Author: valerauko

Esemény

November 28, 2008
valeblog
0 Comment

Kezdődik… (Most tegye föl a kezét, akinek az idétlen ugrálós reklám jutott az eszébe.) A zúzás így a félév vége körül. Az elkövetkező két hétben minimum hét számonkérésre számíthatok (ebből hat zárthelyi és egy vizsga), plusz még majd január elején lesz a meredeke a dolognak, a két matekos vizsga. Nem hiányzik ez nekem, de ha már így van, túlélem.

És ha már zúzás, tegnap este is zúztunk. Pingpongverseny volt a koliban, amibe sajnos csak párosba tudtam benevezni (pedig utána pötyögés címszó alatt nagyon jót játszottam egyesben is), és az első meccs után ki is estünk, de legalább utána csapra ütöttük a múlt hét péntekről elhalasztott nedűket (jó orosz vizecske és francia habzó szőlőlé), plusz előkerült egy arabus füsteregető eszköz is, úgyhogy hajnali fél négy körül sikerült bezuhannom az ágyba. Meg aztán reggel nyolckor előadásra (igen, tudom… minek járok előadásra).

Hétvégén a beadandóimon és a fordításaimon (még mindig HLT-s feliratok) fogok dolgozni, és ezerrel tanulom a nyelveket (spanyol, német) és a matekokat. Tervezgetem a blog-újraírást is (persze a kódot és nem a tartalmat írom újra), meg van néhány egyéb is. Majd kiderül.

Wounded

November 26, 2008
valeblog
0 Comment

My knee hurts like hell, and that wound just doesn’t want to heal yet. I don’t want to be complaining, because i knew all too well how it’ll end if i went out playing soccer on ice and snow, but still it hurts. Hope it won’t last long.

But at least i’m more or less done with my “portfolio” website, and i’d be very interested to hear all comments and critiques you have up your sleeve (by the way, that goes to all websites i publish as complete ones). The third one i’ll be doing—beside totally rebuilding the blog—is the photo site, but that’s not anytime near, since i first want to get a proper machine with which i could shoot photos the way i want (i’ve been long planning a specific one with extra-long shutter speed), and i first need to get the money for it, and that’ll take a while for sure.

Now—since i have free time till two pm—i’ll be having fun. Having fun this time means learning spanish and doing the german homework (hopefully learning something then too), and trying to solve the math intro homework problems i couldn’t yet. All this listening to Mägo de Oz and Ska-P—both spanish and sound great. (I’m thinking about integrating a last.fm widget in the blog too.)

Tömören üres

November 25, 2008
valeblog
0 Comment

A hétvégém furcsa volt. Szombat reggel, a koncert után kilenc előtt nyitottam, kieresztettem a barátaimat a koliból aztán elkezdtem szedelődzködni. Bátyámékhoz mentünk Budaörsre, unokaöcsém ötödik szülinapját ünnepelni, és ott voltunk vasárnapig. Vasárnap még egy látogatás a sógornőm szüleinél (nem tudom, erre a rokonsági fokra van-e valamilyen szép magyar név) egy kiadós ebéd erejéig, aztán kellemes hóesésben, sötétben és szembeforgalomban vezethettem haza. Sikerrel, bár Gödöllő környékén volt késztetésem elaludni.

Szombaton még lefordítottam a Hidden Leaf Team-nek a Bleach 131. részét, elvileg mihelyt egy másik fordító elér idáig, ez is publikálásra fog kerülni. Most a héten még van vagy négy-öt rész, amit meg kell csinálnom – ebből egyet-kettőt még ma este tervezek.

Egy kicsit viszont ez a hétvége meg is zavarta a dolgokat: most iszom az utolsó filter teámat, úgyhogy nem tudom, mi fog hét közben esténként ébren tartani, ráadásul a kakaóm is fogytán, így ha még az is kifogy, csak instantkávém lesz. De legalább van (még) két kocka sütim tegnapról, kettőt most pusztítottam el – ja hogy ma derelyét ebédeltem? Sebaj. Majd szerdán akkor, a halhoz (tudnivaló, hogy évek óta lehetőség szerint naponta csak egyszer falok édeset).

Az pedig aranyos, hogy ahogy a polcom aljára rögzített lámpába nézek, látom körülötte a szivárvány-gyűrűt (halo-t). Ha nem káprázna utána a szemem, azt csodálnám most is. De így inkább spanyolozok vagy németezek, persze csak miután kicsomagoltam és rendet raktam.

Kaukázus

November 22, 2008
valeblog
0 Comment

Jó koncert volt tegnap az A38-on. Izgalmas volt előtte az este, közben pedig furcsa. Előtte forralt boroztunk a koliban, és nagyjából az utolsó pillanatban jutott eszünkbe, hogy talán majd koncert után is élnünk kell valahogy, úgyhogy elszaladtam a Teszkóba (sajnos szó szerint, mert pont nem jött busz) – viszont a koncert után már senkinek nem volt kedve “élni”, úgyhogy itt maradt nekem a bevásárolmány (sebaj, eláll).

Miért volt furcsa? A Kaukázus már elvesztette a varázsát a szememben. Amiket kiraktak új videókat a holnapra az album előzeteséül ültették el bennem a gyanút, mert szeptemberben a Zöld Pardon záróbuliján nagyon jól éreztem magam – viszont a nyolc új dalrészletből egyedül a Láma mutatott annyi egyediséget, mint korábban egész albumok. A többi annyira hasonlít egymásra, hogy ha szöveg nélkül játszanák, meg nem tudnám őket különböztetni.

A koncert nem volt rossz. A hangzás jó volt, volt részeg srác is, aki ötpercenként ugrált föl félmeztelenül a színpadra, volt nagy tömeg, volt nagy buli – bár egyre inkább rájövök, hogy a Kaukázus-közönség elég impotens a pogó szempontjából (a ZP-ben nagyon jó volt, az tény). Játszották a slágereiket, játszottak kevésbé sláger dalokat is, úgyhogy minden megvolt.

Read More

Urge

November 20, 2008
valeblog
0 Comment

Now about five minutes before my time to leave for the usual thursday (Thor’s day) afternoon german lesson, i felt a sudden urge to blog (once again there is this neologism—and many more, nouns turning into verbs, verbs into adjectives and so on). So i blog. There was a nice argument going on among a few plurkers including me about a few interesting verbs with prefixes (i hope that’s how they’re called in english), and whether it’s correct to use them with those prefixes i’ve been using them with.

Another thing is the reason for my silence this week. First of all, my day ends usually after ten in the evening, and by then my brain’s like a ragged mop, only having enough power to laugh on lame videos posted on plurk, eat my dinner and after a hot shower go to sleep. Not to mention i’m not feeling the best nowadays… Though i’m getting used to it. I don’t think anyone around me could tell, but that’s alright. I hate to worry myself, and i hate to make others worry even more. Rather die quietly in my dreams. This strange feel sometimes also gets stronger, and then it’s like the world’s turned off, i’m forced to sink in and just think. Though i can’t. Anyway, then i have so really cool ideas for blogging, that it’s really strange i couldn’t reproduce any when i’m well. Like now.

Kalevala

November 17, 2008
valeblog
0 Comment

Tegnap este Aival megnéztük a Kalevalát a Trafóban, és jelentem alássan, aki nem látta, bánhatja (bár még lesz valamikor a Bakelitben). Kortárs mű, és ez lerí róla. Furán jöhet ki ez most, mert egy dicséret után ilyet mondani elég ellentmondásos (már csak ismerve a saját véleményemet a nagy kortárs művészetről), de ugyanilyen ellentmondásos maga az előadás is. Azok a részek, amik valóban Kalevala voltak, és a végéig a természetvédős részek is nagyon ott voltak a szeren, viszont a végét abszolút nem tudtam hova tenni. Lehet, hogy bennem van a hiba és még nem nőttem föl ehhez a magassághoz, de nagyon nem értettem, miért kell minimum tíz percig (odabent elvesztettem az időérzékemet, ezért nem mertem húszat írni) egy fém építmény összerakásával szenvedni, és miért szeretkezik olyan hevesen a Nap egy öreg Jegesmedvével. Nyilván ha másodszorra látnám, érteném már ezeket is, de most még nem. Gondolkozok hát rajta. És ha már negatívum: az akusztika nem volt a csúcson, nagyon kellett koncentrálnom, hogy megértsem a szövegeket. De ne tessék ám azt hinni, hogy nem volt jó az előadás. Mert jó volt. Megérdemel egy négyest (ötből), mert amit értettem, az nagyon jó volt, amit meg nem — hát, biztos bennem volt a hiba. A testfestések (amik sajnos gyorsan elkenődtek) nagyon jól néztek ki, az elején azon gondolkoztam, melyiket tetováltatom majd egyszer magamra. A szövegek egyszerűen nagyszerűek voltak, és amennyire én meg tudtam ítélni, a táncok is (ha meg nem is profik, de áll-leejtősek mindenképp). Tetszett — csak azért nem írtam, hogy “nagyon tetszett”, mert a vége nem tetszett nagyon. A modernre fogékonyaknak kötelező.

A short weekend

November 17, 2008
valeblog
0 Comment

In the past month usually i’ve been going home on friday and coming back to the dorm monday, but now that changed. Went home only saturday, because of the Sonata Arctica gig friday night, and came back yesterday afternoon, to see a theatre play. I was just surprised how quickly this weekend passed, and then realised that i don’t have anything to do today till eve except the last two pages of a really annoying programming homework, so this is somewhat like weekend still.

I plan on going down to the gym and then working on that thing. I’ll have to comment almost every single line of my programcode, and that won’t be much fun since i’ve written it as compact as i could—thus it’ll need quite a lot of explanation.

I’ll also meet with a past classmate to have a talk about business matters, i think that if we could launch that plan of his, then i won’t be in a financial pinch like now. I try to fix my situation without having to give up any of my important plans (going to that gig on friday, buying myself headphones sometime in the future). Won’t be easy for sure. But if that business starts up as planned, there won’t be any problems for a while then.

Sarkköri Szonáta

November 15, 2008
valeblog
0 Comment

Tegnap este a PeCsában Sonata Arctica koncert volt, és jelentem alássan, nagyon jó volt. (Meg kétszázhúsz volt.) Valamivel a Vanishing Point (első előzenekar) kezdése után értem oda, így legalább se a pénztárnál, se a ruhatárnál nem kellett sorba állnom (bár ez utóbbi csak egy pofátlan előzésnek volt köszönhető). A zenéjük (mármint a Vanishing Point zenéje) nem hatott meg – egynek elmegy, zúzós, biztos nagyon jól énekelhető és lehet rá vadakat pogózni, ha valaki ismeri a számaikat, de így idegenként egyáltalán nem tudott megragadni, inkább csendesen tankoltam a fél literes műanyag pohárból a keverőpult magasságában. A Pagans’ Mind is nagyjából ugyanez a kategória volt, bár tagadhatatlanul egy kicsit színvonalasabb – viszont nagyon mulatságos volt, ahogy az énekes minden magas hangnál a mellét markolászta. Vagyis az előzenekarok alatt inkább foglalkoztam a mögöttem zakatoló (valószínűsíthetően igen részeg) szlovák jómunkásemberekkel, mint a zenével.

Bezzeg amikor hirtelen lekapcsolták a lámpákat és felhangzottak az első Sonata Arctica-dallamok! Onnantól kezdve nem volt megállás. Játszottak minden számot, amire csak gondolni tudtam, és talán csak egy olyat, amit nem ismertem. Igazi koncert-hangulat, laza pogó, folyamatos zúzás és/vagy csodaszép melódiák, szép rocker lányok, hatalmas buli. Nagyon jó volt. Volt Fullmoon, volt Replica, volt minden, ami csak szem-szájnak ingere, a végén még a Vodkát is eljátszották nekünk/velünk. (A koncert előtt beszélgettem egy rockertárssal és kérdezte, hogy melyik számot várom, amire a válasz gondolkodás nélkül jött: Fullmoon, Vodka. Merthogy “we need some vodka“!) A hangzásra se lehetett panasz, bár az előzenekarok alatt voltak gondok, de a finn mesterek kedvéért összeszedték magukat a keverőpult mögött. A hangulatra meg főleg nem. Rég nem éreztem magam ilyen jól koncerten. Szerencsémre amikor vége lett még járt az egyes vili és az utolsó 103-ast is elértem, úgyhogy szűk háromnegyed óra alatt otthon is voltam.

Keith Haring and the ice ages

November 15, 2008
valeblog
0 Comment

Today i attended two exhibitions, one in the National Museum of Nature Sciences, about the ice ages (and also there was another one about predators), and the Ludwig Museum’s three floors–on the first an exhibit of Agnes Denes, on the second the Keith Haring one and on the third the collection of the museum.

The ice ages exhibition (Jégkorszakok in Hungarian—and in plural) was aimed at a much younger audience in my opinion, much like what i experienced in the nature sciences museums of Chicago. It was highly interactive, with a couple of really interesting details on the past climate changes of our planet—for example, did you know our climate is so nicely moderate only because of the ice age not so long ago? (It’s “not so long ago” only in geological time scale, naturally. That means about ten thousand years.) In the age of the dinosaurs it’s supposed to have been a lot warmer. At the last stages of the exhibition were the models of ice age animals, huge predators (saber-toothed tiger, hyenas and co) and even larger herbivores (mammoths, ancestory of deer and horses), and i stood there thinking if i’d had a chance against such an animal. I ended up with the decision that if i lived then i probably would be a lot more muscular than i am now, so a precise kick in the face of the wolf would stop it for sure, and with a large piece of wood or stone i could crush the head of a tiger too. I wonder. Have read not so long about a man killing a brown bear so—i guess it’s not hopeless then.

Read More

Művész

November 14, 2008
valeblog
0 Comment

Ami ma az egyetemen volt… félelmetes. A diszkrét matek (bevmat, ha így valakinek ismerősebb) előadás reggelről borzasztóan unalmas volt, matematikus-módi vezetgettünk be újabb és újabb számhalmazokat (kvaterniók és testvéreik), aztán meg a véges halmazokat szekáltuk. Mindeközben annyira kómás voltam, hogy még olvasni se tudtam kitartóan, pedig direkt vittem magammal a Szép új világot. A gyakorlat se volt jobb (és ráadásul az is három óra, katasztrófa), amilyen fáradt voltam, nagyon nem bírtam tolerálni a tanár stílusát – pedig az utóbbi hetekben örültem, mert kibírtam a gyakorlatokat anélkül, hogy ki akartam volna tekerni a nyakát – úgyhogy maradtak a különböző gyilkossági tervezetek, és a lehető legmaróbb beszólogatás. Úgy tűnik, edzett cinikus az ürge, mert nem látszott rajta semmi.

Mindezek után Aival elmentünk az Artkatakombába egy volt tanárának a kiállítására. Váratlan volt a médium (a szokásos vászonra nem csak festéket pancsolt, hanem madzagokat ragasztott rá, azokkal is formákat rajzolva), de a művek többségét elfogadnám a nappalim falára, ugyan ha pénzt is kéne adnom érte, talán ha három érné meg az árát. Színvonalas kortárs – sajnos nem egy gyakori jelenség. Holnap tervezek menni a Ludwig Múzeumban lévő Keith Haring kiállításra, meg talán a Jégkorszakokra – ez utóbbi ellen csak az ára szól, de az nagyon. Azt meg még mindig nem tudom, holnap kockáztassam-e egy heti költségvetésemet a Sonata Arctica koncert kedvéért, vagy se. Hirtelen döntés lesz.