Month: October 2009

The trip

October 16, 2009
valeblog
0 Comment

It was a great trip, and not induced by any hallucinogens. We left soon after nine yesterday in the morning, and got to Yamato, Yamanashi (大和, 山梨県) before noon. Our room was guys-only (too bad), and huge, divided into three parts. After lunch we went hiking into the mountains. It’s beautiful, felt so much like home with the mountains, forest and river… It was funny that the river had some kind of metal in it, so it’s not drinkable, just i didn’t know that before drinking two handfuls of it… Please attend my funeral (joking). After that we had a program where i made a wooden photo stand.

In the evening we had a campfire event, with guitars, singing and dancing, then a kanji game-something, and that was it. Of course i had to jump over the fire, even if it was already dying then. From then on, we were playing games, first in the cafeteria then in our room, mostly cards, then from some time very late, in the common room. I went to sleep around five, but i had to wake up before 6:30 for a meditation. I set my phone to six, but i didn’t wake up when the alarm went off (meaning i was sleeping pretty deep), so i was close to being late when i woke up around 6:25 by myself. The meditation was not exactly how i expected, first it was very short. I think that the time we actually spent in silence was no more than ten minutes. Couldn’t really figure out any better solution than 42 in such a short time… Then we went to an elementary school, which was fun (unexpected), and after lunch once again we worked, the result of which is a wooden toy for me. Came back home, and here i am…

Back

October 16, 2009
valeblog
0 Comment

Start with wednesday. Morning wake up just in time to get to the grammar exam, then run to the other side of the campus for health check. There i naturally fainted after they took my blood, but this time i told them in advance about the problem so made me lie down beforehand. Lay down, took blood, next memory waking up there with a ringing in the ear and a “where the holy hell am i?” (yeah, even hell occurred before the blood sampling) thought in head. They were not sure how and what to, because i was out of line with going there earlier because of some reason detailed later in this post. At least i now know that then i was roughly 65 kilos (expected more), 179 cm (expected more) and that ten minutes and four-five examinations after the blood sampling (when i already felt alright), my blood pressure was still around 80/40 (at least i recall these numbers). Of course after i got free my first way was to the kombini and bought a Snickers and a Coke. Then ran off to Ikebukuro to begin my adventure…

I got dreadlocks. It took a lot of organizing, hell a lot of money and i sat eleven hours in one place. Was a relief to stand up, with my head covered in dreads. The shop people were really nice, we talked a lot, nice language practice. Hiro, a japanese friend helped a lot, without his help this couldn’t have been accomplished. He fixed a lot of stuff for me, lead me there and everything. He even got me the new album, 45°↗ of Sex Machineguns as birthday present (not to mention, limited edition). I was and am lost for words to express my gratitude. It was almost midnight when (roughly two hours the shop closed for everyone else) my hair was finished. I got the last train, bought dinner (lunch) in Sukiya (before that i only had breakfast, that Snickers and a few candies) then joined the remains of a cocktail party in the second dorm. Went to sleep around four, woke up at eight, then came the trip to Yamato, Yamanashi…

Meredek

October 13, 2009
valeblog
0 Comment

Azért ez így durva. Majdnem sikerül kikészíteniük. Még két nap így telne és végem is. De szerencsére már csak egy van. Tegnap déltől éjjel kettőig folyamatosan (egy fél óra ebéd- és egy fél óra vacsoraszünettel) kanjikat, szavakat tanultam. Nem mondom, hogy üdítő volt. De legalább megtanultam nagyjából mindet, 90%-ot remélek legalább a vizsgától. Az olvasásértés nem volt nehéz. De utána kivégeztek.

Kiderült, hogy holnap kötelező eligazítás lesz a kirándulással kapcsolatban, délután meg szintén kötelező orvosi vizsgálat – állításuk szerint vérvétellel (bár remélem hogy nem, mert az ellenőrzőlapon olyanok vannak, hogy vérszegénység meg sárgaság, ami azért lehet kideríthető máshogy is). Legalább meglesz az első ájulásom Japánban. Hurrá. A probléma az egésszel csupán annyi, hogy nekem déltől programom van, méghozzá két hete lefoglalt fajta, úgyhogy eszem ágában sincs kihagyni. Pláne hogy nem volt egyszerű megoldani. Ergo ma megpróbálom kihúzni a tanárból az “eligazítást” (a másik felelős tanár tett az egészre magasról, pedig jó kamut találtam ki a programra, közölte hogy az én bajom, ha nem tudok menni, akkor 困ります – “anyád hogy van?” érzés, ugye), holnap meg vizsga után rögtön megyek ájulni, akkor talán odaérek kis késéssel még. Meg persze próbálok befurakodni a vizsgálaton az első helyre, úgyse fognak gyorsan kiengedni miután összeesek nekik.

De legalább onnantól kezdve szabadság, irány Ikebukuro, hogy minek az meglepetés, este meg karaoke lenne jó, feszültséglevezetésnek. (Gyanús hogy különben az idilli utazásból brutális lincselés válik.)

Ja meg mellesleg tizenkét fejezetnyi nyelvtanból vizsga. Ugyan, gyerekjáték.

Dangerous

October 12, 2009
valeblog
0 Comment

I’m studying for seven hours non stop and i’m nowhere near the end. Scary. My body’s full of energy, but my head hurt i’m so much mentally exhausted—already. And i still have 419 words to learn/review. A pain.

I want it to be wednesday 10:15 am. Please, someone?

A huszadik

October 12, 2009
valeblog
0 Comment

Tehát tegnap megvolt, aztán el is telt a huszadik szülinapom. Nem volt (a (gondolom) általános elvárásokkal ellentétben) ordító nagy berúgás vagy ilyesmi – csak egy jó hangulatú vacsora. Ahogy hazajöttem a templomból, megebédeltem, megnéztem mi van az otthonról kapott jókora csomagban (a görkorim meg egy új hátizsák), aztán nekiálltam főzni. Jó magyar vacsorát akartam csinálni, sikerült is. Talán csak Adina nem lepődött meg a menü egy darabján se, de ez meg engem nem lep meg. Gulyás volt, meg mákos nudli (nem tudok rá jobb szót), étvágyhozónak otthoni házi szilvapálesz, az édességhez ötputtonyos aszú. Szóval extravaganza. Voltunk rá vagy tízen, nagyon jó hangulatú vacsora lett belőle. Minden elfogyott, kivéve az italokat. Utána eltakarítottuk a romokat, egy tányérnyi mákos cuccot házhoz szállítottunk Radonak, aki elég csúnyán lebetegedett. Játszottak még: Brazília, Grúzia és Szlovákia egy fél óra konstans nevetéssel éjfél körül, Grúzia és Üzbegisztán egy épp csak meghiúsult elég csúnya verekedéssel, Brazília biológiával, majd zárásképp Üzbegisztán (másik személy) éjjel kettő körül marshmallow (mályvacukor) “sütéssel”, ami során kiderült, hogy a japáni fajta bizony nem hogy nem sül, de olyan durván ég, mint egy “viharbiztos” öngyújtó. Nagyjából ennyi. Meg hogy megötszöröződött a telefonszámlám, annyit kellet kérdezni a sütés-főzés közben otthonról.

Időjárás

October 11, 2009
valeblog
0 Comment

Ma olyan jó idő van… kellemes őszi. A cseresznyefák már mind levedlették a leveleiket, de a többi fa még tartja magát. A nap kellemesen süt, de nincs forró meleg – pont jó. Ezt az időt szeretem igazán… Ilyenkor mindent lehet csinálni.

Meg kötődik hozzá egy csomó emlék. Párizs, Chicago, London, Königsbrunn, mindenhol ilyen időben (is) voltam. Meg aztán még korábbról, általános korból amikor sikerült megbetegednem és reggel az orvostól hazafelé, pont így sütött a nap, aztán jöttek az “ausztrál ifjúsági sorozat”-ok. Jó emlékek, na. (Vannak viccesebbek is, de ott az időjárásnak vajmi kevés szerepe volt.)

Mai program meg kb délután háromkor nekiállni főzni (most ugyan megebédelek), vacsorát, azaz gulyást és mákos… valamit, amit mindig gubának akarok mondani, pedig nem az, hanem valami nagy szemű krumpli-nokedli. Találtam ötputtonyos aszút is, jó lesz hozzá remélem. A bevásárlás többi része vicces volt. A Hanamasa személyzete már biztos emlékszik rám, hogy folyton zaklatom őket – marhalábszár, sertéscomb, petrezselyemgyökér (azt se tudták, mi az), babér. Ja, a babér még különösen: utána ugyanis elkerekeztem Chofuba megvenni a bort. A Hanamasában volt babér, de száz gramm, ami mondjuk egy évre elég lenne nekem, úgyhogy inkább kerestem kisebb kiszerelést. Találtam is (három-négy kis levél), már fizetnék amikor a pénztáros közli, hogy 452円… A Hanamasa nagy csomagja volt 250… Nem főzök hozzá semmit.

Ebéd curry, utána pedig végre megnézem mi van az otthonról kapott szülinapi csomagomban (itt van már egy hete, de önkontroll).

Thank you my teens!

October 11, 2009
valeblog
0 Comment

二十歳になった。

秘密の手紙を
空き箱に隠している場所
遠い日の記憶を覗いたら
近づいてる10代最後の日までに
やり残した事がまだありそうで焦る

大人には　なりたくないと思ってた
だけど感謝してる
Thank you My teens

歌うことばかり
くやしさも　またすぐ歌にした
それだけでチカラに変えられた
友達には　少しでも　よく思われたい
気にしてないつもりなのに見栄っぱりだ

新しい出会いが夢を支えた
だから感謝してる
Thank you My friends

大人には　なりたくないと思ってた
だけど二十歳になる
Thank you My teens

Yui – Thank you my teens

Rancid

October 10, 2009
valeblog
0 Comment

October 9, 2009 brought my first punk concert in Japan. And it was great. The first band, SA were, are and will be the first and self-proclaimed best punk band in Japan (agreed). They did a huge show (especially considering that they’re not exactly youngsters), and i had my first moshpit experience in Japan, and it was the same as for example on Die Ärzte on last year’s Sziget. To be honest, i don’t know SA much but they made a great gig. And they were very open, Naoki, the guitarist was shaking hands and talking with fans after the end of the concert.

Rancid did great as well. They played a lot of songs that i didn’t know, which supports what i read about them somewhere on the net, that Indestructible was really just some “deviation” for them—the problem is, i loved it much… I was hoping for David Courtney or Out of control (which was on the soundtrack of NFSU) to come, but no… Whatever. They made a very professional and long concert, they even had a standing bass, which surprised even hardcore fans. I can’t tell the tracklist, but they played nice songs, there was a nice moshpit (with me in there for most of the time), and loads of bodysurfers. Of course since this was my last gig as a teenager, i had to try it out as well and it’s huge fun.

This evening with two such great punk bands worth the money and time definitely. You should regret it if you weren’t there…

About the exams

October 10, 2009
valeblog
0 Comment

I wish they were not. In the meaning that the idea of their existence or their being brought into existence would have been flushed down the toilet with a pile of what usually is flushed down the toilet, and a huge amount of very effective sodium hypochlorite (hypo), just to kill the surviving remains of such a ruinous thought. The politics-economics one was a catastrophe and not just for me. It was funny though that exactly because i thought it’d be dangerous i asked the teacher the day before if there is a chance that the exam will have calculations and numbers in it, and he said no… Of course it was fun that half of the exam consisted of calculations and stuff like that (not to mention more or less having to quote the constitution of Japan, which is not easy to understand in english either, what a surprise from lawyer-language)… For the other parts the problem was that although i knew the answer but didn’t have the sufficient wordpower… Whatever. I didn’t want to stay in Tokyo after this year anyway, but i very much hope that with this i could still get into Osaka or Hokkaido (former for the concerts, latter for the weather and the ainu). The listening wasn’t difficult, actually we did lot worse in class. Then maths, which except for immense stupidity miscalculating stuff, wasn’t that difficult either. (True, i like calculus anyway, much more than for example trigonometry.)

Tájfun

October 8, 2009
valeblog
0 Comment

Elvonult. Napok óta szinte folyamatosan esett az eső, tegnap este (ami nagyjából éjjel egy volt) pedig már úgy zuhogott, hogy kétemberes esernyővel is derékig eláztam. Ma reggel meg arra ébredtem, hogy majd’ elviszi a szél a cuccaimat az erkélyről, a fák is igencsak kapaszkodtak, hogy ott maradjanak és a suli is gyanúsan kihalt volt – ilyen időben ugyanis nem járnak a vonatok, úgyhogy sok tanár és az irodai népek se tudtak bejönni, így nekünk nem volt első óránk. Aztán az eső eltűnt, de az őrült szél megmaradt, azóta pedig teljesen tiszta az ég, fordult a szél (Mary Poppins hazament) és hét ággal süt a nap. Gyors volt.