Tag: jlc

Topics

First, i have three topics for my report and presentation—though i have no idea what to write about for economy or politics. The presentation is definitely linguistics, about the origin of languages and how could totally unrelated languages have very similar words with similar meanings. For the report i have two, either artificial intelligence and neural networks, or philosophy, my own view on existence, in an ontological sense. Just have to choose one of them.

I realised that simply whatever i choose, it will end up a huge work to research, simply because if i want to do it well about a topic that i consider interesting, then it won’t be simple. Especially if (as in case of the linguistics stuff) i have to say it simple in the end. So i don’t care, will do all the work needed, will do it as good as i can (except if i get fed up, which i very much hope won’t happen).

A bit different topic, but it occurred to me while going to kombini for milk, that as humankind has the six degrees of separation, how many clicks could it take on Wikipedia to get from any article to any other. I really wonder.

Actually, one similar concept was invented by a mathematician with the same family name as mine, although not a relative, Paul Erdős. I think this is handy, as i can use the Erdős-number myself, with me being the center, number zero.


First

School’s not out, sorry Alice. It just started, and i’m not sure how to think about it. I surely didn’t get back to that fast enough gear for school, so it’s no surprise i’m a bit—and luckily, as for now really just a bit–behind myself (is that a huge giveaway that i always type “mysql” instead of “myself” first? yeah, this time too).

Today was fine. The presentation class is held by the center-chou (bad habit, it’s so easy to say it this way, much easier than to go around what’s her position’s exactly called, let’s say, the boss). Before i didn’t really like her… she just didn’t seem nice. But actually no worries, she’s all nice and shiny, though i’m sure she can get mean if someone goes “bad student”. But there was a lot of free time in class, i mean, it wasn’t actually free, we just weren’t doing anything worthy of mention, just going over the same stuff over and over again. I hope that’ll change later, this way i’ll have to bring something to read… (Twilight?)

The afternoon pol-eco class was about the COP15, global warming, climate change, the Climategate scandal and other related topics. It was quite interesting. Adina did a presentation about the topic first, after that talk-talk-laugh-talk. A bit too long.

Table tennis training was fun, i had a nice five o’clock white tea with home cookies and highland shortbread, but didn’t study any practically… I was instead reading papers that may relate to what i’m going to write about later this term. (Examples include one about gravity and information (pdf) and one on the ontology of non-Euclidean geometries. There are more.)

And midday for like half an hour, it was snowing. First time i see snow in Japan. It wasn’t enough to leave a mark, but still, it made me smile bright.


Három

Az elkövetkező időszakban, azaz február végéig (amikor jönnek a vizsgák, satöbbi) kell három témát találnom, és lehet, hogy több lesz még belőle. Kell egy beadandó, nagyjából négy oldal terjedelemben, egy előadás, amiről még nem tudok semmit, de lehetőleg más téma kéne, hogy legyen és még egy beadandó, ez viszont egy kicsit kötöttebb, mert míg az előzőek témája teljesen szabad, ez utóbbi közgáz/politika órára kell, ez pedig (gondolom) valamelyest megköti a témát.

Akárhogyis, nekem egyikre sincs még semmi konkrét ötletem. Az első kettőre nyilván tudok olyan témát találni, ami érdekel és érdekes, de az utolsó már egy kicsit nehezebb. Bár nem biztos, hogy ahhoz kell a legtöbbet gondolkozni.


Visszarázódás

Egy nap alatt eltüntetni nyolc óra időeltolódást: siker. Úgy tűnik, nem kell hozzá más, csak hogy sör-bor-pálinka whisky (Jim Beam)-bolgár rakija (ракия)-(szilva)pálinka mellett hajnali háromig beszélgessünk és utána (szó szerint) átaludjam a napot. De sikerült, és utána este magamat is megleptem, hogy kettőkor már el tudtam aludni, az meg már “normálisnak” számít, nincs gond (azért ma még dupla adag kávét fogyasztottam, a biztonság kedvéért). A visszarázódás keretében ebédhez-vacsorához megnézek egy Big Bang Theory (jelenleg második évad hatodik résznél) vagy How i met your mother (jelenleg ötödik évad ötödik rész, de rég is volt) részt. Meg nagyon nem akaródzik mosogatni, bár ez nem változás – elég durva a kajaszag, de szerencsére legalább jó volt az ebéd (bár a három hétig állt saláta mintha papír lenne). Hideg is van, hiába felejtettem úgy délelőtt a légkondit – ha most nem görkorival mentem volna zöldségeket venni (paprika sajnos nem volt, a másik zöldséges meg, ahova eredetileg készültem, már bezárt), fáznék nagyon, azt hiszem. És persze, mikor már végre volna érkezésem, erőm és igényem is leülni blogolni, elfelejtem az összes témát, amik pedig az elmúlt pár napban folyamatosan körülöttem keringtek – csak sajnos nem írtam le őket abban a pillanatban, úgyhogy egy véletlen-boolean generáló függvény jól leírja, hogy vajon eszembe jutnak-e megint. A mai órák jók voltak, csütörtök reggel megint 横田先生, beadandóírást tanít, aztán filmnézés közgáz címszó alatt és töri azzal a szerencsétlen kreténnel, aki amúgy biztos nagyon jó ember, de a feje (és fogai is, ami nagy szó) szerintem körözi Shane MacGowan-t kinézetre (akit pedig híres ápolt fogsoráról), és beszélni se tud normálisan. Azt hiszem, inkább kódolok.


Vége

Ma délután egy órakor leadtam az egyetemi jelentkezést. A lista: Shiga, Kyushu, Niigata, Wakayama, Otaru (Hokkaido). Shiga jó pontjai, hogy Kansai, ahova menni akartam, és épp ezért közel van Oszaka és Kiotó is; azt mondják, hogy közgáz téren jó neve van, és mesterképzésre lehet menni Amerikába (Michigan állam szinte minden egyetemével van kapcsolatuk, ahogy olvastam). Plusz Robert is oda megy, úgyhogy még tök egyedül se leszek. Most már csak annyi van hátra, hogy áprilisig elvégezzem a felsőfokú trimesztert is, aztán készülhetek költözni. Kár, hogy a jövő évi újonccal (ha lesz) nem tudok majd áprilisban így találkozni (vagy legalábbis macerás)… Ami még tervbe van véve jövőre: jó sok koncert, amíg még Tokióban vagyok (Sonata Arctica, AC/DC van tervbe véve, Green Day-en gondolkozok), sok-sok búcsúzás, költözés, gólyatábor (remélem van) meg aztán nyáron tervezek valahova Amerikába menni – persze ahhoz először pénz kéne, meg a papírok se ártanának hozzá… De ez még messze van. Tegnap este (meg aztán ma) karaokéban voltunk, aminek eredményeképpen hét óra körül kerültem ágyba, tizenegykor már keltem, szóval friss vagyok és üde. A karaoke nagyon jó volt, sokáig és sokat énekeltünk, tartottunk Michael Jackson emlékmaratont (három dal egymás után), énekeltem minden kötelező dalt (Nellie the elephant, Hot dog, Famiresu bomber), hazafelé meg mek-reggeliztünk (bár semmit nem ér), meg egy karácsonyi ajándékkal kevesebben kell már gondolkoznom.


Nyűgös

Fáradt vagyok, nyűgös vagyok, elkövettem azt a hibát, hogy miután hazaértem, leültem a gép elé, úgyhogy elvileg már fél órája a zuhany alatt állok és mosom a hajam. Ma megvoltak az elvileg utolsó vizsgák, olvasásértés, ami nem volt vészes és hallásértés, amiben volt egy “fülelj jól kisfiam, tíz perces videóból a jegyzetbe csak azt a tíz másodpercet kell kijegyzetelned, amiben teljesen ismeretlen szavakat használva beszélnek egy teljesen idegen témáról, ráadásul gyorsan és motyogva” rész is, de túléljük. Végül is “csak” tizennyolc pont. Viszont a nyűgösségnek a fáradtságon kívül (amire még kitérek) az oka, hogy holnap megkapjuk a vizsgaeredményeket, és előre látom ahogy az orrom alá vágják, hogy megint megbuktam matekból. Nem tudom, miért van ez így, mert még mindig én magyarázom el azoknak a matekot, akik nem a fizikus-kémikusokat zargatják, értem is, tudom is, aztán meg integráld légy szíves egy olyan függvényt, hogy példa se volt rá az elmúlt fél évben, az nem gond. Az olyanokról nem is nyilatkozom, ahol nagyjából annyit tudsz, hogy kell kiolvasni. Jobb esetben. És akkor én vagyok biztos a hülye rosszdiák, amiért nem tudom megtanulni a két könyvet apróbetűstől, szóról szóra. Ha most mondanák, hogy megbuktam, ebben a hangulatban rávágnám, hogy akkor hagyjatok is békén vele jó lesz az. Nincs hangulatom még egyszer vagy egyáltalán szenvedni ezzel. Vagy ilyenekkel. A fáradtság amúgy egy jó és kiadós és két órás pingpongedzés eredménye, előtte Shibuyában voltunk, ezúttal Plamenával, vettem kávét, mert elfogyott (hüpp, finom volt) meg elvesztettem a Twilight-szüzességemet, megvettem. Japánul, persze. Az előszót el is olvastam már. Volt vagy másfél oldal… Tervezve van egy hajmosás, aminek időigényére tekintettel különösen gond, hogy még mindig itt püsztülök a gép előtt… Bár tudnék most úgy mosolyogni, vagy legalább vigyorogni, mint Grimmjow az alanti képen, de egy fél pillanatnyi mosolyvillantás is nehéz.


Whiner

The only thing left for me is hope, and if that not, the re-exam. The math was terrible. I learnt everything, practiced all, that i couldn’t do from the practice papers. But dear guy managed to do a list of exercises that made even those who didn’t fail math before worry (first hand report). Of course, i did mess up stuff i was supposed to be able to do. I don’t expect a 100% A grade, i just want to pass. Kinda low chance, considering that last time when i thought i did well, i messed up pathetically. Now i know i didn’t do well (although i did give a result to almost all of the problems), so…

Japanese is not that bad. Grammar wasn’t as bad as i expected, and tomorrow i have high hopes for the reading and listening comprehension. I’m not good at learning stuff by heart, especially not when it’s a whole book. That’s why i think my best points will be the speech, reading and listening.

And i don’t know what university i could get into with this kind of scores. Of course my first would be Osaka, but that’s as if the little devil guy of Sinfest would want to go on a holiday in Heaven. I guess by next week it’ll be decided, when we get all our results. And until then, my nowadays catchphrase: take the fastest train to Osaka, it’s called Hope.


What’s luck?

“I don’t believe in luck…” said a then-little kid in the youth camp of our church many many years ago. It struck me, and i remember it ever since (the sentence continued “… i believe in Jesus Christ”, but that’s not the point of this post, however beautiful a creed (is this the correct word? i know it in hungarian and japanese, but not english…) it is). I agree. There’s hardly an objective thing called luck. It’s just us, no other thing. As displayed in for example the sixth Harry Potter book, the Half-Blood Prince, one doesn’t need external boost of luck, the placebo effect will do just the same (though rather have a bottle of Felix Felicis on you if you’re going to duel to death). Further proof of that is that when you’re down, the world’s against you as well, and vice versa.

There are times when i think what it’d be like if i stayed at home. I’d be studying programming on second year, i’d probably be researching artificial intelligence, neural networks and cloud computing, work on getting an advanced language exam in german and an intermediate in spanish, and that’s kind of all of what i could think of. I absolutely have no idea. Sometimes i think that coming to Japan with this national scholarship was a mistake—but as for now, i’m happy. In april, a great thing happened to me.


A magolós

Most ért véget a közgazdaságtan témakörével foglalkozó remekbe szabott vizsgám, ami azt jelenti, hogy most, mikor a statisztikák szerint már nagyjából felére csökkent a látogatóim száma (amit kivételesen meg is tudok érteni), újra itt, és újra írok. Persze a vizsgák még nem értek véget – holnap beszédkészség lesz, de szerencsére ezen a héten már más nem. Végre túl vagyok a legtanulósabb vizsgákon, amik voltak a politika, a közgáz és a ma reggeli kanji vizsga, ami mellesleg megkockáztatom, hogy életem leggyengébb kanji tesztje lett. Remélem csak, hogy az októberivel átlagban még kijön 80% fölé, csak reménykedek. A keddi politika eredménye ugye már megvan, 90% lett a kicsike, és legalább ennyinek kéne lennie a mai közgáznak is, hogy a politika-közgáz közös átlag (egy tárgynak számítanak ugyanis a felvételiben) meglegyen 80% fölöttinek. Viszont még hátra van a két talán legnehezebb vizsga, a nyelvtan és a matek. Mindkettő nagyjából ugyanaz: iszonyatos mennyiségű képletet megtanulni és tudni jól használni. Most engedélyezek magamnak ugyan kábé egy óra szünetet, vizsga utáni lélegzetvétel címszó alatt, de utána nekiugrok, és vasárnap estig csak matek-nyelvtan-matek-nyelvtan… Nem lesz élvezetes, de ami muszáj az muszáj. Ráadás, hogy száraz lett a levegő, úgy most épp nagyon, úgyhogy odatettem egy lábos vizet elfőni, hogy legyen valami páratartalom a szobámban. Meg még fűt is a főzőlap. Hát ezek mennek erre mostanában. (Természetesen belátható időn belül épkézláb bejegyzések is érkeznek, it will be legen- wait for it! -dary!)


Előadás és koncert

Előadó szerepkörben, természetesen. Egy-két hete dobta be a tanár, hogy jó lenne, ha tartana mindenki előadást az országa emberi jogi helyzetéről. A lehető legjobb időpontba rakta, ugyanis nem órán, ugyan miért, hanem a mi vizsga előtti szabadidőnket csökkentse tovább. (Amúgy is van egy ilyen szokása, a múltkor jött egy mongol lány a Kyushu egyetemről beszélni, aztán drága tanárunk ezen ürügyből szolid harmincöt perccel tovább tartotta az órát, mert megteheti…) Az előadások három után nem sokkal kezdődtek, nekünk meg a koncert előtt fél ötkor már a helyszínen kellett lennünk. Végül aztán négy tízkor bevágtam a következő előadó elé és rekordsebességben lezavartam az előadást. Nem sokszor bonyolódtam bele, nem rontottam el (túl) sok kanji olvasatát, úgyhogy túléltem (és csak remélem hogy a tanár nem rágott be, amiért az engedélyével leléptem a koncertre). Fél öttől “főpróba”, aztán öttől kezdtünk. Közönség elég kevés volt, pont amiatt, hogy mindenkinek tanítás volt még. Ugyan hibák voltak, de összességében szerintem jól sikerült. Utána elmentem venni tejet, narancslevet meg (mint kiderült feleslegesen, mivel még volt) kenyeret (azért megszenvedtem vele mire találtam nyolcszeleteset, egy kombiniben volt csak, ott is a szokásos ár nagyjából háromszorosáért). Ahogy visszaértem (fél hét körül), gondoltam benézek, hátha még tartanak az előadások – még olyan felháborodott fejet, amit a tanár rámvillantott, hogy miért csak akkor érek vissza… (Bennem meg az “ez hülye?” teljesen logikus kérdése.) Pont a vége volt amúgy. Estig meg már csak annyit tudtam csinálni, hogy bepakoltam Ankiba a kanjikat, és megnéztem egy rakás How i met your mother részt… (Ja, az előadás vázlata elérhető, pdf.)