Tag: zene

Japán zene

March 21, 2009
valeblog
0 Comment

Most olvastam suexID japán zenés írását, erre kommentnek kezdtem volna írni ezt a bejegyzést, de aztán rájöttem, hogy annak már sok, úgyhogy most itt.

Nekem a japán zene nem Gigivel, hanem az animékkel, első sorban a Digimonnal kezdődött. Utána meg már nem volt megállás. Emlékszem, amikor az A38-as Toy Dolls koncerten a kezembe nyomták az akkori Magyar Tarajt, mennyire érdekes volt egy japán punkzenekarról olvasni benne (azóta is csak egy-két (három) számot sikerült tőlük (a Samurai Attack-ről van szó) megtalálni). Az elindított valamit. Akkor kezdtem el japán zenéket keresgélni, gyűjteni.

Read More

No vodka, no victory

March 20, 2009
valeblog
0 Comment

Today i visited the dentist, hopefully last for a very long time. I almost got used to sitting in the waiting room for hours, and then the sharp pain as the drill touches the teeth, or as today, the buzzing sound of the x-ray machine. About the last: i only needed that because two of my teeth are mysteriously missing (the funny is that one of my sisters-in-law has the same two teeth missing too) and the dentist wanted to check if they are still there in the bone hiding or are totally missing (luckily it’s the latter). Since then i’ve had lunch (i could, because there was no serious drilling today) and listened to the new HammerFall album while reading feeds. And reading cocktail recipes.

Read More

Hit hard, never wake up

March 19, 2009
valeblog
0 Comment

One more problem with me having left my phone at home: there’s nothing to wake me “early”. Since i’m not going to any classes anymore (once again: just the Tolkien course every wednesday, next one will be the last), i don’t need to wake up, but still it annoys me if i sleep just because i can. I like to wake before nine, else i feel washed all day. Like now. Though this inactivity may be just as responsible, also that i hardly have anything to eat in the past day, but yesterday when i tried to write a german essay about traditions, i failed miserably after the second paragraph–and the same happened when i tried to practice japanese (even though in two weeks i’ll need it more than any of you probably ever will). I’ve been listening to music all the way. Alternative, as much as possible, up till today noon only Kaukázus, mostly because of the gig on tuesday, but since then others too, with Boffin (i realised that i have pretty cool alter music, for example Cigaretta, that Vlad showed me during the american exchange).

But i haven’t been entirely inactive all day, i helped my friends still working hard at the uni with the scripts homework. I really enjoy writing such small stuff, especially in the new languages (Python and Perl), and they’re happy too because they don’t have to work much with them. Now i think i’ll take a leave from the machine, now listening to remotelife podcasts (no. 11 by Aurus and no. 28 by Zsukov)

Kafkaz, Estike

March 13, 2009
valeblog
0 Comment

Tegnap este az Estikében (az az Eötvös koli (jajjbocsánat, coli) pinceklubja) volt Kafkaz. Ez a Kaukázus-frontember Kardos-Horváth Jánosnak az “unplugged” szólóestje. Jó volt. Talán kevesen még emlékeztek, hogy a legutóbbi Kaukázus koncert után nyavalyogtam, hogy valami nem tetszik. Azóta se tudom egész pontosan, hogy mi a bajom a dologgal, de egy halvány sejtésem már van: egyszerűen nem illik a (bizonyos) dalok hangulatához, témájához, jellegéhez a bulihangulat. Az egyik kedvenc Kaukázus számom a “Jó, a rossz és a kreatív”, amikor magam hallgatom, nagyon megfog az egész, de mihelyt már a közönség énekli körülöttem (és tudom mocsok sznob állat vagyok, de a “közönség”-ről általában nincs túl jó véleményem), sekélyes, semmitmondó sablongyűjteménynek (ez meg egy alantas, alsókategóriás alliterációnak) tűnik csak. Talán ez zavar (tényleg nem tudom). Maga a zene tetszett, volt sok olyan szám, amit nem ismertem, volt sok, ami beismerten új és/vagy félkész – maradandó volt, ahogy egy hiba után azt mondja: “bazzeg ezt szombaton megtanulom”…

Read More

Nincs visszaút

February 21, 2009
valeblog
0 Comment

Nincs visszaút. Gondolom ezt azok is nagyon jól tudják, akik mindig megkérdezik, hogy “most akkor komolyan mész Japánba?” – vagy valami hasonlót. Csak azt nem tudják, hogy mennyire nem. Komolyan megyek, ez nem kérdés, itt már tényleg nincs mód visszakozni még ha komolyan akarnék se, de akármilyen pocsék is lesz majd hirtelen sokezer kilométerre kerülni innen és mindenkitől aki fontos, tudom hogy egy életen át csapkodnám a fejem, hogy miért nem mentem, mihelyt egy kicsit is nem úgy állnának a dolgok, ahogy én képzeltem. Nagyjából, mint Mézgáné a folytonos Hufnágel Pistizésével, csak egy kicsit életszerűbben.

Eddig csak egyszer voltam ilyen messze itthonról, amikor 2007 őszén mentünk Amerikába. Az csak két hét volt, és nem öt év, és pont ezért, akkor volt hova visszajönnöm. Fene se tudja, hogy öt év múlva lesz-e hova visszajönnöm. Öt év azért csak nagyon hosszú idő. Visszagondolva, öt év alatt sok minden széthullott és összeállt az életemben. Fura lesz most átélni, ahogy egyik pillanatról a másikra fog most április első hetében felrobbanni. Apró szilánkokra. Aztán majd csak rajtam múlik, hogy mit rakok össze belőle. És az biztos, hogy beleadok apait-anyait, és a lehető legjobbat hozom ki. Persze ezt így most könnyű eltervezni – aki ismer, tudja, milyen kellemesen bosszantóan döntésképtelen vagyok az esetek többségében…

Majd kiderül. Addig pedig szól The Gathering. Az Analog Park magasan a kedvenc számom, és most vettem a fáradságot, hogy utánanézzek, mi az a fura szöveg a végén. Mint kiderítettem, egy idézet, Alice Csodaországban. El kell olvasnom azt a könyvet.

There was a large mushroom growing here, about the same height as herself. But when she had looked under it, on both sides of it, and behind it, it occurred to her that she might as well look and see what was on the top of it.

She stood herself up on tiptoe and peeped over the edge of the mushroom, and her eyes immediately met those of a large blue caterpillar that was sitting on the top with his arms folded, quietly smoking a long hookah. At last, the caterpillar took the hookah out of his mouth and addressed her in a languid, sleepy voice.

“Who are you?” said the caterpillar. This was not an encouraging opening for a conversation.

“I don’t quite hardly know, sir just at present. At least I know who I was when I got up this morning. I think I might have been changed several times.”

The Gathering – Analog Park

És egyértelműen azért szinte nulla a bejegyzés vajúdási ideje, mert kivételesen Jegyzettömbben írtam. És most látom csak milyen depressziósan hathat a cím. Talán mert nem is.

Ideje

February 18, 2009
valeblog
0 Comment

Vasárnap vasárnap volt, hétfőn nem volt net a koliban, én most itt. Sok minden történt ezekben a napokban (vagy nem), mint általában amikor nem tudok blogolni. Vasárnap persze voltak kezem ügyében nagyon jó idézetek, amiket persze még azzal a lendülettel el is felejtettem. Ahogy majdnem elfelejtettem azt a podcast-kezdeményt, aminek az ötlete valamikor ma reggel született meg, amikor a Muvo elkezdte játszani a Vocari Dei-t a Pain of Salvation-től. Van egy sanda gyanúm, hogy sokaknak nem fog tetszeni, de még úgyis sok idő, amíg megszületik – ráadásul még csak két szám van benne, úgyhogy még nőnie is van hová.

ね～　秒速五センチなんだって。

え？何？

桜の花の落ちるスピード、秒速五センチメートル。

Vasárnap este megnéztem a 5 Centimeters per Second című filmet. Ai anno furcsán nézett rám, hogy miért pont ezt… Én meg közben/utána pár pillanat erejéig gondolatban fogtam a fejem, hogy miért pont most. De sebaj. Nagyon szép szerelmes film. Olyan nagyon szomorú fajta. Azon meg se lepődtem, hogy itt-ott mintha az én életemből lopkodtak volna bele – bár gondolom ezzel mindenki más is így lett volna. Nagyon jó volt… olyan, ami megérdemelné, hogy többször is megnézzem. Csak óvatosan kell bánni vele. Nehogy túladagoljam, vagy rosszkor jöjjön a dózis. Mint mondjuk most. Így veszélyes. Nagyon mély szomorú-szerelmes hangulatot tud kelteni.

Recent music

February 6, 2009
valeblog
0 Comment

I can’t wait to hear the new Gathering album coming this spring. I hope they’ll do something of the quality of if_then_else. I’m in love with that. It’s simply fantastic. I don’t know what came to musicians in 2000, but that year spawned great stuff. Just a few examples: the Dark Ride by Helloween, Brave New World by Iron Maiden, Modern Szerenád by Macskanadrág, Wishmaster by Nightwish, Crimson by Sentenced, and i could go on with the list for a long time still.

Now there’s also a nice bunch of great music, but also a lot that disappoint me. For example the new Iron Maiden album is nowhere near the level of Brave New World or Dance of Death, and that’s not what i expected, even though it’s still great.

The new Rage, Carved in Stone’s pretty good too. It’s almost as good as Speak of the Dead, which was simply fantastic (2006 was a great year in music too). The title song, Carved in Stone is very catchy, i was humming it for days now. And there’s more like that on the disc… Great.

All that is left now
Is only names carved in stone
Forgotten heroes underground
Not much is left now
Some rusty nails and rotten bones
The dead heroes names carved in stone

Rage – Carved in Stone
Read More

Winamp vs foobar2000

January 12, 2009
valeblog
0 Comment

Lately i’ve been using foobar2000. Don’t ask me why—there’s no particular reason. When i was using Winamp back for years, i was perfectly fine with that too. And so i am now. There are a few features in both that i’d miss. For example, foobar has very clever tools for tagging and renaming masses of music, which came pretty handy when i reorganised my library in the winter break. Foobar can also ping last.fm without needing any plugin or such, while i’d need to install something to do that with Winamp. But Winamp can instantly burn music cds, with it i can put music on my mp3 player, and a lot more than else ways, because i can make it transcode them if the quality’s too high—since i mostly use that gadget when i’m outside, there’s no need for extreme high quality, but file size does matter (it’s an 1 gig Creative MuVo, in case you haven’t read me back in summer 2007). Also, i have a totally legal pro licence for Winamp.

Why do i still use foobar then? No reason (maybe the last.fm thing being the only point). I think i’ll use them what they’re fit to. I’ll categorise, organise and manage my collection mostly with foobar, while exporting will remain Winamp’s job. For playback i’ll use whichever i first start. It doesn’t matter. For opening any kind of media file (audio and video) i still have VLC as default, because it’s dead annoying when accidentally opening a file resets my carefully built playlist (sadly foobar doesn’t open a new playlist for that—in Winamp that’s not even a question, as there can’t be more than one playlist open at a time).

Wounded

November 26, 2008
valeblog
0 Comment

My knee hurts like hell, and that wound just doesn’t want to heal yet. I don’t want to be complaining, because i knew all too well how it’ll end if i went out playing soccer on ice and snow, but still it hurts. Hope it won’t last long.

But at least i’m more or less done with my “portfolio” website, and i’d be very interested to hear all comments and critiques you have up your sleeve (by the way, that goes to all websites i publish as complete ones). The third one i’ll be doing—beside totally rebuilding the blog—is the photo site, but that’s not anytime near, since i first want to get a proper machine with which i could shoot photos the way i want (i’ve been long planning a specific one with extra-long shutter speed), and i first need to get the money for it, and that’ll take a while for sure.

Now—since i have free time till two pm—i’ll be having fun. Having fun this time means learning spanish and doing the german homework (hopefully learning something then too), and trying to solve the math intro homework problems i couldn’t yet. All this listening to Mägo de Oz and Ska-P—both spanish and sound great. (I’m thinking about integrating a last.fm widget in the blog too.)

Kaukázus

November 22, 2008
valeblog
0 Comment

Jó koncert volt tegnap az A38-on. Izgalmas volt előtte az este, közben pedig furcsa. Előtte forralt boroztunk a koliban, és nagyjából az utolsó pillanatban jutott eszünkbe, hogy talán majd koncert után is élnünk kell valahogy, úgyhogy elszaladtam a Teszkóba (sajnos szó szerint, mert pont nem jött busz) – viszont a koncert után már senkinek nem volt kedve “élni”, úgyhogy itt maradt nekem a bevásárolmány (sebaj, eláll).

Miért volt furcsa? A Kaukázus már elvesztette a varázsát a szememben. Amiket kiraktak új videókat a holnapra az album előzeteséül ültették el bennem a gyanút, mert szeptemberben a Zöld Pardon záróbuliján nagyon jól éreztem magam – viszont a nyolc új dalrészletből egyedül a Láma mutatott annyi egyediséget, mint korábban egész albumok. A többi annyira hasonlít egymásra, hogy ha szöveg nélkül játszanák, meg nem tudnám őket különböztetni.

A koncert nem volt rossz. A hangzás jó volt, volt részeg srác is, aki ötpercenként ugrált föl félmeztelenül a színpadra, volt nagy tömeg, volt nagy buli – bár egyre inkább rájövök, hogy a Kaukázus-közönség elég impotens a pogó szempontjából (a ZP-ben nagyon jó volt, az tény). Játszották a slágereiket, játszottak kevésbé sláger dalokat is, úgyhogy minden megvolt.

Read More