Még mindig magyarul írok, de ez holnap már változni fog. Az utóbbi időben láttam három filmet (és ez a szám csak növekedni fog), úgyhogy már lesznek nem ilyen gejl naplós bejegyzések is, valami (talán) érdekes. Ma egy órára akartam volna bemenni az egyetemre (a Tolkien-témájú előadásra), de persze elmaradt. Segáz, ott volt Ai (meg az ura), beszélgettünk egy kicsit aztán jöttem vissza a koliba. Tegnap még megtehettem, hogy a hétfői buliból hozott pizzát ebédeltem, de mára már csak egy szelet maradt, úgyhogy inkább az egyetem előtt beültem a Fehérvári úti vásárcsarnokba egy milánóira – meg kell hagyni, igen érdekes íze volt, de jóllaktam vele, az a lényeg. A délelőttöm azzal ment el, hogy mostam meg elrohantam a géppel a szervízbe, mert a szóköz gomb egyszer csak lehalt, én meg csak nem akartam azonnal szétkapni, végül is kitudja (szét kellett volna, valami retek (nem a növény, piszok) ment alá). És ma esett le, hogy mostantól már ismét 1024-es képernyőszélességre fogok optimalizálni, mert az “új” nem widescreen (az előző 1280 széles volt). Meg voltam kint focizni (atyám nagy örömére), a lábaim a három éves ronggyá szakadt dorkóban szintén ronggyá szakadtak, szinte minden részük fáj, de legalább jó volt. Terveztem, hogy ma még megnézem a Let the right one in-t, de nem tudom, tizenegykor nekifogjak-e még. Most megvacsorázom az utolsó pizzaszeletet és vagy a film, vagy egy könyv, mert már meg nem szakítom a három hete húzott csak-éjfél-után-megyek-aludni “hobbit” (amiből nyolc ugye egy hobbyte – nameg automatikus tárgyeset, vagy hogyishívják).

Már a harmadik hete minden nap éjfél után kerülök ágyba… De sebaj. Ma este is ez lesz a helyzet, mert egy volt osztálytárs házibuliba hívott, úgyhogy az is csoda lesz, ha egyáltalán fogok aludni. Visszamentem a laptop szervízbe utánakérdezni, hogy mi lett akkor a sérültemmel, és jó hírt nem kaptam: totálkár. Az alaplap teljesen meghalt, és amennyiből meg lehetne (talán) csináltatni, annyiból már lehetne venni egy másik gépet – és én pont ezt fontolgatom. Beszámítással ott a szervízben tudnának adni ötvenezer magyar forintért egy másik ASUS gépet, ami ugyan használt, de ők egyrészt vállalnak rá negyed év garanciát, másrészt meg esküdöznek égre-földre, hogy nagyon jó gép és nem lesz vele semmi gond (amit készségesen el is hiszek, mert az enyémmel se lett volna semmi gond, ha nem gurul le táskástul egy lépcsőn). A videokártya biztos, hogy erősebb, bár nem szélesképernyős, a proci nagyjából ugyanolyan, a többi is szintén. Úgy tervezem, hogy holnap délelőtt hazamegyek, de ez még változhat. Most délutánra a program még néhány telefon, meg elrohanni a Krisztina körúti Szabó Ervin könyvtárba meghosszabbíttatni a japánkönyvet – ugyan ezt elvileg lehetne online is tenni, de sajnos csak elvileg: valamit elgépelhetett a kisasszony, mert az olvasójegyem vonalkódjához nem jó születési dátum van a rendszerükben (vagy valami hasonló), mert nem enged belépni.