Tag: 軽音

Basszus!

Nem feküdtem le korán, nem keltem föl korán. Nem hitem a Korán. Eddig gondolom nincs meglepetés.

Aztán valamikor a délután folyamán eljutottam odáig, hogy ideje lenne akkor nekiállni megtanulni a két Oasis számot holnapra, ha már reggelről próba van. Meglepően könnyen ment, két-három próba után már nagyjából hibátlanul ment.

Nem úgy a Red Hot (amit amúgy erre mindenki inkább Red Chilinek hív) Snow-ja, amiben a szám java egyszerűen olyan gyors (bár legalább egyszerű), hogy nem tudom még pengetővel se tartani a tempót, úgyhogy kényszerből egyszerűsítettem.

Lassan este lett, úgyhogy intermezzoként elmentem bevásárolni. Hazafelé aztán fölcsendült a fülesemben a Sex Pistols Pretty Vacantja, amit egyébként elvileg majd játszunk, és ez megihletett.

Ahogy hazaértem, nekiálltam, és a dalszöveg mellett a basszust is elkezdtem gyakorolni – szerencsére a punkzene atyjai nem vitték túlzásba a zenei komplexitást, úgyhogy rövid gyakorlás után már ment egyszerre a kettő.

Aztán abból is elég lett, de nem akaródzott letenni a gitárt, úgyhogy elszórakoztam egy kicsit egy System számmal (a szemfüleseknek feltűnhet, hogy a gitárosnak olyan fehér SG 400-a van, mint nekem), és ez lett a zárás. Bár aztán még volt kísértés, hogy egy Neal Morse számnak is nekiugorjak, de egy fáradtsághullám ezt könnyedén legyűrte.


Japán zenék Japánból, Magyarországra

Ez is olyan, amit inkább írnék le plörkön, mert ott jobban látszik és egyszerűbb reagálni, de oda egyszerűen túl hosszú. A lényegre.

Benne vagyok az egyetemen a zeneklubban (lásd K-On!), és ugyan nekem kicsit más műfajokban vannak az érdekeltségeim, a japán bajtársak nagyon sok japán pop-rock zenekar dalait előadják.

Otthon népszerű nagyon ez az egész japánosdi, a bölcsészkarokon a japánszak a menő, az animecon se az a pár száz fős összejövetel, ami annak idején volt, amikor én mentem, de még így is csak nagy ritkán jut el az otthoniakhoz a japán zene élőben. Mocsokdrága elrepülni odáig, tapasztalatból mondom, de.


Itthon

És már nem is megyek sehova egy jó darabig, azt hiszem.

Tegnap megvolt a Metallica koncert, ma délután egy körül már haza is értem (beszámoló sorbaállítva). A futár persze már egyszer (kétszer) kihozta a gitárt, de nem voltam itt, úgyhogy fölhívtam, hogy hozhatja. Hozta is. Bele is szerettem.

Azóta megtalált még egy régi ismerős az ősi AN fórumról (nem tudom, van-e aki olyan rég óta olvassa ezt a blogot), nagyon nosztalgikus.

A délutáni bevásárlás közben pedig összefutottam egy klubtárssal, ezzel eldőlt, hogy három zenekarban biztos benne leszek. Slipknotot énekelek, Red Hot Chili Peppershez a basszust fogom adni az új szerzeménnyel, Sex Pistolshoz meg legalábbis a vokált, de lehet, hogy több is lesz belőle. Még egy zenekart azért már nem vállalnék. Maradjon későbbre is (ötletek vannak).

Most pedig kaja, mert éjfél óta két onigirit ettem slussz, úgy, hogy közben pár óra vonatos alvás kivételével végig ébren voltam. Utána meg Shikit fordítok a HLT utódcsapatának. Fura lesz ennyi japán-angol után most angolról magyarra.


Apróságok

Vannak azok az apró érdekességek, amik az anyanyelveden egyértelműek, de egy külföldinek nem esnek le. Lásd például a Sex Machineguns 愛人28 (aijin 28) című száma, amiről évekig nem tudtam, hogy játék a 鉄人28号 (Tetsujin 28gou) ős-anime címével. Vagy a mi esetünkben, hogy a Macskanadrág-féle Tartom a szám refrénje mennyire hasonlít a Tankcsapda Itt vannak a tankokjának bizonyos részeire. Véletlen?

Amúgy most a táborban egyre érett bennem a gondolat, hogy veszek egy basszusgitárt. Egyszerűen gitár-vokál túl sok van a klubban… Most délután nézelődtem a neten, és találtam egy szimpatikusat. Majd kiderül.

Legközelebb úgy néz ki, hogy benne leszek legalább két de inkább három zenekarban is (Sex Pistols, Onmyouza, talán Slipknot).


軽音部合宿

俺の最初の合宿。最高だったよ。

場所は長野の江戸村で、日曜日の夜出発した。バスは深夜まで一回性同士でカードしたりしゃべったりして、思ったより賑やかだった(日本の夜行バスは普段静か過ぎる)。

江戸村って本当の田舎だ。森の真中で、静かで夜真っ暗い離れたところだ。練習とビリヤード以外あまり何もできない感じ。俺入っていたバンドは合宿前も練習したので、俺大分暇だった(今回バンド一個だけくんだ)。

3日目はライブの日で、朝10時から午後6時までずっと演奏が続いていた。俺たちは3番目の出番で、演奏はよかったと思う。ザ・クラッシュのコピーやって(I fought the lawとWhite riot)、パンクな感じで2曲のルールがあったのに終わりとしてThe Real McKenziesのBugger offもやった。俺はボーカルだけで、めっちゃ楽しかった。

ライブ終わった後もちろん飲み会もあった。何も余らないように頑張ったけど、数缶のビールとか残ったらしい。言うまでもなく、今日は二日酔い。思ったより速く、午後6時ごろもう彦根についた。

はじめての合宿、楽しかった。


Nem volt netem

Tegnap nem volt netem. Okát nem tudom, a lényeg, hogy este kikapcsoltam a gépet és még volt, reggel meg be és már nem. Aztán ma fordítva ugyanez. A lényeg, hogy mentem szokás szerint kondiba és futni, aztán épp a fekvenyomó padon… fekvenyomtam, amikor jött egy japán srác, hogy ő akkor most zárná a tornaépületet. “Mondom wtf.” Úgyhogy elbaktattam vele a kapuig, aláírtam a papírt, hogy nálam van a kulcs, és vissza. Út közben beszélgettünk pár mondatot – még mindig nagyon poén, hogy láthatóan felsőbbévesek is keigoban (udvariasan) beszélnek hozzám, pedig többségüknél még csak vénebb se vagyok. Főleg a klubos ivászatokon vicces ez, mivel ott a csoportos koccintásnál figyelni kell olyanokra, hogy ha senpaial koccintasz, a te poharad legyen lejjebb. És akkor kiderül, hogy harmadévesek is azt hiszik rám, hogy senpai vagyok.

Ezen kívül a tegnapi nap nagy eredménye, hogy a szokásos négy kilométert húsz percen belül futottam.


A zeneklub életéből

Volt egy összejövetelünk, ugyanott ahol anno az évnyitó buli is volt, a tóparton. Grilleztünk és fogyott a chuhai is literszám és volt jó hangulat. Aztán persze egy idő után eljött az a rész, amikor ruhástul ugrunk a tóba, slaggal locsoljuk a még száraz lányokat, nekifutásból bukfencezünk be a vízbe és hasonlók.

Ami most hiányzott, az az évnyitóhoz hasonló váratlan párszámos mini-koncert valamelyik felsőbbéves-zenekartól – bár a hangulat így is ott volt a szeren. Az egész délutánt így töltöttük, evés-ivás-szórakozás vajmi kevés mértékkel. Az órám szíját már tényleg meg fogom csináltatni – mert az egy dolog, ha egy koncerten crowdsurf közben vész el, mert ott van valami esély, hogy megtaláljam – viszont a tóból nem tudom kihalászni, ha egyszer eltűnik.

Görkorival mentem, ami azért hazafelé kissé ittasan nem épp a legbiztonságosabb menet volt, de néhány apróbb horzsolással megúsztam. És úgy érzem, hogy akármennyire is nem állhatom az édes italokat, a chuhai lesz a jó, mert nem vagyok másnapos tőle. Pedig…

Ezt a nyáreleji bulit nézve kíváncsi leszek a nyárvégi klubos táborra (合宿). Remélem, túlélem. Az már legalábbis eldőlt, hogy milyen számokat játszunk (műfaj: punk). Még egy hónap és ott vagyunk (bár addig megyek Okinawára és Kínába is).


What

I got all the relevant exam papers from the past two years today. I’ll check all of them, and of course learn from them. But more urgent than that, study for the thursday bookkeeping exam. I have to get good results… And although i feel like i get it, so did i feel the same before (and after) the previous exams as well, yet see the results…

Today we practiced for the tomorrow english speech exam. It’s going to be interesting. I don’t really care about my own grade, i mean, it’s obvious that Ia and me can pretty much chat till doomsday in english, but the others… I guess i understand the motivation of teachers to bear with the students. It feels great to help with whatever i can.

Also, we were talking about what bands to do in the autumn season, and it seems we’ll be doing a few. A Slipknot copy (with death masks and all) together with the other faculty’s people (me on vocals, so far) and probably a classic heavy metal and/or punk band with the local folk. Hope to get a guitar post there.

For the first one, i grabbed the last Slipknot album to get more familiar with their stuff, and it’s quite good. And straining to sing for sure, but fun as well. And i was reading about Dream Theater for some reason, when i came across the name of Rush again. So i got their 2112 album too. Nice classic rock.

And today i did the translation of the second episode of Digimon Xros Wars. Sub coming soon from OnlineDigimon.


Motiváció

Na az nincs, pedig már neki kell állnom könyvelést tanulni. Holnap zh lesz belőle, szerencsére csak három fejezet, úgyhogy boldogulni fogok – feltéve, hogy sikerül nekiállnom. (Már előre látom ahogy szüleim aggódva köszönnek rám msnen, hogy ugyan miért nem tanulok.)

Hogy mi történt az elmúlt pár napban: megvolt a klub kétnapos minifesztje, ami annyiból állt, hogy az összes zenekar előadott két-három számot. Mi kettőt. Majd ha lesz valami kép vagy videó, és lesz remélhetőleg mert készült, elérhetővé fogom tenni.

Meg volt sörözős-meccsnézős este is, ha már elkezdődött a focivébé, magamat meghazudtolva néztem végig több meccset is. Meglepve tapasztalom, hogy valamiért érdekel.

Volt tegnap matek zh is, elég nevetséges, negyven percet adott rá a tanár, a két vietnami lány kész volt nagyjából tíz alatt, nekem azért kellett húsz is.

Egyébként meleg van, kellemesen, esik az eső, sokat, úgyhogy elég párás, de Tokióhoz képest nudli. Otthonos.

A szombati futás kivételével mentem kondiba és futni is ahogy “szoktam”, a maradék időben pedig nagyjából csak Stargate SG-1-et néztem, már a harmadik évadnál tartok. Teljesen valós veszély, hogy ez után megint egy jó hétig nem írok semmit, remélem tévedek.


Japán dolgok

Hétfőn próba után az egyik senpai csak úgy a kezembe nyomott egy getát, egy japán fapapucsot, hogy neszenekem használjam egészséggel. Úgyhogy tegnap este ki is próbáltam, és hát… Maradjunk annyiban, hogy nem a legkényelmesebb viselet. Nyilván nőknek könnyű megszokni, mert ők amúgy is képesek egyébként járásra alkalmatlan lábbelikben úgy rohangálni, hogy csak nézek… Tehát először is, nehéz benne járni. Különösen lépcsőzni. Másodszor, a szíja a mostanában trendi lábujjak között átmenős fajta, és mivel középen van (nagy logikával) rögzítve, tör. Egyébként poén, mert getában már egy fejjel vagyok magasabb mindenkinél.

A másik egy mentolos cukorka, vagy nem is tudom igazából mi, a Mintia Dry hard. Lehetne akár die hard is… A mentol része nem erős, semmi különös. Nem is értettem, miért mondta mzs/x senpai, hogy ébren tart – nem szúrtam ki a csomagoláson, hogy koffeintartalmú. Úgyhogy tegnap este tíz körül amikor végetért a koncert (amiről majd később bővebben) bekaptam egyet (egy apró szemet), és csodálkoztam, hogy nem bírtam elaludni a vonaton hazafelé. De ez még semmi – még akkor is ébren tartott, amikor négy órával később aludni mentem volna. Ennyire egy dupla eszpresszó sem tud megütni… Frissebb nem leszek tőle, de aludni nem tudok.