Tag: magyar

Különbség a kávé és a tea között

December 17, 2011
valeblog
0 Comment

Kávét bírok teljesen önmagában inni, sőt, csak úgy szeretem. Ezzel ellentétben a fekete teával vannak gondok. (Zöldet meg nem iszok annyit, hogy bármi feltűnhetne.) Ha tejjel és mézzel iszom, ahogy egyébként mindig, ha van itthon tej és méz (és mostanában egyszerűen nem volt pénzem mézet venni), akkor nincs semmi gond, ellenben ha magában iszom, akkor a következő dolgok történnek.

Először is, felébredek tőle. Ha rakok bele valamit, akkor is mindig felserkent a tea, bár teljesen máshogy, mint a kávé. A kávé robbanásszerűen és úgy, hogy alig bírok magammal, ezzel szemben a tea csendesen és úgy, hogy mindenképpen alkotni akarok valamit. Lehet az programkód, blogbejegyzés (hoppá), vagy akár novella vagy vers is (mint az gimis koromban igen sokszor előfordult, hiszen akkor nem kávéztam még). Ha viszont magában iszom a teát, akkor ugyan egy kicsit vadabbul ébreszt fel, cserébe viszont halványan megfájdul tőle a fejem, rázni kezd a hideg és furcsán émelygek tőle.

Az is jelentős különbség, hogy kávém nincs itthon (pontosabban eszpresszóba való van, csak az eszpresszófőzőben eldugult valami, úgyhogy az kiesik), ellenben teám annyi, mint a tenger. Persze mézem sincs.

Hőszigetelés, minek az

December 17, 2011
valeblog
0 Comment

Az biztos, hogy itt “délen” a japánok nem ismerik ezt a fogalmat. Azt nem tudom, hogy Hokkaido magasságában, ahol azért már igencsak télies a tél, mi a helyzet (azt hallottam, hogy ott létezik központi fűtés). Nem tudom megérteni, hogy miért egyrétegű üveglap az ablak, hogy miért nincs telefújva azzal a szigetelőhabbal az egyébként puszta kézzel áttörhető fal, amikor azért itt is tud igen hideg lenni (nyáron meg igen meleg). Pedig mennyivel egyszerűbb (és olcsóbb) lenne, ha nem kellene folyton mennie a légkondinak, nyáron azért, mert besülnek az áramköreim, télen meg azért, hogy ne deresedjen meg szegény páfrányom.

Igazából ezt most az ihlette, hogy elmentem bevásárolni, és addig egy órára bekapcsoltam a légkondit. Még ment, amikor hazaértem, és egész kellemes volt akkor éppen a szoba klímája. Azonban most letelt az egy óra, meg azóta még egy jó húsz perc, és ugyan be van csukva minden ablak, még a(z egész vastag) függöny is be van húzva, és megy az asztal alatt a fűtőtest, hogy ne fázzon a lábam, máris kezd hideg lenni. Felmerül bennem, hogy ezt mégis hogy.

Ritkaság: egy jó nap

December 16, 2011
valeblog
0 Comment

Ez a mai nap egy kicsit több szempontból is rendkívüli volt. Először is, nem aludtam délután egyig (csak délig), és valami egész izgalmasat is álmodtam, de azt már nem tudom, hogy mit. Megreggeliztem és gyűjtögettem még a hazaútra némi finom halálmetált (igazából erre kéne valami jobb név, mert az egyetlen dolog, ahogy kötődik a halálhoz, hogy ha hirtelen kirobban a hangszóróból, halálra ijeszthet), aztán elhúztam kondiba. Út közben majd’ befagytak a testnyílásaim, olyan iszonyú szél fújt. Aztán kinyomtattam és beadtam a beadandót, amit még kedden megírtam, és beugrottam a helyi TO-ra (tanulótámogatási iroda), mert ugyan tegnap beadtam a papírt, hogy változott a klub honlapja, hívtak (amíg aludtam), hogy ez nem lesz jó. Na mondom mi lehet, mint kiderül az a gáz, hogy linkeltem az előző honlapról a fényképgalériákat, és a tavalyi táboros képek közé a nagy eszű előző admin feltöltötte azokat a képeket is, ahogy az egyik azóta negyedéves hulla részegen egy szál alsógatyában (majd anélkül) pózol… Ráadásul az előző oldalhoz nekem nincs is hozzáférésem, úgyhogy szóltam az előző adminnak, hogy nem ártana leszedni…

Read More

Mostantól

December 14, 2011
valeblog
0 Comment

Most éppen tojásos nokedlit főzök, amennyi csak a csövön kifér. Ma megeszek belőle egy adagot, holnap is, és remélem, hogy marad szombatra is. Vasárnap még itthon reggelizek aztán délben irány az állomás, és kezdődik a két napos kálvária a reptérre, reptereken és a repterek között (remélhetőleg a reptérről el már nem lesz vészes). Holnap csütörtök, és egész délután csak fordítani fogok, meg még egy kisebb fícsört megírok a klubhonlaphoz, pénteken szintén fordítok (ezúttal pénzért), szombaton szintén, bár akkor már pakolni is kell majd, és megérkeztünk újra ugyanoda. Közben reménykedek, hogy a PayPal időben utalja a pénzemet a számlámra, mert különben nem tudom, hogy fogom kifizetni a számláimat. Bár nyilván megoldanám. Mindig megoldom.

Megint hosszú

December 10, 2011
valeblog
0 Comment

Megint hosszú lesz a hazautam. Bár lehet nem kéne azt írnom, hogy “megint”, mert ilyen hosszú szerintem még sose volt. Eddig vagy Tokióból mentem a reptérre, ami ugye egyértelműen nem jelentős út, vagy PGV-vel (PuskaGolyóVonat). Ezúttal viszont nincs pénzem PGV-re és nem is lakok már Tokióban, ami azt jelenti, hogy az egész napos normál-vonatos utazás vár rám, amivel csupán annyi a probléma (már azon kívül, hogy vagy nyolc órát kell vonaton tölteni), hogy a mocsok nagy bőröndömmel vicces lesz átszállni hatszor-hétszer, amikor általában lépcsőzni kell satöbbi. De megoldom. Mint mindig. Legalább lesz időm út közben olvasni, csomózni, esetleg még aludni is (haha).

Bár igazán vicces akkor kezd lenni a dolog, ha belegondolok, hogy előtte szombat éjszaka fordítok, és az éjszakát ismétcsak a reptéren fogom tölteni (költségek minimalizálása és hasonlók). Aztán meg jöhet a huszonegy órás repkedés hazafelé, amiben még a szöuli szórakozás még csak-csak elmegy, de a párizsi már kevésbé lesz vicces, mivel Párizsig és Párizstól Budapestig külön jegyem van, és egyelőre nem tudom, hogy el tudom-e intézni, hogy ne kelljen Párizsban a ki-becsekkolással szenvedni (meg várni a csomagra, útlevelet ellenőrizni és hasonló finomságok). Annak is utána kell majd nézni.

Nyilván

December 8, 2011
valeblog
0 Comment

Pont akkor jön a megvilágosodás, hogy hogy lehetne igazán jól és gyorsan megvalósítani a blogmotort objektumorientáltan, MVC meg minden hasonló finomságot is figyelembe véve, pont akkor, amikor már halomban állnak a fordítani valók és az ellenőrizni való fordítások, amikor jövő hétig meg kell írnom egy amúgy egész érdekes beadandót, amire attól függetlenül egy napom legalább rá fog menni, amikor egyébként is egész hónapban semmi de semmi nem akar normálisan összejönni.

Úgyhogy most fogtam egy jó kis eszpresszót, aztán ha kihűl annyira, hogy ne égesse hólyagosra a nyelvem (számoljunk vissza harminctól, igen, köszönöm), nekiugrok és ledarálom a fordításokat, elkezdek forrásokat gyűjteni a beadandóhoz, aztán ha marad bárminemű energiára kicsit is emlékeztető dolog bennem, mire ezekkel végzek, akkor nekiülök tervezni a motort. Mert azt az elmúlt n+1 alkalom nagyon jól mutatja, hogy ha nem tervezem meg előre az utolsó ellenőrző regexig, akkor valami teljesen váratlan helyen be fog bukni az egész. Bár a hónap hangulatához az is illene.

Paradoxon

November 14, 2011
valeblog
0 Comment

Lehet egy hétfő jó? Nem áll ez ellentétben a nap definíciójával? Pedig az én mai napom jó volt. Reggelről állásinterjú a helyi Uniqlonál, ha meglenne, jó lenne, mert egyszerű és jól fizet. Aztán kifizettem az utolsó számlámat is, vagyis mostantól csak a tartozásaimat kell visszafizetnem, hogy újra pluszba kerüljek. Elmaradt ráadásul az egyik órám a kettőből, a másikat meg – miután a tanár befejezte hosszas elemzését a TPP-ről, ami az óra egyedüli értékelhető/érdekes része volt – végigaludtam. Aztán egy órát beszélgettem angolul egy japán haverral (ebből is próbálok majd valami pénzt csiholni, hátha a suli ebben esetleg tud majd segíteni, ha már semmi másban), csináltam egy jó estebédet (rumos csirke zöld paprikával és tofuval), egy feliratot (Phi Brain 07), még mosni is volt erőm, úgyhogy most (bár még egy fordítást jó lett volna, ha meg tudok csinálni) kellemesen fáradtan elvágódok aludni.

Tegnapi napom

November 9, 2011
valeblog
0 Comment

Namost volt ugye az az eset, hogy valami rejtélyes oknál fogva nem vonták le a lakbéremet a számlámról (azt mondják azért, mert nem volt fedezet, ami mondjuk mese habbal, mert egy héttel korábban már megkaptam az ösztöndíjat), és nagy bőszen elköltöttem repülőjegyre, aztán csipogtak, hogy nem ártana, ha azonnali hatállyal perkálnék, mert hurrdurr. Így tegnap egész nap rohangáltam, próbálván nyitni egy olyan bankszámlát, amit hozzá lehetne kötni a PayPalhez, ahova a fordítási pénzeimet kapom, és meg tudna menteni a csődtől. Persze, hogy mindenhova ősjapán stílusú pecsét kell hozzá, ami még a leggyorsabb helyen is három nap, úgyhogy teljesen reménytelen. Végül egy vietnami barát mentett ki a bajból.

A rohangálást pedig úgy ejtettem meg, hogy felpattantam az egyik lakat nélküli bringára, ami időtlen idők óta állt használatlanul a biciklitárolóban. Persze, hogy megállított egy rendőr, aki kiszúrta (amit én nem), hogy le vannak vakarva az azonosító számok a vázról, ami valószínűleg azt jelenti, hogy lopott a kicsike. Szerencsére sikerült kibeszélnem magam belőle (ja hát egy barátomtól kértem kölcsön vészhelyzetben, aki meg használtan vette valahol), de remélem, hogy annak, akié, nem fog majd sikerülni.

Vicces álmok

November 7, 2011
valeblog
0 Comment

Egymást követően két egész érdekes álmom is volt. Az első pénteken, amikor éjfél előtt próbáltam aludni egy pár órát (lett belőle nagyjából tíz perc). Azt álmodtam, hogy a tarjáni Kemerovón síelek. Az a szomorú, hogy még nagyon képlékeny az anyagi helyzetem, úgyhogy egyáltalán nem biztos, hogy a télen lesz pénzem elmenni síelni, pedig nagyon jó lenne. Bár a helyszín úgyis más lenne…

A másik pedig ma éjszaka volt, azt álmodtam, hogy San Franciscoban vagyok. Így visszagondolva esik csak le, hogy bal oldali közlekedés volt. Több része is volt az álomnak. Először a Golden Gate hídon voltam egy autóban, nem én vezettem, és az volt a vicces, hogy a hídon hajók közlekedtek. Nagyok. Már akkor is felmerült bennem, hogy mégis hogy úszik a betonban a hajó. Különösen érdekes volt, hogy ahogy a valaki, aki vezetett, rávillantotta a fényszórót, a hajó fekete-fehér spirálos mintára váltott. Furcsa, hogy nem azonnal, hanem mintha oda kellett volna érnie a fénynek, de a hosszból ítélve a reflektor idézte elő. Aztán volt olyan is, hogy ilyen elhagyott helyeken egyedül mászkáltam, mintha egy kalandjátékban felderítőztem volna, meg olyan is, hogy fás utcákon vezetek.

Nem tudom, kinek tűnt fel, hogy egy pénteki és egy hétfői álom “egymást követő” volt, de igen, a hétvégén megdöntöttem a saját rekordomat és három napig lényegében alvás nélkül toltam. (Aztán most meg tizenkét órát egy zuhanyszünet megszakítással folyamatosan.)

Megyek haza

November 3, 2011
valeblog
0 Comment

Tegnap teljesen véletlenül észrevettem, hogy valami rejtélyes oknál fogva hat számjegyű összeg van a számlámon, úgyhogy ezzel a lehetőséggel élve gyorsan lefoglaltam egy repjegyet Párizsig, majd ma a Malévval Párizstól Budapestig. (Közben kiderült, hogy a lakbéremet valamiért nem vonták le a számlámról, azért volt annyi pénzem, vagyis most egy húszezer jenes apróbb problémával kell majd szembenéznem. Anyagi támogatást minden formában elfogadok.) Magyarországon december 19. 22:40-től január 4. 12:10-ig leszek.