Tag: gaming

Sleepy and stuff

Going to the gym and running every day (or going for a fifty-k bike trip) is tiring. Playing StarCraft 2 in 1v1 on Battle.net for hours is fun, even if out of a dozen games i could only win like three. Translating stuff is fun, just when you have like 15 episodes to catch up to urgently, it gets significantly harder to get started with it.

Going to the movies with a friend to watch Harry Potter 7/2 is fun, so is annoying the hell out of the few japanese who came to watch the subtitled english version with our constant laughing and sarcastic comments. Hey, we’re in the Chamber of Secrets. Ron, i’m so wet. Insert lamest kiss scene of the year here. And though they put in the “crappy fanart” grade “19 years later” part in the movie, they left out the only appreciable dialog from it (our Teddy Lupin?!), bleh.

It just struck me that it’s already september, which means it’s already been a year since i visited Okinawa and China, and honestly i feel like i’ve done nothing in this one year. Then i realize that i had the toughest exams in my life so far and also (on the side note) translated like… I don’t know, a lot of anime. Really a lot. (I haven’t counted it yet, but it’s at least 100 episodes just to english.) And i read some books, not as much as i’d have liked, but still plenty, and some in japanese. And i’ve (more or less) learnt how to play the bass.

Also, i started creating a world.


Itt egy láma, ott egy láma

Nem, nem a lámadalról van szó. Még csak köze sincs hozzá. Ma azzal nyitottam, hogy néhány ismerőssel StarCraftoztunk. Elég rég játszottam utoljára, és ez látszik is. Aztán megtalált valaki egy csapatból, akiknek anno fordítottam még tavasszal, aztán sehogy nem haladt semmi, és ez is lett a vége, szóval megtalált, hogy akkor következő szezonban mit akarnék fordítani, mindezt olyan hangnemben, mintha legalábbis az én hibám lenne, hogy minden sorozatot egy-két rész után ejtenek. Mellesleg még az én Gosickom tartott legtovább, mert azt hiszem, hét-nyolc részt lefordítottam nekik, kiadva ugyan négy ha lett. (Mellesleg előadják, hogy én eltűntem és azért nem halad. Aha.) Tehát felmerült benne, hogy elküldöm őket melegebb éghajlatra. A legjobb amúgy az egészben az, hogy amikor szemére vetettem, hogy semmit nem adnak ki, akkor azzal jött, hogy “ha majd lesz hírnevünk”. Mintha az olyan olcsó lenne. De persze valami holland Z-kategóriás conon az ő feliratukkal vetítették a Maria Holicot, úgyhogy már híresek. (Frászt, gondolom ismerős volt a szervező, hogy egy gyenge fan fordítást használtak a félhivatalos CR helyett.)

Aztán tekertem két óra huszonöt perc alatt 43.4 km/óra maximum- és 22.5 km/óra átlagsebesség mellett 54.8 kilométert. Ezúttal észak felé, rizsföldek között, a tó északi csücskéig majdnem. Vacsorára persze pizza, degeszre.

Este pedig letudtam a C utolsó két részét is. A fordítás nem volt épp a legjobb, de rendbe hoztam. Megszenvedtem az angol szövegek időzítésével és a rengeteg formázással, de sikerült, úgyhogy ez is le van zárva.


OpenTTD

Mindenről az tehet. Még a vizsgaidőszakom közepén említette valaki plörkön, aztán rászoktam. Így minden szabad időmben vagy futottam, vagy ha sikerült rávennem magam, feliratokon dolgoztam, de leginkábbis egy közlekedési monopólium kiépítésén dolgoztam. Néha nehezen vagy épp sehogy nem indul be, néha meg olyan ügyesen sikerül kiépítenem a fővonalamat (mindig vonattal kezdek), hogy tíz év alatt már milliárdos vagyok, és utána ötven évig azzal szenvedek hogy le kell rombolnom fél városokat, hogy bővíthessem a vágányokat. Az a kár, hogy a pályák véletlenszerűen generáltak, és még nem jöttem rá, hogy lehetne ugyanazt a pályát még egyszer elkezdeni. Az egész játékban a legmacerásabb rész az, amikor a vonatokat fejleszteni kell. Az még nem gond, amikor villamosítok, mert akkor csak a mozdonyt kell cserélni, és az megy automatikusan, de amikor egysínűre vagy maglevre váltok, akkor kézzel kell cserélni az adott esetben ötven vonatból álló gyűjteményt, és az már kevésbé mulatságos. Cserébe már tudom, hogy tudom működésre bírni a váltókat (bár a bejárati-kijárati és hasonló szépségekről gőzöm sincs, az “okosabb” jelzőkkel boldogulok), meg azt is, hogy hogy lehet három párszázas faluból három húszezres megavárost csinálni (bár inkább nem csinálok, mert csak a baj van velük).


Mai morc

Az Agent 008 ball szórakoztató, csak amikor már belejön az ember, akkor rohadt idegesítő, ahogy időnként teljesen meghülyül a fizika. Például visszapattannak a golyók a lyukról, olyan szögben mozdulnak el, ahogy nem is lehetséges, nem ütköznek egymásnak és hasonló kellemes szépségek. Nyilván egy fps-ben nem számít, ha belelóg a puska a ládába, de egy biliárdjátéknál nem mindegy, mi hogy ütközik. (Igen, tisztában vagyok vele, hogy biztos mennyire nehéz volt mindezt flash nélkül megcsinálni, ettől még nem lesz kevésbé idegesítő.)

A Song of Ice and Fire harmadik kötetével is végeztem ma, és tényleg csak két bajom van ezzel a sorozattal. Egy, mi a rákért ilyen lassú? Amikor egy véres csata folyik, vagy éppen üldöznek valakit, vagy valami hasonló, akkor nem érdekel, hogy milyen színbe vonja a lenyugvó nap Dorne hegyeit. Amikor épp párbajozik két legendás harcos, akkor nem érdekel, hogy milyen volt a frizurája a szerencsétlen lovászlegénynek, aki a kard útjába került. A lényeget. Kettő, miért van mindenkinek balszerencséje? Soha senkinek semmi nem jön össze, minden balul sül el, mindenki elárul mindenkit, mindenkinek valami olyan pitiáner okkal vágják el a torkát, mintha csupa öt éves félőrült játszana lovagosdit.

Kapcsolódik az előzőhöz, hogy miért kapcsol ki az agyam tíz perc olvasás után? Minden oldal erőfeszítés így este, egyszerűen nehéz folyamatosan fókuszálni, folyton elaludnék. Pedig nem is.


沙耶の唄 (Saya no Uta)

A while ago Glend suggested that i might want to try this visual novel titled Saya no Uta.

So i did.

Saya no Uta has everything that can make something “adults only”: blood, gore, sex, violence, drama, madness. It’s interesting to read as well, so i’ve seen all three endings after reading/playing it all night yesterday (not literally all night, but from late to even later, even in my senses) and a few hours just now.

Critics might consider using words like “shocking” or “tense” and the like, or would go on for pages about how Saya no Uta (Saya’s Song) is full of deeper meanings, how it makes people wonder what the world around us might be, doubt our senses like philosophers suggested hundreds of years ago and the meaning of life, the universe and everything.

I’m not a critic. I’m just a guy who enjoyed reading/playing this visual novel.


Bluebird’s Illusion

I think most Fullmetal Alchemist fans have seen those images of Ed as a homonculus. It’s also no secret that this Pride Ed is from a chinese fan game called Bluebird’s Illusion—something that many longed for and hardly any have actually played.

Whenever i stumbled upon a Pride Ed picture earlier i always set off on a googling journey to find an actual playable of the game, without success—until now. Today i was googling “pride” for a 4chan cap, and i’ve seen the pic linked above. This time my search was successful.

I found a website which has downloadables of the game, screenshots and partial translations. I did get the game and it’s indeed what it claims to be.

Now i have a reason to learn chinese.


Searching for a game

I’m trying to find a certain computer game. I hardly remember anything about it, so it’s not easy. I got it ages ago with a computer mag, but it seems to have been just a demo—and in the heap of almost eight years’ worth of a collection, i can’t just look through them all without any clue as to what i’m looking for…

It’s a RTS, and it’s not new. I’d say it’s been at least four or five years, if not more. Its menu is dark blue color. What i remember of the gameplay is that you have insane long range artillery, which shoot pretty much vertically up, then after a long while the projectiles fall down roughly where you originally aimed. Also the camera can be rotated totally freely, so you can actually see those projectiles’ path in the sky. In the sky, where a huge planet or moon is visible most of the time, and is very well designed.

Any ideas what it could be?

Edit 2021/11/9

Thanks to helpful people on Twitter and Discord, I now know the game in question was Ground Control II: Operation Exodus. Thanks!


StarCraft 2

Oh, de vártam már. A vizsgaidőszak közepén aztán egyszer nézem a postaládámat, és tararadám, ott figyelt a doboza egy amazonos csomagban. Aztán véget ért a vizsgaidőszak, és onnantól nagyjából csak játszottam. Amióta tokiói életemnek és ezzel az egész éjszakás DotA meccseknek vége lett, csak neteztem, sorozatokat néztem és kódoltam a gépen, mást nem igazán. De most.

A StarCraft 2 egy élmény. Természetesen nem tökéletes, olyan nincs, de néhány kivétellel pont olyan, mint az első, és ez jó. Élmény, jó játék, és szerintem kellemes zárása három év várakozásnak.

A leglátványosabb egyértelműen a grafika. Immár háromdében, sok csili-vili effekttel lehet élvezni a Koprulu szektor három fajának csatározásait. Öh, és ezzel úgy gondolom, vége is a felsorolásnak. Új egységeken és pár apróbb játékmenetbeli változáson kívül ugyanis semmi eltérés nincs. A történet jó, bár a Wings of Liberty csak a terran kampányt öleli fel, a protoss (bár azt azért ide is becsempészték) és zerg folytatások majd később érkeznek. Ettől függetlenül persze multiban és/vagy gép ellen mindhárom faj játszható.


Megjelenések nyara

Július 27, StarCraft 2. Megjegyzés, addigra kell szereznem egy új gépet, mert ez a mostani már mkv lejátszás közben is szaggat. Nem játszottam még a bétával, pedig többen is hívtak kipróbálni, inkább megvárom a végső terméket. A kellemetlen, hogy hiába jelenik meg már július végén, augusztus harmadika estig nem igazán tudok majd játszani – aznap lesznek ugyanis az utolsó vizsgáim, egy nap szám szerint három…

Július 30, Blind Guardian – At the Edge of Time. A német metálbanda rég várt új albuma. Négy éve nem sokat lehetett felőlük hallani, Magyarországon se jártak turnézni, Japánba pedig szerintem nem is tervezik (remélem tévedek). De itt az új album, nagyon látványos borítóval, és amit eddig hallani lehet belőle, jó új dalokkal.

Augusztus 16, Iron Maiden – The Final Frontier. A Dance of Death albumon egyik kedvenc számom a New Frontier – most meg nem új, hanem végső. Az El Dorado című szám letölthető ingyen, természetesen már rongyosra hallgattam, és tűkön ülve várom a megjelenés napját.

Augusztus 24, Apocalyptica – 7th Symphony. A finn csellómetál zenekar is produkál végre valami újat, már vártam. A Worlds Collide nekem nagyon bejött, és amit eddig lehet hallani a 7th Symphony-ből, az End of Me szám, magasra teszi a lécet. Bár egy héttel az új Maiden után nehéz lesz a csúcsra törnie, azért próbálom majd nem hanyagolni.


Play

Between two tries at the song i’m learning, i decided to write about playing, games, on the computer, with other people. Usually we play by grouping together in a (common) room and then either with cables and a router, or me creating an ad-hoc wireless network for the purpose, or the combination of the two (which, to my surprise, works flawlessly as well). This way the only problem is stuffing that many people in one place, because even if we’re playing in a common room with big tables, fitting eight-ten people there is not easy. If it’s a normal room, then it gets difficult over two participants.

A high-power wireless network could be a solution, but apparently the structure of the building is inappropriate for that. At home, i could sit in the living room with my laptop and browse the net via the shared connection of the desktop computer – with at least two walls in the way. Here it’s not working, even though people can see the network, for some reason they can not connect.

Or, a virtual network. The most popular is definitely Hamachi, which i use as well. It doesn’t take much: install the little program, join the network and it’s as if we were connected via lan. True, the speed depends on the internet connection and even then quite limited, for games it’s still all right. Also, voip programs like Ventrilo can provide the speech freedom that even lan games lack (you can’t go shouting “hey he’s alone let’s gank him!” with all the enemy sitting around you). Setting up a Ventrilo server is easy as well, i managed in about ten minutes with downloading and configuring. Also, it works across Hamachi-like virtual networks.

Also, there won’t really be a chance once we move out of the dorm and will live far away from each other.