Egy kicsit sűrű volt ez a hetem. Azt már megszoktam, hogy kedd reggeltől csütörtök estig sokat nem élhetek, de most még teljesíteni is kellett, nem csak poshadni a gyakorlatokon és előadásokon mint egyébként. Jövő héten kezd a vizsgaidőszak, úgyhogy természetesen minden tanárember ebbe az egy hétben kérte számon még amit zárthelyik formájában akart számon kérni (csak két tárgyból lesz tulajdonképpeni vizsga, valamikor januárban, a két zúzós matekból). A kedves matek alapozás felügyelő tanárúr (azt hiszem így hívják a posztját) még azt is kitalálta nekünk, hogy akkor pénteken este hattól nyolcig még írjunk. De ezt is túléltem, és szerintem nem is sikerült rosszul. A tegnapi diszkrét matekról ugyanezt mondhatom el, ha sehol nem írtam el semmit, akkor a hét feladatból hat biztos jó, egy meg szinte biztos, hogy nem – ez viszont még mindig ötös, hála az égnek. Jövő héten hétfő-kedden még esedékes egy-egy számonkérés, hétfőn a linalg gyakorlati jegyemet akarom minél jobbra felhúzni (a koli miatt nagyon fontos az átlag), kedden pedig progalapból lesz egy (valószínűleg ismét szörnyen komoly) vizsga-zéhá. Azzal pedig január közepéig vége (egész pontosan január hét: linalg, tizenöt: diszkrét matek). Alig várom már, hogy legyen pár szabad napom…
Természetes számok meg kongruenciák
Konferenciák, konkurenciák,
Kaukázus – Lift
kompetenciák, konvergenciák…
Meg kongruenciák. És szerencsére egyelőre csak azok, konvergenciákról majd jövő félévben, amikor már elvileg kezdődik az analízis…
Egész nap diszkrét matekot tanultam, a legelejétől kezdve, a természetes számoknál elvesztve a türelmemet. A logikai bevezető és a halmazelmélet része még elviselhető volt, a természetes számok bevezetése szintén, néhány bizonyítás és hasonlók is, de aztán már nem volt erőm hozzá – gondoltam, hogy az egész, a racionális, a valós és a komplex számok nameg a kvaterniók ezután már csak menni fognak, mert a bizonyítási módszerek már (nagyjából) megvannak, akkor nem lesznek olyan bonyolultak… Végül is csak a műveletek tulajdonságait kell tartani, az meg talán menni fog, hiszen ezek csak újabb és újabb párok. (A valósokat még átnézem, mert azok annyira nem egyértelműek.)
Amikor a könyvtől besokalltam, nekiugrottam a feladatoknak, de a komplex egyenletrendszer megint kifogott rajtam. Legalább a kongruenciarendszerek megoldási módját sikerült végre különféle forrásokból összeollóznom (sajnos pont volt jobb programom azon a gyakorlaton, amikor azt vezettük le), meg a nyakatekert 419327:47 típusú osztással is boldogultam (a bal oldal kongruens tízzel modulo 47 – remélem ez már végeredménynek számít).
Ubuntu
That’s a nice word in some african languages, i think zulu, maybe? It’s a nice idea, anyway about the universal bond of sharing that connects all humanity (now i’m quoting the Wiktionary page of the word). Anyway, i’m not going into linguistics now, rather into the open source community. I’ve installed Ubuntu, and it works fine and well. Tomorrow will be its grand test when at home i’ll try out if that proprietary driver for my wireless card it installed works as it should. I hope it does. I already managed to share the Pidgin and Firefox profiles between Windows and Ubuntu, though making my heart stop for a few minutes. The Pidgin one wasn’t as simple as with Firefox, i had to add a parameter to the shortcut so that it’d launch with the profile files loaded from the Windows version’s folder (mounted under linux too). But i accidentally typed the “and” in “Documents and Settings” with a capital A—and because of that my Windows profile wouldn’t launch and that scared the deep burning hell out of me. But i figured out what the problem was (it was strange there were two “Documents and Settings” folders, and then i just had to find out which one was the original), so it should work all right now (since then i haven’t launched Win, but i hope it’ll work as it should).
Jegyzet
A telefonomba szoktam volt jegyezni, ha véletlenül találkozok valami olyan témával, amiről érdemes lenne itt vagy plörkön írni, és volt idő, amikor ezeken szépen végig is mentem, mihelyt volt módom. Bezzeg most. Gyűlik már vagy két hónapja – az első jegyzet a Moziünnep, hogy az anno milyen jó volt. Akkor – mintha csak tegnap lett volna, úgy emlékszem (ez meg milyen nagypapás szöveg már!) – egész pénteken ültem a moziban, reggel tíztől hajnal kettőig, és ha jól emlékszem vagy hat filmet megnéztem (persze köztük néha volt egy-két óra szünet, akkor rohantam haza leplörkölni az utolsó filmet – milyen nosztalgikus is, akkor még az Ipar utcában laktam). Tényleg nagyon jó volt. Aztán nem sokkal később, viszont már a koliban egy csütörtök megnéztük a Parfüm című filmet, ami nagyon tetszett. Mondjuk egy ilyen drámánál nem tudom, jó-e azt mondani, hogy tetszett – inkább nagyon megfogott. Jó film (mint a Moziünnepen a Dark Knight volt). Nem sokkal később volt szerencsém a Simpsons filmnek is nagyjából a kétharmadát megnézni. Akkor úgy gondoltam, hogy majd írok róla, ha a maradékot is láttam, de aztán ez azóta se történt meg. Meg aztán van itt valami jegyzet a Blind Guardian Inquisition című számához, amiben az volt a hatalmas poén, hogy a Monty Python Gyalog-galoppjában ezt skandálják a szerzetesek (igen tudom, hogy azért a “Pie Jesu Domine, dona eis requiem.” egy kicsit régebbi, mint ezek, de attól még vicces volt).
Teszkó
És most nem Kaukázus. Hanem a kedvenc áruházláncunk, ami ráadásul Angliában például kis ábécékkel indította el a sikerszériáját. Mivel itt a koli közelében a Tesco az, ami leginkább kézre esik és még tudom is, hogy nagyjából mire számíthatok, ott szoktam vásárolni magamnak, ha elfogyott a kenyerem vagy az összes 2,8%-os tej a hűtőben kakaóvá és/vagy kávévá változott már. Ma kivételesen elmarad egy órám, úgyhogy csak nyolcra kell majd az Eötvösbe mennem spanyolórára – gondoltam hát, beugrok a Tescoba kenyérét meg tejért, ha már úgyis azt emlegettem. Természetesen piszok sokan voltak, és természetesen pont ilyenkor közlik a kosaras pénztáraknál (ne tessék semmi sportosra gondolni), hogy “a fiatalember szíveskedjék másik pénztárhoz menni, mert ez zár” – és persze a fiatalember átfárad egy másik pénztárhoz. Ahol is szembesültem azzal a táblával, ami nagyjából annyit mond, hogy ne sértődjek meg, ha kérik a személyimet, inkább örüljek, hogy fiatalosan nézek ki, és azonosítsam az életkorom. Gyanús volt ez, hát még miután elgondolkodtam rajta. Arra jutottam, hogy ez így bizony nem jó, mert az életkoromat én bizony igazolom, nem azonosítom. Amit merészeltem a vevőszolgálatossal is megosztani – minden rossz szándék nélkül (irónia sincs).
Tizenhét óra harminc perc, híreket mondunk
Ma esett. Egyrészt az eső – mondjuk ez Salgótarjánban annyira még nem zavart, de most hogy visszatértem kis hazánk székesfővárosába, már igen, mert így este nem fogunk tudni a grundon focizni – másrészt megejtettünk egy szemészeti vizsgálatot. A doktorbácsinak elég érdekes stílusa volt, az a fajta (számomra) végtelenül irritáló, amibe mégse lehet sehogy belekötni – rémisztő volt, mintha csak a húsz évvel későbbi önmagamat láttam volna. Na persze szemész nem leszek, legfeljebb vak. A bal szememmel – mint mindenki őelőtte – jó ideig eljátszadozott, aztán végül csak sikerült hosszas kérdezgetések és beszélgetés árán megszülnie egy receptet: szemüveg (a balra csak hármas, mert hogy annál több eltérést (a jobbra nem kell semmi) “nem bír el az agy”). Nosztalgikus, és nem mondom, hogy nem örülök neki. Egy kis változás, még ha visszalépés is.
Holnap pedig belecsapok a lecsóba, reggel nyolckor a számítógépes alapismeretek zárthelyi dolgozattal kezdetét veszi a félévhez kötődő zúzás. Szerdán és csütörtökön a két gyilkos matektárgyból (lineáris algebra, diszkrét matek) lesz számonkérés, majd jövő kedden egy vizsga, szerda-péntek újabb zéhák… Aztán a rákövetkező kedden még egy programozós, de legalább az után már csak januárra marad két vizsga (a két matek). Na persze már ha túlélem a karácsonyt és (főleg) az újévet – bár még ez utóbbi megünneplésére nincs konkrét tervem.
#!/bin/sh
I’m a bit fed up with that lately all i’ve been writing strangely always begins with #!/bin/sh. Those who know what this means are either totally sympathetic or totally confused. Those who don’t: i’ve been bash shell scripting the past day. Rather say the weekend. It was fun… as long as i could find the corresponding manuals without going back to the 179th page of the Google results, and everything worked as it should’ve. It’s not simple if it’s your first time coding shell without any proper education of it before. And somehow when they’d been teaching us that stuff whenever it did something strange, they just looked at it and responded with a shrug. Now that’s not exactly what’s useful when i can’t get a relatively simple script to work, as it turned out, because shell is extra-super sensitive to whitespace. If you want to assign value to a variable, it crashes if there’s any around the equation sign, but on the other hand, if you’re comparing values or variables (eg in an if statement), there have to be spaces around the comparison operators. The single- and double-quotes (‘ and “) also function just as in php: if you try to get the value of a variable inside single quotes, that won’t work as you want, but it will with double quotes. The troublesome with this is that when you’re debugging the string it seems to be inserting the correct values…
Magyar nyelvvizsga
Hasznos a plörk, legalábbis néha nagyon érdekes kérdések merülnek föl arrafelé. Például most legutóbb, hogy vajon nekünk “anyanyelvi beszélőknek” hogy sikerülne egy magyar (mint idegen nyelv) nyelvvizsga. Gyorsan kutattam egy kicsit, és az ITK-Origo honlapján találtam néhány minta-feladatsort a felsőfokú nyelvvizsgához. Eddig az volt a kérdés, hogy sikerülne ez nekünk – nyugodtan mondhatom, hogy a minimum 99% lenne.
A teszt-részben mindenképp, és a többi sem hinném, hogy sokkal nehezebb lenne. Látva ezeket viszont felmerül egy másik kérdés: vajon egy külföldinek is ilyen kaliberűnek tűnik a saját nyelvéhez való nyelvvizsga? Vagyis: a magyar felsőfok nagyságrendileg ugyanolyan nehéz, mint mondjuk egy angol? Először azt terveztem ide írni, hogy akkor ideje kétkedni a felsőfokú nyelvvizsgák értékében, merthogy azért ez nem olyan vészes. Aztán leesett, hogy nekem még szép, hogy nem vészes. Viszont én elvileg már anyanyelvi beszélő vagyok, és ha minden igaz, akkor az átlagosnál talán egy kicsit többet is olvastam, úgyhogy nem meglepő, ha megy. Azt ugyanakkor látom, hogy például a szövegértési feladat lazán nehezebb, mint amit egy kettes magyar érettségivel a háta mögött az ember meg tudna jóra írni.
Eventlessness
Today was, well, kind of eventless. I woke up just about an hour later than i wanted to, but i couldn’t make myself crawl out of bed when my phone rang around eight in the morning. Then i hurried to the university and worked until two pm with Ai on our homework for “compintro” (introduction to computer science), which was quite fun (bash (shell) scripting some interesting stuff). Then i had lunch and hurried with packing so that i could catch the 3.30 bus—which naturally i missed. But got on the 4.00 one, so i got home sometime around six, and since then i was translating Bleach subtitles (fansub, you see) for Hidden Leaf Team. I’ve done two and a half now, and will do the other half and one more tomorrow. That leaves two for sunday and one for monday. That’s quite much seeing that the coming three weeks i’ll have tests and exams in all my subjects at the university, so i’m supposed to study all day and all night like hell. Luck i’m writing good summaries so i can quickly understand all that stuff which i couldn’t when i was making notes. The weekend won’t be idle for sure.
