A mai nappal pedig köszönöm szépen, vége, ésatöbbi. Mármint az írásbeli érettségiknek, részemről. Direkt nem írtam róluk semmit, amíg túl nem lettem ma a középszintű történelem írásbeli vizsgán, így 2008. május 7-én (egy csepp SEO sosem árt). Most pedig következzék egy – természetesen dögunalmas (remélem nem), hosszú (ez fix) és személye – leírás az elmúlt három nap írásbelijeiről: középszintű magyar és történelem, sajnos emelt szintű matek (az emelt szint sajnos, nem a matek).
Éppen most
El kellett rohannom könyvesboltba. Ebben van néhány érdekes elem, ha így elsőre nem is látszik. Egyrészt: ez az elhatározás délután öt órakor született. Másrészt: négyjegyű függvénytáblázatra vadásztam. Harmadrészt: hatalmas, sötétszürke hasú esőfelhők kúsztak elő, pont a város irányából. Negyedrészt: nem volt itthon a kocsi, így az előző pont nagyon is valós veszélyt jelentett.
Összegzés: sikertelen. Ugyan mint a villám felszereltem magam a görkorimmal, és el is döngettem a városba (egy puhanás odafelé: egy kereszteződésnél sajnos pont jött autó, és a megállás még nem annyira megy), viszont ott hiába jártam körbe az összes könyvesboltot, sehol nem volt már függvénytábla. Áldja meg az Isten, Dr. Kevorkian! Minek ilyenkor jut eszembe?
Minüsz
Az elmúlt két napban Budaörsön voltunk bátyáméknál… Teljesen eseménytelenül telt, találkoztunk nővérem brit pasijával (pletykarovatunkat hallották, kérem kapcsolja ki), kétszer körbe-görkoriztam a várost (környéket), meg olvasgattam. Befejeztem Agatha Christie-től az Úticélja ismeretlen című könyvet, aztán az unalmasabb percekben (és amikor antiszociális hangulatom volt) előkaptam egy-egy tankönyvet, és azt olvasgattam (irodalom, töri, matek, a kötelezők).
Egyébként félelmetesen mélyre süllyedt az életkedvem. De úgyis lesz még jobb, csak épp két napja nem tudok mosolyogni. Amúgy ha esetleg valakit érdekel, hogy milyen pluginek lesznek a következő blogverziómba (publikálásra) beépítve, annak álljon itt (csak a bejegyzés-, adatbázis- és felhasználókezelés, nomeg az admin lesz kötelező): kategóriák, címkék, nyelvek, podcast, komment (ezzel együtt spamszűrő), riszpekt, statisztika, és talán csipogó. A galériához úgyse lesz türelmem…
Ballag már a vén diák…
Ma volt a ballagásom. És… szerintem én még mindig nem fogtam fel, hogy mi is történik velem. Pontosabban néhányszor már mellbevágott: amikor kipakoltuk a szekrényünket; amikor ma megettük az utolsó menza-ebédet; amikor belegondolok, hogy többé már nem ülök azokon az órákon…
Reggelről ma a tudományos ülésszakkal indítottunk. Ez úgy néz ki, hogy az elmúlt tanév Bolyai köri előadásaiból kiválogatják a legjobbakat. Én úgy gondoltam, hogy ez reggel nyolckor kezdődik majd, úgyhogy kértem anyukámat, hogy ébresszen rendesen – pedig tegnap este a ballagási vacsora után nagyjából éjfélre értem haza (beszélgetés a suliban, majd a Švejknek címzett kocsmában, majd a magyartanárunknál), így egy cseppet nyúzottnak gondoltam magam (rosszul). Nagy örömömre a káoszelméletről szóló előadásomat is beválasztották, ezért nekem mindenképp be kellett mennem reggelről (a többiek csak három előtt jöttek, a ballagási ceremóniára).
Head and Shoulders
A teljes lehozódás érdekében, álljon itt a vicc, amit unokaöcsém sütött el, most ahogy jöttünk vissza a sárkányeregetésből:
Parasztlegény bemegy a városba, és bár fogalma sincs a dolgokról, azért nagybevásárlást tart. Mihelyt hazaér, gyorsan ki is próbál mindent, majd kimegy etetni a disznót. Kérdi a disznó:
– Hol a kajám?
Erre a parasztlegény elé rak egy darab répát, mire a disznó:
– És a korpa?
A legény végigsimít a haján:
– Nincs többé korpa, csak gyönyörű haj…
Ifjúkori önarckép
Írta James Joyce. Jó volt… A könyv Stephen Dedalusról szól. Aki olvasta szintén Joyce-tól az Ulyssest (én még csak az első néhány oldalt), az tudhatja, hogy ő abban is felbukkan, és a szerepe sem jelentéktelen. Sok helyütt úgy említik, mint Joyce alteregója a műveiben, és ez valószínűleg helytálló. Az Önarcképben az ő jellemfejlődését követhetjük nyomon, ahogy fiatalkorában rendi iskolába kerül (ne fogjatok meg a kérdéssel, hogy melyik szerzetesrend – most nagyon nincs ingerem fellapozni), elsüllyed a bűn mélységeiben (ez a rész nem mellékesen egy kevés ihletet adott a korábban említett novellámhoz), átéli a bűnbocsánat csodáját a kárhozattól való rettegés után, újra csalódik az egyházban és elkezdi saját, józan (és filozofikus) útját járni.
Atomvillanás
Valami vak fény
Mi sziszeg csendesen
Köröttem mindent elsöpör
Simogat a vad ár
Atomvillanás
Határozat
Üdvözöljétek a Blogball legújabb “szerzeményét”, thingol blogját!
Más. Elhatároztam, hogy mostantól újra soknyelvű blog leszek, mert egyszerűen tarthatatlan, mennyire kijöttem a japános-németes formámból, így, hogy folyton csak magyarul meg angolul írok. Lehet, hogy kevesebben fogják érteni, de ilyen esetekre ott van a Worldlingo-féle fordító, amit én is sokszor használok, és ha valakinek van egy kis józan esze, meg ért angolul, jól tudja majd hasznosítani. Ezzel éles ellentétben áll az az elhatározás, hogy amíg az írásbeli érettségiken túl nem vagyok, jelentősen mérsékelem majd a gépnél elvert időmet – nagyon sokat kell még tanulni, főleg magyarra és törire, bár azért talán az emelt matek is megérdemelne egy kis ráfordítást. Jóra kéne írni őket, úgy nagyon…
Megijedtem
Ma elmentem reggel suliba, és úgy a második szünetben jutott eszembe, hogy nekem van egy pályázatom, ami mostanában lesz esedékes (nyugodt szívvel linkelem, több között jobb versenyezni). Amíg úgy öt óra körül haza nem értem, igencsak izgultam, hogy ma van a beadási határidő… Nem olyan egyszerű dolog egy délután alatt megírni egy novellát, kritikát kérni róla, megejteni a javításokat, aztán még kinyomtatni, CD-re írni és feladni postán (főleg a megírás része húzós a dolognak). Minden esetre nem siettem haza, négytől ötig elüldögéltem egy kávézóban két fekete (kávé, nem nő) és két tonic társaságában – közben azért a novellát tervezgettem, de még attól necces lett volna megírni. Persze mihelyt hazaértem, megnéztem mikorra kell beadni: szerencsére csak 25-ére. Így egy kicsit kényelmesebb, bár még mindig nem sétagalopp. Ha kész lesz és elbírálták, akkor majd publikálom.
