Tag: magyar

Oszakai akvárium

August 11, 2010
valeblog
0 Comment

Két szláv csajjal mentem Oszakába városnézni. Végül a part közelében kötöttünk ki (a kikötőben?), a nagy akváriumnál. Voltam már párszor ilyen helyeken, Pesten, Chicagoban, meg még biztos máshol is, a lényeg hogy az akvárium akárhol van és akármekkora, csak akvárium marad. Vagyis vízi állatok úsznak-száradnak a parton, nagyjából fél méter vastag üvegfalak mögött. Itt az oszakaiban volt két hatalmas és egy kisebb cetcápa is, tényleg nagyok. Meg a csendes óceáni tűzgyűrű környékéről mindenhonnan mindenféle állatok, a különféle fókáktól és pingvinektől a trópusi leguánokig és poén apró majmokig (bár azok már nem épp vízi állatok, ebbe ne menjünk bele).

Aztán az antikvárium tőszomszédságában lévő óriáskerékre is felültünk. Nagyon jól be lehetett látni a várost, pontosabban a környező hegyekig mindent. Aztán az is kiderült, hogy ez valójában a világ legnagyobb óriáskereke volt – de én nem igazán éreztem, hogy hűde nagyon magasan volnánk.

A lányok csináltak sok fotót, én úgyhogy inkább nem is szórakoztam a telefonos fotózással. Majd Facebookon tessék figyelni.

Utána még vettem gépházat is hazavonatoztam.

Amit el akarok érni

August 6, 2010
valeblog
0 Comment

A tanáraim biztos lelkileg tropára mennének ha hallanák, hogy annyira nem törnék össze ha nem sikerülne elérni a célokat, amiket a “tanulmányaim célja” beadandókban kifejtettem. Ami egyébként, mármint a témája: nemzetközi kereskedelemben felbukkanó káosz és a nemzetközi piac előrejelezhetősége.

A múltkor viszont olvasgattam valami kalandor honlapját, és hogy tizenévesen összerakott egy száz-valahány elemből álló listát, hogy ő azt pedig megcsinálja mind. Én lehet, nem leszek olyan merész és csak pár dolgot írok le, például hogy:

  • szárnyasruhás repülés (wingsuit flying)
  • megmászni néhány himalájai magas hegyet. Everest, Kancsendzönga (ennek utána kellett néznem, hogy tényleg így írják-e) satöbbi. Meg ha azok már megvannak, akkor K2 és Kilimandzsáró és Mount Blanc meg ilyenek, bár azok már sehogy nem Himalája.
  • megtanulni egy csomó nyelven és beutazni a világot. Kezdetnek japán, aztán a következő tanévekben kínai, orosz meg újra spanyol… aztán meg ami jön.

A világbeutazós rész az, ami mindig elgondolkodtat. Mert oké, hogy a nagy brit kalandoroknál ott van, hogy huszonöt évesen végigcsónakázta a Nílust, rákövetkező évben meg Machu Pichu romjait rótta, de engem valahogy ebben az érdekel, hogy mégis miből telik nekik erre. Mert nem csak az utazás (bár az se két fillér, csak eljutni odáig), azért a repülővezetéshez vagy trópusi folyók kenutúráihoz kell nem csekély tőke is. Az meg nekem nincs. Úgyhogy lehet, hogy csak egyszerűen sorban próbálom levadászni a mostanihoz hasonló állami ösztöndíjakat és így utazom be a világot, ha már más nincs.

Bár ha tényleg sikerül a globális piacot előrejelző modellt készítenem, az után valószínűleg többé nem lennének anyagi gondjaim.

Várakozás

August 5, 2010
valeblog
0 Comment

Először megérkezett a videókártya, majd este befutott a billentyűzet és a monitor is, nem sokkal később (bár már így is este tíz körül) pedig a cuccok java (alaplap, proci, vinyó, dvd-író, hangfal stb) is. Így már csak a gépház és a memória maradt. A gépházat már ma hozták egyszer, amíg kondiban és futni voltam, de direkt kiírtam hogy délután háromig nem vagyok itt, úgyhogy remélem akkor megpróbálják újra. A memória viszont az Amazon csomagkövetője szerint még mindig Tokió mellett lebzsel egy raktárban, úgyhogy tartok tőle, hogy ma már nem jön meg – pedig jó lenne, ha ma már össze tudnám rakni. Mondjuk ha a gépház itt lesz, akkor a javát már meg tudom csinálni. Muszáj, mert a sok doboztól még a szokásosnál is kevésbé lehet mozdulni a szobámban.

Ha viszont csak holnap ér ide, az gázos, mert tervben van, hogy megyek Kóbébe, úgyhogy vagy ma hozzák, vagy holnap reggel, vagy nem, nagyjából. Szombaton Oszakában leszek a Summer Sonicon Dream Theatert, Coheed and Cambriát, the pillowst és hasonló finomságokat hallgatva egész nap. Vasárnap meg klubos ivászat egy tóparti kocsmában – erre kíváncsi leszek azért, mert délután fél háromra rendeltek oda minket a felsőbbévesek.

Vizsgák

August 4, 2010
valeblog
0 Comment

Túléltem őket, tegnap egy nap hármat is lezavartam. Volt kilenc, ha jól számolok. Az első, angol még jó rég, aztán volt kockázatelmélet (elvileg legalábbis arról szólt), amin iszonyú hőség volt de azért rizsáztam eleget (írásban természetesen), matek, ami könnyebb volt, mint számítottam, majd volt még egy angol, ami pont olyan könnyű volt, mint számítottam (sajnos), könyvelés, amin remélem, hogy sikerül valami jó jegyet elhozni, egy japán pénteken, ami szokás szerint szürreálisan (így) nehéz volt, majd most kedden egymás után egy japán (ugyanolyan hangulatban), a marketing, amin csak remélem, hogy átmegyek és az infotársadalom.

A keddi vizsgáimra nagyjából semmit nem tudtam tanulni, mivel pénteken úgy tűnik, hogy ott felejtettem a jegyzetes mappámat a japánvizsga termében, aztán onnan felszívódott, mint egy kúp. Úgyhogy marketingre annyit tudtam készülni, hogy elolvastam úgy-ahogy a definíciókat – aztán ha nem lesz elég, na bumm majd jövőre megcsinálom. Az infotársadalom süketelős marhaság volt, mint várható volt, de a japánul süketeléssel azért pont elhasználtam a rendelkezésre álló időt.

Hogy eredményeket mikor kapok, azt nem tudom, valószínűleg egyhamar nem.

Mocskos anyagiak

July 31, 2010
valeblog
0 Comment

Lehet mégis jobban járok ha szerzek valami részmelót, ha mást nem, hát szerencsétlen, felvételire készülő japán kölyköknek taníthatnék angolt. Ahogy most számolgattam, elég szoros lesz azért a költségvetés, bár hála a kártyám késleltetett kifizetésének (nem tudom pontosan hogy működik vagy mennyi kamatot húz rá a kártyás cég, a lényeg hogy havonta összegzik a kiadásokat és következő hónap végén húzzák le) csődbe nem megyek, sőt még igazából a derékszíjamat se kell összébb húzni. A legszorosabb rész majd szeptemberben lesz, amikor majd ki kell fizetni az okinawai és kínai utakat – úgy tűnik hogy a karácsonyi repjegyemmel mindenképp várnom kell októberig, hacsak nem akarok egy hónapig tízezer jenből élni (reménytelen), kivéve persze ha végül bevállalok valami melót, mert az azért átszabja a dolgokat.

Amúgy ha már Kína, jellemző, hogy nem is tudtam az idén augusztusban megrendezésre kerülő csintaoi sörfesztiválról, különben biztos belevettem volna azt is a programba. Így viszont biztos, hogy nem fér bele – na de mindegy, még lesz néhány kiruccanásom úgyis a kontinensre (Koreát is meg kéne nézni, ha meg már elindultam közel van).

Lefekszek

July 31, 2010
valeblog
0 Comment

Miután fölkeltem, próbáltam japánozni, átnéztem az órai zhkat, próbáltam készülni ahogy tudtam – természetesen nem eleget. A vizsga nem volt nehéz, minőségileg, átlagban, részenként természetesen igen, de főleg az idő jelentett problémát. Valami hat oldalnyi feladatot kellett letudni nyolcvan perc alatt, nem igazán jött össze.Persze átmegyek, afelől nincs kétségem, csak mennyivel. A tippem valahogy hetven százalék körül, remélem nem alatta.

A vizsga után hazasiettem, majd elsiettem Ootsuba, ahol ma este egy punk buliban voltam. Mondjuk nem az a vad tarajos-láncos-hányásbanfetrengős punk (bár volt egy tarajos tag, az egyik zenekar basszerosa), de azért itt is volt ugrálás, pogózás, meglepően sokan próbáltak bodysurfölni a tíz-tizenöt főnyi aktívan mozgó társaságon és volt jó hangulat. Viszont nagyon hosszú volt, hatra értem oda és tizenegyig ment a buli, ami punkból egy kicsit erőszívó, úgyhogy ugyan hazafelé a (z egy órát késő) vonaton nem tudtam aludni, ahogy sétáltam vissza az állomásról, jártomban majd’ elaludtam. Úgyhogy most zuhany és vár az ágy.

Fölkeltem

July 30, 2010
valeblog
0 Comment

Ma álmodtam. Reggel fél nyolckor ébresztett ugyan a telefonom, de csak leeresztettem a külső árnyékolót és visszaaludtam. Hogy mi volt az egész álom sztorija arra már annyira nem emlékszek. Így utólag belegondolva volt benne valami a Thor trailerből amit tegnap néztem – valakit üldöztek a titkos rendőrök, és mi segítettünk neki menekülni. A fő üldöző nagyon emlékeztetett az Atlantisból a Genii vérprofira. Amúgy a “mi” akik segítettünk annak a valakinek az Opeth voltunk, én gitáron. Mielőtt fölébredtem épp koncertet készültünk adni, de kiderült hogy az egész csak a zsernyákok trükkje hogy elkaphassák a valakit. Sikerült is nekik (ezért különösen emlékeztet az üldöző Kolyára), úgyhogy fölébredtem.

Ami után öt perccel megjött a StarCraft 2. Komoly önmegtartóztatást igényel, hogy ne üljek le azonnal játszani hanem koncentráljak a vizsgákra. Még pár napig.

n-edik kör

July 29, 2010
valeblog
0 Comment

Ma reggel korán kellett kelnem, mert első órában angol vizsgám volt. Szörnyen izgalmas, adrenalinpumpáló élmény volt. Őszintén reméltem, hogy nehezebb lesz, mint amire számítottam, vagy lesz benne valami más is, mint amit kiadtak előre, mert a tavalyi feladatsort öt perc alatt megcsináltam a mongol havernak vizsga előtt. Nem lett. Tíz perc alatt kész voltam, még jöttek be emberek amikor már vártam hogy mikor mehetek már.

Utána jöttem haza, és átnéztem a könyvelésnek azt a részét, ami tegnap este még nem akart átjönni, nem tudom, hogy hívják magyarul, de a vizsgán is természetesen előjött, úgyhogy jó hogy átnéztem. (Bár a vizsgán volt egy kérdés egy olyan táblázatról is, amiről semmi nem rémlett, remélem jól tippeltem.) Amúgy a vizsga könnyebb volt, mint számítottam, szinte mindennél úgy éreztem, hogy tudtam. Még csak a nyolcvan percet se kellett kihasználnom, meglepve láttam hogy csak ötven perc telt el, amikor már végeztem. Szerintem átmentem.

Aztán amikor hazajöttem gyorsan befejeztem a Xros Wars negyedik részének a fordítását, mert úgy tűnik, hogy hiába jelentettem be három hétre előre, hogy a könyvelés vizsga körül nem fordítok, nem volt senki más aki megcsinálta volna a fordítást… Na sebaj, egy másik csapat már úgyis kiadta, szerintem a miénk is kijön még ma este.

Még sok

July 27, 2010
valeblog
0 Comment

Ma még egy vizsga letudva (matek), könnyebnek éreztem, mint amire számítottam volna, sikerült is időben végezni, már csak az a kérdés, hogy jó eredményeket is kaptam-e vagy szokás szerint a felét elszámoltam és ezért bukó lesz belőle. Remélem inkább az előbbi.

Plusz, vizsga előtt letudtam az Excel házit és az egyetemi bevezető tárgy beadandóját is bedobtam a megfelelő dobozba. Közben összefutottam az infotársadalom óra tanárával, akit amúgy is kerestem, mivel mint kiderült, a hibrid (negyedjére sikerült leírni) hajtású kocsikról és a munkáról szóló két beadandót múlt szerdáig kellett volna, de amint azt gondoltuk előre (nem voltam egyedül a késedelemmel), a tanár úr egyszerűen leszarta nem haragudott meg, mondta hogy csúsztassam be az irodája ajtaja alatt mert épp rohan valahova, így már ez is letudva. Holnapután angol (az egy gond vele, hogy első órában lesz, úgy is kb tíz perc lesz megcsinálni látva a tavalyi feladatokat) és könyvelés, ez utóbbira készülni is kell. Pénteken japán, jövő kedden meg még egy plusz marketing és infotársadalom. Aztán vége…

Mr Hal Áll

July 26, 2010
valeblog
0 Comment

Ma fölkeltem reggel. Vagy inkább délelőtt. Kiraktam az ágyneműmet száradni, mert szokás szerint Bajkál-tónyi vizet kiizzadtam magamból az éjszaka. Aztán nekiálltam beadandót írni. Aztán írtam, és írtam, és pofozgattam és toldozgattam, de sehogy nem akart gyarapodni a betűk száma. Legalábbis nem olyan mértékben, ahogy kellett volna. De azért szolid négy órányi szenvedés alatt sikerült összehozni kétezernyolcszáz karaktert, amit már elégnek ítéltem. Aztán mentem suliba, többek között azzal a naiv szándékkal, hogy megcsináljam az Excel házit is és ezzel letudjam a beadandók sorát, hogy már tudjak készülni végre a tényleges vizsgáimra is, mert azért azok is vannak, még egy páran, de nem jött össze. Egy óra alatt nem sikerült befejezni az Excelt, többek között olyan okból, hogy több helyen is hetven soros adattáblákat kézzel kellett a pdf file-ból átmásolni. Meg azért az se tegnap volt, amikor én utoljára ilyen agyon-függvényezett Excellel szórakoztam (az info érettségin, három éve). Úgyhogy a vége megmaradt, plusz a beadandókat se volt már módom így kinyomtatni. Majd holnap matek vizsga előtt egy kicsit előbb megyek be és letudom amit letudhatok… De azért ennyiből is sikerült nullára, hal áll halál közeli állapotba fáradnom. Ezen ugyan ideiglenesen segített a vacsorám, de csak remélni tudom, hogy még ma este be tudom fejezni az Excelt, hogy holnapra már csak a matek maradjon…