Tag: 軽音

Three days

It all started on friday morning. I woke up a bit later than usual so i didn’t have time for breakfast, got to class just a bit late, as usual, had more tests in the PE class (grip strength, sit-ups, flexibility, jumping and shuttle running) with relatively good but still unsatisfactory results (meaning although i got a score equal to a C grade, it’s still loads better than most of the japanese). It was fun, i’m starting to consider PE a class with meaning, which is again funny considering it’s totally unrelated to economy.

Had lunch, a terribly boring class and a fun japanese lesson. I wonder if the はば of 幅 and of 阻む is related or just accident. Considering both mean something like range… But the teacher says they’re probably unrelated. (It baffles me how little japanese care about their language…)

Then i went to buy a D-string and a pick for my guitar, former because the one on the guitar snapped, latter because the one i’m using is too easy to slip from my fingers. Then i helped with cleaning the garden of the dorm. And the fun started here.


Aludni

Ugyan minek. Viccelek természetesen, ma egész hamar ágyba kerülök, holnap is lesz lehetőségem kellemeseket aludni fergetegesen izgalmas óráimon, délutánra meg nincs más, csak tanulni a gitár részt a Jackson 5 számhoz – elég gyorsan kell elég nehéz ritmust játszani, de menni fog. Még ha egész hétvégén mást se fogok csinálni.

Ma elkezdtem a Stargate SG-1-et nézni, eddig nagyon tetszik, aztán majd ha eleget láttam belőle, írok is róla véleményt. Tíz évadnyi, úgyhogy ez elég tág időhatárokat szab. Főleg, hogy most a Savers ihletésére elkezdtem letölteni a negyedik Digimon évadot is (Frontier), amit eddig nem láttam, csak néhány részt németül, meg a filmeket. Őszintén remélem, hogy nem angol szinkronos lesz, bár ahogy nézem a Digimonos felhozatalt, azzal is beérem. Ahhoz képest, hogy “mindenki ismeri” kaliberű dologról van szó, alig van néhány feltöltő a torrenteknél, úgyhogy mindenhol ott kell maradnom visszaosztani.

Lényeg a lényeg, mostantól a marketing-kockázat-könyvelés trión kívül tanulni semmire nem kell majd, dolgozni is csak a japánnal. Előbbiekre viszont (marketingre és kockázattanra) el kell olvasni egy-egy könyvet és tanulni se árt (könyvelés). Sajnos arra (még mindig) képtelen vagyok, hogy a vizsgák fenyegetése nélkül egyáltalán nekiálljak tanulni.


発音

耳のせいだ。または、言ったことの代わりに俺の聞きたいことを聞いちゃった。バンドのジャンルはパンクじゃなくて、ファンクだ。俺にとってどっちでもいいけど、確かにちょっとびっくりした。Jackson 5はパンクじゃないでしょ…

ファンクは楽しそう。スカに似ているし。P-Funkライブにいったこともあるし。俺のドレッドはGeorge Clintonの髪の毛のように色鮮やかだし。

今度のライブにはもうダメだと思うが、次にはぜひなんかP-Funkをやりたい。ファンクには、Clintonたちの音楽はかかせないものだ。


Klikkesedés

Nem keresőoptimalizálás, nem webfejlesztés, ezúttal társadalom. Vagy valami olyasmi. Az ihletet egy plörk adta.

Gimiben az osztályfőnökünk nagyon sokat mondta, hogy így klikkesedik az osztály meg úgy nem vagyunk jó közösség. Valószínűleg így is volt, volt osztálytársam akivel hat év alatt két szót ha váltottam, akkor is csak valami befizetés ürügyén. Viszont azt sem mondhatom, hogy bárkivel is különösebben rosszban lettem volna. Nyilván voltak, akik nehezteltek néhány beszólásért vagy hasonló, de semmi igazi ellentét nem volt.

Nem tudom, mi a tudomány jelenlegi állása, de ha jobban belegondolok, azért elég irreális elvárás, hogy nagyjából véletlenszerűen összeválogatott harminc-akárhány ember mind puszipajtás viszonyban legyen egymással. Még ha valami klubról is van szó, ahol nagyjából egyeznek az érdeklődések, mint nekem most a zeneklub, akkor is természetes, hogy van egy kisebb csoport, öt-hat-tíz ember, akikkel baráti viszonyban vagyok, a többieknek meg köszönök a folyosón, ha fölismerem őket és elbeszélgetünk, ha egymás mellé kerülünk egy ivászaton (van jobb szó a nomikai-ra?).

Ha valaki magányos és ki van rekesztve, vagy egy kisebb csoport teljesen elzárkózik mindenki mástól, az persze, hogy nem jó. De nálunk ilyen nem volt, mégis folyton “klikkesedtünk”. Biztos valami csajdráma lehetett, mert én teljesen kimaradtam belőle. Pedig egyszer kipróbáltam volna a klikkesedést… Így marad a klikkelgetés.


Kezdődik?

Jövő hét hétfőn kezdjük a próbákat a koncertre, szerintem nem lesz ezzel gond. Két dalt adunk elő, már úgy vagyok vele, hogy tök mindegy mit (amíg nem j-pop vagy progrock, mert ezeket még nem tudom normálisan gitározni), csak legyen már. Végül Wild Cherry – Play that funky music (ének) és Jackson Five – I want you back (gitár és vokál) lett. Nem épp amire számítottam, de mostanra megfelel.

A múltkor ugye vettem határidőnaplót, ami ugyan nem pont ugyanolyan, mint amilyet akartam, de erre az egy évre már csakazértis kitartok mellette, aztán jövőre majd csinálok magamnak. Egyrészt ennek eredményeképpen esténként van hova véletlenszerű, nem publikálásra szánt gondolatfoszlányokat, -folyamokat és hasonlókat firkálni, meg amikor épp marketing órán szenesedek az unalomtól, van hova rajzolnom. És ma rajzoltam is egy egész jót, mindjárt odaérek, hogy elindul a Fireworks a virtuális gépen, és akkor gyorsan meg is csinálom. Nám, csak kell hozzá egy kép a telefonomról, az Ubuntuban meg nincs infra támogatás, úgyhogy a telefonról el kell küldenem magamnak emailben. Ha átér, akkor jó lesz (bár mindig így gondolom).

Csütörtökön meg könyvelés zh.


ぶっ活動

日本にきて何がもっとも驚かせたってよくきかれるが、答えはそんなに簡単じゃない。変なこと、例えばパチンコやってるおじいさんとか、確かにあるけど、びっくりするまではあまりない。

しかし質問は、日本にきて一番いい点は何かってきかれたら、答えは二つしかない。一つは違う文化になれれることだろう。もう一つは部活。自国では部活ということあまりないから、俺にとって全く新しいことだ。

東京外大の卓球部は一年間すごく楽しかったが、その半分ぐらいは俺の日本語能力は大変邪魔になったと思う。秋学期からどんどんしゃべれるようになって、部活も楽しくなってきた。そこの部員の皆さんには言葉で表せないほど感謝しても十分じゃない感じ。

で、四月に滋賀大に入学して、必ず部活に入ると思った。でもどんな部活に?体育系部活はちょっときびしすぎて、勉強できない感じがした。サークルなんかいいけど、週一回二階だけだから、でもその以上はもうダメだって…

そして軽音部から連絡きて、入ろうとした。よかった。飲み会したり、カラオケやライブへ行ったりしてるし、そろそろバンド練習もはじめるし…

昨日は教育学部の学祭へいって、そっちの軽音部のライブきいたり知り合い作ったりして、昨夜は飲み会にいって、朝から晩まで楽しい一日だった。ライブの部屋は何かものすごくあつかったけど。ライブに一回生もでて、よくできたので、こっちも一生懸命がんばらなきゃ、マケないように。


ボーリング

って俺のスポーツじゃないみたい。今晩は軽音部の先輩方と一緒に南彦根へ行って、なんとかモールで2時間ぐらいボーリングをやってた。楽しかったが、ボーリングは初めてだったので全くできなくて、つらい失敗だった。だが、後絶対何回も行きたい、みんなと本当に楽しい時間を過ごしたから。

午前は思ったよりずっと早く起きれたが、ぜんぜん勉強しなくて、LinuxのRhythmboxプレーヤを調整してた。プレイリストをアーティスト名順で並べ替えるとき、”The”を無視するようにしたかったが、やはりプラグインを作るために俺の現在のPython知識は十分じゃない。それをあきらめて、Windowsのドライバーなどの基本ソフトを探して、慣れたように設定した。

3時から部員集合だったが、なんか予定変化によりバンドの申し込みは来週までできるようになったから、バンドもう一行組めるかなと思ってる。ギターやりたいからね…もちろん、できなかったらこれからも自分で練習して、今度できるために。

5時ごろ”昼ご飯”として、残りのたこをトマトソースで焼いた。おいしかった~しかしもうめっちゃ晩くなっちゃって明日の昼ご飯を作る時間もないしそんな気もしないし、明日はじめて食堂のもの食べてみる…か、朝早く起きて作っておくか、まだ決めてない…早く起きても大丈夫じゃないかって、明日つまらない授業ばっかりなんで、寝る時間もいっぱいあるからね…(知ってる、知ってる。俺悪い学生だってこと。)


気分最低

今日はいい日だったって全然言えない。朝から晩までずっと学校にいたし、授業も先例のないほどつまらなかったし、ギターをやる予定のバンドに追い出しを食らわされたし、どこの店でもスケジュール帳は見つけられなかったし…朝ご飯を食べる時間がなかったので(20分寝坊しちゃった、確か俺らしいね)、昼ご飯食べてもお腹は早く減っちゃって…

まぁ、天気だけは確かいいけど。

これから音楽きいて、夜までギターだけだ。明日なんかイベントあるから授業ないからね。ところで、明日はバンドエントリーの締め切りだから、まだ俺ギターできるバンド組めるかな…


Este

Elszaladtam az egyetemre, beadni egy emailes házit szolid három és fél óra késéssel. Látva az óra tananyagát el tudom képzelni a japán diákok tájékozottságát ha számítógépekről van szó, úgyhogy valahol meg tudom érteni, hogy a kampuszon kívülről nem lehet hozzáférni a saját mappánkhoz, de attól még kényelmetlen (ha legalább egy parancssori ssh vagy valami lenne, de nincs – vagy még nem találtam meg).

Amúgy marketinget olvasok, apró betűk, nagy oldalak, kétségbeejtően lassan fogy. De legalább eddig órán egyszer se volt bajom a röpzhkkal, mindig sikerült értelmesen eleget összesüketelnem (bár természetesen az értékelésüket nem méltóztatnak velünk is közölni, mert nyilván azt minek).

Az udvaron bogarak ciripelnek, zizegnek és zümmögnek (a CZZ pedig egy tarjáni kis étterem, kiskölyökkoromban sokszor vettünk ott palacsintát), a várárokban (variációk egy témára) a békák hasonlóan bőszen zengenek, a szomszédban kínaiak, a szemközti háznál pedig egy valószínűleg részegen sikongató nő zajong. Már várom, amikor a zenekarral csak leülünk a tópartra egy-egy doboz sörrel és dumálunk éjszakába nyúlóan. (A punkok mellett egy rock’n’roll-reggae bandában is ott vagyok, gitárosként fix, a vokál is gyanús.)


Tartalmas

Mára is kijutott a jóból. Reggel fölkeltem, úgy valamikor, nem rémlik, mikor, aztán az első angolig semmit nem csináltam, csak megnéztem az első két részt a K-on! nevű középiskolás-csajos-zenekaros animéből, jó. Aztán most vacsorához meg még kettőt, de közben eltelt a nap.

És nem mondom, hogy üresen.

A beszélgetős angolon bejött végre a kívánságom, hogy kivételesen ne egy állandóan japánosan hümmögő (nagyon idegesítő ez a szokásuk, ha angolul próbálnak beszélni, japán nyelv mellett természetes) sráccal hanem egy lánnyal (ez esetben a hümmögés se érdekel), úgyhogy legalább az óra fele kellemesen telt. Sokkal szívesebben beszélgetek angolul egy angolul bájosan nem tudó japán lánnyal mint egy angolul fárasztóan nem tudó sráccal. A két mondat ugyanaz lett?

A nap poénja az volt, amikor a két angol között odajött hozzám egy srác, hogy vagyok-e már zenekarban (a klubon belül egy ember max három zenekarban lehet benne), és hogy nem akarnék-e az énekesük lenni. Én. Énekes. (Döbbent arckifejezésem elképzelendő.) Udvariasan megkérdeztem, hogy ezt komolyan gondolják-e (igen) és hogy hallottak-e vasárnap a karaokéban (nem). Punkzenekar, főleg nyugati dalokkal, meg amúgy is, persze hogy vállaltam.

Hazaérve pedig valami hirtelen ihletésből (miközben ebéd címszó alatt elfogyott a tegnapelőtti csilisbab maradéka) telepítettem a VirtualBox nevű virtuális gép programot, amikor meg este mentem kenyeret venni (a tejet persze elfelejtettem) már a Windows 7 települt (MSDN, ELTE, satöbbi) rá, megy is meglepően gyorsan, még ha mellette a linuxot rendesen használom is. (Értsd fut böngésző, zenelejátszó, torrentkliens, csevegőprogram, levelező.) Majd kipróbálom rajta a játékokat és a Fireworks-Flash kombót is, optimista vagyok.