Tag: magyar

Mae govannen, mellon!

“Örülök, hogy találkoztunk, barátom!” Csak azért lett ez a szürketünde köszöntés a cím, mert eredetileg “Mai” lett volna, de aztán tovább futottak az ujjaim. Sebaj. Ma is megcsináltam egy érettségit, a 2005 októberit, sokkal könnyebb volt, mint az előző, szűk három óra alatt kész lettem vele, bár egyet puskáztam, szánom (nem ugrott be, hogy oda concat kellett volna) – persze ha nézem még egy órát, merthogy időm lett volna, akkor megy. Mert már egyszer megcsináltam, csak… Na a lényeg, hogy hibátlan a kicsike (legalábbis én nem találtam gikszert), úgyhogy ha szőrös szívű a javító tanár, “akkor is-úgy is” jó lenne (nem vesztenék pontot).

Most még bepótolom a kimaradt Ady-anyagot, aztán írok, aztán…


Ötletek

Felmerült bennem két érdekes ötlet is… Jövő nyárig (az érettségik ellenére is) komolyabban kezdek el spanyolul tanulni (persze a japánt sem fogom hanyagolni). Persze nem ez az érdekes ötlet, azt Aurus blogján találtam, (igen, ennyi eredetiség sincs bennem, lehetne mondani), és a lényege: keresztülutazni Európán. Barátaimmal négyen elindulunk, elkolduljuk valamelyikünk családjától a kocsit (vagy veszünk magunknak egyet, bár úgy már tényleg nagyon sok lenne), aztán “avez Spanyolország”. Számolgattam egy kicsit, és kijönne az autó oda-vissza százötven ezer magyar forintból. És ennél csak kevesebb lenne, szerintem. Mondjuk tudom, hogy meredek dolog elvárni a társaságunktól, hogy ennyi pénzt összeszedjen, de talán nem olyan nagy naivitás azt gondolni, hogy a középiskola befejezése alkalmából talán szülői segítségre is számíthatnánk, ha csak minimálisra is.


Előkészületek

Na, megvolt ma a törimásolásom utolsó része (elkezdődött az én füzetemben is végre a Horthy-korszak), meg most négytől nyolcig megcsináltam a 2006 májusi emelt info érettségi gyakorlati részét. Azért pont azt, mert ahogy korábban végigzongoráztam a feladatlapokon, azt éreztem a legnehezebbnek. És nem is tévedtem, az idén májusihoz képest tényleg piszok nehéz volt. Remélem most őszre nem raknak be ilyen szadista dolgot, mert akkor nekem annyi. Mondjuk így is sikerült nagyrészt megcsinálnom, csak a táblázatkezelős részben volt egy feladat, amit sokkal elegánsabban akartam megcsinálni, mint ahogy kellett volna, meg az adatbáziskezelésnél három lekérdezéssel volt bajom (egy olyan, amit én MAX()-al akartam volna, de az MSSQL-ben ezt TOP 1-el lehet megoldani (amire én azt hittem, hogy nagyjából a LIMIT megfelelője, de úgy tűnik nem csak), egy olyan, ahol egy csinos beágyazott lekérdezést kellett volna összerakni átlagszámítással (pedig én anélkül is összeraktam egy olyat, aminek szerintem működnie kellett volna), meg egy, ahol csak rajtam múlott, hogy nem jutott eszembe, hogy van olyan is, hogy SELECT INTO). Ez meg egy rohadt hosszú zárójel lett. (Hogy folytassam: kiszámoltam, így is 90%, de az már tíz pont mínusz a felvételinél. Edzeni kell, edzeni kell.)


Külföld

Tegnap este továbbtanulási lehetőségeket böngészve tűnt fel valami: sehol nincsenek összegyűjtve a külföldi pályázatok. A nővéremet anno a Sorbonne-ra vették fel, én ugye egy kis szerencsével rábukkantam a japán pályázatra, de ugyan miért nincsenek az ilyen remek lehetőségek összegyűjtve valami weboldalon? Vagy csak én nem találtam? (Akkor meg keresőoptimalizálásból kéne leckéket venniük a készítőknek.)

És itt most nem az olyan oldalakra gondoltam, mint az ilyen jellegű ausztrál portál, hanem egy olyanra, ahol legalább felsorolás szintjén meg lehet találni azokat a külföldi egyetemeket, ahova kimehetnék tanulni… Engem minden külföld érdekelne.


Program

Tegnap jó nap volt, olyan tipikusan jó. Ma meg egész nap az eddigi számtech érettségik programozási feladatait csináltam. Mennek is… Mondjuk ma csak azokat csináltam meg, amikkel eddig még nem foglalkoztam, de egy rendezési feladaton meg néhány mellékes függvényen (succ, abs stb) nem kellett szinte semmit megnéznem a neten. Tehát ment. Emlékszem, hogy a korábbiak között volt egy, amivel anno nem igazán boldogultam, majd megnézem azt is.

Holnap reggel futok, aztán templom, délután meg valszeg az érettségikből fogom buherálni a többi feladatot. Megnéztem, általában egy prog. feladatra másfél-két óra kell, úgyhogy a többit úgy kell beosztanom, hogy azokkal is meglegyek max másfél óra alatt (összesen négy óra van a gyakorlati részre, a maradék fél óra a biztonsági rés).

Amúgy. Felmerült egy kérdés viszont: ha azt írják a feladatlapon, hogy a szokásos papír-ceruzán kívül csak a gépet használhatom, akkor abban benne van az is, hogy az internetre is kimehetek? Kényelmes lenne rákeresni az ismeretlen függvényekre…


Kolbászos-rájás pizza

Amikor valakinek említem, hogy tanulok japánul, két lehetséges reakció közül várhatom az egyiket: vagy azt kéri, hogy mondjak valamit, vagy azt kérdezi, hogy ez ugyan honnan jött nekem. Az elsőre általában valami alapvető frázist vágok rá, ami elsőre eszembe jut (“jó napot”, “jó étvágyat”, “köszönöm” és hasonlók), és ezzel le is van zárva a dolog. A második, ha komolyan érdekli a válasz a kérdezőt, már bővebb kifejtést igényel. Az egész még általánosban kezdődött, amikor egy német adó délutáni matinéműsorában japán rajzfilmeket (vagy ahogy ők hívják: animéket) kezdtem nézni.


Változatosság

Ahhoz képest, hogy abban a relativitásos írásban a Dream Theater egy számát emlegetem, az utóbbi néhány napban meglehetősen más irányban hallgatok most. Stylaw, terézanya.

Előbbit suidroot, utóbbit sHaMaLt blogján leltem.


Az ember megjelenése, helyzete, szerepe a különböző korok filozófiájában

Megj. Egy kicsit vallás-szempontú lett, de már nem változtatok rajta.

Az ember, mihelyt gondolkodni kezdett, természetesen elsők között önmagával kezdett el foglalkozni. Megpróbálta elhelyezni magát a világban, és bár ezzel még mostanában, így a huszonegyedik század hajnalán is gondja van sokaknak, már a barlangrajzok korában békésen elfogadták az emberek, hogy ők – bármily fájdalmas – nem a világ tetején élnek, nincs minden felett hatalmuk. A korok persze haladtak, így visszatekintve majdnem olyan gyorsan, mint ha csak egy magamfajta gimnazista életében figyelnénk a napok telését, de az ember önszemléletében talán még több változás következett be, mint egy kamaszéban valaha is fog.


Relativitás

Semmi nem lehet abszolút. Ez egy olyan dolog, amiben történetesen biztos vagyok – lehet ez az egyetlen abszolút igazság? Bár a fizika törvényei is abszolút hatályúak próbálnak lenni, egyelőre még úgy érzem, nem tartanak ott. Erre már rájöttem egy ideje – mármint nem a fizikai törvények tökéletlenségére, hanem az általam most hirtelenjében abszolút relativitásnak nevezett dologra – , viszont eddig valahogy nem volt érkezésem írni róla. Ma viszont az órám kék számlapjára nézve eszembe jutott megint, hogy mások ezt milyennek láthatják?


Másik

Épp egy jó barátommal beszélgettem mindenféle dolgokról, amikor hirtelen egy megszólalása nyomán eszembe jutott még egy elfogadható életcél: élj úgy, hogy ha naplót írnál, izgalmas olvasmány legyen. Oh és igen, csak azért írom ezt a bejegyzést magyarul, mert milyen már, hogy a tartalmas bejegyzéseim közül két kedvencem angolul van?