Gone for good, aka. Stargate Atlantis

October 7, 2010
valeblog
0 Comment

Don’t worry, i wasn’t lost or dead, neither was i abducted, though i did spent most of my free time in the Pegasus galaxy. Anyone familiar with that phrase? Yeah, i’ve been watching Stargate Atlantis. I started it when i was supposed to, at the end of the seventh season of Stargate SG-1. But i didn’t keep up—i know i was supposed to watch it parallel with the last three SG-1 seasons, but i didn’t. At least this way i got more… continuity.

In its five seasons Atlantis had much less space for the predictable episodes that were so typical to SG-1 after a few seasons. Much less, but of course they were still there. The story overall is much simpler, with “just” one race as the great enemy and a few minor powers who mostly only cause trouble. In the five seasons, there was only one clip show episode, somewhere in the last season (thus near the finale), so it’s forgivable.

The characters were well designed and the crossovers with SG-1 made it really feel like a part of the already constructed Stargate world in my head, although there were hardly any episodes in the Milky Way galaxy.

True, significant parts of the story won’t make much sense to someone who haven’t seen SG-1, but the main storyline events will. Now on to Universe.

Okinawa, negyedik nap

October 7, 2010
valeblog
0 Comment

A negyedik napom először is halovány másnapossággal indult, ami az előző estét tekintve annyira talán nem meglepő. Kijelentkeztem a szállóból és nekiindultam északra. Busszal. A buszpályaudvar felé út közben kiszúrtam egy információs pontot turistáknak, szereztem térképet meg egy japán srácot, aki hősiesen elbaktatott velem a McDonald’sba reggelizni aztán a buszhoz is. Azóta se tudom, mi vezette, de jót beszélgettünk.

A buszút Nahából Nagoba beletelt vagy három órába, aminek a javát végigaludtam, a maradékban pedig küzdöttem a hányingerrel. Sikerült gond nélkül odaérni, de ezzel az útnak még sehol nem volt vége. A célpont ugyanis a Chiraumi park volt, ami egyrészt egy akvárium, másrészt botanikus kert, harmadrészt szép fövenyes partja van. A nagoi buszpályaudvarom vártam vagy egy órát, ami közben rádöbbentem, hogy a japán stílusú vécének megvan az a nagy előnye, hogy nem kell ráülni, ergo hozzáérni – mert egy vidéki japán állomási vécé nem sokkal jobb, mint egy magyar… Még egy óra busz után megérkeztem a célhoz.

Kép erről a részről azért nincs, mert út közben (természetesen) lemerült a telefonom, úgyhogy nem tudtam fotózni se – se mást…

Read More

Vampires in Atlantis

October 4, 2010
valeblog
0 Comment

Today i ended up doing practically nothing except for translating the fourth episode of Shiki and watching Stargate Atlantis. And more Stargate Atlantis. Reminds me of the insane streaks i had of SG-1, when i sat down in the morning and watched like two seasons non-stop until late night. I get that feeling again, that oh, just one more, and this is good. For most of the first season, i didn’t feel that… i don’t know if it has something with school starting again, or just the episodes are getting better and better—though of course after watching all ten seasons of SG-1, two of the Stargate movies (don’t feel like watching continuum, somehow these alternate reality stories in Stargate tend to be… lame—except the exceptions) and a season of Atlantis, as of now, i pretty much developed an ability to foretell the story of an episode. From the title, from the first five minutes, from focus of certain characters, after this much often it gets obvious. When it’s yet interesting, that’s when i get glued to the screen for hours. Many hours. Like now.

Az én drogom

October 2, 2010
valeblog
0 Comment

Az a kávé. Megiszok egy eszpresszót (ne adj’ Isten, duplát), és pörgök. Utána meg nem pörgök. Nem érzem rosszul tőle magam, viszont amikor hajt az a kevés meglepően erős fekete arany, az szárnyaló. Nem vagyok vagy leszek függő – soha nem volt és nem is lesz gond leállni vele, lásd Kínában is egy hétig kávé nélkül éltem, csak ha nem kávézok, akkor kicsit többet kell aludni.

Nem mellékes, hogy szeretem az ízét. Egyrészt minden kávénak megvan a maga sajátos ízvilága, lásd az eddigi nem kevés kávés írásomat, másrészt pedig minden egyes alkalommal beleborzongok (kéjesen, mondanám, ha nem hangzana annyira perverzül, ahogy hangzik), amikor az eszpresszó tömény erejét megízlelem.

Csak ennyit akartam, megyek is vissza a gtkpod kódját javítani. Nagyon idegesítő az a borítókkal kapcsolatos bug, ráadásul már ott van évek óta javítatlanul, úgyhogy elhatároztam, én állok neki. Ugyan ilyen szintű C kóddal még életemben nem volt dolgom, szerintem boldogulok. Ha meg nem, mindig van kitől kérdezni.

Starbucks Pike Place roast

October 2, 2010
valeblog
0 Comment

Nowadays whenever i went to Starbucks, there were no limited edition coffees on the shelf, so i somewhere hoped i could finally give the rest of the usual blends a try. But when i actually went to buy my next dose of beans, there waited the Pike Place Roast. Though there was an Anniversary blend not so long ago, this one’s related to the roots of Starbucks too. According to the sticker on it, that was where the first Starbucks cafe opened.

The Pike Place roast is unusually mild for a Starbucks limited edition coffee, so when i had my first cup of it, it tasted a bit too light. But just now i made an espresso out of it, an espresso that kicks me off my feet. It’s fantastic. Due to the mild nature of the roast, even in espresso it doesn’t get too stingy–it stays mellow. That reinforces what Starbucks says in their ad: it’s their smoothest blend. I haven’t tasted all their coffees, but chances are it’s true.

It smells smooth and sweet, while the hot steam has a touch of something fresh similar to eucalyptus in it–but that might be only my imagination. If i were into mild coffees, i’d probably love it. This way, i just say it’s a good blend.

A helyesírásról, megint

October 2, 2010
valeblog
0 Comment

Ezt nem értem. Próbálkozok, de még nem megy. Ezek szerint csak nekem természetes, hogy úgy-ahogy próbálok helyesen fogalmazni és írni (lehetőség szerint ebben a sorrendben). Nem arról beszélek, hogy valaki véletlenül elgépel egy szót vagy pillanatnyi elmezavarban pontos j-vel írja a lyukat (pedig a lyukat nem írni kell, hanem). Az se érdekel, ha valahonnan kihagyják a vesszőket vagy a kötőjeleket – ez velem is gyakran előfordul. Még valahol azt is megértem, hogy valami furcsán értelmezett menőségből a szövegben minden “v” betűt “w”-vel írnak egyesek. Ez egy stílus, inkább látványelem, mint helyesírás.

De hogy olyan helyre raknak vesszőt, ahol abszolút semmi keresnivalója, vagy az elvált igekötőt a segédigével egybeírják (lásd megakarom találni), azt már nem értem. Vagy hogy teljesen értelmetlenül raknak egymás után (gondolom) nagyon értelmesnek érzett szavakat, biztos azért, hogy “komolynak” tűnjön az írásuk. Csak épp az értelme vész el, de persze, nyugodtan.

De igazság szerint mindez még valahol megbocsátható, vagy ha az nem is, de kevésbé büntetendő, ha valaki a saját blogján vagy egy csevegőcsatornán nem tud írni, mint ha direkt publikálásra szánt anyagot olvasva jön az arctenyér-kényszer, olyan a minőség.

Valaki magyarázza meg.

Őszi félév

October 2, 2010
valeblog
0 Comment

A mai nappal elkezdődött a 2010/11-es tanév “őszi” szemesztere. A napom javát suliban, de többségében nem órákon, hanem a felsőbbévesekkel töltöttem, gyűjtöttem az infókat, hogy mit érdemes és mit nem fölvenni. Persze túl sok érdemi javaslatot nem kaptam, amit meg igen, azt ütközés miatt nem tudom (ebben a félévben fölvenni). Aztán itthon összeraktam úgy nagyjából az órarendemet. Ennél többet ha lehet, nem szeretnék fölvenni. Ebben a félévben már direkt figyeltem rá, hogy olyan tárgyakat vegyek föl, amik a bizonyos szükséges csoportokba esnek, hogy fogyjanak a kötelezően teljesítendő kreditjeim. Ha ezt a félévet is sikerrel zárom, akkor másodévre már csak nyolc kreditnyi “nehéz” tárgy (コア科目) marad – amennyit ebben a félévben fölveszek, és akkor még mindig csak másodév. Ahogy nézem, vizsgaidőszak körül nyögni fogok tisztességesen, de különben elég laza lesz most (előadások többségben). Csak majd szereznem kell (megint) egy határidőnaplót, mert a régit elhagytam Pekingben.

További hír, hogy ma végre megjött a Xros Wars zenesáv (új (?) szó, hogy mondják magyarul a “soundtrack”-et?) cd, úgyhogy miután hazaértem, elsődleges prioritás volt a feltöltés és a borító beszkennelése.

Hyakko!

October 2, 2010
valeblog
0 Comment

You want light and easy entertainment? Here you get it. Hyakko is the perfect anime if you just want something funny without too much of a deeper meaning. It’s about a bunch of girls at school, their everyday lives, and how they get to know their new classmates at school. There isn’t much of a story—most of the episodes focus on one character, and that’s all. True, occasionally there’s a bitter aftertaste to some scenes, but i think that this level of drama can be passed without disrupting the entertainment much.

Not to mention that as much as i love the character design of Naruto, Kageyama Torako is pretty much the same, just in a girl version. Not necessarily only the hair and eye colours.

I first started watching Hyakko back when it aired, together with Toradora, but it ended up on a “hiatus” the same way too. Then this summer watching Toradora reminded me of the adventures of the Kamizono Academy girls. It was really worth watchin, i totally enjoyed it.

Above pic from アニメ壁紙タウン.

Metallica, Saitama Super Arena, 2010. september 26

October 1, 2010
valeblog
0 Comment

Dear AC/DC, you should seriously contact Metallica. Because what they did this sunday, that is what i call a show. Unlike yours. The two opening acts, The Sword and Fear Factory played for the usual “opening band” duration, not too short but not long enough to get fed up with it either.

And then, and then, and then, Metallica came on stage. Although i wasn’t in the standing-moshing crowd, because i could only buy a seat ticket to the opposite end of the arena, it still sends shivers down my spine when i think about it, and i have to say this wasn’t my first metal gig either. Although i think there were problems with the sound during the opening acts, the whole performance of Metallica, the whole show of Metallica, the whole concert Metallica gave, it was, to put it short, perfect. (Except for a bit of the background screen that died midway.) They played great old songs as well as newer hits, and though i didn’t know just like half of the songs (the Great Old Ones—although they didn’t play the Call of the Ktulu), it was fantastic, i didn’t even have time to space out.

Not to mention the feeling of looking down at the pit, for example during the Master of Puppets and seeing four meatgrinder moshpits swirling in the crowd. I so much wanted to be down there.

Do you listen, AC/DC? This is how you do a great show. You should’ve been there, it was epic. They even invited one guy, for whom this was his 100th Metallica show, on stage. Amazing. Now i understand why so many people have been there both days. I wish i was one of them.

Internet changes

October 1, 2010
valeblog
0 Comment

A couple of years ago in the scene i’ve belonged to online then, it was more or less customary that everyone starts a fansite or a “shrine” for the anime or band they loved. I still see some point in shrines. A shrine is a tiny website with only a few pages, a largely graphic design and minimal textual content devoted to the topic.

But a fansite is large(r), with quite a lot of work put into it, whatever the form of site is. Just writing the content and hunting down some rare images takes ages. I mean it, from experience. But just now i realised that i’ve never been to a fansite with the purpose to check out some info, or just read about details. And that’s the static content the writers (usually) put such insane amounts of work into.

Static content just won’t make people stay there. Once they’ve seen it all, without anything else to do they leave and probably never come back. What makes people stay and/or come back is dynamic content.

Forums, where on the one hand, they can interact with other fans, and on the other, generate unique content. News feeds, which is pretty much the same as writing a thematic blog. And if they still need the info, a cross-linked wiki is surely there in the blue with tons of data (part of which is user-contributed) on the topic. I wonder if other websites (anything beside communities, shrine-types, blogs and wikis, and of course webshops/download portals) would have a chance to survive at all. Like, at all.