Eddig csak egy-egy napokra mentem ki a Szigetre (egyszer tavaly, egyszer pedig három éve), úgyhogy most nagy ugrás volt, hogy már májusban ott figyelt a polcomon az ottalvós hetijegy. Aztán múlt hét hétfőn elkezdődött a buli a Magyar Dal Napjával, hogy vasárnap éjjel egy körül záruljon (nekem) a Kowa koncert után. Nap közben változatos dolgokat csináltam: vagy strandon főttem (a Pünkösdfürdőn) vagy amikor épp nem volt strandidő, mászkáltam, Civil Sziget programokat nézegettem, neteztem a netsátorban, bevásároltam vagy a sátorban olvastam (Indul a bakterházat). Ahogy összeszámoltam, huszonnyolc koncerten voltam (plusz a Magyar Dal Napja), jöjjön most ezekből egy “kisebb” lista.
Long time no see
There was no reason. It simply happened like this: even though i could’ve written about a couple of things, i just… Well, to be honest i spent all spare time playing StarCraft with my brother instead of blogging or hanging out on the net. A lot more fascinating. But now here i am finally writing for you (and just for you!) about… about nothing.
I’ve finished an important job, i hope i can get my money by tomorrow—because tomorrow i’m leaving for the Sziget festival, and for that i’ll need a huge load of money (which i won’t have for sure, so there won’t be no land of milk and honey). Especially because i’ll have to stay in the capital for two more days because of my university hostel applications. Honestly, applying for that half room is a lot more complicated than applying for university education itself.
Today at the church i somewhat got “enlightened”: i figured out the plot of my book to be written, also the world, though i’ll still have to make up the characters and refine the whole thing into a novel. It’ll take a while for sure, especially since i’ll have to read the Bible a couple of times (especially the Old Testament and the Book of Revelations) and get a deeper insight into Kabbalism. I’ll enjoy writing it.
Az előítéletekről
Mebarak egy bejegyzése késztetett ennek a megírására. Pontosabban az adta az utolsó löketet. Sokszor lehet olvasni, hogy így meg úgy nem szabad előítéletesnek lenni, hát még a nagyobb blogokon a kommentek között milyen gyakori összeütközési pont, hogy milyen alapon ítél meg valaki valakit, ha nem ismeri, csak úgy-ahogy.
Az egy dolog, ha valaki a való életben előítéletes. Azaz ha egy csöves dőlöngél felé, akkor nagy ívben kikerüli, nem várja meg szent emberhez méltó jámborsággal, hogy mit akar. Ha egy galeri hangoskodó cigánykölyök áll az út közepén, akkor más irányba fog menni, mert tudja, hogy ezek bele fognak kötni, akkor is ha ott sincs. (Ugye első sorban ennek a kisebbségnek van sok gondja az előítéletekkel, de csak nevetek, amikor azt mondják, hogy alaptalan.) Az előítéletekre márpedig szükség van, mert ezért nem vernek össze naponta, ez a tanulás első lépcsője. Az életben maradáshoz kell, hogy egy kicsit drasztikusabban fogalmazzak. Tehát ha te mint egyén neheztelsz a cigányokra (direkt nem írok romát, mert: a roma nevet a magyar cigányok, a romungrok elutasítják ezt az elnevezést, kikérik maguknak: ők cigányok, nem romák – persze a kevés és hangos oláh cigány ezzel nem törődik), vagy úgy egyáltalán valakikre, akkor azt meg tudom érteni, amennyiben ennek van valami alapja. Olyan ez, hogy ha egyszer megtámad egy falka kutya, akkor onnantól kezdve félsz a kutyáktól, mégsem fog senki elítélni idegenkedésed miatt. Ne tessék ezt most összekeverni azzal, ha valakik viszont üldözik a cigányokat. Ezt legalább annyira elítélendőnek tartom, mint azt, ha valaki hatalmi pozícióban van, és mégis előítéletes. Akinek hatalom van a kezében, az nem dönthet úgy, mint egyén, hanem mint az állam manifesztációja, ergo nem lehetnek egyéni típusú félelmei, amikor hatalmi döntéseket hoz.
On weather
You could’ve heard me saying “i hate summer” a couple of times already. That may surprise a lot of you out there, so i should refine that sentence: “i hate the boiling hot of summer”. Consider: when it’s any other season than summer, the weather is all right: it may be cold, it may be raining, snowing, or windy, who cares: you can stay in the house, if it’s so critical, you can wear additional layers of clothes—but what do you do against the summer hot? Nothing. You could travel to northern countries, but that wouldn’t solve the problem, because on the one hand that costs a lot, on the other hand, you’d be a foreigner there, without friends and such. You can stay indoors, if you have an air conditioner or live in a old-fashioned village house, with walls as thick as of a fort, so that it’s conveniently cool inside—but what if you don’t have such a house? Go to the beach and let yourself be boiled. Well, that’s a way to solve it: you don’t try to resist it, instead try to enjoy it. But what if you have some official thing to do, have to wear a tuxedo and wait in front of the office of some clerk for hours, sweating yourself as dry as a mummy. The other seasons are a lot better: in autumn i’m always in crazy love, do fun stuff and usually i only remember the autumns of the years past; in springtime you can do whatever you usually do in summer, only that it’s not that unbearable; and in winter there’s Christmas, there’s snow and it’s cold, you can skate and it’s fun altogether. Summer can be fun too, but i can’t stand the hot.
FLCL
Kezdetnek leszögezném, hogy elfogult vagyok: az FLCL-t ma éjszaka néztem meg a nosleep alatt, egyhuzamban, és azonnali hatállyal átrendezte a top 5 anime listámat, betolakodva az előkelő harmadik helyre (Suzumiya és a Cowboy Bebop mögött). Abszolút kaotikus őrült agymenés, olyan szintű szürrealitással és mértéktelen (látszólagos) idiotizmussal megspékelve, hogy az első két perc után már nem lehet tudni, hogy egyáltalán ki-mi-mit-hol-miért-mikor (ugye az újságírás öt W-je). A tempó néhol eszeveszett gyors, néhol pedig kényelmes Zsigulis nagypapi módjára döcög. Mindenből kapunk az elején: csendes városnézés (helyszín Mabase városa, ahol a hegy tetején a Medical Mechanica “üzeme”, egy hatalmas vasaló gőzölög) és két szereplő bemutatása után (Naota, a főhős, kiskölyök, akinek mániája komoly felnőttnek látszani, éppen Mamimivel tölti az időt a folyóparton, aki rajong a srác Amerikában baseballozó bátyjáért) berobban a képbe egy rózsaszín hajú csaj (húsznak látszik, tizenkilencnek mondja magát, már nem mintha számítana) egy robogón, és igen lendületesen fejbevágja Naotát egy Rickenbacker basszusgitárral (persze csak miután legázolta és szájon át lélegeztette). (Nem, még nincs itt az ideje a “WTF?!” arckifejezéseknek.)
Plans for tonight
Since i’m in the nosleep competition, i’ll have plenty of time to do whatever i want in the coming many hours. I have a couple of planned stuff on my “to be done” shelf, including doing at least three knotted bracelets, reading (and possibly finishing) at least two books (Abigél by Szabó Magda and Indul a bakterház by Rideg Sándor, both of which i should’ve read for the finals, but i didn’t), watching anime (probably FLCL and Venus Versus Virus), listening to music, blogging (i’ve been pressured—not as if that’s a problem—to do more german posts) and… well, whatever may turn out. I may go for a walk in the mountains or something like that. We’ll see. Oh, and i just realised that i have a couple of interesting subjects listed on the same shelf, so you’ll probably get a few nice articles and/or short stories too.
Történetek
Tegnap délután befejeztem végre a Kimet, Kipling nagy művét (a Dzsungel Könyve mellett persze). Az utószóban Sári László olyanokat írt Kiplingről, hogy csak néztem, de ő sem igazán érti, hogy mégis miként lehet, hogy a többi műve mellett olyan nagyszerű dolgokat is írt, mint a Kim vagy Maugli története. Magával ragadó ez a könyv, beszippant a még angol gyarmat India sokszínű világa, a kémek és az átlagemberek élete, meg úgy egyáltalán az egész… olyan, mintha valóban ott lennék a Himalája előhegységeiben, orosz térképészeket keresve, vagy valahol útban Kabul felé egy lókereskedővel. Nem szabad ezt a könyvet kihagyni, én mondom. Nagyon jó olvasmány.
Tegnap este hosszú idő után újra láthattam Mr John McClane kalandjait a Nakatomi toronyházat elfoglaló csapatnyi terroristával. A Drágán add az életed volt nekem az a film (a Reszkessetek betörők! 3-al és a Macskafogóval egyetemben) amire azt mondhatom, hogy igen, én ezen nőttem föl. Rongyosra néztem még anno videón, és most nagyon jó volt nosztalgiázva előre lepörgött a fejemben az összes jelenet.
Most pedig nosleep van, és feltett szándékom megnyerni. Van jópár tervem, hogy mivel fogom elverni ezt a rengetegsok ébrenlét-órát, most éppen az következik, hogy öcsivel StarCraftozunk. Sokat fogok ebben az időszakban blogolni, úgy érzem.
