akivel nem volt még találkám, de nyilván örömmel látnak majd maguk között egy magukhoz hasonlót.


Crazy

I’m going crazy, seriously. I think i’m reading too much Vonnegut (Slaughterhouse Five is on the go now), but i don’t care. It’s so funny to get fed up with all this going on around me. I feel the weaknesses, i feel all the limitations of the world, and i hate it. I simply couldn’t break free, because i’m limited too, and as a limitation, i hate that too. Pure logic, kind of the same i learnt today on maths. Sometimes i feel that typical crazy grin crawl on my face. I fear that once someone sees that look on me he’ll be scared for a life (joking). Oh and i’m writing a schizophrenic novel about the rain. You’ll see. I’m planning that to be the first in my book. Hah, i’m really crazy, planning a book, and even more crazy, having dreams. I will live those.


Vkalai

Valamelyik este (nem tudom, tegnap vagy tegnapelőtt volt-e) egy jó barátom egy olyan dolgot – szerencsére nem tárgyat – vágott a fejemhez, ami nagyon elgondolkoztatott. Éppen arról beszéltünk, hogy miért volt akkor pocsék kedvem és miért nyaldostam alulról a szőnyeget (persze szigorúan csak képletesen, mivel a szobámban elég nehéz lenne ibolyát szagolni), amikor egyszer csak azt mondta, hogy ha már egy kicsit is érzek valamit, rosszul leszek a rendellenességtől. Ez mellbe vágott. Nem tudom. Mármint, hogy az általánoshoz képest (megint egy melléknév önálló főnévként való használata – Kierkegaard, tudjátok) vajon az én “érzelmi világom” (huh de gejl ez a kifejezés) szegényes vagy nem… Nem tudom.


Cheery

I’m just so cheery now. Listening to Skindred, about to start working on my philosophy presentation i’ll be doing tuesday, and just simply happy. Woot. Sometimes sure i am down, but life’s just like that, ups and downs. I won’t let myself be stuck in a down, i don’t have that much time to live. On the other hand, downs are sure neccessary, or else i wouldn’t be able to appreciate when i’m up. And now i surely am… Now come the subjective idealists…


Ismétlés

Szól a Vad Fruttik, feladtam. Valamennyit most már minden tételről tudok, valamennyit (általában keveset), elvileg. De hogy ez mire lesz elég, az egy nagyon érdekes kérdés. Lehet választani: vagy az elkövetkező egy órában hihetetlen megvilágosodás megy végbe bennem és megragad az összes tétel; vagy sikerül a felkészülés hosszú percei alatt/előtt valakitől elkunyerálni a kidolgozott tételeket, és kipuskázni az egészet; vagy lehet reménykedni, hogy jóindulatúan vizsgáztat a miszter; utolsó lehetőség a teljes csőd. 2-1-3-4 a valószínűségi sorrend…

Néha komolyan megkérdőjelezem, hogy épeszű vagyok-e. És most nem a törivizsga miatt, mert az annyira nem tud érdekelni. Csak épp annyira, hogy őröl az ideg. De sokkal zúzóbb hülyeségek is vannak itt, zúzóbb, mert össze tud zúzni. Engem vagy másokat. Vagy mindkettőt.