Tag: jlc

Culture shock

November 15, 2009
valeblog
0 Comment

It sucks. It’s not normal right, having something like a culture shock after half a year, but well, i can’t really find any better word for this. It’s very annoying. The working methods. At home you had to think, to understand what you were working on, and those who don’t care about social contacts just their precious work are considered low. Nerds. Geeks. Freaks. But here, people who i’ve never seen out of school, although we live in the same dorm for half a year, who’re always either in the classroom studying, or their room studying, those who memorize everything word by word and probably have trouble using it even if just the context is different, but of course for the exam they know all the words, all the stroke orders, all the grammar structures and math formulae by heart, here those people are the first. And what sucks the most, that here this thing works. I think, this is what one can consider a culture shock.

Amúgy

November 13, 2009
valeblog
0 Comment

Túléltem a tegnapi napot is, meg az azt megelőzőeket is. Most éppen arra várok, hogy hűljön még öt percet a teám, aztán tervezek menni tanulni megint – már megint csak másfél hét van a vizsgákig, és ez így nem jó. Kanjikat meg szavakat is tanulni kell, sokat, nyelvtant még többet (középfok, fene megeszi), és akkor még nem szóltam arról, hogy közgáz (bár legalább tételsor-féleséget is kapunk, ez is valami), meg matek (ez nagyon gáz, iszonyat sokat kell gyakorolnom az elkövetkező két hétben – másik lehetőség, hogy összeállítok magamnak egy tökéletes puskát, az összes apróbetűs képlettel, amiket természetesen visszakézből). A töri ugye megvolt, tanárúr remélem kéjesen mosolyogva csiszolja fényesre viszonyát az ötcombú partnerével a válaszainkat látva – drága ember ugyanis nem elégedett meg azzal, hogy a tananyagot számonkérje, még az ő privát véleményét is tudni kellett (persze jön az a rész, hogy reménykedek, hogy egyezik a véleményünk – ugye tipikus töritanár, azaz mihelyt megszólal, alszik a fél csoport). Plusz még vizsga előtt fél órában órát tartott nekünk, és azt is számonkérte – amikor gondolom tudja jól, hogy mindenki a vizsgaanyagot olvassa. Az ilyen után széles vigyorral átadni neki a tesztet és egy ritkaszép szitokszót (persze magyarul) elmormolni kötelező. Reménykedek. Úgy érzem, hagytam elég időt hűlni a teának.

日本事情・17,18課のまとめ

November 11, 2009
valeblog
0 Comment

江戸時代は、幕府という武士の支配であった。しかし、時がたったにつれて、いろいろな経済や社会的な問題が起こった。その上、欧米の国は日本に「開国」を要求した。1853年米国のペリーが軍艦で江戸へ来た結果、日本は開港した。外国と不評条約をし、物価が上がり、それとともに社会問題も大きくなった。1867年徳川氏の幕府が終わり、明治維新になった。明治時代は近代日本のはじめになり、大きな改革が行われた。地租改正をし、殖産興業を大切にした。義務教育や徴兵制度のはじめである。国家の近代化のため、外国との関係を中心にした。文明開化の時代であった。(258字)

明治維新後の日本ではまず藩閥政治になり、それは大日本帝国憲法を作った。社会的差別のことは変わらなかったので、短く政党政治になったが、大恐慌の結果で軍国主義になった。19世紀の末から20世紀にかけて、日本はアジアや太平洋地域で軍進出し、第一世界大戦でもっと占領し、列強になった。しかし、第二世界大戦で連合国軍に敗れ、ミッドウェー海戦で日本の敗戦が決まった。(173字)

Although

November 5, 2009
valeblog
0 Comment

Although it’s already almost half past eleven, and i’m very sure i won’t be sleeping long at one, i feel somewhat… complete? I did what i planned for today, at least most of it, and that’s a rarity. Not like the braindead feeling i’ll endure tomorrow as well, and i’d have to endure even if i went to bed this very moment. Apparently it doesn’t really matter how much i sleep or how much i don’t. Not the amount, the time to wake up is important, and until that time is before ten, i’m not really awake. If someone’d suggest that maybe then i need ten hours of sleep not just eight, in the best case (usually six-seven), i have to say that i simply can’t afford to spend two more hours in bed. Way too much stuff to do.

Now a bit of diary. Today… school was boring, as usual. Or just i was too (o|e)therworldy for it. Lunch was same as always—i think tomorrow i’ll buy a huge pile of spices and veggies whatever the cost, because i’m getting enough of something fried on garlic and/or ginger with cabbage. I plan to go to Shibuya anyway to buy coffee and something to keep my head warm (my old hats are not really fit for this hair). After lunch a somewhat over-usual level movie (half of it to be exact) and a really brain draining japanese history class. After school i bought a Snickers (getting usual, i’ll feel like switching to something else soon, i know) and the book for the history class, since next week it’s already exam. Can’t wait. We’ve to learn two chapters for that, but i read one of them today, and it’s pretty simple. At least, i could read and understand most of it… On the other hand, the son of a bitch pol-eco teacher decided that we need some more work, so we have to write a report and a presentation about the declaration of human rights and our countries’ constitutions. At least i have two weeks for it. Bless him. Change of subject, today beside the history book i did two or three leftover kanji homework (there’s none to learn for tomorrow, i think, lucky). And played guitar, practised for class as well and also started learning Yellow submarine, and did Katyusha. I feel successful. Just it’s already almost midnight…

Most jön

November 5, 2009
valeblog
0 Comment

Most jön az a rész, hogy főzök magamnak egy teát, betolok egy Snickerst és nekiállok tanulni, úgy igazán. Mostantól úgy kell güriznünk, mintha legalábbis életünk utolsó öt percében akarnánk még valami maradandót alkotni – jövő héten japán töri vizsga, egy órában (nem egy másfél órás órában, hanem hatvan percben, mert “az elég”, úgy hogy egy 250 és egy 150 karakteres összefoglalást is kell írni a tananyagról, plusz még vizsgafeladatok is lesznek). Ugyanaznap előadást is tartok (kötelező jelleggel, sajnos), úgyhogy még azt is meg kéne írni, meg tanulni is kéne azért a mindennapi kanjikat meg a nyelvtant, hogy ne a vizsgák előtti utolsó hétben kelljen mindent. Meg van matek is, amiből már megkaptuk a gyakorló feladatsort. Bele kell adnom apait-anyait, ha be akarok jutni Oszakába… Ráadásként politika-közgáz tanárunk bejelentette, hogy akkor várna egy előadást és egy kisebb “szösszenetet” az országaink alkotmányával kapcsolatban. “Anyád hogy van?”

De legalább az időjárás még mindig a kedvenc őszies. (És belegondoltam, hogy most mennyi “hasznos tanulási időt” vesztegettem el erre a bejegyzésre…)

Egyszerű

November 2, 2009
valeblog
0 Comment

Elmajszolok egy otthonról kapott islert, és már nem tűnik olyan gyászosnak a helyzet. Igaz, hogy jövő héten ötven oldal japán történelmet kell nagyjából fejből tudni, úgy hogy egy igen debil forma (hiába végzett a Wasedán (a(z egyik) legjobb japán (magán)egyetem), nem tud normálisan beszélni, és mellesleg olyan csúnya, hogy nővérkém kedvenc Shane MacGowan-ja/je elbújhat mellette, bár ennek nincs köze a tanítási képességeihez) tartja, tipikus töriórai hangulatban (azaz olyan dögunalmas, hogy még ha érdekel is, két perc múlva alszol), a vizsgáig összesen három, azaz három darab óránk van összesen (vizsgák után kezdődött a tárgy, egy elmaradt, tehát eddig volt kettő és még ez a hét), és tudni kell az imént említett ötven oldalt, nagyjából kívülről, japán módi. Dícsértessék. (És akkor még ugye nem volt szó a hó végén kezdődő többi vizsgáról, amik közt ott a drága közgáz és a matek, amiben a tavaszi tananyagot is számonkérik, plusz a japán, amiről inkább nem is mondok semmit.) Úgyhogy most gyorsan befejezem ezt a bejegyzést, és tanulok, meg tanulok meg tanulok, meg majd megpróbálok embereket rávenni, hogy üljünk le egy pizzával filmet nézni valahova (a 9-et tervezném)… (A hétvége beszámolója majd.)

I’m lovin’ it

October 30, 2009
valeblog
0 Comment

First, Snickers. The best ever. Just eating one makes me happy, although it’s addictive. Heavily. It’s filling, great taste, great feel, seriously as if i was in some funny ’90-s telly advert…

Second, Halls. Probably what saves me from catching a cold every two seconds. Sore throat, coughing and runny nose come very easily for me, but this autumn i could still manage to avoid them. Now it’s getting interesting, because as i arrived home in the evening, huge “SWINE FLU IN THE DORM” (or something along these lines) flyers greeted me in the elevator. Hurray. Now the japs will panic at least as much as if it was cholera.

As for now, my life. Probably only because the aforementioned Snickers, but i can’t worry about the exams (the first of which is in two fucking weeks, and i don’t even have the book for that one yet). It’s Rado’s birthday party today, but around half past nine i’m leaving so that i could get to Shinjuku on time—with around twenty minutes of safety surplus. We’re leaving for Osaka sometime after eleven, and i’ll be coming back on sunday, with shinkansen,

Last, but not least, i love Japan Post. I wanted to send a package today, but i had classes till 4:20, and i had to pack it. The only thing i didn’t know is that post offices close at five. I arrived there 5:08. That’s three days’ delay, sorry about it…

Idő

October 29, 2009
valeblog
0 Comment

Elhalálozás okán most van másfél óra szabad időm, amit szigorúan tanulásra akartam szánni, de egyszerűen nem bírtam ellenállni a kísértésnek, hogy idefirkantsak valamit. Először is, az új Hamachi jól néz ki – ahogy elvárható egy kettes verziótól. Az ebédem finom volt, magamnak csináltam, talán nem meglepetés (sós, szójaszósszal, gyömbérrel, fokhagymával, pirosarannyal, salátával valami hal és köménnyel, mellé persze rizs meg az a sárga cucc amit mindig adnak a bentók mellé). Továbbá, lett még egy blog-“dizájn”-tervezet, tessék megnézni és véleményt mondani, ha van. Plusz a háromszorosára nyúlt ebédszünetben tervbe van véve egy könyvtárlátogatás, aminek során ki akarom nyomtatni a közgáz beadandót (az imént említett halálozás végett egy héttel csúszik) és keresni néhány könyvet, majd kiderül mi lesz belőle. Ráadásként megszületett az első tervem a japán utáni évekre nézve, ami úgy hangzik: Idegenlégió. Ezen kívül már csak az unalmas iskolai élet és a még rosszabb hajtás maradt, meg hogy holnap este megyek Oszakába. Alig várom!

És nagyjából semmi

October 25, 2009
valeblog
0 Comment

Még mindig zárkózok, egyre jobb ütemben. Ma megvolt az előadás a mitakai evangélikus gyülekezetnél. Nekem egy kicsit úgy tűnt, hogy inkább kíváncsiak rám, mint arra amit mondok. Utána se az egyházról vagy az életvitelünkről kérdezgettek, hanem inkább hogy Erdős Pál rokonom-e és hogy miért-hogyan ez a hajszerkezet. Meg persze volt sült tészta, hot dog, meg sok finomság (elkértem a süti receptjét).

Hét közben nagyjából semmi rendkívüli, minden nap estig házikat írtam (főleg nyelvtant) meg kanjikat tanultam, és ez jövő héten sem igazán fog változni. Keddig igaz, hogy meg kell írnom egy politika beadandót (már nagyjából összekutattam az anyagot, csak meg kell írni), de az csak ma-holnap, aztán megint a sulira kell koncentrálni (ami valószínűleg azt jelenti, hogy kedden a cigányság oktatási problémáiról szóló előadásom “rezüméjét” fogom írni).

Most pénteken is volt egy buli, de egy-kettő körül már ágyban voltam, úgyhogy tudtam dolgozni délelőtt a mai előadáson. Jövő pénteken is lesz hasonló, ha nem nagyobb szabású, mert Rado van olyan szerencsés, hogy a vizsgák után van a születésnapja és nem a vizsgaidőszak közepén (mint nekem), úgyhogy ordító nagy bulit akar csapni. A gond, hogy én akkor már úton leszek Oszakába a pingpongklubbal, és csak vasárnap este érek haza a tervek szerint…

Megint csak

October 23, 2009
valeblog
0 Comment

Megint csak a csönd, és más semmi. Nem igazán van időm leülni, hogy akkor én most blogolok, mert egyrészt minden nap ugyanarról szólna (fölkelek, ha sikerül időben, megreggelizek, suli, ebéd, suli, utána meg vagy klubok vagy tanulás vagy hogy milyen hülye vagyok amiért nem tanultam), másrészt nagyon húzzák a nyakörvet a tanítónénik-bácsik. Jövő héttől egy kicsit lájtosabbnak ígérkezik, de addig még meg kell írnom egy előadást, amivel nagyon megfogok ma és holnap szenvedni meg egy esszét, amivel keddig minden szabadidőm el fog menni. Nagyon élvezetes, de ha kell, hát kell. A suli magában tehát most nem lenne szívás. Ez még a vizsgák utórezgése.

És ez a bejegyzés azért kapott nagyjából öt órás “vajúdást”, mert ebédszünetben kezdtem el írni, aztán megnéztem a telefonomat és kiderült hogy akkor már tíz perce ott kellett volna lennem valahol, úgyhogy odarohantam, de persze már későn. Esti program valami buli, addig meg dolgozni az egyházas előadáson és próbálni ébren maradni.