“Befele csíp, kifele nem jó. Hadd szóljon. Akkor girosz lesz picsá… pitában? Kifizettedemár?” Nagyjából ezek voltak a mai giroszozásnál a kiszolgáló személyzet (testes – enyhén Torgyán-rezemblens (szigorúan magyar szavakkal) – és – mint a mellékelt szöveg mutatja – nagyon poén görög úr) leggyakoribb kifejezései. Merthogy ma giroszozni voltunk, úgy plörk-csoportosan. Kisebb akadályok elhárítása után (“nem találtuk” a helyet, majd miután megtaláltuk, elkergettek mondván teltház – és ráadásul milyen udvarias a mai ifjúság! amint arra egy nálam max öt-hat évvel “vénebb” csaj rámutatott, amikor majdnem nekem jött az ajtóban) végül azért mindenkinek jutott girosz, vagy amit csak akart. Jó volt, hiányzott már egy ilyen összetalálkozósdi. A folytatás agresszív sirám, nincs köze a giroszhoz.
Death
Today on the bus on the way back to the capital, after reading about thirty pages of Ulysses, i started to think, and what else would pop in my mind than death? (Probably the strange atmosphere of the book has a part in this too.) I wondered what it would be like if someone close to me died. I was lucky enough in the past nineteen years to meet death only once—in third grade a classmate died—so i couldn’t really imagine it what it’s like. Not as if i’d like to experience it that much…
I rather want to stand prepared when it tries to strike. It’s not a nice idea though to think about the death of family members. I wondered how the others would act, and it’s not a nice thing at all. Mourning is not that pleasant thing you’d like to partake in every now and then. I realised that if somehow my parents died, i could only stay sane if there was someone beside me, alone no way.
But i wouldn’t have written about all this stuff if it wasn’t for the plurk, as there a friend is mourning and some people are just senseless and indifferent towards him. It’s so strange to see people fighting over that how bad it is to joke if someone’s mourning a loss, when i think it’s even worse to dishonour that loss by going on swearing and turning against each other, when it’d be a time to collectively support the stricken one.
I wanted to go on about what i’d do in such times, but i have no real idea, so i rather stay quiet.
Energiaminusz-rémület
Valamiért abszolút semmihez nincs kedvem. Magyarázatot tessék nem kérni, úgyis leírom. Egyrészt annyira jó volt ma hazabumlizni… még sokszor megcsinálnám (nem). Komolyan, a tömegközlekedésben dolgozók mind zsidók, vagy mi, hogy szombaton csak minden harmadik járat indul? De legalább már szemüveges vagyok (nem mutatom, szerdán lesz giroszozás (ha minden igaz), vagy csak rámcsipogsz, hogy érjek rá és meglátod), egész este fekszek az ágyamon és The Gatheringet hallgatok, és teljesen beleszerelmesedtem, nagyon bejön ez a furcsa nyomott hangulat, talán mert én is most ebben vagyok… Néha-néha feltör bennem a tettvágy, csinálnék mindent, de amikor szembesülök a munkával, amit a blogmotor megírása jelentene (ez lenne most a legérdekesebb feladat), akkor gyorsan rájövök, hogy ha ennek normálisan kell működnie még sokáig, akkor bizony jól meg kéne tervezni. Ahhoz meg valahogy sosincs érkezésem. Namost vagy nekiülök és egyszer kidolgozom, vagy inkább fogok egy könyvet a polcról (valami filozófia (Kierkegaard vagy Nietzsche) vagy Esterházy jöhet szóba), vagy megpróbálom életre kelteni annyira az agyam, hogy felfogjam a lineáris algebrát (még szerencse, hogy egy féléves tárgy), és készülök a hétfői javítóra. Kíváncsi vagyok, sikerül-e majd jóra megírni. Remélem.
In the park
In the garden, in the park, on a bench, I sit.
The Gathering — Analog Park
A newspaper floats on the breeze of this late summer.
This two lines of Analog Park are those which made me “love” this song on last.fm. It’s just… so perfect. Though i should rather write “in my room, all alone, on my chair i sit”, because sadly tonight i’m in no park—on thursday i was, in the city park of Budapest, on the icy night of my university. That means all the students go out there skating and drinking boiled wine (which was sadly not the highest quality there), having fun together on till midnight. Well, i left not long after eleven, because i got tired (skating for about two hours non-stop isn’t that light if it’s the first time that winter), so i said farewell and luckily got on the last bus home.
Tömény
Egy kicsit sűrű volt ez a hetem. Azt már megszoktam, hogy kedd reggeltől csütörtök estig sokat nem élhetek, de most még teljesíteni is kellett, nem csak poshadni a gyakorlatokon és előadásokon mint egyébként. Jövő héten kezd a vizsgaidőszak, úgyhogy természetesen minden tanárember ebbe az egy hétben kérte számon még amit zárthelyik formájában akart számon kérni (csak két tárgyból lesz tulajdonképpeni vizsga, valamikor januárban, a két zúzós matekból). A kedves matek alapozás felügyelő tanárúr (azt hiszem így hívják a posztját) még azt is kitalálta nekünk, hogy akkor pénteken este hattól nyolcig még írjunk. De ezt is túléltem, és szerintem nem is sikerült rosszul. A tegnapi diszkrét matekról ugyanezt mondhatom el, ha sehol nem írtam el semmit, akkor a hét feladatból hat biztos jó, egy meg szinte biztos, hogy nem – ez viszont még mindig ötös, hála az égnek. Jövő héten hétfő-kedden még esedékes egy-egy számonkérés, hétfőn a linalg gyakorlati jegyemet akarom minél jobbra felhúzni (a koli miatt nagyon fontos az átlag), kedden pedig progalapból lesz egy (valószínűleg ismét szörnyen komoly) vizsga-zéhá. Azzal pedig január közepéig vége (egész pontosan január hét: linalg, tizenöt: diszkrét matek). Alig várom már, hogy legyen pár szabad napom…
Természetes számok meg kongruenciák
Konferenciák, konkurenciák,
Kaukázus – Lift
kompetenciák, konvergenciák…
Meg kongruenciák. És szerencsére egyelőre csak azok, konvergenciákról majd jövő félévben, amikor már elvileg kezdődik az analízis…
Egész nap diszkrét matekot tanultam, a legelejétől kezdve, a természetes számoknál elvesztve a türelmemet. A logikai bevezető és a halmazelmélet része még elviselhető volt, a természetes számok bevezetése szintén, néhány bizonyítás és hasonlók is, de aztán már nem volt erőm hozzá – gondoltam, hogy az egész, a racionális, a valós és a komplex számok nameg a kvaterniók ezután már csak menni fognak, mert a bizonyítási módszerek már (nagyjából) megvannak, akkor nem lesznek olyan bonyolultak… Végül is csak a műveletek tulajdonságait kell tartani, az meg talán menni fog, hiszen ezek csak újabb és újabb párok. (A valósokat még átnézem, mert azok annyira nem egyértelműek.)
Amikor a könyvtől besokalltam, nekiugrottam a feladatoknak, de a komplex egyenletrendszer megint kifogott rajtam. Legalább a kongruenciarendszerek megoldási módját sikerült végre különféle forrásokból összeollóznom (sajnos pont volt jobb programom azon a gyakorlaton, amikor azt vezettük le), meg a nyakatekert 419327:47 típusú osztással is boldogultam (a bal oldal kongruens tízzel modulo 47 – remélem ez már végeredménynek számít).
Ubuntu
That’s a nice word in some african languages, i think zulu, maybe? It’s a nice idea, anyway about the universal bond of sharing that connects all humanity (now i’m quoting the Wiktionary page of the word). Anyway, i’m not going into linguistics now, rather into the open source community. I’ve installed Ubuntu, and it works fine and well. Tomorrow will be its grand test when at home i’ll try out if that proprietary driver for my wireless card it installed works as it should. I hope it does. I already managed to share the Pidgin and Firefox profiles between Windows and Ubuntu, though making my heart stop for a few minutes. The Pidgin one wasn’t as simple as with Firefox, i had to add a parameter to the shortcut so that it’d launch with the profile files loaded from the Windows version’s folder (mounted under linux too). But i accidentally typed the “and” in “Documents and Settings” with a capital A—and because of that my Windows profile wouldn’t launch and that scared the deep burning hell out of me. But i figured out what the problem was (it was strange there were two “Documents and Settings” folders, and then i just had to find out which one was the original), so it should work all right now (since then i haven’t launched Win, but i hope it’ll work as it should).
Jegyzet
A telefonomba szoktam volt jegyezni, ha véletlenül találkozok valami olyan témával, amiről érdemes lenne itt vagy plörkön írni, és volt idő, amikor ezeken szépen végig is mentem, mihelyt volt módom. Bezzeg most. Gyűlik már vagy két hónapja – az első jegyzet a Moziünnep, hogy az anno milyen jó volt. Akkor – mintha csak tegnap lett volna, úgy emlékszem (ez meg milyen nagypapás szöveg már!) – egész pénteken ültem a moziban, reggel tíztől hajnal kettőig, és ha jól emlékszem vagy hat filmet megnéztem (persze köztük néha volt egy-két óra szünet, akkor rohantam haza leplörkölni az utolsó filmet – milyen nosztalgikus is, akkor még az Ipar utcában laktam). Tényleg nagyon jó volt. Aztán nem sokkal később, viszont már a koliban egy csütörtök megnéztük a Parfüm című filmet, ami nagyon tetszett. Mondjuk egy ilyen drámánál nem tudom, jó-e azt mondani, hogy tetszett – inkább nagyon megfogott. Jó film (mint a Moziünnepen a Dark Knight volt). Nem sokkal később volt szerencsém a Simpsons filmnek is nagyjából a kétharmadát megnézni. Akkor úgy gondoltam, hogy majd írok róla, ha a maradékot is láttam, de aztán ez azóta se történt meg. Meg aztán van itt valami jegyzet a Blind Guardian Inquisition című számához, amiben az volt a hatalmas poén, hogy a Monty Python Gyalog-galoppjában ezt skandálják a szerzetesek (igen tudom, hogy azért a “Pie Jesu Domine, dona eis requiem.” egy kicsit régebbi, mint ezek, de attól még vicces volt).
Teszkó
És most nem Kaukázus. Hanem a kedvenc áruházláncunk, ami ráadásul Angliában például kis ábécékkel indította el a sikerszériáját. Mivel itt a koli közelében a Tesco az, ami leginkább kézre esik és még tudom is, hogy nagyjából mire számíthatok, ott szoktam vásárolni magamnak, ha elfogyott a kenyerem vagy az összes 2,8%-os tej a hűtőben kakaóvá és/vagy kávévá változott már. Ma kivételesen elmarad egy órám, úgyhogy csak nyolcra kell majd az Eötvösbe mennem spanyolórára – gondoltam hát, beugrok a Tescoba kenyérét meg tejért, ha már úgyis azt emlegettem. Természetesen piszok sokan voltak, és természetesen pont ilyenkor közlik a kosaras pénztáraknál (ne tessék semmi sportosra gondolni), hogy “a fiatalember szíveskedjék másik pénztárhoz menni, mert ez zár” – és persze a fiatalember átfárad egy másik pénztárhoz. Ahol is szembesültem azzal a táblával, ami nagyjából annyit mond, hogy ne sértődjek meg, ha kérik a személyimet, inkább örüljek, hogy fiatalosan nézek ki, és azonosítsam az életkorom. Gyanús volt ez, hát még miután elgondolkodtam rajta. Arra jutottam, hogy ez így bizony nem jó, mert az életkoromat én bizony igazolom, nem azonosítom. Amit merészeltem a vevőszolgálatossal is megosztani – minden rossz szándék nélkül (irónia sincs).
