Month: December 2010

Understanding

It’s said so much nowadays that we must understand other cultures and must not try to convert them to our way of thinking, which might be just as strange and/or revolting for them, as theirs is to us.

This occurred to me today while reading FTW on the train. It’s one thing that in that given culture what is accepted, and it’s pretty much the way of thinking of the parent that decides how the kid is raised. But. For me, it’s one thing to understand, that it’s normal in India (according to the book, correct me if wrong) that parents would beat their kid for disagreeing with them and saying so. It might be normal in certain families that instead of talking with the kid about what’s the problem, you just take them out from their school and send them off to a boarding school where he won’t play games that much… Okay, that’s their way.

And i disagree with that, and i say so.

It’s scary how this thought is similar to how America’s preaching equality and liberty and the spread of the global culture, while it doesn’t even try to understand other cultures. It can go either to war with countries that it doesn’t like (see middle eastern conflicts) or let the multicorporations do the job by slowly infecting the said culture with the “global greatness”.

Oh no. I wouldn’t bother trying to convince a traditionally thinking indian parent that his way of raising the kid is wrong. For the simple reason that the understanding i try to enforce on myself itself is a product of my culture, so i can’t really expect others to think the same. Even if i tried to convince someone their way is wrong, they would be right to ask what makes me think mine’s better.


A kerekedikek

Hála Maerlynnek, jöjjenek a kerek, ‘fordulós lejátszások last.fm-ről:

1: In Flames – The Quiet Place

10000: Dream Theater – The Test That Stumped Them All

20000: Rózsaszín Pitbull – Ne szívjál füvet

30000: Ayreon – Web of Lies

40000: Guns N’ Roses – Don’t damn me

50000: King’s X – Freedom

60000: Tankcsapda – Múlik

70000: Astral Projection – Nilaya

80000: Depresszió – Egy életen át

90000: Pain of Salvation – Road Salt

100000: Iron Maiden – Out of the Shadows


A rossz a rosszban

Tegnap este lefekvés előtt (miután kivégeztem (stílusosan fogalmazva) a Saya no Uta egyik befejezését) még utoljára megnéztem, hogy merre van az orosz konzulátus Oszakában, mikor van ügyfélfogadás, mennyi idő odaérni és hogy találom meg. Ezek közül egyedül a vízum-ügyintézési idő volt kellemes meglepetés, ugyanis a konzulátus weboldalán délután kettőtől négyig van hirdetve.

Fölkeltem hát reggel kényelmesen, megreggeliztem, összekészültem, majd a suliban kinyomtattam a Cory Doctorowtól a FTW-t (CC licenc rulez), persze a nyomtató nagy okosan ellenkező irányba nyomtatta a lapok két oldalát úgyhogy forgatni kell, de ez legyen a legnagyobb baj.

Persze esett az eső, de nem volt vészes, és a bolyhos hajam jól védi a fejemet tőle.

A vonatúton végig a FTW-t olvastam, és teljesen eseménytelenül megérkeztem Oszakába. Ártatlan bárány arckifejezés fel, ismét a hivatalos ár tíz százalékáért utaztam, mindegy. A metrónál aztán már jelentkeztek az első jelek, hogy ez a nap nem lesz tökéletes. Valaki ugyanis pont akkor ugrott a vonat elé, amikor én utaztam volna. De még itt se fogtam különösebben gyanút, hiszen öt percet kellett csak várni, bár az már fura volt, hogy az információs hölgyike szerint majd még Senri-Chuotól buszoznom is kell majd, amiről nem volt addig szó…


Six digits

Finally, after three years, here’s the big day (or to be precise, here was the big night), that i passed 100000 (a hundred thousand) scrobbles on last.fm. Because the last.fm milestone gadgets all mysteriously disappeared from the net (or was i wrong in my impression that there was plenty of them?) so i couldn’t check in a sure automated way what was my 100000th, but just a few plays over the five zero i counted back manually and so it seems to be either Iron Maiden’s Out of the Shadows or Moongate by Samael. I wish i could know for sure…

Well anyway, considering how long it took to get this many posts, it’ll take a while until i can write such an anniversary post again. Looking forward to it tho.


The Graveyard Book, again

After two years, again i have listened to Neil Gaiman reading his Graveyard Book on tour. It’s just as i remembered it, and more. Gaiman’s works are just like Harry Potter books have always been for me: start reading it (or in this case listen to it), and i can’t stop for a while after. Remember how i couldn’t put down the Deathly Hallows the first time i went home? Much like that. No matter how i know the whole story, remember it to the last bit, it still makes me read it again. And again, and again.

This time, i recognized things i may have not recognized at first listening, clues and winks out at other works. After reading a bunch of Gaiman’s Lovecraftian stories, i have no doubt that Ghûlheim was earlier called R’lyeh…

I also have no doubt that this book will be fun no matter how many times i listen to Neil reading it or me myself reading it once i have the funds to buy and a place to put all the books i want (the number of which is insanely high).

I hope they’ll make a good movie out of it. Sure to watch it once it comes out (rumoured to hit the cinemas next year).


Társadalmi problémák, első rész, megoldástervezet

Magyarországon egy jelentős társadalmi probléma, hogy csökken a népesség. Ugyanakkor viszont a népszaporító tervezetek ellen mindenki azzal érvel (most nem leszek polkorrekt), hogy a cigányok úgyis tíz gyereket szülnek csak a családi pótlékért, mi lenne hát ha a kormány még próbálná is élénkíteni a szülői kedvet.

Mostanában a japánórákon is előjönnek hasonló témák, és érdekes hallani, hogy kínában úgy fékezik a további népességnövekedést, hogy eszméletlen “büntetést” szabnak ki azokra, akiknek egynél több gyerekük van. (Például az egyik kínai csaj meséli, hogy amikor ő megszületett, az 2000 yüanba került a családjának – ami most ugyan “csak” hatvanezer forint, de ez húsz éve volt.) Japánban meg pont ellentétes a helyzet, mert elöregedő társadalom, úgyhogy kevés a gyerek, úgy nagyon.

Arra gondoltam, hogy egy ilyesmi rendelet Magyarországon jót tenne: az első gyerekre kap a család valamennyi támogatást, a másodikra egy kicsit többet, a harmadikra a legtöbbet (ezzel biztosítva van a népességgyarapodás), majd a negyediktől kínai mintára egyre több “büntetés” és egyre kevesebb támogatás. Így ha valakinek van pénze rá, hogy tényleg eltartson és ruházzon nyolc gyereket, az meg fogja tudni tenni, akinek meg nincs, az megfontolja majd inkább, hogy beletegye-e az asszonyba vagy se.


On the internet wars

I like that phrase. It sounds epic, when in reality it’s nothing so epic. I especially have fun when newspapers and online magazines refer to anonymous as a “hacker group”, occasionally even adding “that gathers on the meme-generating portal 4chan”. Seriously, why do people write about matters they don’t have the slightest idea about? I mean, it’s one thing if i’m blabbering nonsense on my blog, and another if it’s a (inter)national online news portal’s editor who does that.

It’s hilarious though, how easily anon can take down websites. With less than 500 ion cannons in the hive, the website of the swedish whatever office who charged Assange was taken and kept down for hours. Same goes for the swiss bank who froze the WikiLeaks account. With not a whole 1500 in the hive, Mastercard’s main website was down and it announced that even secure transactions were facing connection problems. And when i went to sleep, the hive was closing 2000 and more and more people were demanding an attack on PayPal. (If you wanted to know the hive size or any of the details on the topic, checking /b/ would’ve sufficed, with every third thread being related to Operation Payback.)


Anime awards, 2010

I felt like i have to write this down: the best anime in the season is definitely Panty and Stocking, being on a level of awesomeness comparable only to FLCL. The most fabulous anime is obviously Star Driver. The best drawing award is either for Ore no Imoto or Star Driver. The best opening song is Kami nomi zo Shiru Sekai, that’s simply great—but the overall best soundtrack is Panty and Stocking. The cutest moeblob is everyone’s beloved Squid Girl でげそ. The best seriously serious anime is Shiki, which also has a good chance of winning the best story award (there’s not much competition in that area though, maybe only Digimon Xros Wars and (who knows?) Star Driver could stand a chance). Best kids’ anime is without question Xros Wars.

Disagree? Feel free to. Suggest other anime as well if you wish.


Próba

Ugyan a fellépésnek a repülőm remek időzítésének köszönhetően lőttek, azért ma még az első próbán én szerepeltem. Reméltem csak, hogy menni fog mind a négy dal, de mentek. Nagyjából… A torkom mondjuk még most is kapar, de ez gondolom nem meglepő a számokat nézve (People = shit, Three nil, Before i forget, (sic)).

Ami inkább meglepett, hogy a helyemre beugró illető egy csaj. Úgy néz ki, hogy a másik karon van egy csaj, aki ilyen Arch Enemy stílusban tud hörögni – azt hiszem, itt a jövőben nagyon jó kapcsolatok fognak még kiépülni.


MDR-XD200

Ma ahogy jöttem haza ebédelni, a postaládámban várt az értesítő, hogy a futár meghozta az új fejhallgatómat (az előző, ami egy Sony MDR-XD100 volt, amit az után vettem, hogy az ugyanolyan fülesem eltört a Story of the Year pogóban, spontán kontaktos lett egy hete). Gyorsan vissza is hívtam, hogy ki tudná-e újra hozni egyig.

Egyig, mert a csütörtöki harmadik órámmal úgy vagyok, hogy ha nem lenne jelenléti ív, be se járnék, így is csak azért megyek be, hogy felírjam magam, aztán max hangerőre tekerem a zenét és olvasok vagy alszok, mert a tanárra csak ránézek, és olyan undorral keveredő dühroham tör rám, amilyet ritkán tapasztalok.

Szóval felhívtam a futárt, és tapasztalnom kellett, hogy Japánban is vannak olyan emberek, akik olyan hangerővel beszélnek a telefonba, mintha át akarnák kiabálni a távolságot. Nosztalgia.