Elképzelni is nehéz milyen kegyetlen és veszélyes a csőcselék, ha bevadul. És általában bevadul. Csak örülni tudok, hogy most, a felvilágosult korban, amikor már elenyészően kevesen babonásak, és nincs vallási fanatizmus (ahol meg van, elég baj az), ezekkel az okokkal is kevesebb van a tombolásra.

Szinte lehetetlen megfékezni és pláne nem jobb belátásra bírni egy felbőszült tömeget… ez most amúgy azért jut eszembe, mert most ment a TV-ben Az utolsó vámpír című Sherlock Holmes-témájú film, és meglehetősen drasztikusan mutatta be a babonaság veszélyét… eltüzelik egy halott ember könyveit, mert vámpírnak hiszik, kiássák a temetőből, hogy még véletlenül se tudjon a falunak ártani, azon túl, hogy már életében mindenki kiutálta, csak mert néha furcsa volt egy kicsit. Én sem szeretem az olyan dolgokat, amiket nem értek, rendben, de kérlek, csak ezért nem fogok sírt gyalázni… ilyenkor arra gondolok, hogy Bram Stoker hatalmas hibát követett el, amikor megírta a Draculát, ezzel népszerűvé téve a vámpírtémát – igaz, ellenkező esetben meg egy kiemelkedő irodalmi alkotástól estünk volna el…

Mostanában végre kezd kirajzolódni valami értelmes napi programszerűség nekem: reggeli felkelés után fórumozás, ismerősökkel dumálgatás, közben még a projectjeimbe is bele-bele nyúlok… Ebéd után újságolvasás (nem igazán újság-, inkább magazin-olvasás, de az milyen bénán hangzik már), punnyadás, majd melózás. Amikor már kezd normalizálódni a hőmérséklet, elmegyek tekerek egy nagyot a város körül… ma nagyjából 15 kilométert tekertem le kevesebb háromnegyed óra alatt. Aztán zuhany, csetelgetés, fórumozás, majd vacsi után főleg már csak olvasgatok. Jelenleg a Sofie világát. De azt már írtam a múltkor =). Most várnak egy kiadós convoba, úgyhogy megyek is.

Ez a Sofie világa újból rászoktat a hardcore gondolkodásra. Nem mondom, hogy nem gondolkoznék különben, de eddig inkább mellőztem az igazán filozófiai témákat.

Viszont most… nagyon jó érzés újra egy kicsivel magasabb szinten kihasználni az agyamat. A világ teremtése, az élet értelme… ezek a kedvenc problémáim, mert eddig nagyon kevesek találtak rá meggyőző magyarázatot =).

Általában – tehát nagyjából mindig – a szintemen mindenki más szerint magasan felül lévő feladatok foglalkoztattak… végül is egy magasabb célt nagyobb dicsőség elérni, és nem olyan szégyen elbukni.

Bár különben – mint arról az előző bejegyzésben olvashattatok – kevés híján feketekőszénné untam magam most hétvégén, azért volt néhány pozitívum is. Például kapásból két megrendelt layoutot is elkészítettem – igaz, az egyiknek még hiányozak a hírhedt utolsó simítások (amik keretében általában mindent átrajzolok). Szerintem mind a kettő egész jó lett, majd ha nyilvánosan is megnyílnak az őket felhasználó oldalak, bemutatom őket.

A Digimon Backup is pár lépéssel közelebb van a megújuláshoz, csakúgy, mint az Anime Dragon, amire rá se lehet majd ismerni, miután átalakítottam. Majd holnap láttok belőle többet is. Ma már nem valószínű, hogy írok többet, majd egyszer…

Holnap a változatosság kedvéért elhúzok – a változatosság kedvéért ismét a hajnali 6:40-es vonattal – a változatosság kedvéért ezúttal egy hétre, a Balatonra. Remélem nem lesz annyi szúnyog, mint amennyit beharangoztak, mert azt nem csípném (velük ellentétben).

A vicces az egészben, hogy miután hazaértünk jövő héten, alig egy hét itthoni szabadságom lesz, megyünk majd’ egy hétre szintén a balcsira, igaz akkor már bulizni. Aztán onnan visszajövök és egy hét múlva jön a sziget – bár oda lehet, nem tudok majd eljutni, részben és főleg anyagi okokból.

Ma még egyszer bemegyek a városba ezt-azt beszerezni még így az utolsó előtti pillanatban, aztán már csak itthon olvasok, punnyadok, rajzolok meg hasonlók.

Sajnos a fényképezőmet nem fogom tudni vinni, mert még a WAN2 előtt valahogy elnyomorodott az előlapján a csúsztatható zárszerkezet és ma vittük el végül is szervízbe. Talán mire hazaérünk kész lesz. Öröm az ürömben, hogy ha minden igaz, kapok bele memóriakártyát (256 meg).

Na ennyi is lennék, majd még lehet, jelentkezek ma.