Month: April 2009

What interests me

Actually… i have no idea what to do with my life. Don’t come with that culture shock pep talk of being of high value and stuff—i’m not depressed. I didn’t really know what to do from the beginning. I chose information technology to study at home because i liked to code websites and thought it might be fun. It was, but not that much. Then there is what i applied for here: economics, diplomacy, politics. Interesting stuff, with a lot of money in them, a lot of possibilities and not least ways to help my country. But that’s still not my dream. I have two goals: comparative linguistics and typography. At least so i think now. The problem is, i have no former education of either. I was in maths and history advanced class in high school, didn’t have a thorough education in arts or languages, and have already forgotten most of what they tried to teach me. But still. Languages are interesting. I think. Typography is fun to do. I think. From the outside… From the “outside” programming seemed fun as well… It was interesting to see the integral signs in my maths book in high school, but by the time we got there it was just another thing we had to learn, nothing special. I guess the trouble all comes from that i actually have no dream. I just see a few stuff, think it’s interesting and jump in. Later it might not be so fun… (But japanese typography surely has to be improved, it’s just simply terrible.)


Mégse

Ma órák után nagy svunggal nekiindultunk Balázs-senpai kíséretében telefont venni – végül aztán mindent vettünk, csak telefont nem. Ugyanis az au-nál kezdtünk, Robival, és mondjuk úgy, hogy elhúzódott: szerintem három óra várakozással keveset mondtam. Utána még beálltunk a Softbankhez, de reménytelennek ítéltük, úgyhogy Adina-san meg én majd szombaton futunk még egy kört. Sikereset, nagyon remélem. Holnap este meg a TOFSIA-lányok szervezte welcome party-n fogok tengődni, remélem jobb lesz, mint ahogy Jacqui (egy amerikai lány) jósolta. De ha már beleéltem magam a vásárolgatásba, kaját vettem. A kenyerem úgyis elfogyott, úgyhogy azt, meg akkor már halat holnapra, meg citromot rá, meg olajat alá. Jó lesz. Persze rizzsel fogom enni. De a mai menü se volt rossz: délben a saját gyártású curry, most este meg beültünk egy helyre, ahol okonomiyaki-féléket ettünk. Izgalmas volt… A lényeg: az asztal közepe egy forró fémlap, amire kipakolsz különböző cuccokat, és sütsz belőle valamit, aztán megeszed. Nekünk volt tengeri-mindenfélés, rákos-sonkás-tojásos, kimcsis (ötletem sincs, hogy kéne ezt hivatalosan írni, valami koreai kaja) meg még egy fajta, ami most nem ugrik be. Nem mind okonomiyaki volt, de az elkészítés módja hasonló. A jövendőre tekintve pedig születtek tervek: egy onsen (forró fürdő) látogatás, még egy karaoke meg egy meccs a stadionban.


Maholnap

Ma kivételesen tanultam. Tegnap egész délután a tornacsarnokban éltem, hétfőn fociztam, vasárnap még nem volt mit, úgyhogy ma nekiültem, és tekintve, hogy holnap és holnapután előreláthatólag ismét nem sok időm lesz, ma tanultam. Írtam egy fél oldalas fogalmazást a családomról – lehetett volna több is, de nem gondoltam végig előre, aztán amikor feltűnt, hogy még ide-oda lehetne két-három sorokat beszúrni, már nem volt hangulatom újraírni az egészet, hagytam hát. Elsőre ez is megfelel. Piszokmód nehéz megállni, hogy ne szótárazzak mindenfélét agyba-főbe, de nem szabad, mert olyan marhaságokat tudok kihozni belőle, hogy csak na. (Ez mondjuk a magyar-japán szótár előnye, ott tényleg tudom, mit kaphatok, nem úgy, mint az angol-japánoknál.) A rendkívüli tanulós alkalmat megragadva megcsináltam egy fejezetnyi leendő házit is, meg elolvastam a “megtanulandó” párbeszédeket – eddig még egyet se tanultam meg, nem is igazán kell, csak minden nap az első órában párokban elő kell adni, arra meg elég az óra előtti öt perc. A kanjik is kezdenek valahogy jobban menni, a mai húsz új (a nem-óraiak) meglepően gyorsan meglett (szinte mindnek a volt a gyöke). Még átnézem az óraiakat is, aztán hagyományokhoz hűen éjfél után alszok.


Taste

The tastes around here are so strange. All the foods have the basic flavour composed of those unidentifiable veggies, and then comes something additional. On the other hand, even if i make my own tea, with water, tea, milk, honey, it’s not the same. I think the water boiler does it: gives the water a strong plastic flavour. I’ve felt that flavour on a couple of things here and it’s quite disturbing. But at least the rice cooker’s not doing that—i’d go crazy if i had to eat plastic flavoured rice everyday. I hope very much that the water boiler will lose that flavour as well.

Curry is all right. At least the ones i ate so far lacked both the annoying veggie flavour and the plastic-ish too, that’s why i eat curry every second day and something else every other. Like i have some kind of… topping? for the rice (no laugh, i really don’t know how else to explain that), one which is only veggies and such, the other also has some meat but the flavour is more or less the same. But that won’t be all: i really want to make myself some nice fish dish (what a rhyme, oh my, what a rhyme, i’ll go and rap under the sky!), tomorrow i plan to get the ingredients, and make it just as it should be. I hope i’ll manage. And maybe friday for lunch i’ll take udon, i haven’t eaten that yet. Fujimura sensei said that’s the best (even though she has a catchphrase: no way she would start a sentence else than それでは、じゃ~ (soredewa, ja…)—funny only at first). I also should get myself soba, some kind of sushi and whatever else traditional japanese food there is. Suggestions welcomed. (For other meals as well.)


体育

Tagnap délután, hiszen csak két óránk volt, már fél kettő körül a tornaépületben kötöttünk ki. Csak hogy jól érezzük magunkat. Bejött. Kezdtünk röplabdával, bár azt nem sokáig játszottam, aztán megtanultam úgy-ahogy tollasozni, majd amikor a pingpongklub átvette az uralmat a terem fölött, akkor maradtam velük játszani – így végül nyolc után haza is értem, beugrottam a zuhany alá, ettem, kanjikat tanultam (rémisztő látni, hogy 125 kanji vár ismétlésre) és tizenegykor már bedőltem az ágyba… Ma reggel azért éreztem, hogy csináltam valamit, a lábaimban főleg, a karomban igazán csak délben, amikor a pálcikákkal operáltam – na az poén volt még egy totál izomlázas csuklóval. De legalább megtanultam egy pingpong mozdulatsor alapjait. Így se rossz, de még közel sem elég. A tollas nem az a lassú és kényelmes tóparti pötyögés volt, hanem háló fölött, csapkodósan, gyorsan. Eleinte el se találtam a labdát, de a vége felé már az adogatás szabályait is kezdtem felfogni. A hétfői foci és most a tegnapi tesinap után ma pihenek, nem csinálok semmit, csak tanulok. Meg eszek, most is farkas éhes vagyok.


Foci

A foci pedig jó volt (fél héttől fél kilenc körülig játszottunk (megszoktam a gurai kényelmét), négy csapat volt váltott hatperces meccsekben, pörgős-izgalmas – bár nem rémlik, hogy akár egyet is nyertünk volna, nekem volt egy gólom), most már a tornaépületben is eligazodok – legalábbis a nagytermet (gondolom az azért az volt) megtalálom. Reménykedve vittem magammal a tusfürdőm és a samponom, hogy hátha ott le tudok zuhanyozni, és akkor egy nappal kevesebb a vízfogyasztásom – sikerült is, lezuhanyoztam-hajatmostam, bár a vége izgalmas lett: ugyanis nagy ésszel épp csak a törölközőmet hagytam a szobámban. Úgyhogy a ruháimmal szárítottam meg magam és az utolsók között távoztam a már lekapcsolt villanyok alatt. Utána még körülnéztem, kerestem Radot, hátha van valami élet valahol, de nyilván van, mert nem volt a szobájában, sajnos a menzán most nincs valami esti klub-parti, úgyhogy csak hazajöttem, bedobtam a rizst a húsos fajta adalékkal a főzőbe, a múlt heti szennyest a mosógépbe és eltekertem ahogy voltam (a nedves haj miatt a füles sapkámban) a százjenes boltba, narancsléért. Vettem is négy dobozzal, egyet meg is ittam most vacsorához. Ijesztő. A fényképezőmbe való elemek meghaltak, vennem kell újat. Valahogy nem hajlandóak feltöltődni és nagyon gyorsan lemerülnek. Terigetés, vacsora, most ez, aztán egy gyors tisztálkodás és kivételesen már éjfél előtt alszok. Tanulást hanyagolom, mert az első tizenhárom kanji azért megy még. Majd holnap… Most hulla vagyok.


Második ébredés

Egyszer csak eljön az, amikor már nincs lejjebb, és hirtelen újra a csúcson érzed magad. Azt átélni, és kiélni az igazi. Nincs is jobb, mint egész nap majd belepusztulni a fáradtságba és az éjszaka rövidke alvásban elgémberedett nyak sajgásába, de azért próbálni valami értékeset megtalálni egy pocsék napban – aztán egyszer csak robban a dolog, és két spontán szendvics után újra ott van a negyvenkét megavolt belső feszültség, az érzés, hogy élek és nem egy világító képernyő előtt vegetáló zombi banán vagyok – bár mekkora poén már, hogy matekon az egyik csoporttársam “beceneve” Banana… aztán még furcsán néztek ránk a körülöttünk ülők amikor Adinával majd belefulladtunk a nevetésbe az egyébként szédítően unalmas kocka-szókincs óra első percében – el tudjátok képzelni, milyen poén a komplex szám kanjijait tanulni, amik összességében talán már 70 vonás fölött vannak? (Nem számolgattam, de poén leírni és megtanulni úgy a kanjikat, hogy még a tanár is rossz vonássorrenddel írja – de még csak nem is hogy a tíz nullával megáldott gigászi szám rendkívül gyakran használt írásjelét (még magyarul se tudom, hogy hívják azt a számot, de japánul azért tudjam!), hanem már a tízezret!) Nem, nyilván. De legalább ma van foci, úgyhogy majd tényleg kimerülten fogok nekiülni este kaját főzni magamnak, miközben az elborult párbeszédeket próbálom megjegyezni – nameg a mai 20 új és nagyjából száz ismétlendő kanjit. Az IKE IKE pedig poén, ha nem japánul lenne, akkor a következő karaoke-éjszakán kikérném magamnak – így viszont reménytelen, még az Ajikan Flashbackjét se tudtam énekelni kanából, pedig annak még a szövegét is tudom nagyjából… Most pedig: foci!


Know yourself!

Yesterday evening i was free, had nothing really to do, so i took a few Facebook quizzes. Stopped somewhere around fifty… It turned out, that i’d be a mercenary mage in an rpg, Jimi Hendrix in the ’60-s rock-scene, though i’m more akin to the ’40-s, with star tattoos all over me, teaching fifth graders, have the nature of Robin Scherbatsky from HIMYM (hope not), and that of House from his series (hell yeah), though i alone am Megadeth, and the muppet Janice, really crazy, kissing adventurous, a pure-bred golden retriever, around the mental age of seven (according to another test between 11 and 20, correct), with eyes shooting red energy beams (thus i’m Cyclops the X-Man), should be able to identify with the Beatles song I’m the walrus, and since i’m out of metal (chinese zodiac iron snake), i’m the transformer Jazz, on a boat munching Reese’s cup (whatever that would be), in the form of Edward Scrissorhands, watching the movie Footloose, majoring in criminal justice, having the typical house of an avid adventurer, am Dionysus in human body, with a freak style from the ’60-s, will probably (not) name my daughter Jordan, drinking ice coffee at Starbucks without sugar or cream, know women about 50%, am (not) black as Kanye West, with the spirit of Rambo, and also am a zombie banana, was a stoner in high school (almost), among friends i’m the happy-go-lucky who was british in his past life, not to mention the spirit of Fidel Castro possessing me, since i’m the king of the night, also purple, have a crush on someone (really?), supposed to be a loyalist (am i?), shouldn’t get into a relationship just stay “best friends”, since bachelorhood is my forte, and am sexually fierce (hehh), am the summer itself, my intelligence is “very good” and i managed to type all this stuff in a not so long time.


Karaoke

Péntek délután Chofuban nyitottunk, ugyan szemerkélt az eső, mi hősiesen elbringáztunk a Seiyu-bä kajákat venni – otthagytam jó sok pénzt, de cserébe ez egy héten belül megtérül. Vettem rizst öt kilót, és ahogy a helyzet áll, ez egy hónapig ki fog nekem tartani… Nem csak azt, de kenyeret, vajat, tejet, narancslevet, tehát nagyjából mindent, amit fogyasztok. Azt majd még ki kell találnom, hogy az egy órás ebédszünetben hogy fogok megebédelni itthon, de megoldom. Útközben felmerült, hogy valamikor majd kéne menni karaokézni – és akkor már miért ne rögtön aznap este? Úgyhogy összetoboroztuk a kis társaságot, amihez még csapódtak is néhányan, és irány a Deep Blue a Musashisakai állomásnál. A fele bagázs hazajött éjfélkor, de mi maradtunk reggelig, és csak az első vonattal jöttünk. Izgalmas este volt, meg kell hagyni. Engem is meglepett, hogy egyáltalán nem voltam agyhalott szombaton, bár azért amikor este leültünk a társalgóba beszélgetni (még egy hosszú este), már kezdtem érezni a hat óra alvást. Mentünk Radoval telefont venni, de nem jártunk sikerrel, mert nem volt velünk senki, aki igazán tud japánul, mi meg csak minden harmadik szót értettünk az “eladó” szövegéből… Ma meg már voltam templomban, tegnap este főztem először rizst a célszerszámmal, ma ismét, a tegnapi valami instant zöldségkoktéllal, a mait curryvel ettem. Holnap meg jön az első iskolai kanji-adag.


Left

Yesterday Kim-san offered to teach me how to read hangul, and today in the lunch break i asked her to write down and explain as much of it as possible. I won’t be reading korean stuff fluently tomorrow, but i’ve started on the slope, and there’s no turning back now. If i learn that writing as well, i’ll have the roman, the japanese, the cyrillic and the hangul in my bag in case of need. There’s still way to go, as i don’t yet know arabic, hebrew, khmer and a couple of others at all…

Unrelated. Tomorrow i’m going to buy some food, because something always runs out: now it’s the turn of bread, orange juice, milk and cucumbers. And if i’m there, i’ll get myself rice (five kilos will surely last for a while) and something to put on the rice, such as curry (as of now, instant versions, later on i might try cook something myself). Oh, i forgot to mention in the shopping post that i also bought myself a bowl to eat such stuff from. It wasn’t easy to find the right size, as the normal japanese rice bowls are just too small for me, the larger ones are just too large, but this one’s just fine. Simple looking though… i’ll decorate it somehow once i have any ideas. Or i’ll just ask Adina-san tomorrow, since she said she’ll be coming to Seiyu as well—she was the one who found me the bowl at Nitori. (We’ll continue our “newlywed shopping”, as she noted, we looked like a young couple getting the necessary stuff for their new apartment—the first stuff after furniture.)