Itt ülök a gép előtt háromezer rétegnyi ruhában, az asztalon nagy kupac használt zsepi, zsebemben egy százas pakk, előttem a saját készítésű blogmotorom, fülembe Bon Jovi üvölti, hogy ez az élete (“it’s my life, and it’s now or never, i ain’t gonna live forever”), MSNen cimborákkal dumálok, szal minden király. Az egy szépséghiba, h alig kapok levegőt a náthától, de majd kiheverem. Remélem mihamarabb.

Ma van az anyák napja, mindenki legféltetteb kincseié. Én már köszöntöttem anyukámat (egy szál sárga rózsa) és nagymamámat (lila frézia), úgy tűnt, meghatódtak =).

Amúgy elhatároztam hogy ma melózni fogok, alkotok valami szépet, mondjuk egy csini kis bemutatkozó oldalt. Úgy tervezem, hogy először befejezem a jelenlegi projectet (ugye ANCS), aztán megcsinálom az új valamit, aztán megírom a hátterét a vWrite-nak (egy aloldal itt, ahol az írásaimat fogom közölni), ezt a blogmotort nyilvánosan elérhetővé teszem, szóval megírom host-függetlenre. Skin persze nem lesz hozzá, csak a nyers motor.

Ráadásként még egy rohadt megfázás is elkapott tegnap éjszaka (pontosabban mostmár tegnapelőtt), és bár tegnap még tűrhető volt, ma már haldoklok tőle… Remélem valami csoda folytán sikerül kikúrálnom magam gyorsan…

A mai nap is végetért, átlagban 5-t adnék rá… tök jó volt, szinte minden, csak a tudományos ülésszak előadásai húzódtak el nagyon (fél órával), így még fárasztó is volt, nem csak unalmas.

Az angol is nagyon nagy volt, ilyennek kéne mindig lennie. Whoyye.

Itthon meg jót melóztam, megcsináltam egy szép háttérképet, amit majd köv. postban feltöltök, kijavítottam néhány kódhibát itt, gravatar támogatás hozzáadva, s a többi, ANCSéknál a kommentek vannak asztalon.

És még hallgatók is voltak a rádiómra (http://valenet.no-ip.org:8000)

Vasárnap és tegnap azért nem írtam, mert pesten (pontosabban budán) voltam bátyáméknál. Fun volt, jól éreztük magunkat, bár sokmindent nem csináltunk, csak beszélgettünk meg (részemről) Kurt Vonnegutot olvastunk meg hasonló szép családi programok.

Elsején nem jártunk semerre, mert jó genny idő volt, maradtunk a négy fal között. Amikor hazaértünk gyorsan befejeztem a Running Wild cikkemet is, elég jó lett (szerintem).