I didn’t even feel it. I was busy headbanging to the performance of an Ozzy cover band by the graduates, so i didn’t even realize there was an earthquake until someone pointed to the lights—which were swinging quite much.
Otherwise, i’m glad i chose to come to an university in Kansai, because instead of being thrown to the ground and impoverished by an earthquake, i could enjoy some nice heavy metal.
Today was the first day of rehearsals for the weekend live. Instead of rehearsals it’s more like just getting the sound and stuff right, but nevertheless, it’s “rehearsals”. I didn’t know exactly what time it starts so i showed up there like twenty minutes before 10 am (at which time on better days i’d still be snoring, if i were snoring at all). I was shaking of the cold, but i attributed that to the fact that i woke up much earlier than usual so my blood pressure is low. Luckily (?) i met with third year guy who told me we only need to be there an hour later. Which time i spent trying to wake myself up, with less success than more.
That time we packed all the amps and every other stuff too into a van and walked to the place of the rehearsals, some event hall in a part of town where i’ve only been once if at all. The building is a piece of modern architecture of the tasteless style, meaning concrete and only concrete, with much glass, but generally very cold. So all day i spent shivering, practicing and listening to the others rehearsing – of course we were sorted last so it was way after 8 pm by the time it was our turn.
What else happened: i had lunch of two onigiri and some Pocky. It snowed. It rained.
Now i guess i should be translating the 30th Xros Wars episode but i hardly have the energy to stay awak-
Ma mondta egy végzős, hogy megkapták az eredményeiket. Kezdtem volna már örülni, hogy végre kikerült minden, de hamar lelomboztak, hogy csak a végzősöknek. Valaki magyarázza már meg, mi ebben a logika? Mese, hogy nem tudják kijavítani, amikor a vizsgáim fele olyan gépi űrlapos volt, mint a nyelvvizsgák szoktak lenni, ergo másnapra akár már meg is lehetnek az eredmények. De nem, ők kihúzzák március legvégéig, nehogy szegény magamfajta tudjon akármit is tervezni.
Mit kéne tervezni? Hogy hány tárgyat kell fölvennem mondjuk. Praktikus lenne, ha sikerülne a tavaszi félévben a péntekemet üresen hagyni, de legrosszabb esetben is délelőttre nem akarok bejárós órát felvenni.
A tavaszi anime szezonban úgy néz ki, hogy hat új sorozatot fogok vinni, ebből már csak egy kérdéses, hogy magyarra vagy angolra fordítom-e és egy, hogy egyáltalán fordítom-e. A hat: 花咲くいろは (WoF), 電波女と青春男 (WoF vagy WhyNot?), 青の祓魔師 (gg), Deadman Wonderland (Commie), 被弾のアリア (Commie) és Sket Dance (ha fordítom, vagy WoF vagy WhyNot?).
Holnap meg megyek a vízum hosszabbítását intézni.
Pont ilyentájban vacsoráztam… Úgy, mint most.
Csak tegnap nem néztem mellé Skinst, mint ma fogok, hanem ircn beszélgettem. És ittam egy kávét.
Ez utóbbi meglepő lehet így éjfél magasságában, de megvolt rá a magam (Mad)oka. Néhány bejegyzéssel ezelőtt (ami mellesleg már egy hónapja volt, ami ismét csak rádöbbent, hogy amióta a napi testedzésen és a fordításon kívül gyakorlatilag semmit nem csinálok mennyire nem blogolok) említettem, hogy jelentkeztem a [gg]-be fordítónak, ami végül is bejött és tegnap este volt az első éles bevetésem. Csak ugye a Madoka itteni idő szerint éjjel fél kettőkor megy… (Ami megmagyarázza a kávét is.)
És ugyan öt óra is volt, mire ágyba dőltem és álomdús álomba merültem, talán pont az álmok miatt már tizenegy előtt frissen és üdén pattantam ki az ágyból. Amit követett rövid távon, hogy kiadtuk a Xros Wars 29-et. Majd jött a telefon…
Hogy hol vagyok, nem úgy volt hogy próba van stb. Mint kiderült, tényleg akkor volt, csak épp erről nekem senki nem szólt. Sebaj, odaértem azért időben. A végzős srác, aki a főnök a Rancid-cover zenekarunkban, nem igazán volt képes felfogni, hogy nem hajlik a mutatóujjam, nem tudok olyan tempóval pengetni (basszuson vagyok), ahogy kéne. Jövő hétre már úgyis rendbe jön. (Remélem.)
Aztán mentem futni, majd a postára feladni egy cd-t Kanadába (a srácnak, aki megnyerte az OD haiku-pályázatát), és punnyogtam. Megcsináltam a Yumekui fordítást, ami ugyan még nem lett ellenőrizve, de reményeim szerint még ma kimegy. Zárásképpen leellenőriztem a One Outs 11-et.
Vége?
Sunday was the day of my first real gig in the year, Helloween with guest Stratovarius in Namba Hatch, Osaka.
Getting there was a bit troublesome, because i started out late and i also forgot my ticket at home so by the time i got there, Stratovarius were already in the middle of their first song. Shame on me.
The Stratovarius tracklist was pretty amazing. They played great songs, like Legions, Twilight Symphony, Forever and Hunting High and Low among others. The only problem was it felt way too short, they played “only” for an hour or so.
After a break came Helloween. I couldn’t really enjoy the first two songs (both from the most recent album), because some guy behind me was screaming into my ears like a madman. Later however i let a six-or-so years old little boy sit on my shoulder so he could see at least one song.
The Helloween tracklist wasn’t as good as i hoped, but it had many of their classics, and also a medley of their longer songs like Keeper of the Seven Keys and Halloween. Even after the so-so start with recent songs, later the show turned great. The japanese seemed unfamiliar with the “happy happy Helloween” chant, so i showed them that too.
To put it short: fun!
七大陸最高峰チャレンジCopyright © 2024, valeblog. Proudly powered by WordPress. Blackoot design by Iceable Themes.