Month: May 2010

Tartalmas

May 13, 2010
valeblog
0 Comment

Mára is kijutott a jóból. Reggel fölkeltem, úgy valamikor, nem rémlik, mikor, aztán az első angolig semmit nem csináltam, csak megnéztem az első két részt a K-on! nevű középiskolás-csajos-zenekaros animéből, jó. Aztán most vacsorához meg még kettőt, de közben eltelt a nap.

És nem mondom, hogy üresen.

A beszélgetős angolon bejött végre a kívánságom, hogy kivételesen ne egy állandóan japánosan hümmögő (nagyon idegesítő ez a szokásuk, ha angolul próbálnak beszélni, japán nyelv mellett természetes) sráccal hanem egy lánnyal (ez esetben a hümmögés se érdekel), úgyhogy legalább az óra fele kellemesen telt. Sokkal szívesebben beszélgetek angolul egy angolul bájosan nem tudó japán lánnyal mint egy angolul fárasztóan nem tudó sráccal. A két mondat ugyanaz lett?

A nap poénja az volt, amikor a két angol között odajött hozzám egy srác, hogy vagyok-e már zenekarban (a klubon belül egy ember max három zenekarban lehet benne), és hogy nem akarnék-e az énekesük lenni. Én. Énekes. (Döbbent arckifejezésem elképzelendő.) Udvariasan megkérdeztem, hogy ezt komolyan gondolják-e (igen) és hogy hallottak-e vasárnap a karaokéban (nem). Punkzenekar, főleg nyugati dalokkal, meg amúgy is, persze hogy vállaltam.

Hazaérve pedig valami hirtelen ihletésből (miközben ebéd címszó alatt elfogyott a tegnapelőtti csilisbab maradéka) telepítettem a VirtualBox nevű virtuális gép programot, amikor meg este mentem kenyeret venni (a tejet persze elfelejtettem) már a Windows 7 települt (MSDN, ELTE, satöbbi) rá, megy is meglepően gyorsan, még ha mellette a linuxot rendesen használom is. (Értsd fut böngésző, zenelejátszó, torrentkliens, csevegőprogram, levelező.) Majd kipróbálom rajta a játékokat és a Fireworks-Flash kombót is, optimista vagyok.

Recharge

May 12, 2010
valeblog
0 Comment

I think japanese or probably pretty much no one will be able to understand what getting ill for me means. Even if it starts with the runny nose, or whatever order the symptoms of cold, that is runny nose, coughing and co. come out on me, they all show up, sooner or later. So while for many a cold is a runny nose for a few days, for me after that few days come at least just as much of terrible coughing. No matter what i do, as far as my experience goes—although i wouldn’t be surprised if i will be introduced to some ultimate cure by a nice girl in the (preferably near) future. (So far the Halls candy was protecting me, but apparently they don’t sell my favourite black hyper strong mint in Hikone.)

Anyways, in addition to practicing the guitar every day like crazy from now (i really want to be at some usable level when we start practicing for the club), i will also hurry with coding. I have one more website on the horizon, although not paying, it will be a challange i think. And i really want to see the blog working, working as it should’ve been working for years now, although the coding is definitely better (though so far i don’t know if faster as well) as in the current version. My biggest reason for that is the podcast ability, which i really miss now. Although most of my ideas collected in the past years were lost, i rebuilt a few of them somewhat, and of course new ideas don’t stop coming… So i’m waiting for myself.

Örömök

May 11, 2010
valeblog
0 Comment

A suli is végetér egyszer, sajnos ma ez fél hat volt, ami egy rövid bevásárló-kitérővel azt jelentette, hogy hat is elmúlt, mire hazaértem – de legalább jutott mindenből. Esőből, mert ma (is) esik (és természetesen esernyő nélkül indultam suliba). Az első hiányzásból, mert ugyan nem így terveztem, de reggel késve is keltem (szentbeszédeket utikalauzosan kezelve az öltözőbe) és mellé olyan szinten köhögtem, folyt az orrom és szenvedtem, hogy nem halasztgattam tovább és elmentem gyógyszereket venni. Végül csak köptetőt, orrsprét meg c-vitamint szereztem, meg egy onigirit, ekkor fél út körül benéztem az előadóba, ahol éppen kattintásról kattintásra elemezte valami hölgy, hogy hogy kell emailhez valamit csatolni, úgyhogy inkább hazajöttem reggelizni. Aztán persze kiderült, hogy az eddigiekkel ellentétben volt jelenléti ív és házi is. Just my luck.

De legalább nem fulladtam meg egész nap a köhögéstől se a taknyomtól, bár felhőtlennek se lehetett nevezni – se az egészségem, se az időjárást, mert ma (is) es… ja, hogy ez már volt. Szóval túléltem, hazaértem és jobb nem lévén egy pohár c-vitamin-bomba után nekiálltam gitározni, Fear of the Darkot tanultam és meglepően jól ment (persze a szóló esélytelen, de ez várható is volt), aztán még Nirvanakat (Come as you are, Smells like teen spirit, most ugrott be, hogy Lake of fire-t is akartam, de már nem állok neki), amik szintén sikerélményt hoztak, aztán levezetésnek még a dallamok, amiket klasszikuson tanultam (Örömóda, Oh Susanna (ezt harmonikán is), Volgai hajós, Katyusa Ellopták az oroszok a tankot, Jingle bells…) és jó hangulatban álltam neki punnyadni… Azóta is…

Ami elveszett és ami megtaláltatott

May 11, 2010
valeblog
0 Comment

Sajnos a kettő nem ugyanaz, bár a metszetük sem üres halmaz. Most jött megint az ihlet, írtam is volna a megszokott kis szöveges file-ba az emlékeztetőt, hogy még milyen podcastet kell majd feltétlen csinálni, ha egyszer kész lesz a blog, amikor feltűnt, hogy nincs ott az a file. Valakinek talán még rémlik, hogy a múltkor egy alsóbb szinten elsütött rm -r belefutott a dokumentumok mappámba és i betűig mindent kitörölt. Sajnos láthatóan ennek a file-nak a neve csak “cast” volt és nem “podcast”, úgyhogy ő is áldozatul esett – ami viszont akkor nem tűnt föl. Most meg, miután ki tudja hány képet, dokumentumot, satöbbit írtam-mentettem, már csak reménykedtem, hogy vissza tudom állítani. Linux alól az ntfsundelete és a TestDisk programokat próbáltam, de hiába hogy a majd’ fél éve törölt mp3-ak még ott leskelődnek az asvára és bajtársaikra várva, ez a pár kilobájtnyi drága adat elveszett. Windows alól (szigorúan csökkentett módban, máshogy el se indul igazán) a GetDataBacket próbáltam, szintén sikertelenül. Fel kell hát adnom, és próbálom majd emlékezetből visszaépíteni a file-t, jelen esetben legalább egy másolattal Wendy-n.

A fenébe.

Ja, ami meglett, az meg a svájci bicskám, amit nagyon hiányoltam, mert költözéskor sikeresen a nyugati aprópénzes zacskóba dugtam, és nem jutott eddig eszembe ott keresni. Ennek azért örülök.

日本の多くの変なことの一つ

May 11, 2010
valeblog
0 Comment

Mert kellett írni valamit, mert tényleg furcsa, és mert nagy nehezen kevés híján ezer karakter.

この宿題について一番問題になることは作文を書くことではなかった。それどころか、課題を決まることであった。長い間迷っていろいろな課題も考えたが、最終に日本の救急車のスピード、夜間に道の暗さや納豆のような変な食べ物よりも日本語の状態について書こうとした。その理由は、日本語を勉強している一年間以上で、日常生活で使われているカタカナ外来語の多数量が何度もびっくりさせたのである。

どんな言語であっても、隣の諸言語の影響を受けるつもりである。母国のハンガリーの国語のハンガリー語の場合は、隣のスラブ諸語や、西欧強国のどいつ、フランスなどの影響は明白である。しかし日本語の場合外来語の割合はハンガリーごと比べた何倍も越える。日本国の千年以上の歴史の間中国語からとった何千の漢字の熟語もあるし、現在もグローバル化により数多くの外国語からいろいろな言葉が日本語に入ってくる。

日本語を勉強する時は、この様なカタカナ言葉の方が漢字の言葉よりずっと難しいである。なぜかというと、漢字そのもの意味があるから、書き方は覚えにくいが、一回勉強したらその漢字の言葉は意味が大体わかるようになるが、カタカナ語の方は元の意味も、発音も大分変わるので、元言語をわかったらも、その言葉を全然わからないことも多い。また、漢字と異なり、一つのカタカナ言葉を習っても、元言語の似ている意味の他の言葉は日本語に入ったらまた全然違う意味を表すようになることもある。

しかし一番びっくりさせるのは、外来語の数または変化ではなく、それより日本人の外来語に対した態度である。ハンガリー語にも、外来語が多くあるが、ちょっとだけ母語のことを考える人々はほとんどできるだけ外来語よりハンガリー語の言葉を使う。日本の場合は、言語のことがよく話題になるが、外来語のところで日本語の言葉を使うのはなんとか珍しいと思う。どうしてほとんどの日本人も、日本語を教える教師も同様に、日本語のことを守るために努めないだろうかとよく考えている。

外来語はどの言語にとっても重要であるが、多すぎたらその言語はどんどん外来語ばかり使ってなくなる恐れがある。母語を、母語の独自性を守るためにどの国の人にとっても大切にされなければならないと思う。

A week

May 10, 2010
valeblog
0 Comment

A week has two parts: the weekend, which in my case ranges from friday afternoon to monday afternoon, and the time spent waiting for the weekend, colloquially called weekdays or workdays or whatever. Of course this view of mine might change as from now on i plan to actively take part in clubs, so the “waiting” will be full of events also worthy of preparing and waiting for, instead of just waiting their end or worse dreading them as in the case of classes.

Also, if the only part of the week worthy of mention is the weekend, a week passes way too quickly. Thinking what i did in the past week since coming back from Tokyo, i can’t recall anything. The curse of breaks, that they break me as well: even if i don’t get ill as i managed to this time, i sleep longer, spend more time doing nothing and don’t even get all that bothered by it. It really takes an effort to get myself to do anything, which in most cases would be coding the blog, just as most of the time in the past many years.

Or playing the guitar, as of recently, i started learning a plenty of songs, most of them still too hard and/or too fast, but this time i decided not to give up (as usual) and learn them properly (mostly Nirvana, White Stripes, sadly i couldn’t find any good tabs for the japanese songs i wanted to play so far). And finally finish that japanese homework i’ve been writing for scary long hours now.

Házit írni

May 10, 2010
valeblog
0 Comment

A mostani időszakban a következők valamelyike: vagy JLC-őszi színvonalú japán nyelvi feladatokat megoldani, esetleg “fogalmazást” írni hasonló színvonalon vagy egy fogalmazásba a javításokat átvezetni, vagy könyvelés gyakorlás címszó alatt megadott számokat megadott formátumban megadott cellákba beírni, de még a legszívósabb is csak annyi, hogy egy pdf-fileból kimásolni a szöveget és az ott látható módon megformázni.

A japános fajta igazából nem tud érdekelni, mert hiába harangozta (így belelátva a dologba igen nagy arccal) a tanárnő, hogy milyen szörnyű nehéz is ez a kurzus, nem az. Persze majd amikor minden más tárgyból is jönnek a tesztek (a marketingtől vagy a könyveléstől, hiába tudom miről van szó azért rámjön a csuklás), nyilván ő is bekeményít és nyolcszáz karakter helyett háromezret kell neki írni holnaputánra, mert ez ugye egyetem és akkor lehetünk “jófejek”. Ami viszont itt (is) bosszant, amikor totál nem értik meg a (szerintem) teljesen értelmes japán mondataimat, és/vagy teljesen más jelentésűekre cserélik le az én gondosan kiszótárazott szavaimat – okát nem tudom, de hagyom a fenébe, kijavítom ahogy írja, tudván hogy szóban vagy írásban legközelebb is inkább “シリーズ”-nek mint “ドラマ”-nak fogom nevezni a Firefly-t. Csak. (Bár ha tud valaki olyan szót az ilyen sorozatra ami nem jelent szappanoperát egyben…)

A pdf-word házit meg mihelyt megláttam mentem pdf-szerkesztőt keresni, de nem találtam olyat, amivel gyorsan, egyszerűen és kényelmesen tudom kitörölni a kommenteket a dokumentumból. Marad a jódiák-módszer.

A droidok

May 10, 2010
valeblog
0 Comment

És most nem a Firefox klasszikus about:robots oldaláról és/vagy világhíres sci-fi filmekből is ismert “Gort! Klaatu barada nikto!” parancsról van szó. Csak a fejlesztőkről. Egy pár napja akadtam egy tényleg apró és valószínűleg jelentéktelen hibába az iGoogle időjárásos paneljának apijában, amit terveztem jelezni a fejlesztők felé. Csak az a probléma, hogy mint a linuxszal kapcsolatban korábban is tapasztaltam, a nagy nyíltság addig terjed, amíg az ember könnyebben ír C-ben programot, mint kommunikál más emberi lényekkel az (elvileg) anyanyelvén, és tagja minden lehetséges levelezőcsoportnak. Namost egy dátumkijelzési hiba kedvéért én eddig lehet, nem mennék el. Úgyhogy hiába áldoztam rá majd’ egy órát, hogy megtaláljam a releváns helyet az ilyen bejelentésekre, mert azért feltételezhető, hogy egy publikus programban a hibák egy (jó) részét a hétköznapi felhasználók és nem a fentebb említett fejlesztői gárda fedezi fel, így talán van bejelentőoldal, de nincs. Végül a legjobbnak tűnő segítségnyújtós fórumon szántam rá egy bejegyzést, mire egy minden bizonnyal magát végtelenül segítőkésznek érző személy küldött két linket, az egyik ugyanarra a fórumra, a másik pedig a fentebb említett levlistákra, hogy ott jelezzem. Mondom, itt vagyok, jelzem.

A gond itt igazából az, hogy az internetes kommunikációban általában két esély van: vagy végtelenül udvariasan, vagy a legalpáribb stílusban közlik veled, hogy hülye vagy, mert rossz helyen, rosszat vagy rosszul kérdeztél. Annyival jobban is lehetne ezt. No offense.

@ home

May 10, 2010
valeblog
0 Comment

Today was the nomikai for the university music club. Started at four-thirty, i just arrived home. First the nomikai in some great pub in northern Hikone, where all the introductions and lots of drinking took place. Even some amazing 96 percent (190 proof) alcohol, the polish rectified spirit appeared—and of course i can’t miss such a chance to experience a raw material like that. Fine taste, but burns. As that ended, we went for karaoke to the same place as last friday and had a lot of fun till half past eleven. Then with a few other guys we headed for a quick Sukiya dinner and i’m home now. My cold’s getting better, though i still have to gargle with my home cure every now and then if i don’t want my cough to kill me.

Tomorrow will be about studying, given i can finally manage to wake up in normal time, as i have quite plenty to do… Not to mention after such a light week i really should get back into work pace. Especially since the music club events start from tuesday, so except for the wednesday soccer (which is a must-go from now on) i won’t really have that much free time anymore i’m afraid.

Ad 1. The K-On! anime seems to be great.

Ad 2. The past and current prime minister of Hungary, Orbán Viktor is a soccer star.

Még mindig

May 9, 2010
valeblog
0 Comment

Ma ismét eljátszottam, hogy reggel kilenckor kinyomtam a telefonomat, bár ezúttal még csak arra se vettem a fáradtságot, hogy elindítsak valami zenét a gépen, csak visszadőltem, hogy utána kettőkor végleg fölébredjek. Ezzel elrepült még egy nap, mert fél öttől a zenekaros klubbal lesz valami összejövetel, ami meg már csak két óra, ergo nem sok mindenre lenne időm, még ha késztetésem lenne is (példának okáért a könyvelés vagy a japán házi). Még szerencse, hogy három (jelen esetben négy) napos a hétvégém, mert így kisebb erőbefektetés mellett holnap még meg tudom csinálni mindet.

Ebben a két órában legalább lesz időm enni valamit, bár hogy mit még nem találtam ki, meg olvasgatni a Readerben összegyűlt hihetetlen mennyiségű… tartalmat. Meg próbálom helyrehozni a szervezetemet, veszek gyümölcsleveket és egy citrusfacsarót is és ezerrel pumpálom majd magamba a vitaminokat, mert az kell. Ebbe jobban belegondolva, a “reggeli” is eldőlt: zabkása, mert abban sok az energia. Mihelyt meggyógyulok meg lépek be klubokba, ha jól sejtem, az egyik a pingpong lesz, a másik meg a focikör, ami szerdánként van. Nameg a zenekaros dolog, amiről feljebb volt szó.

Valamint kíváncsi leszek, el tudom-e majd viselni a nyarat a rasztával vagy eléri a vége…