Tag: university

食・マ・簿・ワ

俺のお腹、何か変なもの。二つの場合だけだ;3日間ぐらい何も食べなかったみたいにすいてる、または3日間ずっと食べていたみたいにいっぱいだ。ほかない。よくない感じだから,対策考えている。ダイエットとかよくやって知っている人は忠告よろしく。

ところで、今日もまったくよくなかった。朝また電気代のおばあさんに起きられて思ったよりずっと早く起きたが、なんとなく遅刻になっちゃった。ラッキーだけど、一限は経済学科で学ぶって授業なんで、ハルヒマンガ(5巻)読んでいただけでも出席小レポートは問題なくできた。

しかし簿記会計の方は…ま、万点なんかありえへんけど、合格点さえあればうれしい。仕分けと元帳の問題の一つを中心にして、難しかった。特にそんな問題は練習問題とか、コアセッションにでてくる問題のなかであまりなかった。言葉などの問題は大体大丈夫で…来週木曜までは待つしかない。

その以外今日ワード課題のワード部分もやった。メ~ンドウ…全然難しくないけど、時間は大変かかっちゃった。ワードの代わりにlinuxのOpenOfficeを使ってるし…あと同じ情報リテラシーのクラスでPowerPointの課題もあって、このワードなんかとともに小論も書かなきゃ。タイトルとか自由に決めれるが、何を書くかまだわからない。何かおもしろいやりたい。


コワい

明日またリスクの経済学という授業がある。全く時間のむだづかいだけど、無料単位だから期末レポートはがんばる。

明日簿記会計の中間テストもある。チョイス形式だし、授業内容も簡単だし、勉強もしたし、だから全然問題ないって感じ。

こわいのは、また一週間過ぎたってこと。確かに3日の週末は長いだけど、早く過ぎる。火曜は授業ばっかりだが、それさえ我慢できたら、またはずっと寝たら、それも早い。水曜二つの英語クラスだけで、いろいろなことができる日だ。例えば今日は、朝起きてトレーニング質へ行って、一時間ごろ運動した。何か運動系部活とかサークルに入らずまたフィットになりたいから。自分で練習したらもっと自由だし。

第一の英語授業はなんか病気のおかげせいでなかった。授業の中で意味のある三つの一つだから(ほか二つは簿記会計と日本語)、そんなにうれしくなかったが、またデザインを考えてた。第二はあったが、めっちゃつまらなくて、ずっと涼宮ハルヒマンガの第四巻読んでいた。

明日まで簿記の勉強だけで、それはもできたので、今から怠けてデザインを描いたり、ギターの練習をしたり、マンガ読んだりするだけだ。来週までのワード課題とかは後に残す。

(ところで、このごろ日本語で書くことがどんどん増えてきたね~)


日本にきて困ったこと

~明日の日本語クラスの宿題だ。思ったよりずいぶん難しかった。特にいい学生っぽい言いかたをしながら(終わりの方は全く見せかけものだ)日本のやり方をのろうのは。楽しんで。~

日本に留学にくることにはいい点が多くあるが、確かに悪い点もある。例えば、帰国するためには十万円以上が必要上、飛行機も十数時間かかる。また、去年四月において日本語を全然話せずに生活しなければならなくなり、悩みは度々のことであった。しかし日本の勉強のしかたに慣れるほど困ったことがない。

去年の四月・五月ごろはまだ気づいていなかったが、春学期の試験期間について問題がどんどん出てきた。春学期は、びっくりさせるほど簡単で、あまり予習・復習をしなくても授業は難しくならなかった。しかし試験の範囲をみて試験勉強をはじめようとした際、きわかるべきのことの半分しかわからなかった。がんばって勉強しながらよく「多分、授業にこんなことがでたとき集中しなかった、だから…」と思っていた。しかし他の学生と一緒に勉強していたとき、西洋の国々からの学生は皆同じ問題にあったことがわかった。はじめては理由がわからなかったが、長く考える必要がなかった。


Wake up

I’m afraid if i go to sleep tonight, when i wake up it will be thursday again, and i’ll have to suffer all the boredom of today’s classes again. I’m so tired, and i was the whole day, i really wonder whether i’m really awake or just dreaming sometime “last night”, and i feel tired because then i indeed was. I was hoping that maybe as time passes my classes will get better, but they don’t. I still just go in, sleep, come home. Even the classes i chose because they seemed interesting are utterly and totally pointless. I know, i could bring something to read with me, which i do anyway (as for now, Haruhi manga third volume, i’m reading it quite… anachronistically), but wouldn’t it be better if classes were of any challenge? I get the feeling i’ll start writing again, well, as soon as i can find a decent notebook with calendar in it for my schedules—nowhere in Hikone could i, so far.


ボーリング

って俺のスポーツじゃないみたい。今晩は軽音部の先輩方と一緒に南彦根へ行って、なんとかモールで2時間ぐらいボーリングをやってた。楽しかったが、ボーリングは初めてだったので全くできなくて、つらい失敗だった。だが、後絶対何回も行きたい、みんなと本当に楽しい時間を過ごしたから。

午前は思ったよりずっと早く起きれたが、ぜんぜん勉強しなくて、LinuxのRhythmboxプレーヤを調整してた。プレイリストをアーティスト名順で並べ替えるとき、”The”を無視するようにしたかったが、やはりプラグインを作るために俺の現在のPython知識は十分じゃない。それをあきらめて、Windowsのドライバーなどの基本ソフトを探して、慣れたように設定した。

3時から部員集合だったが、なんか予定変化によりバンドの申し込みは来週までできるようになったから、バンドもう一行組めるかなと思ってる。ギターやりたいからね…もちろん、できなかったらこれからも自分で練習して、今度できるために。

5時ごろ”昼ご飯”として、残りのたこをトマトソースで焼いた。おいしかった~しかしもうめっちゃ晩くなっちゃって明日の昼ご飯を作る時間もないしそんな気もしないし、明日はじめて食堂のもの食べてみる…か、朝早く起きて作っておくか、まだ決めてない…早く起きても大丈夫じゃないかって、明日つまらない授業ばっかりなんで、寝る時間もいっぱいあるからね…(知ってる、知ってる。俺悪い学生だってこと。)


Este

Elszaladtam az egyetemre, beadni egy emailes házit szolid három és fél óra késéssel. Látva az óra tananyagát el tudom képzelni a japán diákok tájékozottságát ha számítógépekről van szó, úgyhogy valahol meg tudom érteni, hogy a kampuszon kívülről nem lehet hozzáférni a saját mappánkhoz, de attól még kényelmetlen (ha legalább egy parancssori ssh vagy valami lenne, de nincs – vagy még nem találtam meg).

Amúgy marketinget olvasok, apró betűk, nagy oldalak, kétségbeejtően lassan fogy. De legalább eddig órán egyszer se volt bajom a röpzhkkal, mindig sikerült értelmesen eleget összesüketelnem (bár természetesen az értékelésüket nem méltóztatnak velünk is közölni, mert nyilván azt minek).

Az udvaron bogarak ciripelnek, zizegnek és zümmögnek (a CZZ pedig egy tarjáni kis étterem, kiskölyökkoromban sokszor vettünk ott palacsintát), a várárokban (variációk egy témára) a békák hasonlóan bőszen zengenek, a szomszédban kínaiak, a szemközti háznál pedig egy valószínűleg részegen sikongató nő zajong. Már várom, amikor a zenekarral csak leülünk a tópartra egy-egy doboz sörrel és dumálunk éjszakába nyúlóan. (A punkok mellett egy rock’n’roll-reggae bandában is ott vagyok, gitárosként fix, a vokál is gyanús.)


Tartalmas

Mára is kijutott a jóból. Reggel fölkeltem, úgy valamikor, nem rémlik, mikor, aztán az első angolig semmit nem csináltam, csak megnéztem az első két részt a K-on! nevű középiskolás-csajos-zenekaros animéből, jó. Aztán most vacsorához meg még kettőt, de közben eltelt a nap.

És nem mondom, hogy üresen.

A beszélgetős angolon bejött végre a kívánságom, hogy kivételesen ne egy állandóan japánosan hümmögő (nagyon idegesítő ez a szokásuk, ha angolul próbálnak beszélni, japán nyelv mellett természetes) sráccal hanem egy lánnyal (ez esetben a hümmögés se érdekel), úgyhogy legalább az óra fele kellemesen telt. Sokkal szívesebben beszélgetek angolul egy angolul bájosan nem tudó japán lánnyal mint egy angolul fárasztóan nem tudó sráccal. A két mondat ugyanaz lett?

A nap poénja az volt, amikor a két angol között odajött hozzám egy srác, hogy vagyok-e már zenekarban (a klubon belül egy ember max három zenekarban lehet benne), és hogy nem akarnék-e az énekesük lenni. Én. Énekes. (Döbbent arckifejezésem elképzelendő.) Udvariasan megkérdeztem, hogy ezt komolyan gondolják-e (igen) és hogy hallottak-e vasárnap a karaokéban (nem). Punkzenekar, főleg nyugati dalokkal, meg amúgy is, persze hogy vállaltam.

Hazaérve pedig valami hirtelen ihletésből (miközben ebéd címszó alatt elfogyott a tegnapelőtti csilisbab maradéka) telepítettem a VirtualBox nevű virtuális gép programot, amikor meg este mentem kenyeret venni (a tejet persze elfelejtettem) már a Windows 7 települt (MSDN, ELTE, satöbbi) rá, megy is meglepően gyorsan, még ha mellette a linuxot rendesen használom is. (Értsd fut böngésző, zenelejátszó, torrentkliens, csevegőprogram, levelező.) Majd kipróbálom rajta a játékokat és a Fireworks-Flash kombót is, optimista vagyok.


Örömök

A suli is végetér egyszer, sajnos ma ez fél hat volt, ami egy rövid bevásárló-kitérővel azt jelentette, hogy hat is elmúlt, mire hazaértem – de legalább jutott mindenből. Esőből, mert ma (is) esik (és természetesen esernyő nélkül indultam suliba). Az első hiányzásból, mert ugyan nem így terveztem, de reggel késve is keltem (szentbeszédeket utikalauzosan kezelve az öltözőbe) és mellé olyan szinten köhögtem, folyt az orrom és szenvedtem, hogy nem halasztgattam tovább és elmentem gyógyszereket venni. Végül csak köptetőt, orrsprét meg c-vitamint szereztem, meg egy onigirit, ekkor fél út körül benéztem az előadóba, ahol éppen kattintásról kattintásra elemezte valami hölgy, hogy hogy kell emailhez valamit csatolni, úgyhogy inkább hazajöttem reggelizni. Aztán persze kiderült, hogy az eddigiekkel ellentétben volt jelenléti ív és házi is. Just my luck.

De legalább nem fulladtam meg egész nap a köhögéstől se a taknyomtól, bár felhőtlennek se lehetett nevezni – se az egészségem, se az időjárást, mert ma (is) es… ja, hogy ez már volt. Szóval túléltem, hazaértem és jobb nem lévén egy pohár c-vitamin-bomba után nekiálltam gitározni, Fear of the Darkot tanultam és meglepően jól ment (persze a szóló esélytelen, de ez várható is volt), aztán még Nirvanakat (Come as you are, Smells like teen spirit, most ugrott be, hogy Lake of fire-t is akartam, de már nem állok neki), amik szintén sikerélményt hoztak, aztán levezetésnek még a dallamok, amiket klasszikuson tanultam (Örömóda, Oh Susanna (ezt harmonikán is), Volgai hajós, Katyusa Ellopták az oroszok a tankot, Jingle bells…) és jó hangulatban álltam neki punnyadni… Azóta is…


日本の多くの変なことの一つ

Mert kellett írni valamit, mert tényleg furcsa, és mert nagy nehezen kevés híján ezer karakter.

この宿題について一番問題になることは作文を書くことではなかった。それどころか、課題を決まることであった。長い間迷っていろいろな課題も考えたが、最終に日本の救急車のスピード、夜間に道の暗さや納豆のような変な食べ物よりも日本語の状態について書こうとした。その理由は、日本語を勉強している一年間以上で、日常生活で使われているカタカナ外来語の多数量が何度もびっくりさせたのである。

どんな言語であっても、隣の諸言語の影響を受けるつもりである。母国のハンガリーの国語のハンガリー語の場合は、隣のスラブ諸語や、西欧強国のどいつ、フランスなどの影響は明白である。しかし日本語の場合外来語の割合はハンガリーごと比べた何倍も越える。日本国の千年以上の歴史の間中国語からとった何千の漢字の熟語もあるし、現在もグローバル化により数多くの外国語からいろいろな言葉が日本語に入ってくる。

日本語を勉強する時は、この様なカタカナ言葉の方が漢字の言葉よりずっと難しいである。なぜかというと、漢字そのもの意味があるから、書き方は覚えにくいが、一回勉強したらその漢字の言葉は意味が大体わかるようになるが、カタカナ語の方は元の意味も、発音も大分変わるので、元言語をわかったらも、その言葉を全然わからないことも多い。また、漢字と異なり、一つのカタカナ言葉を習っても、元言語の似ている意味の他の言葉は日本語に入ったらまた全然違う意味を表すようになることもある。

しかし一番びっくりさせるのは、外来語の数または変化ではなく、それより日本人の外来語に対した態度である。ハンガリー語にも、外来語が多くあるが、ちょっとだけ母語のことを考える人々はほとんどできるだけ外来語よりハンガリー語の言葉を使う。日本の場合は、言語のことがよく話題になるが、外来語のところで日本語の言葉を使うのはなんとか珍しいと思う。どうしてほとんどの日本人も、日本語を教える教師も同様に、日本語のことを守るために努めないだろうかとよく考えている。

外来語はどの言語にとっても重要であるが、多すぎたらその言語はどんどん外来語ばかり使ってなくなる恐れがある。母語を、母語の独自性を守るためにどの国の人にとっても大切にされなければならないと思う。


Házit írni

A mostani időszakban a következők valamelyike: vagy JLC-őszi színvonalú japán nyelvi feladatokat megoldani, esetleg “fogalmazást” írni hasonló színvonalon vagy egy fogalmazásba a javításokat átvezetni, vagy könyvelés gyakorlás címszó alatt megadott számokat megadott formátumban megadott cellákba beírni, de még a legszívósabb is csak annyi, hogy egy pdf-fileból kimásolni a szöveget és az ott látható módon megformázni.

A japános fajta igazából nem tud érdekelni, mert hiába harangozta (így belelátva a dologba igen nagy arccal) a tanárnő, hogy milyen szörnyű nehéz is ez a kurzus, nem az. Persze majd amikor minden más tárgyból is jönnek a tesztek (a marketingtől vagy a könyveléstől, hiába tudom miről van szó azért rámjön a csuklás), nyilván ő is bekeményít és nyolcszáz karakter helyett háromezret kell neki írni holnaputánra, mert ez ugye egyetem és akkor lehetünk “jófejek”. Ami viszont itt (is) bosszant, amikor totál nem értik meg a (szerintem) teljesen értelmes japán mondataimat, és/vagy teljesen más jelentésűekre cserélik le az én gondosan kiszótárazott szavaimat – okát nem tudom, de hagyom a fenébe, kijavítom ahogy írja, tudván hogy szóban vagy írásban legközelebb is inkább “シリーズ”-nek mint “ドラマ”-nak fogom nevezni a Firefly-t. Csak. (Bár ha tud valaki olyan szót az ilyen sorozatra ami nem jelent szappanoperát egyben…)

A pdf-word házit meg mihelyt megláttam mentem pdf-szerkesztőt keresni, de nem találtam olyat, amivel gyorsan, egyszerűen és kényelmesen tudom kitörölni a kommenteket a dokumentumból. Marad a jódiák-módszer.