Fucking pissed

Well fuck these bloody retards who think it’s good idea to set the authentication cookie to expire 20 minutes after the last request on a recruitment website.

Guess what, you assholes, it might take a tad longer than 20 fucking minutes to write a thousand characters’ worth of self-marketing! And of course why set up some smart method to save the input!


二月二七日

如月にしては春っぽい、暖かい日だ。普通の冬のジャケット着ようと思ったけど、外でたら熱くて革にした。日光も眩しくてサングラスまでかけた。まったく就活のスケジュールで日程しらんとあかんじゃなかったら確実に三月末と思う一日。窓も二ヶ月ぶりに開けた。

当然隣にはちょうど今日だれか(恐ろしいほどの確率で中国人)が引っ越してくるからせっかく開けた窓の外はうるさい。 だが正直いうと出かける必要なかったら今日も一日引きこもってゲームするだけだったんだろう。


Kreditek

Így harmadévem végét várva lassan azt hiszem, ideje lesz írnom arról, hogy mi s hogy megy az egyetememen.

Először is, szinte minden tárgy (kivéve egy párat, mint például a “mag” tárgyak gyakorlatai vagy az angol bevezető) két kredit, annál több nincs. Utóvizsga nincs semmiből, ha megbuksz valamiből, akkor következő félévben kell újra felvenni (kivéve nagyon rendkívüli körülmények között).

A tárgyak értékelése teljes egészében a tanárokra van bízva. Van, amiből a vizsga számít csak, van, ahol beleszámít a jelenléti ív vagy a beadandók. Van olyan tárgy is, ahol egyáltalán nincs is vizsga, és a beadandók vagy az órai munka alapján adnak jegyet. Minden tárgyból 60%-tól kettes, az alatt bukó.


Éhes

Megreggeliztem én rendesen délben, mielőtt elmentem vizsgázni, csak aztán délután öt után értem haza, és addigra azért elég csúnyán megéheztem. Erre az szokott lenni a megoldásom, hogy amíg megfő a vacsorámhoz a rizs, addig ötórai tea címszó alatt betolok két lekváros szendvicset, amivel ki is bírom még három-négy órát.


Ráadás

Az előző hosszas morgáshoz ráadásként elmesélek egy történetet az egyik nyári “szakmai gyakorlatról”. Csoportokban kellett dolgozunk, egy új hitelkártya bevezetését kellett megterveznünk marketingestül-mindenestül. Minden nap végén cetlikre le kellett írnunk, hogy mi a véleményünk a többiekről (aztán odaadni nekik), hogy tudjanak javítani a hibáikon.


Bosszúság

Tudom, hogy így karácsony előtt nem szép dolog morgós posztot írni, de ezt nem tudom már nem leírni. (Szívem szerint japánul írnám, hogy az érintettek is magukra ismerjenek, de inkább nem keresem a balhét.) A japán egyetemeken van egy ilyen “szeminárium” nevű intézmény, ami abból áll, hogy harmad- és negyedévben egy szakirányos tanárnál heti egy (két) órában intenzíven tanulunk.

Az én szemináriumom témája a geopolitika. Harmadév végére a tizennyolc főt két csoportra osztva kell készítenünk egy-egy nagy előadást (és beadandót). Én eredetileg azt javasoltam, hogy az internetes cenzúráról és az alkotmányokat megkerülő nemzetközi intézkedésekről írjunk, de persze leszavazták, mert “úgysincs hozzá anyag” (japánul). Végül az energiabiztonsággal kapcsolatban írunk, a magnézium alapú energiára koncentrálva.


Szánalom

Na ezt csináljátok utánam. Nemes egyszerűséggel nem mentem el a JLPT vizsgámra. Nem szándékosan, persze. Nem féltem egyáltalán tőle, hiszen ahogy a mintafeladatokat megnéztem, a szókincs kivételével gond nélkül meglett volna minden. Nem felejtettem el, pont az ellenkezője, még tanultam is rá. Akkor meg miért?


活活活

今日で就活開始と言おうと思ったら実際春から既に始まってるんじゃないかって気づいた。学校の支援には一切ならない支援講座は一応、インターンの申請もそのときからやってたからだ。


Media in Ubuntu

The new Ubuntu isn’t doing all so well with media playback at all.

First of all all programs that are supposed to be able to handle my iPod can’t write the media database anymore (they had no problem syncing it before, but then after an ugly crash i had to factory reset it, and since then, nothing). They add/delete the files alright, but they’re unable to do anything with the database, resulting totally useless gigabytes of data on the player.


Gomb

A mai nappal pedig végleg bemondta az unalmast a gépem ki-bekapcsoló gombja. Már egy ideje vacakolt, volt, hogy fel kellett nyitnom a borítást és hátulról megtámogatni a gombot, de most már teljesen vége. Hat drót kapcsolódik hozzá, ebből kettő teljesen elvált. Eddig is macerás volt bekapcsolni, úgyhogy inkább ki se kapcsoltam, vagy csak elaltattam, de aztán ma ezt elfelejtettem, és a “megszokott” módon reflexből áramtalanítottam.