Nem, nem a lámadalról van szó. Még csak köze sincs hozzá. Ma azzal nyitottam, hogy néhány ismerőssel StarCraftoztunk. Elég rég játszottam utoljára, és ez látszik is. Aztán megtalált valaki egy csapatból, akiknek anno fordítottam még tavasszal, aztán sehogy nem haladt semmi, és ez is lett a vége, szóval megtalált, hogy akkor következő szezonban mit akarnék fordítani, mindezt olyan hangnemben, mintha legalábbis az én hibám lenne, hogy minden sorozatot egy-két rész után ejtenek. Mellesleg még az én Gosickom tartott legtovább, mert azt hiszem, hét-nyolc részt lefordítottam nekik, kiadva ugyan négy ha lett. (Mellesleg előadják, hogy én eltűntem és azért nem halad. Aha.) Tehát felmerült benne, hogy elküldöm őket melegebb éghajlatra. A legjobb amúgy az egészben az, hogy amikor szemére vetettem, hogy semmit nem adnak ki, akkor azzal jött, hogy “ha majd lesz hírnevünk”. Mintha az olyan olcsó lenne. De persze valami holland Z-kategóriás conon az ő feliratukkal vetítették a Maria Holicot, úgyhogy már híresek. (Frászt, gondolom ismerős volt a szervező, hogy egy gyenge fan fordítást használtak a félhivatalos CR helyett.)
Aztán tekertem két óra huszonöt perc alatt 43.4 km/óra maximum- és 22.5 km/óra átlagsebesség mellett 54.8 kilométert. Ezúttal észak felé, rizsföldek között, a tó északi csücskéig majdnem. Vacsorára persze pizza, degeszre.
Este pedig letudtam a C utolsó két részét is. A fordítás nem volt épp a legjobb, de rendbe hoztam. Megszenvedtem az angol szövegek időzítésével és a rengeteg formázással, de sikerült, úgyhogy ez is le van zárva.
