Month: July 2008

Elvonó Fülébe (OT) hányni Tilos

Azaz EFOTT. Mondjuk az igaz, hogy nem ott volt szó erről a fülbehányós dologról (bár talán ott nagyobb aktualitása lett volna), hanem a családi nyaralásunkon mulattunk azon, hogy a lift falára szerelt kis címkén a következő állt: “A felvonó fülkében dohányozni tilos!”

Egyáltalán mit kerestem én az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóján, amit idén Dunaújvárosban (Sztálinvárosban – “Szép az élet, baszni jó, éljen a Szovjetunió!” (Prosectura) – ahogy egykor hívták) rendeztek meg? Inkább az a kérdés, hogy hogy kerültem oda: a drágaságom vetette fel egyszer csak hogy mi lenne, ha mennénk. Úgyhogy mentünk, bár részemről teljesen hitelbe (nem sokáig, mert hamarost kész lesz két melóm, amiből már a Szigetet is fogom tudni finánszírózni). A bili buli meg hatalmas volt.


Európa itt épül. Le.

Hazaértem. Egy héttel tovább tartott, mint eredetileg számoltam, de (talán) megérte. Az ismeretes, hogy ötödikétől kilencedikéig a szokásos baráti társasággal buliztunk a Balatonon (sajnos nem a balatone-on). A tavalyi hasonló partit nem tudta überelni (az a szememben a lehetetlenhez áll nagyon közel), de azért rossz nem volt (sokszor). A vonatút odafelé nem volt vészes, és szerencsére az financiális keretembe is belefértem, bár így is elértem a határát. A négy éjszaka és a köztük elterülő napok (főleg ez utóbbiak) nagyobb esemény nélkül, punnyadósan teltek – esténként aztán előkerült változó mennyiségű “hangulatfokozó”, ami magával vont néhány érdekesebb eseményt: például megkezdtem rövid életű eltűnés-sorozatomat diszkrét egy liter egy-egyes vodka-tonik után. Amikor nap közben regenerálódtunk, azt vagy a strandon tettük, vagy részemről a padláson (ami most annyira nem is volt szauna – pedig az micsoda hangulatot ad!) Loana királynő titokzatos lángjáról olvasva. Aztán szerda reggel Gandalf kocsival fuvarozott minket tova, engem Balatonlellén kirakva, hogy folytathassam a nyaralást…


Switch off

I will be gone for two weeks. Put it in the very beginning so that i could be sure that everyone reads it. That means i won’t be going around commenting for a while now (not as if i was in the past weeks, but i was in the past days and earlier), nor will i be reading any blogs or manga or anything except for a few books i’ll bring along. Tomorrow i’ll have the application exams for my japanese scholarship, in english and japanese language and maths. I’m only afraid of maths, because i feel safe when it comes to english, the japanese one doesn’t really matter, but the maths one is dead hard, so far as i’ve seen in the past exam papers published. Anyhow it may turn out, in the evening i’ll be leaving, spending the night at my love’s, heading out in the morning after together for the lake Balaton. Wednesday i’ll then join my family on our usual yearly holiday there, and arrive home the wednesday after that. The problem is, that on that monday or tuesday i may have my interview for the scholarship, if my written exam turns out to be good. So… I’ll be gone. Don’t worry… at least as long as someone doesn’t post here that i’m dead… though i hope that won’t happen. See you!


Napló

Ma mozgalmas volt… és nagyon jó. Bár egy dolog hiányzott, de ne legyünk telhetetlenek. Reggel megint hajnalban keltem – pontosabban csak ébredtem, mert mire kikászálódtam az ágyból, volt fél kilenc is. Bekapcsoltam a gépet, hogy legalább a zene szóljon és nekiálltam olvasni (közben rövid kockulásokkal és blogolvasásokkal). Be is fejeztem a Queen Loana második részét, a harmadiknak is nekiugrottam, de azt már legjobb esetben is csak holnap fogom tudni befejezni (és ezzel a könyvet). Most jut erről eszembe, hogy elfelejtettem visszavinni vagy meghosszabbítani azokat a könyveket, amik most nálam vannak könyvtárból – kénytelen leszek ezt a feladatot holnap szülémre sózni. Dél körül elrohantam az osztályfőnökünkhöz (bocsánat, volt osztályfőnökünkhöz) a drágaságom bizonyítványáért, de persze a drága ofő nem volt otthon – és mint hamarost kiderült, a bizonyítvány se volt nála. Éljen! Aztán egész délután Queen Loana-t olvastam és aludtam – most hagytam, hogy elnyomjon a buzgóság fél három körül, majd ötkor elfurikáztam anyukámért és beugrottunk a helyi soppingszenterbe strandkalapot venni nekem – persze sikertelenül, mert nagy fejem van, és egyik se ment rá a készletből; de legalább kifelé menet meghívattam magam a vacsorára elfogyasztott csípős kínai levesre (régebben mindig ezt ettünk ott a barátaimmal amikor szabadultunk a kocsmából péntek délután). Este még bringáztam egy nagyot, aztán tíz perc rollerball, zuhany, a leves és most itt vagyok. Akkor mi is hiányzik? A drágaságom, per se.


Cirque

I wanted to write some french title inspired by Cirque du Soleil, but i dropped this idea since i don’t know but a few words of that linguo. Today was (and will be) great. In the morning i woke really, really early (around seven) (reasons coming later), then had a 20 mile bike ride down to my girlfriend’s love’s, and spent the day there chatting nonsense (really), watching the also nonsense but at least very funny movie Johnny English, then rode back home… It was a nice distance, but i enjoyed it much, except for a crazy hill, which made my switch gear, something i don’t really do at all. As i arrived back in town, i had a coffee at the usual place–though this time instead of an espresso they gave a cappucino (not as if i cared much)—and at home rollerballed, had a tea and a shower that i really needed. Nowadays i’m into drinking caffeine-containing stuff, such as coffee or tea, because i’m for some reason dead sleepy by late afternoon. Drinking something like that at that time though causes once again that i can’t go to sleep at the normal time, and the circle starts over again. My dad always says i should go to bed early because my mom’s always tired because she sleeps less than i do—this is why i woke early today: to be on my feet as long as she is. I think i’ll do this whenever i’ll be at home—and in the coming three weeks that won’t happen often…


Nyár

Miért nem szeretem a nyarat (mert nem szeretem)? Egyrészt és legfőképpen azért, mert elviselhetetlen a hőség. Most mondjuk sikerült beújítanom a szobámba egy ventilátort, ami naphosszat keveri a huzatot, de már tudom, hogy jövő héten meg azután meg fogok pusztulni a Balatonon a negyven fokban – kivéve, ha sikerül nem-tetőtéri helyet kiharcolnom (valószínűtlen). Másodszor, és ez se mellékes, iszonyat sok a bogár – ugye télen egyáltalán nincs, és máskor sincs ennyi… Egy kicsit gyilkos. Ami viszont kétségtelen előny a nyárban: vannak fesztiválok, van strand és van szünet. Ezek tényleg megdobják a hangulatot, de annyira azért nem.

Mindazonáltal nyáron is tudok buldog boldog lenni, mint mondjuk most – egész nap vagy StarCraftoztam öcsémmel, vagy Queen Loana-t olvastam – mindkettő nagyon szórakoztató, bár az előbbi néha igen cifra káromkodásokat csal elő belőlem, főleg amikor a semmiből előbukkan egy tucat zealot, amikor nekem csak két hydraliskem van… Na de azért nagyon jó volt, délután még fölszereltünk a bringájára (öcsémére, nem a hydraliskéra) egy kilométerórát (sikerrel), aztán gyorsan föl is avattuk… Bár nem mentünk fél óra alatt a szokásos tizennégy kilométeren, de jó volt nagyon. Előbb még kikocsikáztunk a Tescoba tonikot venni, mert már nagyon hiányzott, hogy nincs itthon semmi iható, nem (n)agyon-édes üdítőital (nem jutott eszembe limonádét keverni), aztán hazafelé még egy dupla rövidet is lenyeltem (persze kávéból, nem szeszből). Azóta… Punnyadok. Szerelmes vagyok…


Developing

You probably know that it’s my hobby and as of now my only income source to make websites. While doing so, i often meet problems that are complicated to solve, not because of their complexity, but because i have to optimise for all the browsers i can: FireFox, Internet Explorer, Opera, Safari, Netscape, just to name those i can test with. Having a couple of versions for each (especially IE is problematic), that’s at least four browsers to optimise to, and that already makes the creation of a relatively simple floated layout a nightmare.

But what was even more troubling for me is the usage of JavaScript. I know there are loads of possibilities in it (think of the dynamically created websites, the reload-less page loads and such), but i also know there are people, even if just a few, who browse without JS—not to mention that search engine crawlers don’t have JS either (nor do spam bots), which is useful to know when you’re protecting your forms from spam, but troublesome when you need to develop a website for the top of the search engine result list and for the everyday “lame” users.


A körkörös történelemszemléletről

Annak idején, amikor Hegelt tanultam, nagyon nem tudtam egyetérteni azzal, amikor azt állította, hogy az emberiség történelme folyton ismétli magát, és nincs semmi haladás (nagyon remélem, hogy tényleg ő volt – ciki lenne így egy filozófia oktv döntő után egy ilyennel beégni), ehhez képest most én is ugyanerre a következtetésre jutottam – igaz, kevésbé a világtörténelem vizsgálatából, mint inkább a társadalomból, ugyan az egész elindítója a zene volt. Méghozzá a diszkó és rokon stílusok – tudjátok, transz-keltően dübörög a basszus, közben kántál valami érthetetlen szöveg… Nem ismerős valahonnan még ez a leírás (a többi elektronikus stílust kivéve)? Pedig a sámánokról is ugyanezt lehet elmondani – pár ezer évvel ezelőttről. Itt vagyunk az istenvesztés korában, és tudat alatt újjászületik a sámán-zene. Most jön majd akkor az a rész, hogy még a lámpaburának is szelleme lesz (ebben gondolom lesz némi szerepe a japán kultusznak, ahol a politeizmus még mindig fontos része sok animének), majd a szimpla ógörög-stílusú politeizmus némileg fejlettebb zeneiséggel, majd jön egy megváltó és egy új középkor, gregorián muzsikával, majd egy újabb felvilágosodás újabb beképzeltséggel – és mindezek mellett persze végig tombolnak a háborúk, a kolonizálások (a’la XVI. század) és az inkvizíció.


Of Coffee

I’m surprised how much a double espresso can speed me up. Really… A single one could do the job as well, but i was so very sleepy that i almost spaced out while reading Queen Loana so i decided on the double one. Now i’m spinning at top speed, but i have the feeling that as soon as the coffee effect wears off, i’ll fall to sleep immediately. I’m so easily surprised. By stuff i that shouldn’t be surprising at all… Such as how addictive StarCraft can get after a few days—but you can see that much yourselves, if you consider that in the past three days i’ve been at home and still i haven’t blogged at all. It’s sometimes annoying how the computer players can mess me up quite quickly (i know, i know…), but sometimes i do the same… I can’t see any order in this as of now, but i hope i’ll be able to get better as time goes.