Őszi félév

October 2, 2010
valeblog
0 Comment

A mai nappal elkezdődött a 2010/11-es tanév “őszi” szemesztere. A napom javát suliban, de többségében nem órákon, hanem a felsőbbévesekkel töltöttem, gyűjtöttem az infókat, hogy mit érdemes és mit nem fölvenni. Persze túl sok érdemi javaslatot nem kaptam, amit meg igen, azt ütközés miatt nem tudom (ebben a félévben fölvenni). Aztán itthon összeraktam úgy nagyjából az órarendemet. Ennél többet ha lehet, nem szeretnék fölvenni. Ebben a félévben már direkt figyeltem rá, hogy olyan tárgyakat vegyek föl, amik a bizonyos szükséges csoportokba esnek, hogy fogyjanak a kötelezően teljesítendő kreditjeim. Ha ezt a félévet is sikerrel zárom, akkor másodévre már csak nyolc kreditnyi “nehéz” tárgy (コア科目) marad – amennyit ebben a félévben fölveszek, és akkor még mindig csak másodév. Ahogy nézem, vizsgaidőszak körül nyögni fogok tisztességesen, de különben elég laza lesz most (előadások többségben). Csak majd szereznem kell (megint) egy határidőnaplót, mert a régit elhagytam Pekingben.

További hír, hogy ma végre megjött a Xros Wars zenesáv (új (?) szó, hogy mondják magyarul a “soundtrack”-et?) cd, úgyhogy miután hazaértem, elsődleges prioritás volt a feltöltés és a borító beszkennelése.

Hyakko!

October 2, 2010
valeblog
0 Comment

You want light and easy entertainment? Here you get it. Hyakko is the perfect anime if you just want something funny without too much of a deeper meaning. It’s about a bunch of girls at school, their everyday lives, and how they get to know their new classmates at school. There isn’t much of a story—most of the episodes focus on one character, and that’s all. True, occasionally there’s a bitter aftertaste to some scenes, but i think that this level of drama can be passed without disrupting the entertainment much.

Not to mention that as much as i love the character design of Naruto, Kageyama Torako is pretty much the same, just in a girl version. Not necessarily only the hair and eye colours.

I first started watching Hyakko back when it aired, together with Toradora, but it ended up on a “hiatus” the same way too. Then this summer watching Toradora reminded me of the adventures of the Kamizono Academy girls. It was really worth watchin, i totally enjoyed it.

Above pic from アニメ壁紙タウン.

Metallica, Saitama Super Arena, 2010. september 26

October 1, 2010
valeblog
0 Comment

Dear AC/DC, you should seriously contact Metallica. Because what they did this sunday, that is what i call a show. Unlike yours. The two opening acts, The Sword and Fear Factory played for the usual “opening band” duration, not too short but not long enough to get fed up with it either.

And then, and then, and then, Metallica came on stage. Although i wasn’t in the standing-moshing crowd, because i could only buy a seat ticket to the opposite end of the arena, it still sends shivers down my spine when i think about it, and i have to say this wasn’t my first metal gig either. Although i think there were problems with the sound during the opening acts, the whole performance of Metallica, the whole show of Metallica, the whole concert Metallica gave, it was, to put it short, perfect. (Except for a bit of the background screen that died midway.) They played great old songs as well as newer hits, and though i didn’t know just like half of the songs (the Great Old Ones—although they didn’t play the Call of the Ktulu), it was fantastic, i didn’t even have time to space out.

Not to mention the feeling of looking down at the pit, for example during the Master of Puppets and seeing four meatgrinder moshpits swirling in the crowd. I so much wanted to be down there.

Do you listen, AC/DC? This is how you do a great show. You should’ve been there, it was epic. They even invited one guy, for whom this was his 100th Metallica show, on stage. Amazing. Now i understand why so many people have been there both days. I wish i was one of them.

Internet changes

October 1, 2010
valeblog
0 Comment

A couple of years ago in the scene i’ve belonged to online then, it was more or less customary that everyone starts a fansite or a “shrine” for the anime or band they loved. I still see some point in shrines. A shrine is a tiny website with only a few pages, a largely graphic design and minimal textual content devoted to the topic.

But a fansite is large(r), with quite a lot of work put into it, whatever the form of site is. Just writing the content and hunting down some rare images takes ages. I mean it, from experience. But just now i realised that i’ve never been to a fansite with the purpose to check out some info, or just read about details. And that’s the static content the writers (usually) put such insane amounts of work into.

Static content just won’t make people stay there. Once they’ve seen it all, without anything else to do they leave and probably never come back. What makes people stay and/or come back is dynamic content.

Forums, where on the one hand, they can interact with other fans, and on the other, generate unique content. News feeds, which is pretty much the same as writing a thematic blog. And if they still need the info, a cross-linked wiki is surely there in the blue with tons of data (part of which is user-contributed) on the topic. I wonder if other websites (anything beside communities, shrine-types, blogs and wikis, and of course webshops/download portals) would have a chance to survive at all. Like, at all.

終わり

October 1, 2010
valeblog
0 Comment

今シャワー浴びて寝る。10月1日、夜2時。明日(今日)起きると秋学期が始まる。いやだなぁ…

とりあえず、さようなら、夏。また来年ね。

準備戦備ができた。来い、授業。

Toradora!

September 30, 2010
valeblog
0 Comment

I first started watching Toradora! when it started airing, but then it just wasn’t interesting enough to watch. But this spring a girl from the music club said she was watching it, reminding me too. In the summer break, before heading off to my journeys, i managed to watch it all.

It was… Strange. Obviously, after watching loads of anime the final pairings get more or less clear in the very first episode, and with that, for me the anime gets more tense, since it’s a story between a startpoint i’m at and not infinity, but a known (or thought to be known) endpoint. It’s drama, and it’s funny, and it’s highschool. Crazy life, that i’m pretty sure doesn’t exist anywhere but anime (not in Japan for sure) with loads of hilarious but at the same time very touching situations. And we can see bonds forming and disappearing.

It was nice. I didn’t even pay attention to details like graphics or music–the character designs and the story were enough. After i finished it, i felt strangely down, but i guess that’s just natural from a single guy watching a romantic anime.

Also, the Suzumiya fan i am, i just had to use the pic above, from Drunk Weeaboo. Of course there’s no Hare hare yukai dance in Toradora.

Samurai Champloo

September 30, 2010
valeblog
0 Comment

I can’t even recall when i finished Samurai Champloo, yet another masterpiece by the creator of Cowboy Bebop, Watanabe Shinichiro. It must’ve been sometime back in the middle of august…

Yet, just as its older brother, Samurai Champloo is great. As Cowboy Bebop mixes blues with space and western, so mixes Samurai Champloo historical Edo period Japan with modern city underworld and hip-hop. As expected, both the graphics and the music of the anime is of insane quality. Fantastic puns and jokes, hilarious situations often burst into amazing fight scenes and/or tear-jerking drama parts.

The story is very well designed too. Through the loosely connected episodes of the heroes’ journey, a story worthy to be compared to a classical full-length novel unveils. In the meanwhile, sometimes strikingly harsh realities and brutal but just philosophies appear. And however matching this description is to Cowboy Bebop, i’m talking about Samurai Champloo, and despite these similarities, while watching it, it doesn’t feel like a “little brother” or successor, but a creation of great value.

Something you really should watch.

Above image from The Futile Podcast

Önéletkávé

September 30, 2010
valeblog
0 Comment

Így este kilenc magasságában megérkezett a kávéfőzőm végre. Ezzel két dolgot kaptam: egy lehetőséget, hogy kipróbáljam, amivel természetesen éltem is, ezzel elvesztve DeLonghi-szüzességemet, plusz egy kellemes elfoglaltságot egy kicsit későbbre, éspedig hogy megszabaduljak a kartondobozoktól. Mert természetesen duplán be volt dobozolva. A kávé ugyanannyi és ugyanolyan, mint a régi főzővel, kivéve a gép “új-ízét” ami két főzés után eltűnik majd belőle…

Ezen kívül ma nagyjából semmit nem csináltam, sikerült teljesen passzívan és haszontalanul eltöltenem a nyári szünetem utolsó napját. Ugyan megírtam egy szabadfogású önéletrajz-féleséget, de ez inkább unaloműzés volt, mint kreatív munka. Ahhoz nem volt energiám, kávé nélkül ugye…

Read More

Nyárvégi nagytakarítás

September 30, 2010
valeblog
0 Comment

Ma aztán befejeztem a nagytakarítást – legalábbis a takarítás részét. Még vár rám egy kisebb rendrakás, gitárok, csomózós fonalak, ruhák, de ez már a többihez képest kismiska.

Eltüntettem a pár jókora kupac szemetet, összeszedtem a szétszórt ruhákat, elmosogattam mindent, kitakarítottam a fürdőszobát és a mosogató környékét is, felporszívóztam, még az asztalt is elhúztam, és a mögötte-mellette felgyűlt mocskot is eltüntettem. Bár tény, hogy a hűtőt kirángatni a zugából az a melletti rést kitakarítani már nem volt lelkesedésem. De akit az zavar, kitakaríthatja nekem.

Mostam is, bár a két adagnyi cucc kiterigetésénél már gondokba ütköztem… Majd kell vennem még vállfákat és csipeszeket. Kidobtam a rég szétszakadóban lévő papucsomat, és vettem egy százjenes újat, ami ugyan kicsi, de legalább meleg lesz télire – meg gyanítom, hogy ki is nyúlik majd.

Holnap meg érkezik majd a kávéfőző, azt is ki kell találnom, hogy azt hova rakom majd, mert már a fülem mögötti kispolcra se fér. Lehet, az lesz a vége, hogy el kell majd caplatnom a Nitoriba venni valami könnyen felrögzíthető polcot, mert gyanítom, hogy ez a helyhiány az egyik oka, amiért két hét alatt teljes káoszba zuhan mindig a szobám.

Plusz úgy gondolom, hogy most nekiállok, és csinálok egy új oldalt ide a valerauko.net-re, majd jelentkezek.

Kávéfőző

September 29, 2010
valeblog
0 Comment

Ugye tegnap meglepetésszerűen lecserélték az eddigi hagyományos főzőlapunkat az elvileg gyorsabb és energiatakarékos indukciós cuccra, aminek köszönhetően az eddig használt összes konyhai eszközöm használhatatlanná vált. Mondjuk legalább serpenyőt meg fazekat adtak…

De kávéfőzőt nem. Körülnéztem hát, és csöpögtetős kávéfőzőt (vagy ahogy magyarul hívják azt a picsafüst híg vacak “drip coffee”-t…) már lehet kapni ezer jen körül, ami olcsó de valószínűleg az árának megfelelő minőségű. Vannak profibb gépek tizen-sokezer jenekért, de az meg az ára okán nem jöhet szóba. Az enyémhez hasonló (hívjuk az egyszerűség kedvéért kotyogósnak) kávéfőzőket is árulnak, persze azt már csak online, de ezek se működnek az indukciós lappal. Pontosabban olyanok is vannak, de azok 13 ezer jennél kezdődnek és az átlag 30 (ezer, jen). Annyiért meg már azért sokkal jobb gépet is lehet találni.

Nekem pedig eszpresszó kell, mert a drip-pocsadékból megihatok akármennyit, ébren nem tart. Úgyhogy a vége az lett, hogy holnap érkezik egy DeLonghi eszpresszógép, és még az ára se vészes (annyira). Meg ez talán (ha már DeLonghi) nem fog lerohadni két nap után (mint azt más gépekről a felhasználói kommentek között olvastam).