Délelőtt templomban voltam – mivel a lelkész Németországba ment, más jött helyette, neki meg alig értettem a beszédét: halk is, gyors is. Aztán hazaértem, és nekiálltam tanulni. Négy óra magasságában már majdnem végeztem, úgyhogy megmelegítettem a tegnapról megmaradt adag kaját, és ebéd közben fejeztem be a nyelvtant. Még azért a kérdéses helyeket (よう – そう, például) átolvasom még egyszer, de mostantól estig csak matekot olvasok (átnézem a tételeket, amiket vettünk, hogy belelendüljek) meg szavakat tanulok (mert az kell), ha meg olyanom van, a kanjikat is (a keddi öröm-vizsga). Sajnos a mai pingpongklubos nagy eseményt is kihagytam (mint tegnap az edzést), “old boys találkozó” volt, vagyis a régi klubtagok is összegyültek… De ez most tényleg nem fér bele az időkeretembe. Nagyon bölcsen választották meg az időpontot, az biztos. (Mondjuk én is jókor fogok a tanuláshoz…) Ebéd után ezért kellett egy kis hangulatjavító (az ébresztésről nem is szólva), úgyhogy otthoni hangulatban főztem magamnak kávét és étcsokit eszegetve elfogyasztottam (チョコを食べながらコーヒーを飲んだ).
Koyaanisqatsi
Yesterday i decided to watch Koyaanisqatsi, since i found that it’s available on Google Video. I remember when i was a kid and i was browsing the vhs tapes at home, i was always fascinated by the title “Koyaanisqatsi”. It sounded so wild, and it looked so cool. As i learnt since then, koyaanisqatsi is the hopi word for “life out of balance” or a “life that needs to be changed”. It was an experience for sure. I don’t really know how to describe it, since i don’t yet understand it wholly. Surely i will watch it a couple more times, somewhat earlier—yesterday night i was a bit too worn off, so i almost fell asleep a couple of times. The music of the film is also great. Well, since it’s just the music and the pictures, this is kind of expected… But somehow that deep-toned “koyaanisqatsi” still echoes in my head, maybe making me want to change my life for the better…
Laposkedv
Reggel (délelőtt) fölkeltem, lezuhanyoztam, megreggeliztem, kitakarítottam, mert nem szeretem ha rohad a mosogató alatt a szemét, aztán nekiálltam tanulni. Matekot, főleg. Pontosítok: a matek szókincsét, meg valamelyest a gondolkodásmódját – mert itt az is van, és szokni kell, hogy gondolkodni képtelen robottá kell válni. És mint ilyen tevékenység, azért este tízre eléggé leszívta az agyamat, még úgy is, hogy közben pingpongoztam egy tíz percet meg főztem ebédet. Tehát hulla fáradt vagyok, a terv pedig: elolvasni a mai mangákat, az úgyis felébreszt, aztán megnézni a Koyaanisqatsit. Fönt van Google Videon, ugyanis, legálisan. Mivel nincs narancslevem (elfogyott, surprise), egy narancsot meg az ebédből megmaradt fél grapefruitot facsartam le, jól esett. Filmnézéshez azért forró kakaó lesz kötelező. Holnap is tanulok, jó sokat, főleg szavakat és nyelvtant, de azért a matekot is átnézem még egyszer. Mert kell, sajnos.
Oyye
Now comes the really fun part: two days of studying. Actually, it will sum up to around one whole day, since today is a half, and so will be tomorrow. That’s how weekends go. But i really need to study, i have about 300 kanji to learn and 300 to review. (Memorizing the kanji just ten minutes before everyday’s tests now backfires, since i forgot most of them just ten minutes after the test.) I’ll just wash the dishes, and head down to the study room with all the necessary tools: books, dictionary, phone (for the dictionary), notes, pen.
Yesterday’s exams were interesting. The composition thingy, as expected, was something very [undefined] (to use JavaScript vocab): five topics given, all focusing on an experience since we came to Japan (good, bad, surprising, regrettable, and one more absolutely freely chosen). I wrote the good one (so did most of the others as well), but i made it up for the larger part… At least i could move my fantasy a bit. The economy basics exam was a joke. Not because it was so easy… First: numbers. Write the population, area and gdp of Japan and your country. Second, describe the connection of gdp and population, focusing on your country. Third, what’s the biggest difference between your country and Japan (not necessarily economy-wise).
Ebédek
Nem is olyan rég egy blogot linkelt Gigi, ahol szóba került egy japán ínyencfalat, a nattó. Igazából nem tudom, miből van – a szokásos bab az egyik alapanyag, az fix, de valami más is kell bele, mert olyan irgalmatlanul büdös, hogy nagyon. (És ezt még a japánok is így érzik, úgyhogy.) A vicces az volt, hogy tegnap délben a menzán kikértem az e heti tésztás menüt (hetente egyszer eszek csak a menzán, akkor mindig valami tésztásat) (alap hiba, hogy nagy adagot), aztán amikor a többieknek csodálkoztam, hogy milyen undorítóan néz ki (nagyjából mintha egy zöld és egy barna takonylabdát dobtak volna a tészta tetejére), közölte LC nevű kínai kollégám, hogy az bizony nattó. Nekem annyira még kajával nem sokszor kellett küzdenem, igazság szerint csak a kelkáposztafőzelék okozott eddig ilyen megerőltetést – bár ehhez képest a káposzta finomság. Merthogy a nattónak nem csak a szaga és az állaga undorító, de az íze is teljesen olyan, mint a szaga. (Tudom hogy kajára nem illik azt mondani, hogy szaga van, de ennek igenis szaga van, és nem az Alvin albumára gondolok, mert az jó.) (Hasonlóan éltem át találkozásomat amúgy a “büdös sajtokkal” is, valahogy a számban is csak az orrfacsaró bűzét tudom érezni…) Nagyon bátraknak minimális mennyiség kipróbálását merem csak legálisnak nevezni – különben viszont már lehet, hogy büntetni kéne.
Ellenben a mai ebédem jó volt. A szokásos rizs-répa-borsó-kukorica (utóbbi három mirelit) kombóhoz sörben sült disznajhúsát sütöttem. Egy szelet hús, három deci (egy doboz) sör, két paradicsom nagyjából egésze (minusz a gyanús színű darabok), fokhagyma, zöldhagyma, ilyenek. Paprika, bors, oregano. Jó lett, bár szójaszósz nélkül azért igencsak keserű (elfőtt róla a sör mind), azzal viszont nagyon jó.
Wud?
Half past seven? Since when? What’s going on here? This is scary. At least tomorrow is free, and i surely will study. Sadly, because of the exams on monday and the coming days, i’ll skip the weekend’s club activities. If i spent all saturday at the training and sunday at the club old boy’s meeting, then i surely won’t have any energy to learn all the kanji and words and grammar i haven’t yet. Vocab is usually not that very difficult, but everyone’s beloved maths is just crazy. So is the politics-economics stuff, but at least that’s not a hundred pages, just a topic to research (“the connection between the GDP and the population of your country”), though one freaky for sure, and i guess we’ll have to write about it or something like that. But for now, i think i’ll just play the guitar and chill out. Or something along those lines.
Esik a hó
Legalábbis engem szeret belepni. Kicsit sűrű az élet… Nagyjából reggel fölkelek (nagy nehezen) nyolc körül és éjjel egy-kettőig folyamatosan történik valami. Ha meg nem, akkor csak azért, mert nincs lelkierőm nekifogni.
Tegnap (ma) egy körül végre teljesen befejeztem a közgáz beadandót, de ezzel még nincs vége, mert az a vadbarom drágalátos tanárunk a nagy előadóba tűzte ki a mai előadók névsorát (amin én is szerepelek), ahol hetente egyszer van óránk, amit ő tart. De persze ez nem azt jelenti, hogy nem kell megtartani, nem… a vizsgák előtt két nappal még készüljünk fel egy előadással. Azért ilyenkor van késztetésem Windowshoz illő jelzőkkel illetni a japán mentalitást (az ilyen hasonlatoknál meg kibújik belőlem a hatvanhétdimenziós hiperkocka)… De legalább az anyag kész van, nem készülök különösebben, majd felolvasom, aztán ha nem tetszik neki, c’est la vie. Van jobb dolgom is. Például holnapra öt A4-es oldalnyi nyelvtan gyakorlás házi. Teljesen mellékes. Persze a fél óra múlva kezdő pingpongedzést semmi tanulásért ki nem hagynám, annyit a vizsga se ér…
Most is lett volna három óra szabad időm, amiben (értelemszerűen) nem ártott volna tanulni. Ebből egy elment azzal, hogy valami irgalmatlan gáz filmet néztünk fentebb említett hőn szeretett tanárunkkal, mert szegénynek nem igazán sikerül eltalálnia az ő órájára kijelölt időintervallumot, a maradékban házit írtam (a mait, mert persze csúszok), és nem foglalkoztam mással, csak hagytam kicsit üresen pörögni az agyam. (Vagyis: last.fm böngészés, új számok és előadók hallgatása, kikapcsolódás. Kell valami kiegészítés a rendszeres 5-6 órányi alvásokhoz (amiket egyébként magamat is meglepve jól viselek — kevésbé vagyok kómás, mint “normális” délutánokon).)
Crazy
My body went crazy, apparently. It’s one thing that i constantly feel a tension inside that is possibly anxiousness, just i don’t know its reason. I’ve never been anxious before even worse exams than that i’m facing in a week, nor do i consider this exam something difficult. Since it’s all spread over a week, i have time to study everything needed. Not grave, but still i couldn’t sleep last night, and that’s annoying. I got to bed around one… And i could feel my pulse speeding up instantly, though before that my brain was totally numb. After like ten minutes i decided that if i can’t sleep i’ll take the advice of one of the kaiwa: if you can’t sleep try reading something boring, and it’ll work. Since in the afternoon i constantly fell asleep over the grammar book, i started reading that, and indeed, my next memory is waking up in the morning (though i could have been kidnapped by the aliens to make a chair out of me (Amorf Ördögök – Asztalos ufók (video) reference), but then they also brainwashed me). Also, i made a coffee for myself in lunchtime, but forgot to drink it–yet my body reacted as if i drank it. Scary really, when you feel the effects of the coffee and then upon arriving home you realise that it’s still all there on the stove…
Happy
I’m happy. Simply and greatly happy. Today i did most of the stuff i really like, and that feels great. I woke up at noon. Because we were partying late till night, as i already wrote about that. Then i had table tennis training, which was good, i got my uniform, lost five games to Anthony in a row (his serves are simply crazy, at least until you figure out that it just seems to be crazy), then went with the club people to eat, ended up Sankichi (i haven’t eaten a bento in like two months or so), and then the terrace of the cafeteria. We were talking a lot, and i’ve got my first mosquito bites as well (probably because the yesterday rain, i’ve never seen or felt any of those here until now), then i got back to my room, practised some songs on the guitar (Nirvana’s Come as you are and Iron Maiden’s Fear of the dark and naturally Jingle bells) then picked up my stuff and the people as well for a “fruit party”. Since yesterday was a partyish party, i figured not many people would be in for another party tonight, so i picked the fruits i bought i Seiyu and it ended up great and fun. (Alcoholic melon was especially funny (funny melon), at least the others said it tasted like alcohol (i couldn’t feel that), probably because it wasn’t in the fridge, just where i keep my potatoes as well.) Then i watched the second new episode of the Haruhi series (check on Youtube), which was simply put great, i really want my summer vacation to have all that stuff. Then, i just realised that the third episode is out already as well, so i’m downloading. Talked with a friend, and now i think i’ll just take a shower and sleep. Oh, and happy birthday to the US, at least it was still its birthday here when i started typing this post. Tomorrow (today) i’ll have to study a lot. Oh, and ska-ish music feels great now.
That little engine
First, that “Little engine that could” or something like that. I don’t know that story, but the words “can” and “could” always remind me of it. The reason is that when i was heavily into learning loads of new kanji in april (a habit i since gave up), in the Heisig (pdf) book that Robert gave me was one: “可” that according to there had the meaning “can” (as in “be able to”) (though that book gives no readings so i had to browse the unicode charactertable to write it now), and the example story to remember it has something about a “little engine that could”. I could remember it only because it didn’t make any sense to me. So instead of that “little engine” it was “the kanji with that strange steamtrain story” for me.
Yesterday luckily by lunchtime my stove was working all right so i could make my meal without trouble. I also realised i have nice corn-pea-carrot mix in the freezer, so i put that in the rice as well. Makes it a lot more filling. In the afternoon we had a tanabata party, we talked a lot and did origami. I really like the story for that day. Or rather the whole day like in itself, the feeling. The wishes (i think mine was the shortest)…
