Ma sikerült valahogy hajnal öt körül ágyba keverednem… Végül a tegnap esti összejövetelen csak ketten voltunk a meghívottak közül, mindenki más vagy megbetegedett, vagy egyéb okból nem jött. Nem zavartattuk magunkat, azért mi kitartottunk becsülettel. Amikor fél négy körül bealudtam ért véget lényegében az éjszaka, akkor már csak hazajöttem, lezuhanyoztam és bedőltem az ágyba (bár az utóbbi kettőre nem emlékszem egészen tisztán (olyan hulla álmos voltam már)).

A laptop dolgon változatlanul gondolkozom. Ötvenezerért venni egy használt gépet, vagy hagyni a régit a fenébe, venni egy külső vinyó blokkot és akkor megúsztam olcsón (ezzel nagyjából nullára jönnék ki, úgy hiszem) – csak éppen gépem nem lenne. Erre javasolta nővérem, hogy majd Japánban veszek magamnak egy újat, és ebben van is valami. Gondolkozok rajta még egy-két órát aztán benézek a szervízbe, elhozom amit elhozok és kész.

Meg kettőtől lesz egy óra, amire bemennék, de így négy óra alvás után nem tudom, érdekel-e eléggé – az esti német nem kérdés, azon ott leszek. A vicc, hogy megint éjszaka fogok hazaérni, mert gyanítom, megint lesz filmnézés utána.

Kezd egyre jobb lenni a helyzet. Panaszkodtam múlt héten, hogy keveset alszok, de nem bánom igazából, mert az esetek többségében jó okom van rá. Ott volt Sors szülinapja, aztán csak úgy spontán összejövetelek, amik mondjuk néha (például most hétvégén) elmaradnak, de cserébe (például tegnap) improvizáltatnak még spontánabbak. Most hétvégén viszont nagyon remélem, hogy nem fog semmi közbejönni, és akkor ott bizony kő kövön, fű füvön, fa favon nem marad, mert csak. Aztán az se mellékes, hogy jövő hét végén irány Krakkó, mert csak.

De legalább most még vár rám egy előreláthatóan végtelenül izgalmas unalmas szeminárium és utána egy németóra, amiről gyanítom, hogy késni fogok, de örülök, hogy egyáltalán oda tudok érni. Most még próbálok két perc alatt összehozni egy teát, ha ihatóra nem is de készre – akkor legalább valami feldob majd az előadás közepén. Holnap is izgalmas lesz, de a kimenetelét egyelőre nem tudom (Japános ügyek és TO, első felvonás). Az minden esetre hátrány abban, hogy áprilisban elhúzok, hogy már nem foghatok bele semmibe. Pedig ma láttam egy igen bájos lányt a kedvenc könyvemet, a Szilmarilokat olvasni a déli tömb kávézójában. Ennyi (meg egy Bambi).

Nameg amíg rohangáltam a városban, láttam egy JEW-os rendszámú Opelt és egy ABS-es rendszámú kispolszkit (ugye kis “k”?). Vicces volt.