I heard about the Greenbelly trail food from a thru-hiker’s video and since I was looking for some alternative to my protein bars, I gave it a try. I figured ordering the 30-pack box will last me a while.
They’re pretty big granola-bar like blocks of stuff. The packet they come in can be re-sealed too if you can’t eat one in one go (which is a possibility actually).
I stumbled upon an article on Guardian about Yanagiya, a restaurant in Gifu that apparently might just be the best restaurant on the planet. Of course I’d love to go, but I fear that even calling on the combined web of all my social networks, I might still not get an invitation. But it’s definitely worth giving a try, seeing all these accolades. I’ll still have to find someone to go with, but I doubt that’d be an issue.
And why is that torture? Because I’ve had the worst lunch today in… a very long time. My coworkers were singing tales about the cafeteria of the nearby Senshu university, so we went to give it a try. It was simply horrible. I had no idea miso soup could taste bad, but now I know. It feels like my stomach is giving extra care to that trash because 10 hours later I still don’t feel like eating anything.
マクドナルドの大阪対東京（マクドvsマック）広告みたら、いつもよりはましにみえて食ってみた。後悔した。
もの自体はまぁ悪くない。対決というなら明らかに大阪の勝ちだけど。東京のロースバーガーけっこう期待してたけど、小さかったし、パンもモロかったし、味も薄かった。それに比べてカツはちゃんと味も量もあった。
Általában vacsora után (már ha vacsorázok egyáltalán) jól szokott esni valami édes. Erre a célra van a hűtőmben (szinte) mindig egy doboz Toppo (vagy kettő). Csakhogy ma lusta voltam elmenni vásárolni, úgyhogy (készen) semmi édes nem volt itthon. Készen.
Aztán eszembe jutott, amit valamelyik receptes blogon írt a szerző, hogy milyen jó is pár perc alatt összedobni egy tepsi valamit, amikor az emberre rátör az esti cukorvágy. Úgyhogy rövid hezitálás után nekiestem, és csináltam egy piskótát csak úgy natúr. Persze egyáltalán nem emelkedett meg (nincs ebben semmi meglepetés, még sosem sikerült rendesen), de ehetőnek ehető lett, és könnyen darabolható is hozzá.
Ebédidő. A gyártáson (ahol én is vagyok) páran az asztaluknál esznek. És közben beszélgetnek. Ez pedig itt azzal jár, hogy harmincas-negyvenes felnőtt emberek telire tömött szájjal, csámcsogva beszélgetnek vagy negyed órán át, én meg csak fogom a fejem.
Nem tudom, hogy ez alapból hiányzik-e a japánok neveléséből, de itt sajnos teljesen hétköznapi, hogy valaki csámcsog és/vagy teli szájjal beszél. Ráadásul nem csak otthon vagy munkahelyen (ami azért még egy ismert közeg), hanem nagy nyilvánosság előtt vendéglátohelyeken (fene tudja, hogy mi számít itt kocsmának, és mi étteremnek), sőt, még gasztro tévéműsorokban is.
Én meg csak borzongok az undortól.
A hétvégén megint sütöttem, de ezúttal olyan szinten más lett a végeredmény, mint aminek szántam, hogy inkább le se fényképeztem. A cél a borzas lett volna, csak nem jött össze.
Mikor már rákentem a krémet az alsó lapra, akkor tűnt csak fel, hogy sehogy nem lesz elég a tészta arra, hogy még be is fedjem. Cserébe a krém olyan sok lett, hogy három tepsinyit meg tudtam volna vele csinálni.
Inkább nem is küzdöttem vele. Az alsó lapra (zutty) rápakoltam az összes krémet, lesz ami lesz. Végül tényleg lett, mert a hab teteje szépen megpirult és az alja is egész jól átsült, úgyhogy a végeredmény ehető lett – csak épp nem az, aminek szántam.
Last week I wanted to make something banana. I had nothing particular in mind, so I looked into all kinds of stuff from cheesecakes and meringue pies to pound cakes. I ended up with black-bottom banana bars. I don’t think it turned out all so well.
Mióta a múltkor lebetegedtem, nem volt különösebb ingerem góját főzni magamnak vacsorára. Az már csak mellékes, hogy amikor késő este hazaérek hulla fáradtan, már nem sok kedvem van még tizen-percekig állni a konyhában, amíg elkészül a kaja.
Hétfőn már helyette inkább salátát csináltam a szendvicsem mellé. Igazán nem egy nagy szám, és még csak külön sajtot se vettem hozzá, csak salátalevelet meg paradicsomot – uborkám meg már volt itthon.
Akkor hirtelen felindulásból a kínai szószt hígítottam fel öntetnek, nem is lett rossz. Ma már inkább valami frissebre vágytam, és rövid keresgélés után találtam is egy citromos öntet receptet. Jó lett.
Last week I got the urge to make something cinnamon, so yesterday I tried my hands at a cinnamon roll cake. It failed in more than one way.
Akartam valamit csinálni a japán porított zöld teával (matcha), és azt találtam ki, hogy egy krémes kakaós sütiben cserélem le a kakaót a teaporra. A végeredmény?
