Month: January 2010

Sabo

January 27, 2010
valeblog
0 Comment

Kang and me sabo’d school today, went to Tokyo instead, main goal being the stock exchange marketplace. It was kind of different than what we both expected—there’s this common image of the stock market, as the brokers running around, shouting, waving with papers towards each other and stuff. Well, no more, at least not here… Just as video killed the radio star, computers killed the good old stock market. Thanks to the cloud (Binh’s topic for presentation, by the way, really can’t wait to hear the whole thing), everyone can handle this kind of operations from anywhere, in case of billionaires from their huge bed with a laptop, and a girl on each side.

We also checked a huge bookstore, with a whole floor of foreign books. I almost bought myself a book, seriously considered Vanity fair, but then i realised that i have loads of books here anyway that are all waiting to be read, and that Vanity fair might not be the easiest and lightly entertaining literature that i was looking for… Also, i have manga, Twilight and a german translation of Sherlock Homes novels for easy reading and Finnegans Wake, Nietzshe and the Bible for deeper times…

And once instead of “remembered” i managed to say “覚え‘d” (oboed), same meaning, just… somehow not in the right language.

Vajon

January 27, 2010
valeblog
0 Comment

Vajon összejön? Nagyon remélem. Egy kicsit csücskös a dolog anyagi része, hogy finoman fogalmazzak, de hogy túlélem, az biztos. Mert miről van szó? Ma este leültem egy kicsit kutakodni a neten, hogy mégis hova és milyen árból tudok majd utazni a nyáron (a tanulság egyébként: Hawaii hatvanezer jen, meg is beszéltük, hogy jövő nyáron megyünk kollektíven, már most alig várom). Aztán gondoltam egyet, és miért ne alapon megnéztem, hogy most márciusban, amikor van egy-két hét szabadságunk, milyen lehetőségek lennének.

Nem akarnám részletezni, mi minden volt benne abban a félig artikulálatlan hangokból, félig jobb lett volna, ha artikulálatlan marad fajtájú káromkodásból álló üvöltésben, ami kitört belőlem. (Bár tény, hogy még mindig jobb, mint az indiai srác, aki az ötödik emeleti szobájában csukott ajtó mögött olyan hangosan énekel, hogy én a hatodik emeleti gängon (ahol az “ä” a palócos nyílt a-t jelölje) sétálva teljesen tisztán hallottam.) A lényeg, hogy harmincezer jenből (oké, plusz reptéri költségek) lehet repülni Amerika keleti és nyugati partjára is, de jelen pillanatban úgy áll, hogy New Yorkba megyünk, öten legalább. Ha ez összejön, akkor rohadt nagyot fog szólni, az biztos.

Stars

January 26, 2010
valeblog
0 Comment

At first i didn’t get it why i can see the stars now when there were hardly any on the summer sky: humidity. Summer’s so terribly humid as if we were inside a cloud all the time (even though the japanese claim that last year wasn’t even all that hot), even if it’s not visibly apparent during daytime, it’s quite evident at night: it was really an event when we could count more than five stars altogether. Even now, that the air is “clean”, there’s light pollution, so if you consider the sky a half-sphere then the “bottom” 45° from the horizon is still some strange yellowish glow, but after that, stars appear all right.

In addition to my surprisingly long “outline” presentation, today held another good point, which was the table tennis training now in the evening. Although it was quite cold, as usual nowadays after dusk, i kind of started to feel the racket and the balls (table tennis ones, before someone claimed misunderstandability, just like reasonable in case of this word itself), my smashes and cuts started to go where i wanted them and i even managed to do some surprise serves, proud.

The even better part was that Haruka brought along a friend of hers who lived for a year in Hungary, and i was astonished how well she could speak hungarian. At first i was careful to speak slow and use simple words only, but even if i sped up or accidentally used “hard words”, she could keep up. Amazing. And even her pronunciation was correct, at the sound level, which must be very difficult to start with. (Of course intonation and fluency was far from perfect, but still, she could speak, for God’s sake.) And she gave me a Balaton. I’d say “instant love” if it wasn’t misunderstandable (again) in the case of a girl…

Előadtam

January 26, 2010
valeblog
0 Comment

Megvolt az elő-előadás a nyelvészeti témából. Elő-előadás, mint a tényleges előadás előtt röviden öt percben összefoglalni az előadás anyagát. Na ez nem igazán jött össze. Tegnap egész éjszaka kutattam és vázlatot írtam, először magyarul, majd már csak le kellett fordítani. A magyar nyelvből indulok, aztán egyre tágabb és ősibb nyelv-rokonságokat mutatok be, végül már a majmoknál tartok. Nem igazán sikerült csak vázlatosan előadni, nagyon kész előadásra sikerült, de azért amikor megint meg kell csinálni, még néhány változtatást megejtek — bizonyos helyeken részletesebben, máshol egyáltalán. A nem sikerült rész az, hogy nem öt perc lett a vázlatom bemutatása, hanem teljesen belemerülve fél órát beszéltem róla. Fel se tűnt.

Intermezzo, fáj a hátam, mert tegnap este egy rossz (megjegyzem, más által okozott) mozdulatból nekimentem az ajtóm kilincsének, és fáj.

A nyelvészethez még, megint kattogok, hogy mi minden nyelveket lenne jó megtanulni (természetesen végső soron mindet), most éppen a kecsua-magyar rokonság elég elszállt ötlete ihletésére valamelyik kecsua nyelvet akarom megtanulni. Komolyan utánanézek, hogy ha itt végzek, akkor tudnék-e valahol Amerikában nyelvészetet tanulni. Úgy legalább a kecsua és a nuxálk is “közel” volna – legalább ugyanazon a kontinensen.

Most utolsó órán meg elejtette a koreai srác, hogy ja amúgy nekünk most lesz még egy matek, mert az első óra elmaradt, na mondanom se kell, hogy nem óráról netezek… (Senki nem ment be, mentem a lelkiismeretem.)

Sober and irrelevant

January 25, 2010
valeblog
0 Comment

Oh, i’m both and it sucks (unlike the In flames song of the same title, which also centers aroud the same topic). Mostly the irrelevant, because there’s no easy helping that. Six-seven times ten on the ninth (billion or whatever you call that in whichever english) people is just too much inertia in the world, and i can’t see that unstable point where i could be the “small change” in a chaotic system that results in large effects—you know, that flip of the butterfly’s wing in China.

Even Naruto (what a banal example, isn’t it?) is about how plain hard work can bring results equal or better to naturals or genii (genius (plural: genii (classical roman mythology) or geniuses (colloquial)), and now i’m mythological too, though not logical). The only problem is that it still is terribly frustrating to see the talented get to a much higher level much easier and much quicker. Of course most people (i dare not write everyone) has talent for something. If i was in a shiny and optimistic mood, i’d write that of course you can still do better than any genius, if you work hard, and it’d probably be affirmed as true by many. Just not too many people will take on the challenge of competing with naturals in their own field, simply because it takes tremendous efforts in most cases. On the other hand, after a while they (the genii) have to work just as hard as well, simply because there are limits as for how far their talent goes. And the hard workers will always be catching up. Always. The good point, that will make no difference to aforementioned hard workers to work hard further. But it will take a hell even out of a genius to learn how to learn and work hard, if all went light and easy until then.

Aranyos

January 24, 2010
valeblog
0 Comment

Egy kicsit elszámoltam, hogy mi van hátra. Amikor a tanár kiosztotta, csak ránéztem, miből lesz és mennyi számonkérés. Egy fejezetnyi kanji (két adag, nagyjából 30-40) hétfőre, nem nagy ügy, ha nagyon nem lesz rá időm, akkor akár hétfő reggel reggeli közben is be tudom magolni. De azt nem néztem, hanyadik fejezet. Előzőnek az első fejezet kellett csak, amit ráadásul órán át sem vettünk, vettük helyette a harmadik fejezetet, aminek persze így órán találkoztam először az új jeleivel (nem volt vészes, szerencsére többségében csak új olvasatok). Az viszont valószínűleg csak nekem maradt ki, hogy a következő (tehát hétfőre) teszt már az ötödik lecke anyagát kéri számon, ami a 10-11. adag kanji. Ami már nyolc plusz, az első kettőhöz képest. Arra számítottam volna eddigi tapasztalatok alapján (naivan), hogy majd jelzik melyikeket kell megtanulni (mert a szövegek közül se mindet vesszük, mint a fentiekből látszik), de persze nem: gondolom inkább mindet. Örömteli.

De legalább kutattam jó sokat az előadásomhoz, szerencsére a nyelvészeti portál Wikipedián nagyon gazdag, úgyhogy szinte ki se kell mozdulnom onnan – bár a végleges előadásomhoz azért kikölcsönzök majd egy-egy Szemerényi és Greenberg könyvet a könyvtárból.

De amiért elkezdtem ezt a bejegyzést írni, hogy milyen Narutós fejezetbe bukkantam most, hogy a kanjikat pakolom Ankiba: egy adagban van a 車輪 (sharin, bár csak hangzásra meg a -rin- ugyanaz benne, mert ott 写輪眼) és a 限界 (genkai, ismerős lehet a 血継限界-ból (kekkei genkai), amik közé meg ugye a sharingan is tartozik)…

Ebédre curryt csináltam, először saját főzésű, de jó híg lett. Majd legközelebb. És sajnos a Hanamasában nem árulnak oatmealt.

Érintetlenek, második rész

January 24, 2010
valeblog
0 Comment

Megint élmény, hogy amikor a pingpongversenyekre (egyik is, másik is vasárnap volt, a maira nem tudtam nevezni, mert épp otthon voltam), igazság szerint mondjuk nem tudom, melyik alkalommal volt ez, de a lényeg, hogy még aznap találkoztam megint mindkét senpai-al. Legalábbis én azt hittem először: teljesen ugyanúgy kinéző emberek voltak, csak aztán valamivel elárulták magukat, szerencsére még mielőtt rájuk köszöntem volna. Arra viszont még emlékszek, hogy amikor a múlt héten mentünk, akkor reggel kilenckor még be voltak fagyva a pocsolyák, a (kikapcsolt) szökőkút medencéje is jéghártyás volt a sportcsarnok előtt. “Ritka hideg.”

Aztán volt az az alkalom, amikor mozizni mentünk Kawasakiba, bár nem írtam akkor róla részletesen, de jó volt nagyon. A verseny után egyenesen oda mentem, aztán egy kávé után (szokás szerint globalizált Starbucks) jött Adina és Tung, és mentünk az “olasz negyedbe” ami csak nagy pénzből “mediterrán stílusúra” épített szórakozónegyed. Beültünk kajálni, én nem is igazán néztem, hogy mit, csak ami a legtöbbnek nézett ki, aztán pislogtam, amikor tele volt gombával. Nem eszek gombát. De nem volt hangulatom válogatósdit játszani, úgyhogy betoltam. Másnap aztán volt nyögés, amikor dolgozott kifelé. Ismét megerősítem: nem eszek gombát. (Az Avatart meg aztán még egyszer megnéztem itthon, és majd írok róla. Elöljáróban: nem értem, miért kell leszólni…)

Meg volt egy jegyzetem, hogy mi köze van a たつ-nak (kanjival 竜 vagy (ez esetben) 龍) a かご-hoz (籠), aztán most leesett, hogy csak elnéztem. Blama? (Bár attól még érdekes kérdés, hogy mi köze van a sárkánynak a kosárhoz, hogy ilyen hasonlóak…) また、 miért olyan hasonló a 熊 (medve) és a 態 (elvont jelentés, állapot, hangulat, ilyesmi)?

Az érintetlenek

January 24, 2010
valeblog
0 Comment

Van egy csomó apró jegyzetem megint, telefonban, eldugott .txt fileokban, hogy mikről kéne írni… De aztán amikor az a téma sorra került (ha sorra került), akkor nem jut eszembe, utána meg már nagyon nehéz akárhova is érthetően beilleszteni.

Például egy reggel megborotválkoztam, ami amúgy nem gyakran fordul elő – egyszerűen azért, mert ahol gyorsan visszanőne (bajusz, szakáll, pajesz), azt eleve hagyom, a többi meg ugye lassan nő. (Néha örömteli, ha meg épp meg akarnám növeszteni, nyűg.) Azon az ominózus reggelen meg vagy háromheti borosta jött le rólam (nem vagyok az a Robinson-fazon azért), és megállapítottam, hogy vagy két-három évvel fiatalabbnak nézek ki. Aztán másnap meg azt, hogy a bőröm szerint öttel: kezdtek megint előjönni pattanások. Inkább nőjön.

Másik példa néhány apró részlet életem második Sonata Arctica koncertjéhez (az első még Pesten volt). Előtte Sentenced (is) szólt, és sikeresen, jó szokásomhoz híven, bár jó bandára gondoltam, amikor beszélgettünk ott, Paradise Lostnak neveztem őket. Ez a két zenekar nálam teljesen összefonódik, minden ellenére. A Sentencednek a zenéje jön be jobban, a Paradise Lostnak meg a neve (nem láttam még Paradise Lost albumot, ami überelné nálam a Sentenced Funeral Albumját). Érthető keveredés. Meg aztán hogy Tony ilyen nagy “emópanda-öleléssel” búcsúzott – legalábbis ez jutott róla először eszembe. Nagyon… szeretetteljes pillanat. Meg hogy meglepően kevesen voltak a koncerten, bár két nap volt, igaz.

In love

January 24, 2010
valeblog
0 Comment

Something a friend wrote on Facebook reminded me of Adrian Mole’s youth again, to be exact one diary entry from his 13 and 3/4 years’ age diary. I don’t know why, but that book is stuck really deeply in my mind. I could suddenly quote many parts (see the stop coming home thing), even though i haven’t opened that book for years now, nor have i read it all that many times, and still, it’s here. I don’t want to spoil this part for anyone, simply because it’s a great turning point in the book. If you don’t care or have read the book, just read on…

Read More

Sour candy

January 24, 2010
valeblog
0 Comment

As the next photo of the Series, please welcome Sour Candy by ~PaintedClocks. It might not seem to be the greatest choice, but there’s a lot behind the few colors. Cute girl, lots and lots of stripes and… well, that’s enough for me to collect this photo…

Sour Candy