Month: February 2009

Ideje

Vasárnap vasárnap volt, hétfőn nem volt net a koliban, én most itt. Sok minden történt ezekben a napokban (vagy nem), mint általában amikor nem tudok blogolni. Vasárnap persze voltak kezem ügyében nagyon jó idézetek, amiket persze még azzal a lendülettel el is felejtettem. Ahogy majdnem elfelejtettem azt a podcast-kezdeményt, aminek az ötlete valamikor ma reggel született meg, amikor a Muvo elkezdte játszani a Vocari Dei-t a Pain of Salvation-től. Van egy sanda gyanúm, hogy sokaknak nem fog tetszeni, de még úgyis sok idő, amíg megszületik – ráadásul még csak két szám van benne, úgyhogy még nőnie is van hová.

ね~ 秒速五センチなんだって。

え?何?

桜の花の落ちるスピード、秒速五センチメートル。

Vasárnap este megnéztem a 5 Centimeters per Second című filmet. Ai anno furcsán nézett rám, hogy miért pont ezt… Én meg közben/utána pár pillanat erejéig gondolatban fogtam a fejem, hogy miért pont most. De sebaj. Nagyon szép szerelmes film. Olyan nagyon szomorú fajta. Azon meg se lepődtem, hogy itt-ott mintha az én életemből lopkodtak volna bele – bár gondolom ezzel mindenki más is így lett volna. Nagyon jó volt… olyan, ami megérdemelné, hogy többször is megnézzem. Csak óvatosan kell bánni vele. Nehogy túladagoljam, vagy rosszkor jöjjön a dózis. Mint mondjuk most. Így veszélyes. Nagyon mély szomorú-szerelmes hangulatot tud kelteni.


Slow? Quick?

This week i really enjoyed most days… In the evening i was always wondering if all those stuff really happened that day, but yet i’m now at thursday evening and there’s still a day to go. But at least my timetable’s fixed now so tomorrow morning i’ll fix some visits to the dentist—even though i don’t like to go to any kind of doctor i rather do it now than to have more serious trouble with my teeth in Japan.

In an hour a (hopefully) great party is to start here, i can’t wait, finally there’s some life in the dorm. Really a rarity (most of the time it’s a bit too quiet, and extremely boring). Oh, apropos boring, today i had a few… interesting classes. First a programming practice, where i couldn’t help but be annoyed by the way the teacher speaks, with all those nervecracking additional sounds. Then the finite maths practice, which was really interesting, no joke, i can’t really recall any class where i was thinking so much and so intensely and yet so fun. That was later balanced by the law and management class which mostly consisted of monotonously writing down anything on the projector screen, and even though, or because, it was just that, it was so very boring… hard to bear.

The diary of Vale aged 19 and a half, february 12, 2009.


Downtempo giusto

Itt a koliban a konyhában van kiragasztva egy felhívás a csütörtöki bulira, amin természetesen muszáj ittlennem (az egy kár, hogy a másik szakkolimban meg pont akkor van a helyi kocsma nyitóbulija, remek összhang), és az a plakát elég durván néz ki. Egy kicsit agyonbonyolított poén-kotta, annyi vacakkal teletömve, hogy csak na. De ahogy ebéd után (van tán már tíz perce) vonulgattam fel s alá mindenféle dolgok után rohangálva (mosogatás, klotyó, tea, nincs összefüggés), beugrott, hogy hát a downtempo giusto az milyen lehetne. Úgyhogy azóta downtempot hallgatok jútúbon (szigorúan nem jútyúb, azzal a világból ki lehet kergetni) és ez lett a bejegyzés címe is…

Ebből gondolom (még nem) látszik, hogy azért most igencsak jó kedvem van. Reggel ugyan nyolcra kellett mennem (csak a kedden van ilyen, szerencsére), de cserébe tíztől volt két óra szünetem (ugyan akkor hivatalosan még négy óra volt), ami idő alatt megjártam két Szabó Ervin fiókkönyvtárat. Tegnap este ugyanis eszembe jutott, hogy ha már úgyis be vagyok iratkozva, akkor hadlássuk, hátha van japán nyelvkönyvük (konkrétan a Maszanori féle legendásat kerestem), és nocsak, két helyen is kölcsönözhető volt. Az elsőben ugyan nem találták meg (ki tudja mi lett vele), de a másikban igen, úgyhogy hamarosan (sajn oda is külön be kellett iratkoznom, mert még mindig olcsóbb így, mint az össz-Szabó Ervin bérlet) már a táskámban lapult. Hurrá!


So

I was dead tired up till now. I still am, but now i made myself a coffee as strong as possible so that i could at least do something except for laying on my bed doing nothing. Now i feel that it has its effect, though in an hour i’ll make a tea too so that the caffeine income would be about three times normal. Who cares, i hate to be that… washed.

But i won’t work on my top priority project now. That deserves full attention and a clean mind, neither of which i could provide now, so i’ll rather work on it tomorrow. Today i’ll try to do as much of the remaining of my blog-rework as possible. I’d really want to finish it. I know already that most of you won’t like the new look. It’s way very simple. But at least i did the templating so that it’ll be very easy to change. We’ll see. I won’t change it i think.


Amúgy fáradt

Nem tudom, mi van velem mostanában. Tegnap a fővárosban volt intéznivalóm (mindig Pestet akarok írni, de ez meg annyira megtévesztő, mert ugye az egyetem és a koli is Budán van), az indexemet adtam le a TO-n (meglepetésemre nem is kellett sorbaállni), csak előbb még az Eötvös koliban is bemutattam, mert úgy tűnik nekik nem sikerült még rájönni, hogy bizony a jegyeim és az átlagom is ott van az ETR-ben nyilvántartva. Túléltem, csak estére nagyon fáradt és még annál is nyűgösebb voltam (a kettő között sejthető volt némi kapcsolat). Minden szabad pillanatomban Agatha Christie Hétvégi gyilkosság könyvét olvastam, este ki is végeztem – azért csak este, mert a hazaúton teljesen véletlenül összefutottam néhány volt osztálytárssal, úgyhogy nem volt képem olvasni, inkább szocializálódtam. Este még nekiültem a Kiberiádának is, nagyon fog tetszeni. Ma reggel azzal nyitottam, hogy (édesanyám unszolására) elmentem fogorvoshoz, és azt hiszem, jól tettem, mert a nyanya közölte, hogy beza három lyukas fogam van (mellesleg a maradék három hetesem – az egyik már meghalt, először megpattant, majd egy nyáron fölrobbant, azzal a lendülettel ki is húzták), és azokat nem árt (gondolom) még Japán előtt rendbehozatni. Meg fog történni. Csak ne utálnám a fogorvosokat…

Fullextrás jóhír ma reggelre, hogy a rangsorolásos jelentkezés után három tárgyról ledobtak, és a háromból kettő kötelező. Ebben az a vicces csak, hogy másra vagy nem férek be, mert egyszerűen nincs hely (160 hely van, és szerintem nagyjából kétszer annyian vagyunk még), vagy olyan órákkal ütközik, amiket nem tudok átrakni, mert egy van belőlük. Kedves.


Recent music

I can’t wait to hear the new Gathering album coming this spring. I hope they’ll do something of the quality of if_then_else. I’m in love with that. It’s simply fantastic. I don’t know what came to musicians in 2000, but that year spawned great stuff. Just a few examples: the Dark Ride by Helloween, Brave New World by Iron Maiden, Modern Szerenád by Macskanadrág, Wishmaster by Nightwish, Crimson by Sentenced, and i could go on with the list for a long time still.

Now there’s also a nice bunch of great music, but also a lot that disappoint me. For example the new Iron Maiden album is nowhere near the level of Brave New World or Dance of Death, and that’s not what i expected, even though it’s still great.

The new Rage, Carved in Stone’s pretty good too. It’s almost as good as Speak of the Dead, which was simply fantastic (2006 was a great year in music too). The title song, Carved in Stone is very catchy, i was humming it for days now. And there’s more like that on the disc… Great.

All that is left now
Is only names carved in stone
Forgotten heroes underground
Not much is left now
Some rusty nails and rotten bones
The dead heroes names carved in stone

Rage – Carved in Stone

Reményteli

Ugyan a terveimet a szünetre nem tudtam tartani, de így is optimista vagyok. Második félévben (úgy tűnik) egy kicsit lazább lesz az órarendem – igaz cserébe minden nap lesz órám. Viszont összességében így több időt tudok ráfordítani mindenre, többet tudok olvasni, tanulni (most főleg a japán lesz a fontos) és melózni. Jó lenne még azokat a melókat, amikbe most komolyan beleugrottam befejezni áprilisig, hogy már legalább a világ túlfelére ne kelljen magammal cipelni őket. A blogom jól áll, már csak kevés kell neki, hogy működőképes legyen – például a kommentelés, a felhasználókezelés és az admin felület. Nem olyan sok. Egy másiknak most készültem el a (remélhetőleg végleges) design-tervével, ezt úgy saccolnám, hogy egy hétnyi folyamatos meló lesz vele (hét-nyolc nap csak erre szánva), ezért úgy számolok, hogy kb egy hónap, mire elkészül. A weboldal többi részén is dolgozok, de azokon korántsem olyan intenzitással, mint ezzel a kettővel – nem igénylik, tényleg egyszerűek (két-három napos melónak becsülném). Plusz múlt héten újra fejest ugrottam a japánba, és örömmel láttam, hogy közel sem felejtettem annyit, mint gondoltam, úgyhogy két-három hét alatt helyre tudom magam pofozni. Meg most olvasok is, éppen Agatha Christie-ket, de lesz még más is a héten.


World Embryo

Saturday morning i was just downloading my usual dose of Bleach and Naruto manga from MangaShare, when on the first page the featured manga caught my eye. It looked awesome. (Since then i just go to the front page and reload a couple of times to see if something interesting pops up, eg that’s how i learnt about To-Love-Ru.) It was called World Embryo, and it’s great. And quite difficult to find, because it’s already licensed in the States. (That means most of the manga sites take it down, claiming i could buy it. Yeah, i could, almost as easily, as from Japan.) But after looking around and searching and a bit of luck i found most of the chapters on MangaHelpers. (If you download there, don’t forget to click “thanks!”)

The story is great. There’s a mysterious infection spreading through electromagnetic waves that turns people into monsters called kanshu and those trying to stop them and find the source of the infection, NEFT, their “annexed department” FLAG, but mostly and only jinki users. There’s also a cocoon. The graphics are fantastic, and altogether it’s one of the best manga i’ve ever read.

Luck it’s still ongoing. Bad luck is though that chapters are not released weekly but monthly, but who cares, as long as the quality’s so great! By the way, the mangaka is the same Moriyama Daisuke, who did Chrno Chrusade.


Skins

A plörk már csak azért is veszélyes, mert könnyen kezd el újabb és újabb sorozatokat nézni az ember. Például ott hallottam, hogy a Skinsnek lesz harmadik évada (most már van), és ugyan nem láttam az első kettőt, gondoltam belenézek. Aztán hehe meg húha.

A partikarakterek nagyon jellemzőek, sőt ismerősek – bár azért nálunk a józan ész egy kicsit bőkezűbben osztatott. Talán. (Néha azért elgondolkozok, hogy Cook (akinek amúgy milyen iszonyat poén a kiejtése!) mit hordoz a gyomra helyén, merthogy annyi szeszt aki egybe lenyel, az nem úgy sétálgat – ez sajnos nagyon tapasztalat.)

Mindezt mondom az első két rész után. De ez az a sorozat lesz, amit végig is fogok nézni. (Valahogy sokkal inkább követem az olyan sorozatokat, amikre mindig kell várni egy hetet, mint amik már készen vannak. A How I met your mother első szériáját sem fejeztem még be, pedig mióta…)